A rendszerváltás befejezése egy borongós februári vasárnapra esett 2019-ben. Ekkor győzte le félkézzel és mit sem sejtve az ex-lmp-s Karácsony Gergely az egykori állampártot 81% : 19% arányban saját házi bajnokságukon. Ekkor még nem sejtettem, hogy ugyanazon a héten saját magát is padlóra küldi egyetlen félresiklott interjúválaszban. A balliberálisok 29 évig aduásznak számító nácikártyáját pedig laza mozdulattal elhajítja, amit a Fidesz rögtön fel is húz ügyesen. Hogyan végezte ki Karácsony Gergő az MSZP-t és saját magát egyetlen hét alatt?

Kutyaszorítóban 

10-12%-os pártok nem szoktak előválasztással bohóckodni, igaz, miniszterelnök-jelöltet se állítanak. Mégis mindkét baleset megtörtént, és mindkétszer az ex-LMP-s Karácsony Gergelyt sikerült az MSZP-nek elővarázsolnia a kölcsön kalapból. Mert most már a puszta túléléshez is bűvésztrükk kell. Karácsony 81%-kal 19% ellenében verte meg saját a főpolgármesteri előválasztásukon egyszem szocialista ellenfelét, Horváth Csabát. Nem egy szoros meccs. Decemberi felmérésünkben ezt már előrejeleztük — hát nem volt nehéz:  Karácsony a baloldal kedvence, jobboldalról csak Puzsér tudna szavazókat szerezni. Elég volt hozzá 911 fő, nem kellett hozzá 34 ezer. Ami egyébként egész rendes érdeklődőszám egy tétnélküli házi rangadón. Ha nyárig nem sumákolják vagy bohóckodják el még inkább, akkor a következő Puzsér Róbert elleni meccsre akár a kívánatosnak tartott 50 ezer szavazó is meglehet. (Egyelőre úgy néz ki, hogy elbohóckodják, de ez most nem érdekes számunkra. _Csak_ magyar politika...)

Az MSZP már saját házi bajnokságán se rúg labdába

Igaz Karácsony is csak valódi ellenfél nélküli meccsen látszik gólkirálynak, a tavalyi országgyűlési választáson gyönge harmadik helyre sikerült befutnia jócskán a Jobbik mögött kullogva, ők meg jócskán az első helyezett mögött kullogtak. Nem csoda, mivel miközben ezt a posztot írtam Karácsony Gergő saját magát is csúnyán helyben hagyta. Lényegében a média egyöntetűen értékelte óriási buktaként a HírTV-n Földi-Kovács Andreának adott interjúját. Ha ő a balliberális gólkirály, akkor képzeld el a többi játékost:

 

„Ott kellett volna hagynom a beszélgetést, és kisétálnom a stúdióból” – találta meg a kiutat utólag Karácsony a Hír Tv-s kutyaszorítóból — avagy "faszért hagytam magam rábeszélni erre?" 2. rész... 

De édes... Nem kellett volna beszállni mégse a politikába? Bizony a magyar politikus nem szereti, ha valódi kérdésekre kell válaszolnia. A jobboldaliak irtóznak a baloldali mikrofonoktól és viszont: egy baloldali is addig legény csak, amíg az övéi kérdeznek. Alá.

Karácsony felismerve ezt a kommunikációs katasztrófát egész estés ATV-s magyarázkódással tetézte tovább a bajokat, mintha Földi-Kovács Andrea lenne a hibás, mert a riportalany nem tud értelmes választ adni a nagyon is adekvát kérdésre a folyamatosan náci botrányokat kitermelő jobbikos szövetségkeresés kapcsán. Az explicit nácikkal is össze akartok fogni? Hát mit szólnak ehhez mondjuk azok a baloldali szavazók, akiket pont az tartott még ott, mert emlékeznek egysmásra 1945 előttről... :(

Amúgy a szocik petrezselymet árulnak. Még a "nácik" se kérnek a "bukott baloldal" kétségbeesett felajánlkozásából. Olyan ez, mintha a kapuzárási pánikoló gengsztert még az Ecserin ácsorgó legolcsóbb utcalány is kikosorazná.

Bármilyen hihetetlen, ez érdekel a legkevésbé most. A káröröm nagyon olcsó. Egy gyönge politikusi szereplés egy éles interjúban gyönge vezetői képességeket sejtet: lásd "faszért hagytam magam rábeszélni" — ahogy Karácsony Gergő maga "jellemezte" saját politikai ars poeticáját. (Lásd még: "minek ment oda"...) De tényleg a legegyszerűbb az ellenzéki politikusok nyomorán élcelődni. Próbáljunk meg inkább tanulni a hibákból.

