Hofi Géza vicce ugyan ma már nem szalonképes, de aktuális — pontosan ismerjük ezt a logikát, tudjuk, hogy mik vagyunk, ha nincs otthon akváriumunk... (Basszus tényleg nincs.)

Felhívjuk kedves olvasóink figyelmét, hogy a kommentek olvasása alkalmas a lelki nyugalom megzavarására. (De ebbe a hibába mi is gyakran beleesünk.)

Az ellenzék után a tüntető civilek is meg szeretnének bukni, és ez egyszerre jó és rossz hír. Elmagyarázom. A jobbikosok felébredtek a Vona-illúzióból, és a Karácsony-lufi is kipukkant a szavazók nélkül maradt baloldalon. Ezért a keletkezett vákuumot újra hiperaktív amatőrök töltik be. Múlt és most szombaton is. Mert 2.0 és a kevesebb több... A tévénéző gyerekek csóválhatják a fejüket, hogy a náluk nem sokkal idősebbek már megint mit csinálnak?

"A Klub első szabálya: senkinek egy szót se a klubról." — Tyler Durden, Harcosok klubja.  

Sosem volt még ilyen öldöklő a kampány — az ellenzék pártjai között. Magyarország döntött — s lázadt fel  fotelében annak majdnem-jóléti társadalma, és szavazott bizalmat annak jóléttől talán távolabbi része. 

Hisztérikus együgyű sorosozás/migránsozás és még hisztérikusabb meddő orbánozás/összefogásozás közé szorulva a józanabb polgárok tehetetlennek és skizofrénnek érezhetik magukat, pedig most mindenki más bolondult meg pártállástól függetlenül — vagy kerítette hatalmába valami posztapokaliptikus életérzés: a kinek jutalmul, kinek büntetésül jutó harmadik orbáni kétharmaddal szembesülve — de  azért még kikérve egy kapuccsínót a sztárbákszban a Kossuth térre menet.

"Én abban az értelemben LMP-s vagyok..." — Karácsony Gergely, ATV, 2018. április 4. (sic!)

 Ha SZDSZ vagy MSZP politikusként ismeri meg az ország nem lett volna képes népszerűséget szállítani az MSZP 2018-as (talán legutolsó) kampányába.

Évekkel korábban, amikor egy random beszélgetésen felmerült, azt hittem, hogy Karácsony Gergő azért jobb miniszterelnöke lehetne az országnak, mint a korrupt Orbán Viktor. Úgy gondoltam, hogy személye nagyon sokak — akár a baloldallal szemben bizalmatlan LMP-szavazók egy része — számára is olyan ajánlat volna, amire nagyon nehezen tudnának nemet mondani. 2018. április 8-a megmutatta, hogy tévedtem.

A politkai szereplők közötti alkuk nem csak szerves, de legitim részei is a közéletnek — nélkülük a politika nem volna képes megoldásokat találni a közélet kérdéseire, nem volna képes olykor döntésre se jutni vagy folyton egyoldalú és vélhetően rosszabb döntésekhez vezetne egy kompromisszumok nélküli klíma. Ezek a formális vagy többnyire informális (valamit valamiért) tranzakciók és alkufolyamatok jelentik a politikacsinálás lényegét. Mégis egy polarizált, megosztott közéletben a közvélemény általában rossz szemmel nézi, ha kedvenc pártjuk az ősellenséggel tárgyal — szentesítse is akár a nemes cél az eszközt, különösen az idősebb hírfogyasztók etekintetben kevésbé rugalmasak idehaza. 

Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen — Albert Einstein.

Ha én mondjuk részeg vagyok, és meghívok barátokat otthonra beszélgetni, az a minimum, hogy őket is megkínálom viszkivel — Vágó Gábor (LMP) miután Gyurcsány Ferencnél járt az LMP delegációja az ellenzéki együttműködésről tárgyalni, 2018. Nem meglepő: nem borult frigybe a vasárnap este, a Jobbik már előzőleg lemondta a randit, és végül a "két" szocialista párt is elzárkózott tőlük. Gyurcsány viszont találva érezte magát, "hitvány hazugságról" beszélt és rögtön perrel fenyegetőzött.

Fejenként két Unicum kellett Gyurcsányhoz. Megviselte a Párbeszédes képviselőket Gyurcsány Ferenc bevétele a baloldali összefogásba. Jávor Benedek is elismerte: kellett nekik egy-két Unicum — Bors, 2014.