Pont most az összellenzéki összeborulás idején a fideszes média sorra leplezi le jobbikos politikusok antiszemita, rasszista megnyilvánulásait, baráti hangfelvételek és családi videók nyilvánosságra hozatalával. Kikérem magamnak, mert normális esetben ez a balliberálisok és az antifák monopóliuma lenne, tapasztalataim szerint ők jogosultak meghatározni, ki antiszemita és ki nem. Ők azonban most hallgatnak. „..vétkesek közt cinkos, aki néma, atyjafiáért számot ad a testvér" — mondhatnánk Babits Mihállyal, de nem mondjuk. Ebből is látszik, hogy ez most nem egy normális eset. "Kunhalmi Ágnes (MSZP) és Karácsony Gergő (-P) Jobbik iránti szolidaritásból karlendítéssel köszöntötték a megjelenteket a mai sajtótájékoztatójukon — fake news, ez persze csak vicc volt. De már szinte csak ennyi hiányzik. Kizökkent az idő. Manapság már az antiszemitizmus se a régi. Zsidó kampányguruk gyártják a rasszista kampányokat. Az antifák pedig szkinhedekkel barátkoznak.

Mindeközben pár hete egy a Fidesz külföldi tanácsadójával, George Birnbaum-mal készült interjút kapott fel a hazai média — aminek szerintem kicsit se volt szenzációszaga. Ugyan mit tudna egy hencegő kampányguru önleleplezni a fideszes Soros-kampánnyal kapcsolatban? Hónapokig volt az utcakép konstans része az országban. Onnan tudhattad legbiztosabban, hogy átlépted az országhatárt, hogy Soros György fotója már nem vigyorgott rád.

A plakátot egyébként gondos kezek utólag gyakran egészítették ki az amerikai milliárdos származásával. Mármint nem azzal, hogy magyar, hanem azzal, hogy zsidó. Ami elé alkalmasint klasszikus eposzi jelzőként még az illető kellemetlen testszagára utaló jelzőt is biggyesztettek...

Vannak dolgok, amik nem változnak. 

Egyrészt a sorosozás persze elképzelhető antiszemita felhang nélkül is. Meg hát ok is van rá. Soros, mint valami Bat Man vagy egyszemélyes Igazság Ligája, mindenütt ott van, minden lében kanál — van pénze dögivel erre az önmegvalósításra. Csak hát kéretlen igazságosztónak lenni csak az akciófilmekben arat osztatlan sikert, a való életben mindenkinek megvan a maga igazsága.

Másrészt az antiszemitizmushoz se kellenek zsidók — nos, nehéz leírni: a holokauszt és különösen a zsidóság szinte teljes asszimilációja óta ugyanis nem könnyű hozzá alanyt találni. A rendszerváltás után újjáéledő jobboldal, mint valami félbemaradt történet, az 1920-30-as évek irodalmához tudott visszanyúlni, ez van —, amely korszak még ugyanolyan természetességgel tárgyalta az akkor valószínű még valós nemzetiségi konfliktusait — egyébként akkor még egyszerre német- és zsidóellenes végkicsengéssel — mint ahogy a régi hollywood-i filmekben még lehetett dohányzó szereplőket mutatni: ma meg hát nem lehet. 

Vannak dolgok, amik változnak.

(A 20-as években nem csak őrültek nyomták a kötelező sváb-, zsidó- és "morvaellenes"(!) szöveget, hanem ma is nagyra tartott írók és értelmiségiek is: Szabó Dezső, Németh László, Illyés... Ezeket csak akkor idézzük, ha nem szeretjük vagy éppen le akarjuk őket "leplezni". Így megy ez. Van jó antiszemita és rossz antiszemita. Ha nincs kreálunk.)

A német magazin szerint a Finkelsteinék által felépített ellenségkép viszont kísértetiesen hasonlít a régi antiszemita toposzra a kapzsi, világuralomra törő zsidóéra — bár a Jud Süß-t sosem látta talán a mai mozinéző, s lehet könnyebben asszociál a szuperhősös filmek főgonoszaira Soros kapcsán. A vallását gyakorló Birnbaumot persze még a feltételezés is felháborítja, hogy egy antiszemita kampányt kreált volna:

"Amikor kitaláltuk a kampányt, egyetlen másodpercre se jutott eszünkbe, hogy Soros zsidó." — a német riporterről azt is elhiszem, hogy ezt precízen és faarccal le is jegyezte a noteszába. 

Sőt, Birnbaum, rá is dupláz: "nem is tudtam Soros Györgyről, hogy zsidó."

Ó. Hát persze.