Karácsony nem egy erős politikai debattőr, nem egy vezéregyéniség, nem is akart soha az lenni, csak magasságával tűnik ki, de abba az irányba hajlik, amerre a szél fújja, mintha saját akarata nem is lenne. Hol Gyurcsánnyal sose, hol unikummal mégis, ha nagyon mondják bármibe belemegy... De egyébként tényleg rendes, okos gyerek, sőt jófej — kivéve, ha kérdőre vonja egy kellemetlenkedő riporter, aki a dolgát végzi. Azért került elő a neve most, mert nincs élő szocialista, liberális politikus, akit ne akarna levadászni egy másik, vagy ne járatódott volna le, és esetleg el tudna vezetni egy kisebb vegyesboltot. Karigeri egy afféle szimpatikus plakátfiú valódi politikai befolyás, háttér, komplikációk, sőt valódi párt nélkül — pótkávé, alkoholmentes sör. A balliberális kontraszelekció terméke. Sok mindent nem lehet róla mondani, ezért túl sok rosszat sem tudtak hozzákötni — legalábbis eddig a buktáig. (Meg legalábbis, akik nem Zuglóban élnek, ahol valamiért nem látszik folytatódni az egyetlen elemből álló kerületi polgármesteri sikerszériája.)

10-12%-os pártok nem szoktak előválasztást tartani

Tényleg bohóckodás. Komolytalan, amit az elmúlt hetekben láthattunk. Nem is előválasztás volt, hisz elő-előnek szánták eleve, ami azért fárasztó az átlagembernek. Mindenesetre kipróbáltuk. Legközelebb már az lesz fura, ha elmarad, aztán talán idővel beépül a magyar demokratikus hagyományokba. Talán érteni is fogjuk, és talán olyan jelöltek is lesznek, akik közül még én is szívesen választanék. Amióta egyfordulósak a választásaink, van az emberben némi demokratikus deficit-érzés. Pl. 1998-ban az akkori választást az első fordulóban megnyerni látszó Horn Gyula (MSZP), a második fordulóban alulmaradt a polgári Magyarországgal a politika élvonalába feltörő fiatal Orbán Viktorral (Fidesz-MPP-MKDSZ) szemben, aki előtte csak egy alig LMP-nyi, 7%-os kispártot vezetett. Demokrácia történt.

Az előválasztás ezt a második mérlegelést adná újra vissza. Persze nem ilyen módon kéne megszervezni, de ez most részletkérdés. (A polgármesterválasztások, amióta közvetlenül választunk, 1994 óta egyfordulósak egyébként, szóval ezt a választási rendszert nem a Fidesz szabta át. Minden mást igen.) Karácsony megérdemelten győzte le a néha beszámíthatatlanul ellenszenvessé váló Horváth Csabát. Az egész műsor leginkább a jó zsaru, rossz zsaru taktikára emlékeztethet minket... Amúgy milyen választás az, ahol egy plakáton szerepel a két vetélytárs?

Ennek a furcsa szocialista-párbeszédes előválasztásnak egyetlen igazi nagy tanulsága van: a szocialisták szép lassan kezdenek eltűnni a magyar politikai életből. Identitásuk egyre inkább halványul, mint egy B-kategóriás horrorfilmben szereplő kísérteté vagy démoné. A 2006 óta tartó masszív trend most már teljesen egyértelműnek látszik. Senki se kér belőlük, ha nem muszáj.

Az őszödi beszéd után a szocialistákat még csak éppen megelőzte a Fidesz, megnyerték az önkormányzati választásokat, de sok helyen éppen csak az akkor feltörő Jobbikkal együtt tudtak többséget szerezni. Hol van ez már? Aztán a szociális népszavazás, a végsőkig kitartó gyurcsányizmus, a Bajnai-féle értelmetlenül vállalt csődgondnokság, — hogy még úgy csináljanak, mintha helyre tudnák hozni, amit eltoltak, és pont nekik kéne —, elvezetett a kétharmadig, de még ekkor is egy erős, majdnem 20%-os párt volt az MSZP. 2014-ben már csak az első nagy összefogási kísérlettel mertek nekifutni, s valójában már a 20%-os Jobbiké lett a legerősebb ellenzéki frakció. A fiatalok körében a DK mérhetetlen támogatottságú, az MSZP bejutási küszöb környéki. Az MSZP-SZDSZ-komplexum és utódpártjai egyszerűen kihalóban vannak. Az új nemzedékek másfajta politikát igényelnek és nem tekintenek nosztalgiával a "boldog kádári békeidők" okosnak hitt technokratáira, akik mára szintén nyugdíjba mentek.

