Pont tíz éve hangzottak el ezek a mondatok Gyurcsány Ferenc szájából, aki egyelőre antivátesznek bizonyult. A különleges jubileum kapcsán ünnepélyes Google-keresést végeztem. Orbán Viktor bukásának tíz esztendeje és tíznél több ellenzéki tévedése.

Egyes posztok alatt időnként kormánypártisággal "vádolnak meg", ami az értelmetlenül buta vádak közé tartozik, mert bárkinek demokratikus joga egyébként akár még Orbán Viktort is támogatni, lelke rajta és gyomra legyen hozzá. Megint más posztok alatt heves libernyákozásba kezd egy másik elégedetlen közeg. Így biztosítva van, hogy mindkét fő rajongó tábor elégedetlen legyen. A kettő között viszont rendszeresen érkeznek pozitív visszajelzések. Nyilvánvaló nem érthet mindenki mindenben egyet, tapasztalatom szerint néha azért sikerül és teljesen normális, ha másban meg vitatkozunk, magammal is vitatkozom olykor és legalább olyan értékesnek tartom új provokatív szempontokat megismerni egy-egy témában, mint kifejezésre juttatni, hogy nagyon sok dologban csak a komplett elmebetegek gondolják 100%-os igazságnak az aktuális benyomásukat, amit értelemszerűen olyan rutinnal cserélgetnek, mint a fehérneműjüket sem.

Most egy gyakran hirdetett megkérdőjelezhetetlen igazságot járnék körül, azért, hogy ha tehetjük mi magunk ne essünk mások hibáiba, mert rettentően kínos. Teljesen függetlenül legbensőbb vágyainktól és dédelgetett reményeinktől. Nekem is időbe telt rájönnöm — és éppen a következő kétségbeesés szülte mondatokba kapaszkodó, mégis mindig 100%-ig magabiztos megszólaló regnálása idején —, hogy racionálisan átgondolva igazából a saját boldogságomra vajmi kevéssé van befolyással, hogy ki éppen a miniszterelnök, nem is akarok rágondolni. Mindig tudtam volna jobbat elképzelni, de ez épp annyira tőlem független, mint az időjárás és legjobban akkor járok, ha nem hagyom, hogy elrontsa a kedvemet. Miért nem teszi mindenki így?

"Egy dolgot tudok garantálni, hogy Orbán Viktor meg fog bukni, mert mindenki, aki nyer, meg is bukik."

— Gyurcsány Ferenc, 2010. szeptember 12.

Jósolni nehéz, különösen a jövőre nézve — ahogy a mondás tartja. A fenti csattanóval Gyurcsány Ferenc ex-miniszterelnök kezdte beszédét ráadásul 10 éve, a megsemmisítő vereséget szenvedő MSZP felett földcsuszamlásszerű, teljhatalmat biztosító győzelmet arató Fidesz kormányának első 100 napját kiértékelő konferencián. Mint tudjuk Orbán azóta sem méltóztatott megbukni. Mondjuk az is beszédes, hogy akkor még az MSZP képes volt egy ilyen konferenciát megszervezni, és arra kíváncsi volt bárki is. Most a párt tisztújító kongresszusa is inkább bohózatba illett volna, ha még bárki figyelne a szebb napokat látott szocialista pártra. Mint az köztudott az MSZP-t kilenc éve Gyurcsány Ferenc is faképnél hagyta. Utána ember feletti erőfeszítésekkel szorított magának helyet a legkülönbözőbb ellenzéki együttműködésekben.

Gyurcsány Ferenc egyébként rengeteg olyat mondott 10 évvel ezelőtti beszédében, amivel maximálisan egyet tudok érteni, Gyurcsány valódi klasszis lehetett volna, és egy egészen rövid ideig pályafutása legelején irigyeltem azt a pártot, aminek legalább egy ilyen koponya kijutott: 

"A rendszerváltás óta eltelt hat ciklus ellenzéki erői mind abba a hibába estek, hogy azt kiabálták csak, amit az emberek hallani akartak, majd amikor kormányra kerültek, belátták, hogy az ország érdekei sok mindent felülírnak" 

— Gyurcsány Ferenc, 2010. szeptember 12.

"A jó ellenzék a haza érdekeit tartja szem előtt és így, felelősen igyekszik az emberekhez szólni."

