Rablópártok címmel tényfeltáró riportsorozatot indított a YouTube-on Gulyás Márton ismert videoblogger és aktivista. Azonban a média által túl bőkezűen osztogatott és előítéletes kamupárt címke legalább annyira ártalmas a demokráciára, mint a támogatások lenyúlására szerveződő kis politikai bűnszövetkezetek. A nyilvánvaló csalókat le kell leplezni a demokrácia tisztasága érdekében. De a kamupárt jelző túl gyakori használata szintén csak rombolja a közbizalmat, erősíti a pártokkal, tehát magával a politikával és a demokráciával szembeni előítéleteket.
Bár az EP-választáson jóval egyszerűbb résztvenni, ezért induló pártok számára kifejezetten vonzó terep, mégis jóval kisebb az érdeklődés most új pártok részéről. Pedig 2009-ben pont az EP-választáson tört be a közéletbe az akkor frissen alakult LMP és 2003-ban alakult, de addig jórészt sikertelen Jobbik — és rendezték át drasztikusan a politikai erőviszonyokat. Ami azóta jelentősen nem változott, noha számos próbálkozó volt. A hírek szerint kamupárt még több, ami még a viccpártnál rosszabb sajtónyelvi kategória...
Hogy most mégsem látjuk a tavalyi 23 szereplőt ringbe szállni annak a politikai vállalkozó kedv hanyatlásán kívül az is oka lehet, hogy ezen a választáson a listát állító pártok nem kapnak állami támogatást. Míg az országgyűlési választások valódi pénzesőnek számít 2014 óta. Előtte ugyanis csak a már bejutott parlamenti pártokat finanszírozta az állam. A minden indulónak járó támogatás tehát valóban egy fél lépés egy demokratikusabb választási rendszer irányába — más lépések meg visszalépés, de ezt most nem elemezzük. Ezzel a lehetőséggel élni igazából csak a Kétfarkú Kutyapárt és a Momentum tudott. Be ugyan egyik sem került legutóbb, de jogosulttá váltak az állami támogatásokra. Ha nem is sokra. Főleg nem annyira, mint a korlátlan kormánypénzekből is kampányoló kormánypártoknak jut.
Márpedig, ha ezt nehezen is fogadják el a magyar emberek, de a demokrácia pénzbe kerül.
A diktatúra viszont sokszor emberéletekbe — azon túl, hogy még több pénzbe. Úgyhogy ez egy jó üzlet valójában.
A rendszer elméletileg "kijátszhatatlan", mert az 1%-ot sem elérő pártoknak nem elszámolniuk kell a kampányköltségekkel, hanem egyszerűen vissza kell fizetniük. A 23-ból 16 országos listát állító párt kellett ezt megtegye. De mint tudjuk a gyakorlat és az elmélet nem mindig stimmelnek teljesen... De ezt mindenki sejtheti.
Gulyás Márton riportjában Seres Mária és ismeretlenül ismerős férje, Stekler Ottó az 1990-es években jórészt sikertelen politikai karrierjét mutatja be most, ami végül összeér a választási csalást elkövető Polgár Tamás Tomcat szélsőjobboldali botrányhőssel, Szepesi/Szepessy Zsolt (Összefogás) monoki polgármesterrel — és a műfaj egykori (elszabadult) nagyágyújával Torgyán Józseffel. Aki többször is szétlőtte maga körül a vidéken népszerű kisgazdapártot. Ami az agrárium és a vidék érdekképviseletén és állapotán szerintem jól tettenérhető azóta is, ekkor azonban már rég nem rúgott labdába.
A politikai sikertelenség Gulyás Márton szerint milliárdos "üzleti eredménnyel" párosult, ami jócskán tekinthető kompenzációnak e machinátorok mind a politikában, mind a bűnözésben sajnos ugyanúgy nélkülözhetetlen szervező készségeiért. Hogy mindezt hogyan realizálták, valószínű a következő részben próbálja bizonyítani majd a vlogger. Érdemes lesz a YouTube-ra kattintani.
