Az ellenzéki pártok és szavazók mintha megfeledkeztek volna Orbán Viktor idehaza és Európában is heves vitákat kiváltó kormányzásáról. Az ádáz cicaharc, amit egymás lejáratása és egymás szavazóinak elhappolása érdekében folytatnak leginkább a mérsékelt szavazók elriasztását váltja ki, és így a kormánypártoknak használ. Ha nem is összefogásra, de legalább összetartásra lenne szükség. Egymás tiszteletben tartására. (Ebbe amúgy mindenkit beleértek. Még a kormánytöbbség híveit is.)
“Amíg az MSZP és a Demokratikus Koalíció rajongótábora az LMP-t fikázza, addig Orbán Viktor miniszterelnök csak egy kávét kér.”
A januári egyformán 5%-os LMP-t mutató Medián, Nézőpont, Századvég felmérés után a tavalyi választásokon meglepetésre 7%-ot elért zöldeket újra 7%-ra mérte a Medián most csütörtöki HVG-ben közzétett legfrissebb kutatása a pártot választani tudó szavazók körében. Az "ökopesszimizmusra" amúgy is hajlamos zöldpártban valószínű nagyon megörültek az új trendnek és rögtön kis Facebook-hirdetésben hívták fel választóik figyelmét, hogy a 6%-ra előrejelzett biztos LMP-s részvétel ismét kiemeli a zöldeket a kispártok versenyéből. Erről aztán hisztérikus szalagcímekkel számolt be számos balliberális portál is — köztük furcsa mód a hivatkozott HVG.hu is, ahogy azt már megírtuk. És... megindult a kommentelés.
Trollok harca.
A furcsa nem is közvéleménykutatásokkal és a választási küszöbbel kapcsolatos kampányolás — mindenki ezt teszi —, hanem a balliberális érzelmű választók LMP-vel szembeni heves indulatai voltak. Az LMP hirdetését nyomdafestéket nem tűrő kommentek árasztották el, amit az ilyenkor szokásos moderáció meglehetősen hanyagul gyomlált ki, jórészt mementóul hagyott. Elvétve bukkant fel eleinte támogató komment.
Savazni és szavazni azonban két külön műfaj. A magyar parlamentáris rendszer csak a támogtó voksot ismeri. Azoknak a véleménye valójában tökéletesen indifferens, akik nem rád szavaznak. Nincs ennek jobb tudója, mint maga Orbán Viktor — aligha utáltak jobban magyar politikust — idehaza és világszerte —, és aligha ért el nagyobb sikert még magyar politikus — idehaza és világszerte.
A kommentek alapján a balliberális szavazók körében viszont mintha már az LMP lenne az új közellenség és nem is a Fidesz.
A tavalyi választások óta csak a felmérések fele jelezte előre, hogy az LMP egyáltalán át tudja lépni a parlamentbe jutás küszöbét. (Ez esetben persze nincs mitől féljen özv. Kommentelőné Munkásőr Aranka.) Felerészben ha hibahatáron belül is, de alámérték. Illetve egy merész előrejelzés szerint már lényegében ki is estek, el se induljanak — interpretálták "elfogulatlanul" závecztiborok és pulaiandrások, a demokrácia nagyobb dicsőségére.
Magam részéről én nyugtával dícsérném a napot. Várjuk meg a választást. Előfordulhat, hogy Orbán Viktor se fog annyira örülni az eredménynek, mint amennyire most az sejthető. Ez leginkább az ellenzéki szavazók mozgósításától függ majd. A Fidesz ugyanis mindent megtesz: 20 ezer aktivistával kopogtatja végig az országot. Volna ok, hogy az ellenzék — nem gúnyolódásképpen, de tényszerűen: más néven a kispártok — felkössék a gatyájukat.
— Viszont nem ez történik:
A szocialisták EP-jelöltje is azzal riogat, hogy a többi ellenzéki kispártra (értsd: náluk is kisebbre) leadott szavazat elvesztegetett szavazat. Ami valóra is válhat, ha érvelésük nyitott fülekre talál, és a néhány százaléknyi szavazó a szocialisták önmagukkal alkotott "egyetlen közös listájára" voksol a DK, az LMP vagy a Momentum helyett. (Emlékeztetőül: legutóbb a DK csak éppenhogy teljesítette az 5%-os küszöböt — Gyurcsány Ferenc jóformán kiesett a parlamentből, a fiatal Momentum 3%-nyi támogatottsága pedig kevés volt a bejutáshoz.
Ez az egyre erősödő megosztottság hozzájárult, hogy Orbán Viktor büszkén jelenthesse be, hogy ismét túlnyerte magát. Ebben a formában van igaza a balliberális kommentelőknek: az LMP vagy a Momentum vagy a Kétfarkú Kutyapárt vagy a néhai Együtt puszta jelenléte a politikában közvetve valóban hozzájárulhatott a misztikus kétharmados többséghez.
Illetve teljesen világos: a DK vagy az MSZP szintén hozzájárult ehhez, hiszen szintén nem tették meg ugyanazt a szívességet ellenzéki riválisaiknak, elsősorban a vidéken leginkább esélyes Jobbiknak, hogy visszaléptek volna. Pedig volt, ahol az esélyesnek kikiáltott balliberális jelölt alig pár százalékot kapart össze. (Egyetlen vidéki kivétel volt az LMP jelöltje, Ságodi Zoltán, aki Kepli Lajos javára lépett vissza Veszprémben. Nyomj egy lájkot az oldalunkra, ha szerinted is unalmas már ez a téma! Köszi.)