Az MSZP egyre inkább olyan párt, amivel a jövőben már nem érdemes a nagypolitikában számolni. Hát akkor minek számolunk? 

A feltörekvő pártok és pártkezdemények (a Jobbik, LMP, Momentum) viszont nem voltak soha elég erősek és rafkósak, hogy nyugdíjba küldjék az egyre megjegyezhetetlenebb arcokat kiizzadó, és kényszerűen csak az ex-LMP-s kölcsönarcokkal egyre trükkösebben túlélő szocikat. A Jobbik által a legelején elkövetett túl szélsőséges megnyilvánulásokkal valószínű túllőttek a célon és még hosszú ciklusokig cipelhetik a múlt terheit, hiába reménykedve a többség megszólításában, mint "néppárt". Az LMP "bázisdemokratikus" gyermekbetegségei pedig még tartanak, vezető politikusaikat gyakrabban cserélik, minthogy újratermelnék, vagy mint egyesek a politikai nézeteiket — pedig egyik se jó.

A Momentum-szavazók és az újszülöttek kedvéért mesélem el újra, hogy 10-13 éve az MSZP még nem csak kormányon volt háromszor is, de befolyásos, tekintélyes nagypártnak számított — mégha az ország fele mindig is utálta őket, ami a Fideszre is igaz. Olyan módon voltak nagypárt, ahogy most a Fidesz számít egyedül annak. Sőt valójában húsz éve a Fidesz szervezettsége még nyomába se ért az egykori állampárti infrastruktúrára ráépült óbaloldalnak — létszámilag az LMP szintjén voltak — egy Facebook-csoportnyian. Miből lesz a cserebogár?

A szocialisták és a belőlük kiszakadt Gyurcsány-párt arrogáns kommunikációjának ettől függetlenül ma is megvan az a sajátságos bukéja, hogy úgy beszélnek, mintha erős, tekintélyes nagypárt lennének. Mintha potenciális kormányerőként, Orbánék kihívójaként kéne számon tartani őket. Ők hirdetnek összefogást, előválasztást, és hát a tortát is ők szeretnék felszeletelni mások helyett. (Csak nem férnek hozzá. A késsel hadonászva meg leginkább magukra veszélyesek.) A Gyurcsány pártnál ráadásul olyan politikai amatőrök is több szavazatot kaptak tavaly tavasszal, mint az LMP.

És ismétlés a tudás anyja: az MSZP is egyenesen a zöldek szemeteséből hasznosította újra Karácsonyt, akinek a neve azóta felmerült minden lehetséges pozícióra: a főpolgármesterin és miniszterelnökin kívül az EP-listavezetői helyet is majdnem ő kapta. Ha Puzsér megnyerné a főpolgármesteri választást, bizonyúristen még a Megasztárba is őt delegálnák a Korda-villa és a Bitó-szalon potentátjai.

A szocialista-liberális komplexum már rég elvesztette a befolyását. Megmaradt híveik és megmaradt médiatámogatottságuk viszont még ezzel a logikával tekintenek a világra. Ez a frusztráció az okozója a megkeseredettségnek — és az abból következő kétségbeesésnek és agressziónak. És ez az ellentmondás az egyik oka az összellenzék sikertelenségének olyan időkben is, amikor a kormány éppen mindent elkövet, hogy bizonyítsa a polgárok számára, hogy méltatlan bármilyen közhivatal betöltésére és kijelölésére: a számvevőszéktől az ügyészségig, az államfői szerepkörtől a jegybankig.

A valóság nagyon jól tudjuk az, hogy a jobbratolódott országban 2014 óta az ellenzék legerősebb pártja a Jobbik. Radikális jobboldali célkitűzéseik tulajdonképpen azonosak voltak a kormánypártokéval, akik tudatosan mozdultak ebbe az irányba, ahogy a történelem ingája elhagyva az államszocializmusból való átmenetet egyre inkább kilendül jobbra. Vona Gábor maga mondta, hogy a Fidesz a Jobbik programját hajtja végre: jószerivel a klasszikus Jobbikra ezért politikai értelemben így nincs is már szükség, a sajnálatos náci sallang meg nem piacképes politikai termék valójában.

A korábbi szívós és megkerülhetetlen balliberális konszenzus minden eleme megkérdőjeleződött. Már nem az az egyetlen igazság, amit Kéri László és Lengyel László kinyilatkoztat. Sőt elátkozottá vált a közvélemény szemében. Illiberálisnak áll a világ. És ez egy jó ideig így is maradhat. A nácizás sem igazán működik. Az antiszemitizmus tematikát  elkoptatták, pedig igaz, ami igaz, talán jó volna, ha meghagyna egy biztonsági sávot a politika metrója, amibe már nem kéne belépni. A Jobbik melletti feltétel nélküli balliberális kiállással pedig az ellenzéki összefogás lényegében a kormány kezébe adta ezt a kártyát is.

