Esélytelennek nevezte indulását kampánynyitójában a korábban is visszalépését fontolgató Puzsér Róbert, a belváros zöldítését merészen zászlajára tűző főpolgármester-jelölt. A Sétáló Budapest ennél többet érdemel.

Még csak nem is ordítozott most. Publicisztikai értelemben Puzsér eddigi egyik legfésültebb, legmérsékeltebb írását olvasta fel. De épp ez a szerep- és műfajtévesztés a főgyöngéje Robi eddigi politikai karrierjének is. Itt most nem cikkfelolvasásra lett volna szükség, hanem lelkesítő, motiváló beszédre. Miért vagyok itt? Miért jöjjek? A máskor mindig oly szenvedélyes műsorvezető, most halkan, kevés önbizalommal, törődötten, cetlijei mögé bújva egyhangúan ismételte el, amit a világról vagy a "betonszürke" Budapestről gondol. A beszéd újdonságot vagy jelentős bejelentést nem tartalmazott. Többedjére erősködött, hogy nincsenek személyes ambíciói, szeretne egy zöldebb fővárost és kész. De igazából annyira nem is akar főpolgármester lenni — derül ki sajnos többedjére, ami nem jó antré vagy ómen, ha az ember épp kampánynyitót tart, az aktivistákat és a választókat kéne buzdítania, hogy támogassák őt és céljait.

A publicisztika és a kortesbeszéd két külön műfaj. A néha indokolatlanul magas előtanulmányokat és politikai ismereteket igénylő bölcsészmetaforákba bonyolódó felolvasás a közérthetőségnek és a világos kommunikációnak is inkább a kárára van — ezek a fordulatok azonban Robi kedvencei, nem vehetjük el tőle, ahogy a szúrós-depressziós tekintetet sem a tévé ikonikussá vált kritikusától. A kritikus, publicista, műsorvezető, bölcsész politikussá válása azonban a Sétáló Budapest alapos szakmai háttérmunkája mellett: elmaradt. A szónok jórészt a papírjaiba meredt, úgy tűnt nem nagyon érdekli a közönsége: vagyis a választók.

Jól lehet azzal, hogy felvállalt egy ügyet, felelős is lett érte. Ehhez azonban fel kellett volna hirtelen nőni. 

"A jövő zöld lesz, vagy baszhatjuk!" — próbált a legvégén adrenalint injekciózni letargikus meditációjába. Kiváltva ezzel mindössze annak a szűk közegnek az elismerését, akik eddig is kedvelték a stílusát és megerősítve mindazokat, akik szerint (Tarlós István tényleges főpolgármester szavaival élve) Robi egy bohóc — bár "szakmájának egyik legjobbja". A politika azonban egy másik szakma. Egy vezetőnél a mércét magasabbra, de főleg máshova tesszük.

Puzsér Róbert bezárkózó, mizantróp személyiség, ami nem jó alap ugyan, de keresetlen szavaira sokan odafigyelnek, véleményvezér, sokan sok mindenben egyet is értenek vele — főleg a YouTube-világhoz szokott fiatalkorú férfiak. E sorok írója is, bár stílusával kevésbé tudok azonosulni, mint mondandójával, bár azzal sem mindig, sőt. Mert persze: zöld főváros kell, szabaduljunk meg a dugóktól és persze: a korrupt politikusokat el kéne kergetni — és valami új kéne helyettük. Ezt az újat azonban látható módon Robi vonakodik megadni. Ez esetben indulása viszont érthetetlen. És nem biztos, hogy hasznára van annak a politikai célnak, amit felvállalt: tehát annak, hogy mondjuk 5-10 éven belül Budapest belvárosát ne káosz, szmog és dugók uralják, hanem kényelmesen sétálgató gyalogosok, biztonságban szaladgáló gyerekek, csendes kiülős kávéházi asztalok, több fa és több zöld tegye teljessé a belváros megörökölt szépségét.

Robi megszokta a rivaldafényt, de nem tűnik úgy, hogy szeretné — vagy inkább ambivalens módon vonakodik azt kimutatni. Morózusan, szemrehányóan és kelletlenül viselkedik, mintha ő tenne nekünk szívességet, hogy leszállt közénk. Nem ő az egyetlen médiaszemélyiség idén, aki nem tudta átkonvertálni ismertségét politikai sikerre. Mindkét médiából átnyergelő ígéretes főpolgármester-jelölt komoly kudarcot vallott a politikában: sem Kálmán Olga, sem Puzsér Róbert nem értette meg az új szerephez muszáj új viselkedést is felvennie. Itt már nem ők a mindenható ítészek, akik kérdőre vonhatják, rájuk vonatkozóan mindenféle visszacsatolás nélkül a közélet szereplőit. Ebben az új szerepben őket ítélik meg éspedig: mindenki. Versenyezniük kell, ha tetszik, ha nem. Politikussá lettek, ha tetszik, ha nem, de nem erőltette ezt rájuk senki...

