Az MSZP ott folytatja, ahol abbahagyta...
Elindulni látszik a zöld programmal induló független Puzsér Róbert ellen a főpolgármesterségért a szocialista Horváth Csaba, és a szokásos MSZP tempóval rögtön újra beszáll a választási fakenews-iparba. Ahogy tavasszal vagy ahogy mindig is tették. Horváth Csaba Facebook-oldalán közzétett múlt heti kampányvideójában "MSZP-színűre" festi Budapest választási térképét, noha legalább öt dolgot tudni kell erről az amúgy valóban "KÉTHARMADOS" budapesti "ellenzéki" győzelemről, amit szemmel láthatóan az MSZP politikusa kisajátítani igyekszik éppen. Hogy a szocikat erősebbnek és vonzóbbnak mutassa, mint amennyire elutasítottak egyébként már Budapesten is (a vidék balliberális szavazókat már csak nyomokban tartalmaz).
1. Budapest 18 egyéni választókerületéből valóban 12-ben nyert valamely ellenzéki párt jelöltje, megelőzvén a kormánypártok jelöltjét — értelemszerűen 6 kerületben a Fidesz-KDNP jelöltje kapott több szavazatot. Tehát eddig tökéletesen igaz Horváth Csaba (MSZP) állítása. Budapest az MSZP-P, a DK, az LMP és az Együtt egyéni képviselőjelöltjeinek az országban egyedülálló sikerét mutatja.
2. Ugyanakkor a 12 képviselőből 3 a DK jelöltjeként, 1-1 jelölt pedig az Együtt és az LMP színeiben szerzett mandátumot. Nem szocialistaként! Az MSZP-P közös jelöltjei nagyon szép eredményt tudhattak így is magukénak: a maradék 7-et, amelyből egy a Párbeszéd jelöltje, Szabó Tímea volt, (ha a később a PM-frakcióhoz "kölcsönadott" Burány Sándort nem is számítjuk), akkor az ellenzéki képviselők fele, 6 választókerület az MSZP-é, (ahogy 6 a Fideszé), az összes budapesti mandátum harmada egyenlően szocialista vagy fideszes tehát, újabb harmada, 5-6 pedig, ha ellenzéki is, de nem MSZP-politikus. (Érdekes dolog ez a matematika.)
Minimum már ezért csúsztatás tehát az MSZP részéről kétharmadról és "az ellenzék nevében" beszélni és szinte az egész térképet pirosra festeni azon a Budapesten, ahol a Demszky-éra után Tarlós István a Fidesznél jóval népszerűbb és jó esélyekkel indul az újrázásra, miután ügyes politikusként és felelős városvezetőként kialkudta Orbántól, amit szeretett volna...
3. Miközben az országos mandátumok kiosztásánál a szavazatok majdnem felével a Fidesz-KDNP a mandátumok kétharmadát szerezte meg, Budapesten az MSZP választási sikere valójában jóval aránytalanabb, nemhogy a szavazatok kétharmadát, nemhogy a szavazatok felét, mint országosan a Fidesz, de valójában a harmadát se szerezték meg: az MSZP a listás szavazatok bő egy hatodát kapta csak ugyanis — tehát más pártok szavazóinak is köszönhetik a sikert, amit eddig és most is egyébként elmulasztottak megtenni. (Eddig csak Csárdi Antal (LMP) mondott köszönetet a többi pártnak és szavazóiknak.) Ugyanilyen aránytalan persze a DK 3 képviselői helye (17%), a DK listájára a budapesti szavazók 9% se voksolt, országosan pedig mindössze 5% — a közvéleménykutatások különös módon eddig mindig kicsit felülértékelték a Gyurcsánypártot...
Budapesti listás eredmények:
1. Fidesz-KDNP: 38,28%
2. MSZP-P: 17,98%
3. Jobbik: 12,90%
4. LMP: 10,89%
5. DK: 8,68%
6. Momentum: 5,80%
4. Ha valóban "igazságtalan" és "aránytalan" a választási rendszer, akkor ez leginkább a budapesti eredményekben ütközik ki. Vidéken a legtöbb helyen a Fidesz-KDNP gyakran 50% felett vagy körül végzett, nagyon más eredményt nem lehetett várni tehát. A gyurcsányista és szocialista propagandagépezettől mégse hallunk mást, csak, hogy rendkívül alacsony támogatottságuk mellett is elvárták volna, hogy valamilyen csoda folytán a másik hat fideszes kerületet, különösen a három ősjobboldalinak tekinthető budait is megkaparintsák. Ez azonban csak a Belváros-Várkerületben volt lehetséges az LMP jelöltjével részleges összefogás mellett is (a Jobbik természetesen itt se "koordinált").