Karácsony a már meglévő bajt azzal tetézte, hogy bebizonyította, hogy erre sincs igazából válasza. És mint aki azt se tudja, milyen rendezvényen van, mint aki nem tudja, hogy azért zsidókat listázni, zsidó nők orrba vágásával, cigányok megverésével kérkedni mégse csak ártatlan vicc. Pedig a Sneider-botrány kapcsán még az újabban a Jobbik tényleges és naív választási szövetségét kereső — Schiffer András visszavonulása óta mindent elbénázó — LMP is képes volt megtalálni a tökeit: egyszerűen közölték, hogy lépéseket várnak a Jobbiktól.

Mert ez ennyi, nem gázkamrákat építgetnek mégse a jobbikosok, nekünk pedig nem a megkésett antifát kell eljátszani, Hitler halott. Pláne nem egyformán sáros minden jobbikos, Mirkóczki Ádám vagy Kepli Lajos nem igazán. Fene se érti, hogy miért nem ők az elnökei a néppártosodást a volt szkinhedvezérrel elképzelő Jobbiknak. Viszont ez az ő saruk, rendezzék házon belül. (És rohadt gyorsan — teszem hozzá én.) Se a korábbi eltartott kisujjú, álszent és bornírt elhatárolódás-hisztéria nem egy intelligens válasz ezekre a kihívásokra. Hiszen csak arról szól, hogy a baloldal tényleges emberiségellenes bűnei miatt mások idióta kijelentései mögé sokkal kényelmesebb elbújni, és azokat fügefalevélként használni. A nagy zavarodottságban a szavazók egyetlen biztos pontot találhatnak még: a Fideszt és pont. 

Karácsony huszárvágással levágta a pártállami sárkány mind a hét fejét, és a balliberálisok képviseletében hanyattesett a hintalóról

Végezetül még egy kis történelemóra. Karácsony Gergely az LMP-be nem politikusként érkezett, hanem kampányfőnökként, később váltott lovat, egyébként sikeresen, a harmadik helyet kapta a párt 2010-es országos listáján. Neve a budapesti politikában nem Zuglóban merült fel először és nem is főpolgármesterként, hanem a 2011-es II. kerületi időközi választáson indították a zöldek a fiatal politikust.

Az első fordulót a fideszes jelölt nagy fölénnyel nyerte, 53%-ot kapva, akkor a még MSZP-s Lévai Katalin, akkor még óriási buktának számító 24%-kal szidta pártjával együtt a még LMP-s Karácsony Gergelyt, hogy az beleköpött a levesükbe: 16% támogatta az akkor még ismeretlen LMP-s politikust, ami neki őrületes sikernek számított — akkor. (A jobbikos egyébként 7%-ot kapott és még a JESZ, egykori MDF is nekifutott mindhiába.) Lévai Katalin pedig legutóbb egy kamupárttal próbálkozott. Két karrier. Néhány szám még:

• Karácsony Gergő 80.9%-a impozáns eredmény 27 598 szavazatot takar.
• Tarlós Istvánt "csupán" 49%-kal választották meg legutóbb, ami 290 675 voksot jelentett.
• 2010-ben 321 908 szavazatot és 53,37%-ot szerzett amúgy Horváth Csabával (29,47%) szemben.
• Aki fene se érti, miért érezte úgy, hogy most neki kell futnia megint.

Nem tudom, ez így mond-e bármit. Csak, hogy a 81%-os győzelmet kicsit árnyaljuk...

Most meg ő az, aki az akkor gyengélkedő, mára kis párttá fogyott szocialistákat miniszterelnökjelöltként segíti ki, majd mossa le a porondról a szocialisták jelöltjét saját előválasztásukon, akik ránézésre (most már) még boldogok is ettől. Ha úgy nézzük — és miért ne nézhetnénk úgy? — ez a teljes kép, amit a nagyellenzéken belüli ketrecharc és politikai állóháború közepette esetleg elfelejtünk: Karácsony tette ki a pontot az MSZP történetének végére. Hatalmas utat tett meg Karácsony Gergely a magyar politikában és a maga módján a csúcsra jutott, és valóra váltotta az LMP legmerészebb álmait: kiütötte a szocikat a politikai vezetőszerepől. Azért ez nem semmi. 

Csak éppen miközben Karácsony Gergely egy huszárvágással legyőzte az egész MSZP-t, rögtön hanyatt is esett a hintalóról...