A tudálékos arrogancia és a megmondóemberi ki-ha-én-nem mentalitás eddig is beárnyékolta szerepléseiket, ezek a hiányosságok most az új szerepben mindkettejüknél végzetesnek bizonyultak. És egyikük sem látszik, hogy tanult volna belőle. A Karácsony Gergellyel szemben csúnyán alulmaradó Kálmán Olga el sem ment az előválasztás eredményhirdetésére, Puzsér Róbert pedig sokadjára mondja ki szó szerint is, hogy ő tulajdonképpen nem is akar itt lenni, csinálja meg valaki más azt a Sétáló Budapestet, sőt talán azt szeretné leginkább — persze de ne Tarlós István vagy Karácsony Gergely legyen az a valaki, mert őket ki nem állhatja, ami most egyetlen és elégtelen politikai motivációja. S persze ő az egyetlen, aki meghatározhatja, hogy a város zöldülése milyen formában, ütemben történhet meg. De csókolom, ez nem a Megasztár: itt a választók sokasága dönt, nemcsak 4-5 zsűritag temperamentuma. 

A Sétáló Budapest kampány elkönyvelhet már némi politikai sikert. Sikeresen zöldítette a budapesti közéletet. Úgyszólván most mindenki zöld akar lenni. Emiatt is. Meg a klímaváltozás folyamatos hírei miatt is. Hirtelen Tarlós Istvánék is elérkezettnek látták az időt a dugódíj eddig elodázott bevezetésére, az ellenzéki előválasztást pedig az a Karácsony Gergely nyerte meg, akinek pártját, a kis LMP-ből kiszakadt Párbeszédet önállóan nem nagyon sikerült mérnie sem a közvéleménykutatóknak, maga az anyapártnak tekinthető LMP válsága pedig végső stádiumához közelít éppen: csúfos EP-választási eredményéből nem látszik felépülni és az önállóság helyett a Párbeszéd stratégiájára fanyalodtak végül, velük versenyeznek az 1-2%-ért, ami mellett Karácsony előválasztási sikere jelzi, hogy azért az ellenzéki térfélen semmi sem biztos.

A Karácsony- és a Puzsér-kampány dinamikája teljesen ellentétes volt az elmúlt hónapokban. Karácsony bukott politikusnak tűnt az elején, a parkolóügy és csúfos HírTV-s szereplése után. Úgy tűnt végképp elintézte magát. Éppen a vele szemben felálló médiaszemélyiségek politikai alkalmatlansága volt az a kontraszt, ami új életre lehelte: mégis csak ő a szakmabeli, aki látott belülről városházát, egyezkedett a magyar pártdzsungelben, és nem utolsó sorban parlamenti frakciót harcolt ki egy mikropárt számára, ami szintén komoly politikai teljesítmény.

Jót tett neki az előválasztási kampányban elvégzett szívós munka. Igazi bravúrt végrehajtva szerezte meg a megkérdőjelezhetetlen elsőséget az ellenzékben és lett hat ellenzéki pártnak is közös jelöltje, ami történelmi fegyvertény. Eközben Puzsér Róbert lényegében megfutamodott az akkor még valóban sikertelen kutyakomédiának és értelmetlennek sejlő előválasztás elől, ami végül jelentős részvételt és elfogadottságot mutatott fel. Puzsér a következetlen kiugrásaival elvesztette a sebeiket nyalogató Jobbik és az LMP támogatását is. Kampánya leszállóágba került, amikor Karácsonyé felívelni kezdett és új erőre kapott — kitűnő időzítéssel. 

A Puzsér-kampány támogatók nélkül maradt úgy általában is, ez pedig leginkább a jelölt személyiségének tudható be. Nincsenek erőforrásaik sem. Hónapok óta nem adtak életjelt. Néhány belterjes aktivista-sörözésen kívül, ahol a jelölt elmondhatta azt, amit el szokott mondani, olykor túl nyíltan és meggondolatlanul. Robi nem kissé ellentmondásos módon bizalmatlan és elutasító a politika és a média világát illetően. Pont olyan vehemenesen utálja azt, mint Hajdu Pétert, aki ellen indokolatlanul vezetett kontraproduktív kereszteshadjáratot, mint a normalitás felkent lovagja, aminek a szerepét nárcisztikusan viseli általában. Közben nem vette észre, hogy ő maga pont ugyanolyan médiaceleb, mint Hajdu és a morális felsőbbségre aligha van előjoga. Éppígy nem akarta tudomásul venni, hogy ő maga is politikussá lett az indulásával. Én kérek elnézést. 

A "majd mikroadományokból" jeligére elképzelt, önsorsrontó "Zuckerbergnek nem adok pénzt" (tudatosan nem hirdet a Facebook-on) kampány valójában nem kampány, hanem annak az ellentéte. A 150 oldalas program egy dolog — ember nem fogja elolvasni — az intellektuális fölény demonstrálásához még önbecsapásnak is pótcselekvésnek tűnik most, noha ez tkp. Robi csapatának egyetlen igazán pozitívan értékelhető sikere és megbecsülést érdemel, sokan nem nézték ki talán belőle.