Olyan kár, hogy 10 éve ebből a "programból" semmit nem valósított meg Gyurcsány egyik pártja sem, és a hajlam is kiveszett az egyre elkeseredettebb ellenzékből. Pont ez az, ami miatt pesszimista vagyok nemcsak Gyurcsány fenti immár tíz éves jóslata, de az ország jövőjét illetően is. Mert így nem fog menni. Így lehetetlen előrelépni bármiben. Zárójel bezár.

Árulkodó azonban a kiemelt mondatból az ex-miniszterelnök önigazolásszerű kiszólása:

"...aki nyer, meg is bukik". Nos, nem.

Ismerkedjünk meg a bukás szó kifejezésével, ha már az ízével az ellenzék és benne különösen Gyurcsány Ferenc nagyon is gyakran ismerkedhetett meg mostanában 2016 óta zsinórban. Akik elnyernek egy közhivatalt előbb-utóbb le is köszönnek, jó esetben pozitív örökséget hagyva maguk után, amire az utókor példaként hivatkozik majd. Mint azt tudjuk Gyurcsány Ferenc távozására a kormány éléről nem így került sor, de az MSZP-ből sem emelt fővel távozott nem sokkal később 2011-ben. És leginkább negatív példaként beszél szerepvállalásáról egyaránt a jobb- és baloldali sajtó zöme is, leszámítva egy-két elvakult rajongót.

Ezt leszámítva nem vonnám kétségbe, hogy Gyurcsány Ferenc sokat tud a bukásról.

Érdemes odafigyelni rá, amikor a bukásról szakért. Csak hát még ő maga sem dolgozta fel a sajátját, ami tényleg történelmi bukás volt. Emlékeztetőül: Antall József nem bukott meg, meghalt és vállalható örökséget hagyott hátra a rendszerváltás hajnalán, Horn Gyula sem bukott meg, hiszen bár miniszterelnökként nem folytathatta, de tisztességes támogatottsággal búcsúzott, ahogy Orbán Viktor 2002-ben lényegében fej-fej melletti küzdelemben maradt alul, ami nem bukás.

Medgyessy megbukott, de furcsamód helyre tudta állítani a reputációját. Ma sokkal hitelesebb megszólalónak tűnik, mint amikor elvállalta azt, amit utólag talán ő is megbánt. Boross Péterről igazából nem tudok, mit írni, a bukáshoz magasságra van szükség, véletlenül került pozícióba, sok alkalmasabb ember lett volna rá, de senki sem vállalta az ódiumát a bukásnak. Kb. ahogy Bajnai Gordon, aki szintén biztosra mehetett, és bár miniszerelnök-csődgondnokként jobban szerepelt, mint vártam, deklaráltan egy évet akart kitölteni, megbukni nem miniszterelnökként bukott meg, hanem később politikai kalandorként. Így ellentmondásos örökséget hagyott maga után a politikában.

Disztopikus jelenünk miniszterelnökét illetően én kevésbé mernék jósolgatni, mert nem akarok olyan ciki megmondóember lenni, mint Gyurcsány Ferenc és sok más értelmiségi. Nem is vagyok értelmiségi. A teljesség igénye nélkül egyetlen google-keresés alapján: 

2020. szeptember 12.

"Kéri László politológus szerint, az [Orbán által nem rég közölt] esszéből egyértelműen kiderült, hogy Orbán ugyan már rádöbbent, hogy megkezdődött a végjáték!

A következő választáson meg fog bukni!

Lélekben már fuldoklik, de mégis kapaszkodik a hatalomba, és ismét az eddig bevált módszereit használja. Ezért veri félre a harangot! Ezért buzdít harcra. Ezért igyekszik mozgósítani a híveit. Írás közben ezért hagyta figyelmen kívül a tényeket, a logikát. Írásában büszkén kijelenti például, hogy 2015 és 2019 között majdnem 40 százalékkal nőtt a magyar GDP, miközben a nyugati országok ezt a teljesítményt meg sem közelítették. Csakhogy elfelejtette hozzátenni, hogy ezt az eredményt jórészt az Európai Unió Magyarországnak juttatott milliárdjai tették lehetővé. Elfogadja az európai pénzt, miközben arcátlanul szapulja a nyugatot!"  — Kéri László, politológus: Orbán rájött, hogy megbukik

Megy a licit rendesen. Kéri meg csupán azt felejti el, hogy a Fideszt 48-60%-ra mérik, ami sajnos a matematikai esélyét is kizárja jelenleg bármilyen váltásnak ceterus paribus. A bukás, ismétlem, nagy szó, lásd  a Magyar Nyelv Értelmező Szótárát...