Kamupártozás és kamupártok
A médiában lesajnálóan csak kamupártokként emlegetett induló politikai formációk azonban valószínű nem mind csak az állami támogatások lenyúlására jönnek létre, hanem vannak vagy egykor voltak politikai céljaik. Stekler Ottó pl. a választásokon nem túl sikeres Magyarországi Zöld Pártból csinált valóságos mini nácipártot — aztán meg felesége, Seres Mária neve alatt a "Civil Mozgalmat", amely 600 ezer aláírást gyűjtött a képviselői költségtérítések megrendszabályozására, aztán a választásokon már nem rúgott labdába, pedig a fele is elég lett volna a bejutáshoz.
Hogy egyik veszélyesebb demagógia-e mint a másik az most véleményes. A kezdeményezések egy demokráciában nem mindig az ízlésünk szerintiek. Illetve nem kell azok legyenek. Egyformán mindegyiknek zöld utat kell biztosítani, a többiről pedig a népnek kell kimondania az ítéletet: nem a kormánynak, nem a választási hatóságoknak, nem a médiának és nem egy bloggernek. Az utóbbi kezdeményezés azért némileg jogos volt. És sok mindent elmond a magyar politikáról ennek a példátlanul sikeres polgári kezdeményezésnek a sorsa: az akkori parlamenti pártok egyhangúlag nevezték át a költségtérítést lényegében számlák ellenőrzése nélkül a képviselőknek járó juttatássá. Jó nagy pofon a demokráciának. Akkor is ha nem vagyok híve a demagógiának. Azt vallom, hogy a politikus legyen jól megfizetve, hogy ne gombnyomogató olcsójánosokkal töltsük fel a parlamenti patkót, hanem értelmes emberekkel. Szerintem ez a kritérium ma nem mindig teljesül, bár az akkor alacsonynak számító képviselői fizetéseket azóta úgymond jócskán rendezték.
Ebből a történetből is látszik, hogy a kamupártok e állatorvosi istállója éppúgy felmutatott politikai tevékenységet (többet mint kéne: a házaspár több pártot is vitt egyszerre, ami megintcsak beszédes) — csak éppen hosszútávon sikertelenek voltak, ami talán köszönhető az emberek ítélőképességének is. A magyar demokrácia különösen nem a legjobban működő politikai rendszer, de a legnagyobb futóbolondokat és a politikára alkalmatlan szociopata csalókat azért kiszelektálja. Akik "bent" vannak, ha nem is szeretjük őket mind, egész biztos klasszisokkal jobbak, mint az a jópár aspiráns, aki időnként feltűnik. De ez nem jelenti azt, hogy minden "trónkövetelőt" már az elején le kéne sajnálni vagy meg kéne bélyegezni.
Persze ez már legyen a politikai vállalkozók baja. Nekik kell ugyanis megoldaniuk. Ez egy politikusi feladat.
Az ördög ügyvédjének van még egy kézenfekvő érve — látszólag — a kamupártok mellett, de egyértelműen a kamupártozás ellen: a sikeresebb pártok politikusai sem feltétlenül mind makulátlanok a vizsgált téren, időnként ugye korruptak, hasonló módon szervezkednek. Hogy egy párt megélhetési politikát csinál-e az erősen véleményes lehet. Az, hogy egy politikusnak is meg kell élnie viszont ténykérdés. A konfliktus adott. Ahogy a rendszerbeli szereplők korrumpálódásra való hajlama is előre kódolt. Nagyon rosszat tesz viszont a demokráciának, ha minden frissen próbálkozó politikai erőt már élből a kamupárt jelzővel illet a média és utána a közvélemény. Nagyon nemdemokratikus. Márpedig demokráciából hiány mutatkozik idehaza. Az induló pártok, mikropártok több esélyt érdemelnének.
A közbizalom nem véletlenül van mélyponton a pártok és a demokrácia intézménye irányában úgy általában. A média által túl bőkezűen osztogatott és előítéletes kamupárt címke legalább annyira ártalmas a demokráciára, mint a támogatások lenyúlására szerveződő kis politikai bűnszövetkezetek. A nyilvánvaló csalókat le kell leplezni a demokrácia tisztasága érdekében. De a kamupárt jelző túl gyakori használata szintén csak rombolja a közbizalmat, erősíti a pártokkal, tehát magával a politikával és a demokráciával szembeni előítéleteket.