Talán a Jobbik járt "a nemlétező ellenzéki osztozkodásnál" legrosszabbul a választási rendszerrel, egyetlen egyénit se szereztek a fővárosban, noha országosan a második, Budapesten a harmadik párt lettek — s csak egyetlen egyénit nyertek vidéken is. Az LMP mandátumaránya Budpaesten 5%, míg támogatottságuk ennek a duplája, magyarán arányosan még egy egyéni mandátumot "reklamálhatnának" az "igazságosság és esélyegyenlőség" jegyében — az azóta sűrű bocsánatkérések mögé visszavonult Gulyás Marciéktól és Pápay Gyuriéktól.
Noha pl. a polgári XII. kerületben az MSZP kb. ugyanolyan támogatottságú (14-15%) volt, mint az LMP mégis a fele annyi szavazót se vonzó, esélytelen DK Bauer Tamásának támogatására buzdítottak "civil" társutasaikkal egyetemben. (Erre feltétlenül igaz a két gyurcsányi mondat: "elkúrtuk", "nem kicsit nagyon". Köszi DK: akkor ahogy mondani szoktátok, miattatok van Kétharmad...)
A politikai zsarolással kikényszerített ellenzéki koordináció egyértelmű haszonélvezője a szocialisták és a DK voltak tehát. Támogatottságuknál jobban tudtak így szerepelni és mandátumot szerezni. Az LMP pedig kétszeresen kárvallotja: hiába léptek vissza, jelöltjeik nem kaptak ugyanolyan viszonzást a balliberálisok pártjaitól, s mégis bűnbakká lettek kikiáltva, tragikomikus módon mára a teljes LMP-elnökség lemondásra kényszerült, hiszen a számok alapján egyértelmű és kirívóan előnytelen alkuba erőltették bele félig a zöldpártot...
5. A minden más ellenzéki párt számára előnytelen koordináció nélkül a DK valószínűleg nem jutott volna be a parlamentbe, a bukásért pedig a dékások már levágták volna Gyurcsány fejét. De ami ennél is durvább, könnyen lehet, hogy az MSZP se éri el a P-vel való közös indulással az önként vállalt 10%-os küszöböt. De lehet bent lenne a parlamentben a Momentum vagy a Kétfarkú Kutyapárt.
Nagyjából ez hozható ki a választási eredmények utólagos "finghámozásából", ami mint azóta is szakmányban művelt "ellenzéki" műfaj rettentő utálatos és Istennek, vagyis a választóknak nemtetsző. Arról hogy kinek lett volna indokolt, kinek a javára visszalépni: az LMP három budapesti kerületet engedett át politikai riválisainak, s mindössze egyben volt kedvezményezettje a visszalépéseknek, amit meg is nyert, szemben sok más körzettel az országban, ahol a visszaléptetések ellenére is a Fidesz nyert bizony fölényesen.
Bár az MSZP-DK mohó módon más ellenzéki pártok lejáratására használta, hogy azok nem támogatták senki által se várt győzelmüket még több kerületben, most mégis, mint saját sikertörténetet mutatják be a fővárosi ellenzéki eredményeket — ahelyett, hogy megköszönnék végre, hogy az LMP, a Momentum, a Kétfarkú, az Együtt és a Jobbik budapesti szavazói parlamenti mandátumhoz segítették vidéken már esélytelen jelöltjeiket.
Az MSZP és bizarr frenemy-je, a Gyurcsány-párt, akár a Bourbonok semmit sem tanultak és semmit sem felejtettek. A kérdés viszont nem ez. A magyar választó mennyire tanulékony és mennyire fog ennek a szemfényvesztésnek bedőlni a következő önkormányzati és európai parlamenti választásokon?
(PS. Akit valamiért mégis érdekelne, hogy mit mond Horváth Csaba (MSZP), akkor röviden összefoglalom: nagyjából üres lózungokat, minden-de-minden jobb lesz, "Budapest többet érdemel" — ismerős? — , ezen felül pedig "önálló" és "szabad" Budapestet vízionál, aminél nagyobb bullshit már tényleg nem lehet. Budapest Magyarország fővárosa, értelemszerűen csak az országgal együttműködésben működőképes — és viszont. A "Szabad Budapest" nem csak üres balliberális lózung, de buta és veszélyes utópia vagy éppen disztópia is — elképzelhetetlenebb, mint a ma még álomszerű zöld, sétálható Belváros vagy a Duna-parti korzó, ami talán csak egy ixnyire van. Még érdekesebb Horváth Csabánál, hogy az elméletileg zöld (PM-s) Karácsony Gergely szórakoztatónak tartja a zöld Budapest vízióját s furcsálja, hogy Puzsér Róbert meg meri őt kritizálni — noha való igaz Zuglón sem látszik, hogy zöld polgármestere volna. Mi azon szórakozunk, hogy eközben Karácsony szintén azzal "fenyeget", amivel szocialista szövetségese most sokkolt: saját főpolgármesteri indulását helyezi kilátásba, mint Puzsér elleni csodafegyvert, megosztva az MSZP-P tábort is. Az MSZP-P-beli őrület kezd közveszélyes méreteket ölteni...)