2020. február 17.

"Nem képzelhető nagyobb katasztrófa annál, mint ha Orbán megbukik, s mégse változik meg Magyarország."

— TGM

"Ha az Orbán-ellenes tábor nagy része most nem áll ki a cigányok védelmében, akkor az ország annyira tönkre fog menni erkölcsileg, hogy végső soron mindegy lesz, ki nyer 2022-ben, Orbán vagy az elorbánosodott nem-Orbán." — Írja még Tamás Gáspár Miklós, filozófus helyesen, de az egyébként helyes és becsületes okfejtés közben sem tud szabadulni Orbán bukásának mindennél vonzóbb drámai képétől. A valóság nem királydráma. Biztos nem Shakespeare írja, tucatsorozatok epizódjaira hasonlító jelenünk storyline-ja valójában rajtunk múlik és nem eleve adott. Bobbyt viszont nem tudjuk feltámasztani, kedveseim. A magyar néző nagy megelégedéssel nézi Brinkmann professzor biedermeier kalandjait. Mégis ez is minőségi ugrás számára a Szomszédokhoz képest.

Ehhez kapcsolódó Puzsér Róbert egy friss interjúnyilatkozata:

2020. szeptember 22.

"Orbán Viktort le lehet győzni választáson, ki lehet rakni a Budai Várból, de a nemzeti együttműködés rendszerét nem lehet választással leváltani." — Nem lehet és kész. Punktum. 

"Tíz év alatt túl mélyre ásták le magukat a gazdaságba, minden demokratikus intézményt megszálltak, jelentős politikai és üzleti érdekeltségeket tartanak fenn az ellenzéki térfélen, úgyhogy a következő kormánynak – még ha kétharmaddal nyerne is – minimális mozgástere volna velük szemben."

A magyar GDP több, mint felét a multinacionális vállalatok állítják elő. Bármennyire is szorgalmas, Mészáros Lőrinc csak egy töredék felett diszponál, üzleti sikere jóindulatú megfogalmazással is a politika függvénye, ami egyébként lényegében a világ minden nagyvállalkozójának jellemzője többé-kevésbé — Iacocca szerint is. 

"Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az Orbán-rendszer a maga korruptságának súlya alatt előbb-utóbb elkerülhetetlenül összeomlik majd."

— Nyilvánvaló volt, hogy Robi sem bír meglenni egy vaskos összeomlás-jóslat nélkül. 

Ez a műfaj átitatja minden magyar értelmiségi lelkivilágát. Wishful thinkingnek mondanám. A legtöbb polgári rendszer korrupció mellett, alatt, közben, által fejlődött ki. A korrupció nem rendszeridegen, nem valami, ami teher a rezsimek számára, hanem egyik meghatározó mechanizmusa. A korrupció úgy szólván maga a kapitalizmus, ha jobban belegondolunk, idővel, ha érettebb szakaszba lép egy társadalom gusztusosabbá válik és lobbinak hívják. Még szabályozzák is. Ha úgy tetszik törvényesítik. A korrupt balliberális elitnek amúgy sem a korrupcióval van baja, csak a beszűkült lehetőségekkel, a befolyás elvesztésével, ami anyagilag is nagy érvágás azok számára, akiknek a kapcsolati tőke volt a meghatározó tőkéje. Márpedig az mindig számítani fog.

A japán politikai rendszer is a vasháromszög, a hatalomból a szabad választások ellenére szinte kirobbanthatatlan kormánypárt, a nagytőke és az államapparátus szoros összefonódásra épül. A hagyományosan korrupt Bajorországban a CSU egyeduralma töretlen a világháború óta. Nincs rá szükségük, de kisebb választási csalásokat is elkövetnek a közigazgatásban dolgozók. Úgy tartja a bajor mondás, hogy egy kis korrupció jót tesz a gazdaságnak. A kicsi persze ott jóval nagyobb pénzeket jelent, mint azok a fillérek, amiket magyar politikus valaha láthat a négyszeres GDP-különbség okán. Bőven elműködgetnek, jól olajozottan korrupt rendszerek évtizedekig. Bajorország pedig még egy korrupt legfőbb ügyészt is exportált a nemet szövetségi államnak. Szóval rossz hírem van. Ebben kár reménykedni.

