A remény hal meg utoljára. Egy kormányváltás sosem lehetetlen célkitűzés egy olyan országban, ahol legalább szabad választásokat tartanak, ha nincs is kolbászból a demokrácia. Ez azonban nem azon múlik, hogy az ellenzék mennyire akarja vagy mennyire egységes, hanem csakis a választók hangulatán. Nagyobb baj, ha egy politika nemhogy lehallgatja a polgárokat, de nem is hallgat rájuk.

Kezdjük a száraz tényekkel. (Már ha ez a COVID óta bárkit is érdekelne...)

A sokéves agonia végére pontot téve, kényszerből végre egységesülő "hatpárti ellenzék" (Jobbik-MSZP-LMP-DK-P-Momentum) tavaly decemberben beérni/előzni látszott a pandémia tetőpontján a fertőzéshullámmal szemben tehetetlennek bizonyuló kormányt. Már ez az akkor kedvező (annál jobb, minél rosszabb) trend megfordulni látszik a "baloldali közös lista" számára. A meccs nincs lefutva, csak konstatlálom az állást. Ahány mérés, annyi valóság persze. A Jobbik-DK különös duója dominálta és valószínűleg Karácsony főpolgármestert pajzsra emelő pártszövetség most 6%-kal látszik lemaradni a Mediánnál, ami talán szavahihetőnek számít a COVID-számháborúkban elvérzett hiteles statisztikák és valóságértelmezések, és a mindkét oldalon önkényesen eltorzított emojikká redukálódott propaganda világában.

A vitatott, keveselt, sokallt, reklamált, gyűlölt lezárások után hirtelen szabaddá vált nyáron olyan laza mozdulattal hajítja ezt a politikát mindenki a kukába, hogy nincs is talán értelme közéletről beszélni, mert nincs hozzá közönség érzésem szerint. Ennek megfelelően nő a bizonytalanok aránya. A többiek pedig régi benyomásaik alapján már döntöttek és ahhoz ragaszkodnak. Manapság a meggyőzésre olyan kevés esély van bármiben, mint politikusnak átmenni a tű fokán.

Fröccs van, strandidő és másról nagyon hallani sem akarunk: aki mégis azokat a miniszterelnök megnyugtatja egy harmadik (pánik elleni) vakcinával. A traumák, főleg a lelkiek, lassan gyógyulnak, ha gyógyulnak. Talán ezért is hatástalan(?) a 30 ezer COVID-áldozatra építő negatív kampány, mert ezt most mindenki inkább feledné már, és élne végre félelem és korlátozások nélkül. Ne feledjük: sokkal többek számára jelentette ez az elmúlt időszak a megélhetésük elvesztését, vállalkozásuk tönkremenetelét, mint szerettük elvesztését. A tragédiákkal való megküzdés ráadásul egy idő után ráébresztheti a többséget, hogy nem gusztusos átpolitizálni a zömében 80-90 évesek máskor 5 természetesnek tartott halálát: és talán túldramatizálni is túlzás.

Az eseményekkel való megbékélés és elfogadás természetes folyamata a gyász szakaszainak végén ütközik az ellenzék politikai érdekeivel. Mások sebeinek öncélú tépkedése pedig ütközik mindennel, ami emberi. És rossz előérzetem van ennek a politikai következményeit illetően. Persze tévedhetek.

A közvagyon, közpénzek, közügyek területén a közlegelők tragédiája fokozottan tetten érthető, de egy új fogalmat is bevezetett az ellenzéki kezdeményezésű politika ezen a nyáron:

Méhlegelők tragédiája

Tekintheti bárki viccpárti propagandának az írásom, de a COVID által letarolt médiacsatatéren a kormányzásra legesélyesebbnek kikikáltott (kényszerűen és szükségszerűen) két politikai tömb egyaránt alkalmatlan benyomást kelt a polgárok többségében. Gúny és megvetés tárgyai a politikusok: kevés kivétellel. A méhlegelők rettenetesen banális álvitájában úgy érzem, hogy a kormánypártok és az ellenzék feltörekvő véleményvezérkéi talán még fűkaszát sem fogtak soha a kezükbe, vagy csak most egy balsikerű akció erejéig.

