Párbeszédet a járványkezelésről!
Facebookon jelentetett meg közleményt Hont András, Ceglédi Zoltán és több más neves újságíró, amihez száz értelmiségi és civil csatlakozott. Nagyon kiváncsi vagyok hogyan fog reagálni erre a mainstream média. A kiáltvány ugyanis sok az intézkedések mellett elsősorban a tájékoztatás kemény kritikája, amiről én is sokat írtam. Akik nem követtek ki miattuk biztos emlékeznek a korábbinál is nagyobb kifakadásaimra. Ilyen ez a popszakma
Kiváncsi vagyok a reakciókra, mert nem hiszem, hogy ignorálni lehet olyasmit, amit egyszerre támogat a legendás Kispál zenekar énekese és gitárosa is, sok más zenész és művész, író, borász mellett, Schiffer András és Isztin Péter, Konok Péter és Feldmár András, ikonikus budapesti szórakozóhelyek tulajdonosai és a teljes Réz család... Nagyon sokan a szakmák és a politikai spektrum különböző bugyraiból, az élet sokféle területéről...
A szakemberfétisben szenvedők pedig bőven találnak orvosokat, kutatókat, a témában tevékenykedő valamiért mégsem megszólaltatott szakembereket, kockázatelemzőket, szociológusokat is, csak mondom... a járványkezelés és a kockázatok felmérése viszont laikus szemmel, józanésszel is megítélhető és épp ezért mindenki véleménye teret kéne kapjon. Nem csak az apokalipszis narratíváknak kéne teret engedni vagy azok, akik jogos vagy túlzott félelmükben mindenkit bezárnának... Ez elsődlegesen is egy két éve létező közéleti kérdés.
A kiáltvány szövege:
VALÓDI PÁRBESZÉDET A JÁRVÁNYKEZELÉSRŐL!
1. Lehet és kell vitatkozni a járványkezelésről!
Nem tagadjuk, járvány van. De hogy mennyire súlyos, és milyen intézkedéseket követel, nemcsak hogy vita tárgya lehet – az lenne a kívánatos, ha folyamatos társadalmi közbeszéd tárgya lenne. A diskurzusban, az érveken alapuló vitában hiszünk. Senki sem az igazság egyedüli birtokosa. Az ellentmondást nem tűrő kinyilatkoztatás sem a tudomány hangja, hanem a szektáké.
2. Ne nézzük kiskorúnak egymást!
Az elmúlt másfél év intézkedései aggasztóan infantilizáló hatásúak. Az egyéni felelősségvállalás és a tudatos cselekvés felől egyfajta kiskorú-alattvalói viselkedés felé terelik az embereket: egy olyan világba, ahol meggyőzés és meggyőződés nélkül kell betartani a szabályokat, kell „jól viselkedni”, s ahol a világ – ugyancsak kiskorúsítva az embereket – azt ígéri, hogy aki „jól viselkedik”, azt nem érheti baj. Mi nem ilyen világban szeretnénk élni.
3. Elég az ítélkezésből!
Az egyéni erkölcsösség permanens fitogtatása azt a benyomást kelti, mintha a Covid-járvány kezeléséről szóló vita „jók” és „rosszak”, „felelősségteljesek” és „felelőtlenek” csatája lenne, gyermeteg és indulatos moralizálásba fojtva a közbeszédet egy olyan helyzetben, amelyben komplex társadalmi kérdésekről kellene komplex válaszokat ütköztetnünk.
4. Nem csak a járványnak, de a járványkezelésnek is vannak áldozatai
Számos alkalommal hallhattuk, hogy mindenféle intézkedés indokolt, mert emberéletekről van szó. Ez azonban figyelmen kívül hagyja, hogy minden korlátozó intézkedés hatása is kifejezhető emberi években és életekben. Túl a nyomasztó gazdasági hatásokon, a kijárási korlátozások és az intézmények bezárása komoly és tömeges mentálhigiénés problémákhoz vezetett.
Az egészségügy folyamatos készültségi helyzete miatt elmaradó orvosi kezelések hozzájárultak a magyar lakosság egészségügyi állapotának további romlásához, miközben hazánk kedvezőtlen halálozási mutatói minden bizonnyal sokkal inkább az egészségügyi rendszer krízisének és a lakosság egészségügyi helyzetének tudhatók be, mintsem annak, hogy nem hoztunk még korábban, még hosszabb időre, még drasztikusabb intézkedéseket.