Nem mondom, hogy jó a korrupció, de a dualizmuskori felvirágzásunk is egy velejéig korrupt világban történt, lásd Mikszáth...

2020. augusztus 12.

"Orbán szélkakas, és 2022-ben megbukik." 

"Nem tudom, mekkora recesszió várható a járvány miatt, de mikor 2022-ben azt fogja elemezni, hogy miért bukott meg, úgy vélem, nem gazdasági okai lesznek" — fejti ki sommásan Mérő László matematikus, pszichológus professzor, akit az eddigiek közül a legtöbbre tartok és akinek, szellemi teljesítményére fel tudok nézni...

"Ha csak vaklárma is a magyarországi koronavírus-járvány, akkor is rengeteg haszna van a védekezésnek" — toldja meg Mérő egy második csavarral. A 10-18%-os gazdasági visszaesés bizonyos, hogy nagyon fáj százezreknek már most, ha az ember nem a maga értelmiségi elefántcsonttornyában él, tudja.

De Mérő is ott él. A lezárások miatti visszaesésben pedig semmi jó nincs, tehát, ha túlreagáltuk a járványra adott válaszokat, ahogy azt már minden józan döntéshozó elismeri a világon, akkor nem azt kéne elemezni, hogy milyen ügyesen tanultunk meg kezet mosni. Tényleg aranyos elgondolás, de szerinte az Index miatt fog pl. megbukni Orbán. Igaz nem bukott bele sem a Népszabadságba, sem az Origóba. De most abba az Index-botrányba biztosan bele kell bukjon már — mondja a lelkünk mélyén élő megszállott szerencsejátékfüggő a rulettasztalnál.

Az Index bármicsodája Orbán táborának akkor sem fájna, ha történetesen igaz lenne. A realitásérzék teljes hiánya, hogy készpénznek vesszük a történtek egyoldalú és többször leleplezett balliberális "újraértelmezését". Majd tényleg az a jobboldali szavazó fog emiatt megtérni, aki szívből gyűlölte a liberális újságírást és pont arar várt mindig is, hogy a médiaviszonyokat átalakíthassa saját igényei szerint?

Most érzi csak igazán jól magát. 

"Igen sanyarúak a magyar gazdaság kilátásai és ez elhozhatja a véget a magyar miniszterelnök számára, aki pedig az utóbb évtizedben biztosan ült a nyeregben"

– írja a Reuters budapesti irodája is. Ajánlom Mérő László szíves figyelmébe.

"A hírügynökség anyagait naponta több mint egymilliárd ember olvassa a világban, hiszen a többi közt 115 ország 750 televíziója, valamint jó ezer újság veszi át azokat rendszeresen. A mostani jelentést máris lehozta a napi 2,5 millió látogatót felmutató Yahoo News, a 4. legnépszerűbb amerikai hírportál, valamint a US News and World Report honlapja is" — ez már a hvg.hu újraközlésének második bekezdése, némileg izzadtságszagú. Én értem, hogy nagyon szeretnénk elhinni, hogy a Reuters elemzését már most készpénznek vehetjük, de nem kell bizonygatni, hogy a hírügynökség mennyire, de annyira fontos orákulum a magyar jövőt illetően is. Máris lehozta Yahoo, vágod? Az meg a 4. legnépszerűbb!

Tessék hasra esni mindenki a magyar ugaron!

2014. december 10.

Ungár Klára: Egy éven belül megbukik Orbán.

"Szociológiai értelemben már megbukott, de egy éven belül politikailag is megbukik Orbán Viktor." A korábbi fideszes, majd SZDSZ-es országgyűlési képviselő szerint a netadó elleni tüntetések is abba az irányba mutatnak: "Orbánnak már nincs sok hátra."

Lehet nincs sok, de ezek szerint hat évvel már ezek szerint biztosan több volt hátra. A vágyvezérelt mondatok állatorvosi lován ül Orbán egykori párttársa. Senki sem gyűlölhet annyira a magyar politikában senkit, mint egy egykori párttárs a másikat.

