Nem színészkednek, tényleg az életükről van szó. Miközben minden figyelem a színművészetisek tiltakozására fordítódik itthon és világszerte, kevesebb támogatást kap a médiától a XI. kerületi polgárok ügye. Pedig ez nem szimbolikus, hanem húsbavágó valós probléma.

Az önkormányzati választási kampány lezárultával mintha a társadalom nyomása által fókuszba került budapesti fakivágások témája háttérbe szorult volna. Nincs ez jól. A fákat nem lenne szabad puszta szimbólumokként kezelni a számomra idegesítő ideológiai pártpolitikai küzdelemben. Minden ilyen hisztéria inkább csak a polgároktól eltávolodott belterjes politikai pártok és feltünési viszketegségben szenvedő-lubickoló politikusok öncélú színjátéka. Városi élettereink élhetőségének tartóoszlopai, a tisztább levegő, a kellemesebb mikroklíma mással nem helyettesíthető biztosítói. 

A politika nagyon szereti a szimbolikus ügyeket, mint a Színművészeti és hasonlók, pedig az SZFE-t nem felszámolni akarják csak vezetését cserélnék le. Az intézményi autonómia ugyan fontos érték számomra is, de alig hiszem, hogy ezrek életét súlyosan negatíve befolyásolná, míg az élhető környezethez való jog csorbulása nagyon is kézzel fogható, egy közpark akár részleges lerombolása jelentősen csökkenti a környező lakásokban élő sokezer család életminőségét akár ingatlanjaik értékét is. Ezért legalább annyi, ha nem több figyelmet érdemelne most abban a fővárosban, ahol egy zöld politikust választottunk főpolgármesternek. Mikor máskor?

A lakók egyesületbe szerveződtek a park megvédéséért és most videóüzenetben tiltakoznak a vasútfejlesztési tervek ellen, amik nem szolgálják a helyben élők érdekeit, csak az amúgy persze támogatandó vasúti teherszállításét, amit viszont érzésük szerint nem egy lakott nagyvároson keresztüli kerülővel a legoptimálisabb megvalósítani.

A Hamzsabégi-sétány "spontán" jött létre Budapest XI. kerületében derül ki a videóból. Nem szánták közparknak. Véletlenül lett olyan, amilyen: a kerületben egyedülálló kiterjedt és összefüggő lombkoronájú fákkal teli sétány, babakocsikkal, biciklisekkel, játszóterekkel, padokkal, folyton tele van emberekkel. A jelenlegi bővítésre kijelölt vasúti töltés mellett csíkszerűen futó másfélkilométeres park fái közül ezernyi esne áldozatul az építkezésnek, és a jelenlegi dombszerű töltés is átadná a helyét egy merőleges betonfalnak, amit egy magasított zajcsökkentő felépítmény koronázna a töltés teljes hosszán egy négyemeletes ház magasságában.

A Hamzsabégi sétány egy csoda. Az eredetileg közlekedési területnek kijelölt sávba ideiglenesen ültettek fákat. A Lágymányosi/Rákóczi-hídról levezető utat végül nem vezették egyenesen tovább, hanem némileg nélkülözve a logikát merőlegesen a Szerémi útra terelték rá. Már akkoriban a közútfejlesztés miatt veszélybe került a park, a lakók akkori tiltakozása sikeres volt. Újbuda közlekedése nem alkot szerves egységet. A Kelenföldet Keleti pályaudvarral összekötő vasútvonalnak nem volt, nincs ma sem szerepe a budapesti közösségi közlekedésben. Egyedül az eldugott Ferencvárosi pályaudvarnál volt a vonalnak megállója, pedig Kőbánya-Kispesttel is kapcsolatot hoz létre.

• Most is csak az Infoparknál van tervben új elővárosi vasúti megálló kialakítása.
• Tehát a Hamzsabégi környékén lakók továbbra sem profitálnának semmilyen módon a fejlesztésből, ami politikai és szakmai hiba egyaránt.

Ugyanúgy nem használja ki a város, hogy rendelkezésre áll a vasút, ahogy a Kelenföldi és a Déli-pályaudvar között sincs megálló az Alsóhegy utcánál vagy a Hagyaljához közel, ami kvázi a piros metró meghosszabbításával már majdnem biztosítaná azt, amit most a négyes metró megaprojektjével sikerült Őrmező és Etele tér környéke számára. Ezek az összeköttetések fájón hiányoznak, ráadásul oly módon, hogy a vasútvonalak miatti szétszabdaltságot a városnyi kerület elszenvedi, nehezítve, torlódásokba kényszerítve a közlekedést.