Ez pedig ugyanúgy nem erősíti meg bennem, hogy rájuk kéne bíznom az ország irányítását, mint egy parizeres szendviccsel való önelégült pózolás. A legszörnyűbb talán, hogy ezeket az utalásokat akkor is értjük, ha tudatosan kapcsoltuk ki a politikai hírek követését az életünkből: jól felfogott mentálhigiénés okokból.

És hej ha a méhek is elmondhatnák a véleményüket! (Ezek az én érzéseim, megérzéseim. Ne sértődj meg miatta.)

Sem drukker, sem ellendrukker nem akarok lenni. Sok szerencsét kívánok mindenkinek. Sőt ha érvelnem kellene valami mellett, akkor amellett érvelnék, hogy a méhlegelők tragédiájának idején különösen, sokkal több haszna van, ha egy kormány végre matematikailag érdemi kihívót kap. Megírtam jó pár hete, hogy úgy vélem közös nevezőként pont az a Karácsony Gergely miniszterelnök erre az egyedül alkalmas (szóval képzeld el a többit), akinek immár nemcsak a pártja, de a mögötte álló MSZP-LMP-Párbeszéd pártszövetség is 5% alatti népszerűséggel bír. És megdöbbentő, hogy ebből a hármasból a teljesen megzuhant LMP immár a "legnagyobb", beelőzve az egykori nagy váltópártot.

És most már eső után köpönyeg javasolt zöldbalos pártfúzió pletykája szintúgy nem érdekel senkit. Lett volna ennek talán értelme 2019-ben, 2018-ban még inkább. De akkor mindenki mást akart. Az MSZP az akkor kiesés közeli DK-t hagyta a fejére nőni. És lássuk be a 2018 utáni káoszból Gyurcsány következetességével magaslott ki. Meg azzal, hogy egyedül élte túl 2018-at a pártvezetők közül  Minden más szereplő elvesztette a hitét saját magában és meghátrált, feladta, visszavonult. Szinte minden ötlet megkésetten valósul meg. Ezért már hatástalan. A harmadik, sokadik vonal pedig alulmúlja az elődeit, akik leszalámizták magukat

Aki elindul egy választáson, az nyerhet. Ezzel tudom csak vígasztalni a rajongókat. Legyen bármilyen gyönge aspiráns.

Elég volna ezt észben tartani. Ugyanis több nem kell. És akit a választók megválasztanak, az lehetőséget kap kormányozni a. Mindegy mit gondolunk, vagy ideális-e a felállás vagy sem. Sosem az. És nincs tökéletes vezetés sosem. Furcsa paradoxon és korántsem biztos, hogy az ország élén csak egy erőskezű vezető teljesíthet jól. Már ha egyáltalán egy ország élén lehet jól teljesíteni vagy ez csak illúzió a bohóc-show-nak tűnő modern, nyugati típusú demokráciákban. A kormányzásról bennünk kialakult kép éppúgy torz, mint minden más, kattintásvezérelt média által az előre kódolt befogadó törzsközönség számára közvetített. Ez a törzsközönség pedig legalább anyira (kontra)szelektált, mint a nappal nyitva tartó pesti munkáskocsmák miliője. Nincs ebben semmi rossz. Sosem tudni, miből lesz a cserebogár. 

#ellenzékecske

Elemzői túlzás lenne azt állítani, hogy létezik egy egységes ellenzék, amely felnőtt a kormányváltás feladatára. (És pláne amitől tudjuk, hogy mire számíthatunk.)