Ezen a ponton már szinte zsidó viccbe illő szófordulattal toldotta meg:

"Sohasem dolgoznék antiszemitákkal, és előzetesen még körbe is kérdeztem, hogy Orbán hogyan áll a zsidókhoz, és nem hallott semmi gyanúsat."  — ja vagy úgy...

Ha valaki zsidó, akkor már nem is támadhatom meg? — védekezett visszakérdezéssel a kampánytanácsadó.

Hát jó reggelt kívánok! Álljunk meg egy pillanatra, mert ebben lehet valami. De akkor ezzel a mondattal az antiszemita közbeszédről készülő rendszeres jelentések zöme se megalapozott. Hiszen miért ne lehetne "támadni" valakit, sőt valakiket, csak azért, mert valamilyen származású? Hiszen a származás nem jelenthet mentességet semmilyen vád alól. Pl. az ENSZ határozatainak zöme Izrael államot ítéli el megszegett egyezségekért vagy be nem tartott emberi jogi normákért — időnként keményebben, mint véres diktatúrákat üzemeltető arab szomszédait vagy a palesztin hatóságot, akiket meg nem nagyon piszkál senki. Jó és rossz szerepe itt is előre le van osztva. 

Akár jogos, akár nem, bármilyen vád, bárki ellen felhozható akkor. (Talán fel is kell, ha megalapozott.)

A dolog marha egyszerű: a kérdés az, hogy, hogy mi az a vád, amivel valakit támadunk. Sőt: antiszemitizmus és antiszemitizmus, rasszizmus és rasszizmus között is vannak akkor fokozatok? Talán nem kellene mindent egy kalap alá venni, mint #metoo-ban a bunkóság sem nemi erőszak. A valóság pedig többnyire a szürke ötven árnyalata. 

"Soros Györgynek van egy veszélyes terve." "Milliókat telepítene be Európába." Akikről percenként tudatják velünk, hogy merényleteket és nemi erőszakokat követnek el... "Ezek ilyen késelősek..." Hát szerintem határeset, hogy nem egy csak mesében létező főgonoszt próbáltak lefesteni nekünk. Csak a B-kategóriás akciófilmekben szokott hihető lenni, hogy valakinek egyenesen "a világ elpusztítása a célja".

Unalmas klisé.

Ha nem értünk is egyet Soros György amúgy létező migrációs elképzeléseivel, akkor is ez a róla festett Ősgonosz-kép egyszerűen rosszindulatú túlzás volt, s azzal a kicsit se hangulatkeltő üzenettel tették ezt világossá, hogy "Ne hagyjuk, hogy Soros nevessen a végén!" Soros nyilván a maga módján jót akar, s ezt nem lehet elvitatni. Ezt a jót persze nekünk nem kell akarnunk, ahogy igazából senki sem akarja.

Soros György migrációs elképzelései attól még irreálisan költségesek lennének, és épelméjű állam nem finanszírozná meg. De a rasszista és antiszemita toposzoknak is az a fő baja, hogy megalapozatlanul valami sötét, irracionális ősgonoszként ábrázálja a zsidóságot vagy valamely népcsoportot, "amitől aztán minden kitelik". Ennyi nem más.

Az is tény, hogy erről elfeledkeztünk. Évtizedeken át valóban bűn volt támadni bárkit, ha történetesen zsidó. (Mint látszik az afrikai vagy szír földönfutókra ilyen kitétel nincs, róluk bármi állítható, azután Birnbaum se érdeklődött, hogy vajon Orbán, hogy áll a négerekhez vagy a muszlimokhoz — egyébként szereti őket Nem volt kritérium.)

Soros György eközben egyébként Izrael-ellenes nézeteiről is híres, és nem éppen szívesen látott vendég a zsidó államban. Minden etnicizmust, így a zsidó nacionalizmust is ellenzi. Másrészt manapság Izrael legnagyobb barátai sokszor éppen azok a neofasiszta, szélsőjobboldali pártok, akik az iszlamofóbia és önmaguk szalonképessé tétele érdekében járnak Canossa-t Izraelbe szintén már évtizedek óta. 

A tekintélyes baloldali Haaretz te-aviv-i napilap is naponta közöl publicisztikát saját államának "fasizálódásáról". A teljes barátsághoz pl. az olasz posztfasisztákkal persze ez még kevés volna, ahogy kevés közös pontnak az iszlamofóbia, és néhány látogatás a Siratófalnál. De nem akarom rontani az üzletet. Orbán Viktornak viszont kevesebb történelmi ledolgozni valója van, igazából semmi, a politikai ellenfeleihez köthető MAZSIHISZ-t lecserélte a baráti EMIH-re, így biztosítva maga számára a kóser-bélyeget.