• A Hamzsabégi sétány melletti vasútfejlesztés részben valóban indokolt. A zajártalom-csökkentés, a korszerűtlen, zajos sínek felújítása, és egy kevésbé megalomán zajvédő fal éppúgy megindokolható, mint egy-két újabb városi-elővárosi vasutat kiszolgáló megálló és ahhoz szükséges elkerülő sínpár kialakítása.
• Még azt is megkockáztatom, hogy néhány öregebb fa kivágása is indokolt lehet, de a tervezett bővítés nem erről szól.
• Olyan nemlétező vasúti teherforgalmat vinne a harmadik és nagyedik sínpár, ami talán sosem érkezik meg (Belgrádból sem). Remélhetőleg, mert tényszerűen nem sok keresnivalója van egy lakott és zsúfolt nagyváros közepén, társasházaktól, kertvárostól néhány tízméternyire.

Ez akkor is így van, ha az alternatívaként régóta javasolt Budapest alatti V0-snak nevezett vasútvonal a Belgrád-Budapesthez hasonló még megalománabb, ezermilliárdos nagyságrendű fejlesztés lenne, amire egész biztosan nincs fedezet, a megtérülése kétséges. Adná magát, hogy ne egyetlen bajt próbáljon orvosolni egy ilyen fejlesztés, és összekapcsolódjon a szintén nem éppen szervesen fejlődő, lehetetlen kialakítású vasútvonalhálózat más fejlesztéseivel. Mérséklendő Budapest és az ország vízfejűségét, a kelet-nyugati összeköttetések hiányosságait, helyi vonalak hiányosságait stb.

• Nem tűnne bonyolultnak jó döntéseket hozni, de sokévtizedes ellentmondásokat toldozunk-foldozunk. Mint az látható a Sétány kapcsán is: Magyarországon a jobb kéz nem tudja mit csinál a bal.
• A közúthálózat, a vasúthálózat fejlesztése "nem ér össze" a városfejlesztés más projektjeivel. Nem tudnak egymásról.

A Hamzsabégi körüli néhány évtizede felhúzott lakóparkok és a megörökölt közlekedési infrastruktúra konfliktusai eleve kódoltak, és csupa rossz kompromisszumhoz vezetnek ahelyett, hogy egymást támogatnák a fejlesztések egyes elemei. Ennek az okait sok mindenben lehet látni. Probléma, hogy a legjobb alulról jövő kezdeményezések (vagyis tiltakozások) is megrekednek a NIMBY-attitűdnél vagyis, hogy épüljön bármi csak ne az én otthonom körül lehetőleg. De nincs az a szintje a döntéshozatalnak, ami vállalja, hogy egységében tekintsen a nagy képre, nincs olyan szerv, fórum, amely kézben tartaná a fejlesztéseket, hiába van ennek az országnak kormánya, vasúttársasága, fővárosának főpolgármestere, kormánybiztosa, a kerületnek szintén önkormányzata. Ezek a szintek egymással sem értenek szót. A mindenható kormány pedig túl messze van, hogy minden érdeket, pénzügyi korlátokat, közlekedésfejlesztési célokat, polgárok igényeit közös nevezőre tudja hozni. 

Már ezek miatt is erősíteni kellene a helyi autonómiákat, nemcsak a médiával összefonódott, privilegizált intézmények, mint az SZFE esetén... Növelni kell a polgárok beleszólását vagyis a részvételiséget, akikért ez az "egész" valójában van. Mert mi végre vannak kormányaink, önkormányzataink, mi végre van vasútunk, gazdaságunk, ha nem azért, hogy a jólétünket, mindenkiét, növeljük és ne pedig feléljük?

• Pl. még ebben a gazdátlanul sodródó, hányattatott sorsú országban olyan véletlenszerűen keletkező vagy csodaszerűen megőrződött környezeti értékek esetén, mint a Hamzsabégi sétány.
• Időszerű volna, hogy valaki meghallja az itt lakók hangját és tegyen valamit értük. 
• Pozícióharcok helyett erről kéne szóljon legalább a helyi politika. A húsvér emberek valódi életének jobbá tételéről.

Ha ezek motiválnák a döntéshozókat akár a médiában, akár a kormányzatban, akkor felerősödnének az alulról jövő kezdeményezések, felértékelődne, sőt helyreállítódna a demokrácia megrogyó intézménye. Addig kénytelen-kelletlen reménysugárként az marad az élhető környezet védelmében, hogy a közelgő válság és megszorítások miatt meghiúsulnak a fejlesztések. Illetve a jogi út tűnik az egyedül járhatónak az egyesületbe tömörült lakók számára érdekeik érvényesítésére. Ezt a küzdelmet támogatnám ezzel a poszttal. Mert értük nem állnak ki külföldi színészek, nem vonulnak utcára ellenzéki tízezrek. Viszont ügyük (legalább) ugyanolyan fontos szerintem.