Ahogy nem kaptunk érdemben jobb önkormányzatokat 2019-ben, úgy ne lógjon a bilibe a kezünk, talán nincs is olyan kormány, amely csodát tudna tenni az országgal. Maradunk azok, az az ország, akik vagyunk. Inkább panaszkodunk, mint tesszük a dolgunkat, másokat okolunk, és másokban látjuk meg inkább a saját hibáinkat is, ami a politikai osztályra fokozottan igaz. És a mostani felállás, a kikényszerített ellenzéki egység még inkább ezt a képet erősíti. Hiszen nemcsak a korrupcióban nyújtottak "azonos teljesítményt", de immár a kibogozhatatlanul összegyurcsányolódott + összejobbikosozódott ellenzék nehezen beszélhet morális magas lóról, nem állíthatja, hogy ő még tiszta volna az előző nyolc, tíz, harminc év hibáitól. A kormány pedig mindig megmutatja, hogy bármit feláldoz a népszerűség érdekében: akár az emberek magánéletét is. Célponttá téve most épp a melegeket, ami szerintem káros és helytelen. De a legelhanyagoltabb méhlegelők felett is ragyoghat fel szivárvány. Valahogy mindenki azon dolgozik, hogy végül a kutyapárt maradjon az egyetlen vállalható választás a magamfajta finnyásabb választó számára.

Mert csinálhatnak a pártok bármit, hitegetheti magát a Jobibk, a DK, kutyapárt népszerűségére visszaolvadó Momentum és a választói közönnyel kísért össze- vagy inkább elolvadó és nem is létező LMP-MSZP-Párbeszéd "tömböcske", hogy létrejött az ellenzéki pártok egysége. Egyrészt: ez sem igaz, látva a helyi belharcokat, másrészt a választói egység nem teremtődött meg és ez tükröződni fog az eredményben: magyarán számíthatunk arra, hogy a MiHazánk bejut és betölti részben azt a radikális párti szerepet, ami keményebb és hitelesebb kritikát mutat az establishmentnek pl. a járványkezelés fonákját illetően, mint a pápánál is katolikusabbat játszani akaró, krokodilkönnyeket hullató, még több lezárást követelő, riogató "baloldal".

A másik "végén" a spektrumnak meg ott lesz a már emlegetett finnyásoknak, akik szerint "lehet más a politika", a Kutyapárt, amely a teljes népességben is elérte az 5%-ot. Magyarán az összefogás ellen dolgozva a "mélyben" tkp. "helyreállt" az a 2010-ben létrejött centrális erőtér, ami a kormányt bebetonozza: mert a pártok egysége még nem jelenti a választók egységét. És az utóbbiak a demokrácia alapanyaga elsősorban. Nem jósolni akarok, csak elmondom: hogy a kiüresedő pártok logóinak egymás mellé illesztése még nem a siker záloga. Az összefogás, a teljes összefogás elbukása pedig romboló erejű lehet: ez a lufi is kipukkadhat. A választók még egy illúzióval lesznek szegényebbek. A kormányváltást akarók még inkább elvesztik a lelkesedésüket és fordulnak a politikától mondjuk a kötögetés felé.

A Nagy Testvér régóta családtag, ha nyilván nem is épp a legjobb barátunk.

Ezeket a választói csoportokat a most bimbózó lehallgatási botrány sem fogja megríkatni szerintem. Ennél sokkal súlyosabb dolgok is voltak már és még a magyar kormány érintettsége sem 100%-ban világos. Edward Snowden kiszivárogtatásai és Angela Merkel amerikai lehallgatásának napvilágra kerülése óta nagyon magasan van a léc. Gyenge kormányzatokat be lehet ilyesmivel dönteni, de erős kihívó nélkül még egy közepesen sikeres kormány is erősebbnek tűnhet. Minden viszonylagos. Ráadásul bármennyire is csóváljuk a fejünket: megfigyelt világban élünk, ahol a Facebooktól a NAV-ig sok mindenki kémkedik utánunk. Morálisan nem is lehet ma már értékelni a politikát. Az etika ismeretlen fogalommá vált. A választói közöny leküzdhetetlen fal minden akár jószándékú mozgalom előtt is.