Csodálatos képzavar, hogy ugyanabban a műsorban a műkedvelő módjára nyilatkozó Keleti György, egykori honvédelmi miniszter azt mondta: "Kell a kétharmad segítsége, Orbán ugyanis akkor távozik könnyen, ha lesz hová mennie. Egy erős államfői jogkör pedig ideális továbblépési lehetőség lehet a kormányfőnek". Ember! Erre valóban van lehetősége Orbánnak, de félig-meddig ez szinte a királlyá választásával lenne egyenértékű, ami amúgy jobban kifejezné jelenlegi informális pozícióját, még az is lehet, hogy az istenadta nép örülne, ha a névleges bábelnöki szerepkör helyett az alkotmányozó többség egy erős embert helyezne az állam élére. Még Gerő András is elmerengett egyszer, hogy milyen jó lenne, egyenesen királyságot javasolt. Én ilyen messze nem mennék, de az elnöki rendszer olyannyira Orbánra szabott lenne, mint a francia ötödik köztársaság elnöke rendszerét szabták De Gaulle-ra. A megosztó személyiségek közötti párhuzamról is ejthetnénk szót. De nem most. 

Hat év talán nem is sok idő, de egy gyerek ennyi idő alatt felnő és megtanul olvasni. Az ellenzék azt is elfelejtette, amit Gyurcsánytól tanulhatott volna 2010-ben.

2018. augusztus 18.

Interjú Csepeli Györggyel, aki a magyarok jobbágy mivoltáról szokott értekezni:

— Orbán – jelen állás szerint – 2030-ig készül hatalomban maradni. Erre kell felkészülnünk?

— A mostani rendszer sem különbözik a korábbi autoriter korszakoktól. Közös jellemzőjük, hogy egyik sem tudta elképzelni a bukását. Aztán mindegyikük megbukott.

Orbán esetében is csak az a kérdés, hogy ez mikor következik be.

Az autoriter rendszereknek az a sajátosságuk, hogy amikor benne élünk, úgy hisszük, akár örökké is tarthat. Csakhogy minden rendszernek van egy strukturális deficitje, amit a hatalom által létrehozott káprázat elfed a jelen számára. Utólag visszatekintve kiderül, elég volt egy kis változás is ahhoz, hogy az egész összedőljön, mint a kártyavár.

Mondta Csepeli György szociálpszichológus: A halottaknak sem kegyelmeznek című már nevében is emocionális túlzásokba hajló interjújában. A 2030-ról való találgatás nem vall  optimizmusra. A balatoni nyaralójában busongó most 74 éves interjúalany, akkor 84 lesz. Természetesen előjön Csepeli fixa ideája a magyar népről: túl hülye ahhoz, hogy jól szavazzon: "kemény dió neki a demokrácia" mondja. Mit gondoljunk akkora a demokratikus választások sorát el nem fogadó idős tudósemberről? A "vereség" elfogadása nem tartozik a hozott szkilljei közé. Nem itt kéne keresnie a bajt egy szociálpszichológusnak?

Tényleg ennyire fáj a létezés egy balatoni nyaralóban is a 2010-es években?

"...a posztmodern kor arról szól, hogy azok a kategóriák, amelyek korábban működtek – mi normális, mi nem normális –, teljesen felfordultak. Ilyen szempontból azt kell mondjam, nincs olyan mozzanat a mai világban, ami hagyományos értelemben véve normálisnak nevezhető. Ebbe bőven belefér a mostani interjú itt a teraszon, nyáron, Zamárdiban. Ne érezze rosszul magát, felmentem minden bűntudat alól" — ez már bölcsnek ható kinyilatkoztatás.

De demokratikus ellenzék vagyunk vagy Anonim Hatalomfüggők terápiás csoportja?

2018. július 27.

"Nem vagyok benne biztos, hogy ez a rendszer egy választáson fog megbukni” — mondta a politikából és az akkor vereséget szenvedő legerősebb ellenzéki párt éléről távozó Vona Gábor. "Leginkább külföldi folyamatoktól függ ez a kérdés." — tette hozzá sokat sejtetően.

Ez a legjobb recept, amit spindoctor-ok fel tudnak írni, ha az embernek nem sikerül megkapnia azokat a nagyon is hazai voksokat? Biztos, hogy a hazai folyamatok másodlagosak? Hogy hogyan élünk és mit gondolunk? Biztos csak deus ex machina, hogy éppen ki van kormányon? Avagy melyik idegen hatalom tankjai ültették trónra Orbánt? Biztos nem az iráni gárda, aminek behívását Vona Gábor egyszer belengette. És ez a pasas mégis joggal hihette, hogy az ellenzék vezetője. Nem ez a gyönge teljesítmény utóbbi a legjobb bizonyítéka annak, hogy Orbán nem véletlenül kapott felhatalmazást?

2016. szeptember 20.