Netanyahuval és az izraeli keményvonalas Likuddal szintén régi és jó kapcsolatokat ápol — ki mondhatná rá akkor a '90-es évek főbűnét, hogy antiszemita? S ha mondaná hatna-e még ez a megkopott címke, amikor annyira elinflálódott, annyira elkoptatták, hogy már a korábban ténylegesen antiszemita akciókat is repertoárra tűző Jobbikkal is megbarátkoztak a hazai baloldaliakon túl egyenesen a Spinoza-házban is. Ez egyszerűen elképzelhetetlen lett volna még pár évvel ezelőtt is. Sőt most már ki is állnak mellettük — ha kell, ha nem. 

Márpedig pl. a meglehetősen megjegyezhetetlen Vona-utód, Sneider Tamás, karlengető feleségéről készült videóval kapcsolatban Kunhalmi Ágnes és Karácsony Gergely is megelégszenek egy bocsánatkéréssel (kitől amúgy?). S ráadásul már referenciaként hivatkoznak Vona Gáborra, aki szintén erre kérte a maga vlogger bölcsességében az új Jobbik-elnököt. Pedig talán ezért a mozdulatért tényleg nem is kéne. Talán eleve nem egy rasszista, erőszakos bűncselekményért is elítélt volt szkinhedvezér elnökké választásával kellett volna szimbolizálni a szélsőségességtől megtisztító néppártosodás beteljesedését. Nem? 

Nyilván ugyanezen logikából kifolyólag dolgoznak ki rasszista kampányokat zsidó kampányguruk és keresik szövetségét egykori szkinhedeknek az egykori(?) antifák.

Ez egy szub-kultúra. Szó szerint.

S továbbra is az az igazán furcsa, hogy ez valahol már tényleg nem is számít. Az "O1G" is hamarosan "Oi!"-ra rövidül. A DK új logója pedig a nyilaskereszt lesz... Aki kicsit aggódósabb még mindig, meg szavazhat majd a Soros-plakátolókra, mert ők legalább Netanyahu látogatáskor leszedik őket? Ennyir megárt nyolc év a hatalmon kívül? Szoríthat a cipő ennyire a baloldalon?

Mert az ókori Rómától kölcsönzött karlendítés bármi lehet, akár szimpla polgárpukkasztás is, nem jár mellé automatikusan gázkamra. Végülis lázadni egyre kevesebb módon lehetett a liberális konszenzus idején, hosszúhajú drogos hippiként pl. már nem. A flower power helyett jött a white power, de ez a szó szerint szub-kultúra általánosan elfogadható értéket sose termelt ki magából. Cikik viszont egyre többféleképpen lehetünk. Sneider felesége le is van maradva egy brossúrával talán. Akkor nyilván jó ötletnek tűnt. Isten tudja, mit gondolt közben. Minket nem is nagyon érdekel.

Amit vele kapcsolatban érzünk az nem a megbotránkozás vagy a rettegés a karlendítés mögött megbújó ordas eszméktől, hanem a tanácstalanság, és a szekunder szégyen, hogy ez nem egy esküvőre való primitívség. (És most nem akarok szexista lenni.) Nem ezért kell bocsánatkérést elvárni, inkább tapintatosan ne beszéljünk róla. Ne játszuk túl! Van ott tíz ennél nagyobb probléma a szőnyeg alá söpörve, amiről meg kussol mindenki.

Ma már a karlendítésben és társaiban sincs semmi hülye kamaszra jellemző vagányság. Ahogy antifasisztának lenni se volt már valami nagy hőstett a '90-es években, amikor nem volt már Gestapo. Zsidókat menteni is 1945-ben kellett volna, ma már egy kicsit megkésett az emberbaráti igyekezet. Persze ma sokkal veszélytelenebb. 

Mégcsak nem is a szándék a fontos. Olyan korban élünk szerencsére, ahol a legnagyobb bajunk is kisebb dédanyáink legkisebb gondjainál. Ma nem embernek maradni nehéz, az könnyű egy békés korban. Józannak maradni, nem eltúlozni és túlreagálni, és annak látni és láttatni a dolgokat, amik, s nem annak, aminek éppen szeretnénk vagy az érdekünk diktálná, az az egyedüli kihívás valójában.

Visszatérni a mesterséges igazságok, a post-truth világából a jelenkori húsvér valóságba. Mert amúgy vannak valódi problémáink is, a média vagy a kampányok által kreált virtuális veszélyeken kívül.

Az új antifa világkép

Egyéb aktualitások: Ütésváltás kétharmad idején: biztonsági őrök vs. ellenzéki képviselők — kinek van igaza? Harcosok klubja előző epizód: Ütésváltás kétharmad idején: amit az ellenzéknek tennie kell és ami az országgal most történni fog