Nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia. Hadd ismételjem meg: nincs olyan, hogy érzelmi intelligencia. — Jordan B. Peterson, pszichológus professzor,Toronto-i Egyetem

Tovább

Nagy bajban vannak az egykor az országot médiástul-kormányostul uraló balliberális pártok. Szinte mindenhonnan kiszorultak már, ahol korábban ügyeletes elvtársként meghatározták a dolgok folyását Magyarországon. Szerették volna hát magukat néhány képviselőhellyel kárpótolni idén. Azóta sem tudnak túllépni azon, hogy mindhiába: "...az LMP-n belül súlyos dilemmákat és kritikusan heves vitákat kiváltó négy visszalépés mégis kevés volt — nemcsak a balliberálisok szőrös kőszívének megolvasztásához, de az ellenzéki pártok győzelméhez is" —ahogy áprilisban írtuk. Mára más lett a politika.

Tovább

A párbeszédről lesz szó. Szám íze szerint való poénkodás a Soros-ösztöndíjasok kizárását javasolni a miniszterelnökségből, csak az a baj, hogy a parlament nem a Dumaszínház.

 

Tovább

(18) Június van. A Kossuth téren tanácstalanul sétáló emberek már nagyrészt japánul beszélnek, de neked április óta még mindig fekete a profilképed a Facebook-on? Ez a poszt neked szól!

Csalódni emberi dolog. Taktikai szavazó voltál? Egyéniben az Együttre [0,66%] szavaztál, de listán már a Kétfarkúra [1,75%]? És április 9-én mégis úgy érezted te voltál a többség [>50%]?

Tovább

Politikai ellenfeleivel szemben mindenki szereti az olcsó és túlzó hasonlatokat. 2018-ban a magyar közéletet is lebutították Orbán- és Soros-bérencezésre. A magyar jobboldallal szemben a leggyakrabban alkalmazott érvelés a reductio ad Hitlerum vagyis a nácikártya volt — de ma már ott tartunk, hogy Heller Ágnes a Jobbikkal akar összefogni a Fidesz ellen... Bár véres diktatúra és tömeges népirtás halucinálása helyett mindig lehetett volna találni ezer jogos és valódi okot is a kritikára. Ugyanígy szegény baloldal esetén pedig adottak voltak a pártállami gyökerek. Bár a rendszerváltás utáni évek teljes politikusnemzedékét szükségszerűen átszőtte az MSZMP (s olykor valami még rosszabb). 

Tovább

Tudom, csak ezt ne! A világért sem szeretnék még egy bőrt lehúzni szegény szurikátáról. (Már nem is klikkbét sajna...) 

Nem kéne sokáig keresni az okát, hogy miért, de a magyar közéletet hagyományosan állatok tematizálják.

Tovább

Szeretné minden / Nő itt hogy innen / Hatalmas erő / Ragadja ki. Ő  / Vergődne persze / Hogy kérem tegyen le / Vár engem otthon / A családom, hát hagyjon  /  De a bikini-felsőt már lazán dobja hátra / A vitorláson amin elmegy  / Afrikába / Szeretné minden / Férfi, hogy innen  / Ne vigyék a nőket / Vagy hozzák vissza őket  / Vagy utánuk mennek / Vitorlást vesznek / Nőkre találnak / És fröccsöznek amíg horgásznak / És a bikini-felsőket dobálják halomba / Annyi nőjük lesz mint / erdőben a gomba / Még a bikini-alsót is lazán dobja hátra / Az a nő a hajón ha csak a kanja látja / Szeretné minden / Magyar ha Isten / Van akkor higgyen / Magában jobban kicsit / Menjen vitorlázni / Magyarokkal bármi / Történhet ebben / A messzi idegenben / Hogy a bikini-felsőket...

Kispál és a Borz: A magyarság tengerérzése

Közepesen rossz versek idézgetése és konteókba hajló amatőr oknyomozás mellett is, száz év múltán vonakodva elfogadjuk: a történelmi pókerasztalnál ülve a magyar dzsentri elkártyázta országa kétharmadát.

Tovább

"A következő kormányzás demográfiai súlypontú lesz." — 2018. április 10.

A kevesebb néha több — tartja a mondás. Egy népességében nagy Magyarország vajon szükségképpen mennyország lenne? Konszenzus van általában mind a politikai bal- és jobboldalon, mind a szociológusok és közgazdászok, sőt a széles közvélemény körében is, hogy az amúgy egész fejlett világot "sújtó" népességfogyás egyfajta első számú közellenség. Drámai jövőképeket festenek fel a szakemberek és a média az aktuális demográfiai trendek alapján.

Valóban drámai azonban inkább a népességrobbanás volt: 50 év alatt hárommilliárdról hétmilliárd lakosúvá duzzadt az emberiség — a fejlett ipari mezőgazdaság és a modern egészségügy áldásai által.

Ami valójában inkább lehetne a Föld első számú problémája: sosem látott mértékben és növekvő étvággyal éljük fel ugyanis a Föld erőforrásait, vesszük birtokba a természetet. Egyedüli pozitív jelnek éppen azok a becslések tűnnek, amelyek a jelenlegi népesség stabilizálódását jósolják. Ugyanis a korábban fejletlenebb régiók születésszáma ugyanúgy automatikusan visszaesik, amint azok belépnek az ipari társadalmak sorába — a műveltség terjedése és a tudatosabb (értsd: kevesebb) gyerekvállalás által. Nincs kivétel.

 

Tovább

Két évvel ezelőtt úgy léptem vissza a hivatásos politizálástól, hogy addigra az LMP különböző testületei a párt stratégiájának legfontosabb cövekeit már leverték. Akkor azt gondoltam, talán mintát tudok adni arra, hogy a hivatásos politizálás és az állampolgári politizálás közötti határvonalak igenis átjárhatók, hiszen éppen arra lenne a legnagyobb szüksége az országnak, hogy a „hivatásosokon” kívül minél többen foglalkozzanak a köz ügyeivel: nem pénzért, egzisztenciáért, befutó helyekért, hanem a hazájukért, közösségeikért, elveikért. (...) tartózkodtam mindenféle nyilvános pártpolitikai megnyilatkozástól is. Az utolsó csepp a pohárban: Szabó Szabolcs, a neoliberális Együtt képviselőjének csatlakozása az egykoron általam vezetett parlamenti frakcióhoz. A szabadkereskedelem előrenyomulásának megállítása, a szabad tőkeáramlás elé emelt szociális és ökológiai korlátok védelme: ma egyszerre globális és nemzeti sorskérdés. (...) A mai napon megszüntettem tagsági jogviszonyomat az LMP-ben. — Schiffer András kilép az általa alapított és visszavonulása óta is mindmáig fémjelzett LMP-ből.

Tovább