Meg abban az esetben van igaza a balliberális kommentelő néniknek és bácsiknak, hogyha az LMP, a Momentum, a viccpárt szavazói mind az MSZP-re szavaztak volna helyettük. Ez azonban valószínűtlen. Amúgy megtehették volna, de nem tették. Valószínűbb tehát azt hinni, hogy ha LMP 400 ezer szavazója akárcsak felerészben otthon marad és a zöldpárt a Momentum keserű sorsára jut, akkor a kétharmad nem egyetlen képviselői mandátumon múlik, hanem betonbiztos. Tetszik már érteni, csókolom? Vagy ezt sem mondták az ATV-n?
Meg hát a demokrácia arról szól, hogy az emberek szabadon választanak és bizony arról is, hogy szabadon elindulhatnak választásokon. Enélkül nincs demokrácia. Aki pedig ez ellen érvel, az nem demokrata. Pont.
Mintha a magyar társadalom 29 év után még mindig csak tanulná a demokráciát. A kommentelők életkoruk alapján persze még az előző rendszerben szocializálódtak. Ahogy hiába tanult az előző nemzedék oroszul, nem ragadt meg a fejekben sok minden, most angolul és németül kéne tudni, de úgy meg is tanultak. Épp annyira nem beszél a magyar átlagszavazó idegennyelven, mint demokráciául. Ellenben ők a politikailag legaktívabbak. A fiatalok a pesti és a londoni éjszakában, vidéki diszkókban csapatják.
— Pedig szükség lenne rájuk. Mert jön a nagyi, aztán majd dönt a jövőjükről:
Ismétlésképpen, most az EP-választáson is érvényes: minden elvesző ellenzéki szavazat és minden az 5%-os küszöb miatt be nem jutó ellenzéki párt valóban elsősorban a kormánypártokat erősíti. Ezért viszont nem lebeszélni kéne az ellenzéki pártoknak kisebb riválisaikról egymás választóit, hanem épp ellenkezőleg. Az lenne a szép demokratikus gesztus, ha az ellenzéki szolidaritás jegyében a többi ellenzéki pártot nem támadva buzdítanának a minél nagyobb részvételre és a többi pártra való voksolásban is. Ahogy előző írásunkban is írtuk:
"...egy demokráciában nincs elveszett szavazat.
Ezért én mást mondok, mint az LMP-hirdetés vagy a HVG.hu:
Csak menj el szavazni május 26-án az európai parlamenti választásokon!"
Ezen a blogon sosem érveltünk még az összefogás vagy a koordináció mellett. Sőt. Levezettük, hogy az miért nem működhet: igazunk lett. Az összefogás politikai abszurdum olyan vezető politikusokkal, mint Gyurcsány Ferenc vagy Sneider Tamás. Összefogásra, ellenzéki közös listára nincs mód, de most nincs is szükség. De ellenzéki összetartása volna mód és szükség is volna.
A közös indulás az EP-választáson egyik rivális ellenzéki pártnak se tenne jót, kioltanák egymást. Ugyanakkor középtávon helyben, az önkormányzati választásokon már szükségszerű lesz a kispártok közötti szorosabb választási együttműködés. Országosan, most a radikális jobboldali tábor javarészben inkompatibilis a rasszizmusra érzékeny liberális közönséggel, ahogy a korrupt szocialista-liberális kormányokkal szemben létrejött politikai alternatívák törzsszavazóit is inkább riasztják Gyurcsány Ferencék és az azóta is változatlanul nagypártra méretezetten arrogáns szocialista politikai szubkultúra.
Mindez generációs különbségekkel is terhelt. A fiatalokat egyszerűen taszítja vagy nem érdekli az a fajta politizálás, amit kihalásra ítélten a szocialisták két utódpártja folytat. Az idősebbek viszont a zöldekkel vagy a Momentummal nem tudnak egyelőre mit kezdeni. A vidéki Magyarország jobbratolódott, csak Fidesz, Jobbik meg mégjobbik van szinte. A körúton belüli világ tévesen képzeli magáról azt, hogy ők alkotják a választói többséget, amikor még Budapesten belül is csak a város kisebbik felét képesek leképezni.
A politikai logika és az elemi matematika azt diktálná, hogy az ellenzék politikusai és véleményvezérei, ha már külön-külön vagy együtt győzni nem képesek, legalább ne egymást gyengítsék. Szavazóikat ne uszítsák egymás ellen lapjaikban, megnyilatkozásaikban, lakossági fórumaikon konteók terjesztésével, bűnbakgyártással, hisztérikus árulózással. Hanem tűzszünetet kötve hagyják a liberálisokat a liberális, nyugatos értékek mentén kibontakozni, a zöldeket a zöld szavazatokat begyűjteni ésatöbbi.
A jobboldali érzelmű választói tömböt, a jelenlegi többséget, pedig identitásában meg nem sértve kéne megszólítani. Nélkülük politikai sikert elérni ebben az országban ugyanis nem lehet. A folyamatos uszítással, a hisztérikus kirohanásokkal egymás ellen, még a maradék mérsékelt szavazót is el fogják riasztani a politika közeléből is, ha a balliberális hisztériakeltés tovább folytatódik, ami jelenleg az LMP oldalát elárasztotta.
Bízom benne, hogy a józanész felül fog kerekedni a gyűlöleten, és győz az igazság május 26-án.