5. Fejezzük be a szellemi polgárháborút!
Veszélyes pillanatban vagyunk, amikor a járványkezeléssel kapcsolatos végletes viták a politikai közösség, a társadalom teljes szétesésével fenyegetnek. Az „egyik oldalon állók” nem is értik, hogy mit nem ért a „másik”. Pedig nem leszünk jobbak vagy rosszabbak attól, hogy mit gondolunk a járványkezelésről. Ennek figyelmen kívül hagyása az emberi együttélésre és együttműködésre alkalmatlan helyzetet teremt.
6. Gyakoroljanak önkritikát a járványról nyilatkozók!
Az elmúlt másfél évben számos olyan előrejelzést, jóslatot, tervezett intézkedést hallhattunk, melyek aztán nem váltak valósággá. Valós idejű információkból helytelen következtetést levonni természetesen lehet, azonban az őszinte és tárgyilagos párbeszédet csak az segíti, ha van visszacsatolás, ezekről a téves előrejelzésekről kimondjuk, hogy tévedések voltak, és ennek elmulasztásával nem tápláljuk a riogatáslicitet. Különösen fontos ebben a sajtó felelőssége.
mainstream.
7. Itt az ideje használni, amit eddig megtanultunk a koronavírusról!
2020 kora tavaszán a sajtó és a kormányzat a szigorúság mellett állt, mert nagyon kevés volt az információnk. Ez most, 2021 őszén többé nem igaz: felfoghatatlan mennyiségű tudományos ismeret gyűlt fel ez alatt az idő alatt, amely nemcsak a vírus működésével, de a járványintézkedések várható társadalmi, gazdasági és az egészségre gyakorolt hatásaival kapcsolatban is hasznos tanulságokkal szolgál. Ideje ezt a tudást az újságíróknak, a nyilvánosan megszólalóknak felelősen használniuk. Senki ne használjon önkényesen kiragadott adatokat politikai vagy üzleti pozíciója megerősítésére. Az újságírói tájékoztatás nem merülhet ki véletlenszerű statisztikai adatokkal való riogatásban, hanem képesnek kell lennie társadalmi folyamatokat elemezni és magyarázni.
8. Csak szükséges és arányos korlátozásokat fogadjunk el!
A korlátozó intézkedések meghozatala térjen vissza a jogállami keretek közé! Várjuk el és követeljük meg, hogy csak olyan korlátozások léphessenek érvénybe, amelyek elkerülhetetlenek és arányosak az egészségügyi veszély mértékével. Ezzel az igazolással nemcsak Magyarország, de az országok többsége adós maradt az elmúlt másfél évben – ez azonban nem lehet ok arra, hogy már az igényét is feladjuk olyan jogaink gyakorlásának, amelyek a demokratikus társadalmakban eleve megilletnek bennünket.
9. Ne ragadjunk örökre a veszélyhelyzetben!
Az első alaírók között megtalálható a blog szerzője is, külön figyelmesség, hogy a kiáltvány éppen a születésnapom alkalmából jött ki. Megtisztelő ehhez a társasághoz tartozni.
A mainstream médiában rendszeresen nyilatkozó "szakértők" között van biológus, aki sem a vírusoknak, sem a járványoknak nem kutatója, van toxikológus, van magyar-történelem szakos középiskolai tanár, aki rendszeresen egészségügyi menedzserként nyilvánul meg, van elméleti fizikus. Ők eltávolíthatatlanok a címlapokról és a képernyőkről. A nyilatkozatunkat aláírta féltucat praktizáló orvos, és azóta többen jelezték, hogy csatlakoznának, és ott szerepel az aláírók között két olyan kutató is, aki kifejezetten a koronavírusokat (is) vizsgálja. Ezen kívül a magyar nyilvánosság megannyi ismert szereplője.Az Indexnek, becsületére legyen mondva, három órára volt csak szüksége, hogy lehozza a közleményt. Ezen kívül eddig a kis Azonnali, az aláírók között is szereplő mégkisebb Gemist, a Mandiner és a Privátbankár számolt be.
A "szabad, tárgyilagos, független" média hallgat, a köz- és pártmédia meg - gondoljuk - utasításra vár. A kettő között meg ki-ki maga ítélje meg a szürke zónát.
(Az előbbi nem teljesen igaz, mert trollbarátaik megjelentek persze, csak a hírszerkesztés késik kissé.)
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!