A megvallott politikai ambíciók azonban lelombozóak: a Sétáló Budapest jó ha egy-két budapesti kerületben kíván (tud) elindulni a 23-ból — aminek semmi értelme. A Kétfarkú Kutyapárt mintájára azokat a kerületi ellenzéki összefogásokat kívánják bevallottan megtrollkodni csupán, ahol korrupt és vállalhatatlan, főleg DK-s és MSZP-s figurák bukkantak újra fel. Így elindulnak a XI. kerületben Lakos Imre (SZDSZ/DK) ellen, az erzsébetvárosi ejtőernyős DK-s Niedermüller Péter ellen. Az Erzsébetvárosban ráadásul olyan polgármester-jelöltet indítanak, aki a bulinegyed megregulázását hirdeti, míg Puzsér Róbert a bulinegyedet tartja az egyik legnagyobb értéknek ebben az általa lesajnált városban. Ez az ellentmondás és kényszerházasság jól jellemzi a projekt jelenlegi abszurditását. 

Nem nyerni akarnak, hanem feltartott mutatóujjként vagy inkább középsőujjként protestálni, ami legitim politikai cél egyébként — ez a Kutyapárt közéleti küldetése is, ha figyeltünk. Csakhát viccpártból van már egy — egyesek szerint több is, mert mind az, de ez most részletkérdés. Akkor is: trollkodásnál többet szeretnénk látni sokan. A Karácsony mögé felálló hatpárti koalíció ambíciói reálisabbak, még ha érzésem szerint kevés is lesz Tarlós István eddig senki által sem eléggé megindokolt leváltásához. Tarlós István becsületes, kiszámítható városvezetőnek tűnik — főleg Demszky Gáborhoz képest, mégha túl nagy dolgokra nem is szeret vállalkozni.

Ugyanakkor Karácsony Gergő szimpatikus személyisége és az egységes zöld(-sárga) imázsvilág az ellenzéki pártszövetség számos képviselőjének sikerét mozdíthatja elő. (Amolyan magyar Beto O'Rourke kampány, amely 2016-ban red-state-ből ingadozóvá tette Texast, bár Beto O'Rourke demokrata szenátorjelölt végül alulmaradt.)

Érzésem szerint, bár többet érdemelt volna, a Puzsér-projekt elhasal még talán a választás napja előtt, az arcvesztés elkerülése végett egy elegáns visszalépés lenne egy okos politikusi döntés — már ha Robi vállalná, hogy politikus persze. Ez a beszéd másodszor hozza szóba a visszalépés gondolatát, — ami ismétlem: nem kampánynyitóba való — korábban pedig Kerpel Fronius javára fontolgatta a visszalépést, amit megírtunk. (Lásd az előzményeket lent.)

Érzésem szerint Karácsony szintén alulmarad végül, de ez független Puzsér Róberttől, akinek súlyos személyes beakadásai vannak a zuglói polgármesterrel szemben. Jónéhány kerületi képviselőtestületben viszont előretörhet ez a pár éve még valószínűtlen ellenzéki összefogás, amely egyesíti az MSZP és a DK-t, az LMP-t és a Párbeszédet, de integrálja a Jobbikot és persze a feltörekvő Momentumot is. A szövetség még így is nyomasztó káderhiánnyal küzd, ami a magyar politikának alaptulajdonsága. Az egymástól szavazókat, pozíciókat elhappolni igyekvő, egymást leszalámizó hat ellenzéki párt szövetségének csak akkor van értelme, ha végre fegyverszünet, tartós építkezés és nem ad-hoc pozícióhajhászás motiválja illetve követi.

Ez jelenleg a legjobb, amit a magyar (ellenzéki) politika kitermelt magából, mert legalább versenyre inspirálja végre valami a hatalomba belekényelmesedett fideszes Döbrögiket. Ha igazán érdemi, koherens alternatívát felmutatni egyelőre nem is képes — úgy, mint az amúgy karakteres és markáns Sétáló Budapest mutathatott volna fel... Személy szerint ezért vagyok a legdühösebb. A Sétáló Budapest ugyanis többet érdemelt ennél:

Kár érte. A Sétáló Budapest, a belvárost dugómentessé és zölddé tenni akaró komplex várostervezési koncepció a legjobb ajánlat volt, amit Budapest Vitézy Dávid kirúgása óta kaphatott. Puzsér Róbert pedig alkalmasnak tűnt, hogy a lehető legnagyobb publicitást szerezzen a nálunk még a köztudatban inkább kifogásokat és ellenkezést szülő, más európai városokban már főszabályként terjedő autómentes belváros ügyének. Ahogy korábban is írtuk, a város azért szép lassan megindul a 21. századi, zöld irányba, ha ezzel kapcsolatban kissé türelmetlenek is vagyunk.

Tetszik, nem tetszik: a választáson két zöld jelölt is indulni látszik: Karácsony Gergely és Puzsér Róbert. Egyik sem tökéletes. Kicsit sárga, kicsit savanyú, de a miénk mind a kettő. Mi választók, kritikusok, bloggerek sem vagyunk jobbak. Jelenleg őket tudjuk választásra javasolni.