Szél Bernadett: Orbán megbukott, ha nem áll ki október 3-án

"A népszavazás jó lehetőség a kormánynak arra, hogy ne kelljen beszélnie a "bérválságról", a munkaerő külföldre vándorlásáról, de az LMP elvárja Orbán Viktortól: október 3-án álljon ki és mondja el, mit akar tenni Magyarország legsúlyosabb problémájának megoldásáért — mondta Szél Bernadett, az LMP társelnöke kedden Kaposváron. 

Nos sok minden nem történt.

A második állítás nem alaptalan, ugyanakkor úgy tűnik a figyelemelterelést sikerrel alkalmazta Orbán Viktor. Felteszem a magyarok jól tudják, hogy mennyi van a zsebükben és mire számíthatnak. Azt is tudják, hogy nem a kormánytól függ igazából. És mindent mérlegre téve döntöttek. Nemet mondtak a nemlétező bevándorlásra.

És láthatjuk azóta hol van Orbán Viktor és hát hol van az LMP miniszterelnök-jelöltje, aki rövid ideig örülhetett annak a sikernek, hogy az első női miniszterelnök-jelölt volt idehaza, talán. De ez sem biztos. Szél bukásáról részletesen írtam korábban. (Mint az köztudott utána csatlakoztam az LMP-hez és előtte is szerepelt a diszklémerben, hogy az LMP-t támogattam illetve egy egységes zöldpárt szükségessége mellett foglaltam állást. Ez van. Senki sem tökéletes.)

Túl kell lépni a vágyakon. Nagyon is előfordulhat, hogy Orbán Viktor nem fog megbukni és olyan intézményi változásokat alkot meg, amik tartósnak bizonyulnak és kiállják az idők próbáját. Az utókor meg nem azon a szemüvegen át fog rá nézni, hogy ha Orbán csinálta, akkor biztos, hogy rossz, hanem természetesnek veszi és nem is vitatja. Mindemellett egyszer kitelik az ideje és az ország első emberét máshogy fogják hívni. Az sem feltétlenül kizárt, hogy olyan valaki váltja le, aki sokkal kevésbé képvisel mást, mint a mai Orbán. Előfordulhat, hogy az ország nem Orbán antitézisére vágyik, hanem egy javított verziójára. Bármi lehetséges. 

Akár az is, hogy egy választáson teljesen normális politikai versenyben végül egy új alternatíva kerül ki győztesen és zökkenőmentesen végbemegy a sokak számára az életüknél is többet jelentő kormányváltás. Hogy aztán majd azt a kormányt szidhassuk — business as usual. Talán megtanulva, hogy nincs ebben semmi tragikus, és még az is elképzelhető, hogy ennek az utópikus parlamenti demokráciának a jövőjében a versengő felek jól megférnek egymás mellett, és nem sugallják felelőtlen írástudók sem, hogy az igazság, a boldogság, a tökély csak is és kizárólag a másik oldal (politikai) hulláján keresztül érhető csak el. Mert egyáltalán nem. (Túl sokszor csináltuk ezt igazi hullákkal is.)

Spóroljuk meg a bukás szó használatát, azokra az esetekre, amikor indokolt és már tényszerűen bekövetkezett. De ott azért vegyük észre.

Végül még a várva várt bukásról: bizony meg lehet bukni, és a bukás egyik ismérve, hogy általában második esélyt nem kap az ember. Se harmadikat, se negyediket. Aki ennek ellenére sorba áll újra a bukásnál rosszabbat is megkaphatja a sorstól. Ahogy azt is tartja a mondás, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. És akinek halálhírét keltik, sokáig fog élni. Nem érdemes türelmetlenkedni.

Utószó: 

"Orbán Viktort bárki le tudná váltani, kivéve a magyar ellenzéket!"

Hirtelen nem találom az idézet eredetijét, de bárki is mondta, valószínű ez a lényeg. Nem a Puzsér Robi által hiányolt vízió, neki pl. volt Budapestet illetően, jó, láthatta, hogy a vízió mennyire másodlagos. Egy jó politikusnak a koncepció amúgy is szériatartozéka, nem pedig extra, de legfőbb ismérve, hogy jó vezető. Ez az, amit nem látni feltűnni. Tervekkel és álmodozásokkal tele a padlás. 

Én, Gyurcsánnyal ellentétben, egy dolgot tudok garantálni, hogy a politikában semmire nincs garancia.