Nagyobb baj, ha egy politika nemhogy lehallgatná a polgárokat, de nem is hallgat rájuk...

Tényleg nem tudok tanácsot adni, hogy mivel lehetne mégis célt érni: talán a józansággal és az őszinteséggel. Ezek ugyanis hiánycikkek. Persze ezekre senki sem gondol.

Nem mondom, hogy így lesz, és azt sem, hogy ez jó. (Főleg azt nem, hogy ez jó.) Csak most épp ez látszik, meghosszabbítva a görbéket. Lehet eső lehet hó. Jöhetnek nem várt események, mint a COVID. Csak láthatóan ezt is a rutinosabb, fineszesebb kormánypárti gépezet tudta politikailag ha nem is meglovagolni, de legalább átvészelni némi "méltósággal", mintha ura lenne a helyzetnek, ami egy vezetőtől elvárható. Azt sem mondom, hogy ez sikerült. Elég, ha a te szavazóid elhiszik a sztoridat. Ez igaz a szemben álló oldalra is, csak egyelőre nem tudjuk ki a mesélő. Merthogy az előválasztás képlékennyé tesz mindent. És bármennyire is jelölte ki a nyugati média és a kormánymédia is Karácsonyt fő ellenfélként, ez intézményileg nem garantált és nem is alátámasztott. Karácsony várható befutóként, de ettől még nem domináns szereplő. Egy kormányfővé választás változtatna ezen, de csak olyan mértékig, ahogy a fővárosban is láttuk: egy viszonylag gyenge, szinte pártnélküli főpolgármester és közepesen erős, nem mögötte álló frakciók alkotják azt a tagolt hatalmi központot, ami a döntéseket hozza. Karácsony szerepe tehát Medgyessy Péterére emlékeztet, ami nem egy életbiztosítás a balliberális oldalon, amivé a hatpárti szövetség végül is visszamutálódni látszik.

Ráadásul ez a baloldal még az MSZP-nél is tagoltabb és kaotikusabb. És nem utolsósorban nem rendelkezik az MSZP bejáratott mechanizmusaival. De ettől még bármi lehet.

Demagógia lenne azt mondani, hogy egyik vagy másik kompánia aztán végképp képtelen lenne betölteni a közigazgatás élén található pozíciókat: vagyis kormányozni. Ez az, amitől nem kell tartani. Épp ezért nem foglalnék ilyen módon állást. Ezt megteszik az ilyen vagy olyan irányultságú véleményformálók. Azt sem akarom eljátszani, hogy teljes mértékben kívülálló vagyok, de ellenzékiként is leszögezném, hogy ahhoz, hogy bármelyik projekthez a nevemet adjam nagyon sok változásra volna szükség itt vagy ott. Ebben a szellemben maradnék azon az állásponton, hogy bár nem nőtt fel a feladathoz ez az "ellenzékecske", amely csak kevés önbizalomról árulkodó blikkfangokban, beszólásokban találja meg egyelőre magát, de a politikai verseny erősödését jó dolognak tartom, és ezért még ezt a jelenlegi felosztást is egészségesebbnek látom ezzel a felhozatallal és ezzel a demagógiából ki se látszó politizálással. Legalább a kormány valamelyest rá van kényszerítve, hogy megfeleljen. Ez már önmagában jó, mert mégis csak javuló teljesítményt eredményez, ha nem is a kormányzás terén, de legalább a választókhoz való hozzáállásban. Most senki sem érezheti úgy, hogy hitbizonyba kapta a bársonyszéket.

Tudom, ezek túlontúl óvatos vélemények. De ennél többet nem tudok most elmondani és nehezemre esne bárkinek szurkolni vagy szorítani. Olyan ez, mint amikor a bajnokság döntőjét a hazai csapat hiányában nézi az ember. Az ország politikán túli részének persze ezerrel szorítok. Hajrá Kovács néni és Pista bácsi! Veletek vagyok!

Most pedig éljen a nyár!