Belgium és Spanyolország után Nagy-Britanniát sújtotta legsúlyosabban a COVID-19 2020-ban Európában. Amennyiben a halálozások számával jellemezzük egy járvány súlyosságát és nem a 80%-ban tünetmentes fertőzöttek nyilvánvalóan pontosan nem is megismerhető száma alapján. Ennek ellenére Angliában és Wales-ben folytatódott a 2000-es évek trendje: tovább csökkent a halálozások száma. A járvány úgy szólván nem rövidítette meg a britek életét egyetlen évvel sem — legalábbis statisztikai értelemben. Eközben úgy gondokodunk és cselekszünk, mintha sosem látott tömeges halálozások veszélyével szembesültünk volna idén. Ennek azonban semmi nyoma nincs.
Aki nem hiszi, járjon utána a brit statisztikai hivatal weboldalán:
A hír valójában ennyi. Mindenki leszűrheti ez alapján, hogy volt-e ok a precedens nélküli lezárásokra, amik a briteket ugyanannyira sújtották, ha nem jobban, mint maga a koronavírus. Ahogy egy korábbi hivatalos brit felmérés kimutatta: minden 3 COVID-19-halálra jutott 2 halott, akinek a halálát a lezárások okozták közvetett módon. A "gyógymód" veszélyesebbnek bizonyult, mint a betegség.
A blog azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba. Olvasottságunk idén lépte át az egymilliót. Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig.
Lájkolj és kövess minket: facebook.com/kilonem100 Támogass: patreon.com/kilonem100 Köszönjük!
Amúgy meg már májusban idéztünk egy statisztikus-epidemiológust: Mit szólnál, ha azt mondanám, hogy a COVID-19 nem rövidítette meg senki életét?! A legtöbben nem szólnak semmit, el vannak képedve, hogy hogy mer valaki így beszélni, már azért falhoz állítanának, mert megosztottam valami ilyesmit. Zavarja őket. Világnézetükkel ellentétes.
Miközben a számok (amik makacs dolgok) valójában tényleg ezt mutatják. A naponta egyesével szenzációként világgá kürtölt "COVID-19 áldozatok" hírei azonban elnyomják ezeket a mainstream médiába be sem kerülő adatsorokat. Én kérjek elnézést?
A sok-sok haláleset közül kiemelve egyedi eseteket sosem fogjuk látni a nagy képet, csak ha megnézzük a tényleges halálozási statisztikákat — egy az egyben. (Erre azonban még várnunk kell.)
Nem kimazsolázva.
Nem kontextusukból kiragadva.
Ebben, remélem, egyetértünk azért?Tudom, hogy teljesen mindegy, milyen kommentárral látom el ezt a grafikont vagy bármelyik másikat. A közvélemény egy jelentős része eleve indoktrinálva van már azzal kapcsolatban, hogy csak ilyen vagy csak olyan híreket hajlandó befogadni. Igyekeztem ilyen és olyan híreket is egymás mellé tenni és elemezni mennyiben fedhetik az igazságot, mennyiben jellemzőek és mennyiben a média hiteles tájékoztatáson túli céljai motiválták megírásukat.
(Mint pl. a kattintásszám vagy kognitív disszonancia saját paranoid módba kapcsolt hipochondriájukhoz — ami a COVID-válság alatt szintén egekbe szökött a statisztikák szerint.)
Ez a poszt a még gondolkodni képes embereknek szól, a többiek jobb, ha megkímélnek a kommentjeiktől, ha nincs valami megfellebbezhetetlen fegyvertény a kezükben. (És remélhetőleg fegyver sem.) Minden adat, amit ezen a blogon látsz a leghivatalosabb, ellenőrzött forrásokból érkezik. Tény és nem vélemény. És mégis...
Annak ellenére erősen megosztó a járványkezelés kérdése, hogy nem politikai ügy valójában, és többnyire nincs szó másról, csak a száraz tényekről. Idén mindenki demográfussá és epidemiológussá képezte ki magát. Akár tanult statisztikát, akár nem. A légúti fertőzések kérdésében elismerem, mindenki szaktekintélynek számít, hiszen nincs élő ember, aki ne esne át többen is évente.
Többnyire különösebb következmények nélkül — leszámítva a férfináthát. Kb. 200 különböző kórokozó okoz hasonló betegségeket, verseng a figyelmünkért, de eddig csak az influenza egyes törzsei és az "új" koronavírus kapta meg azt: az influenza, mint minden pandémiák ősanyja, nem is minden "érdem" nélkül. Soha nem halt meg járvány következtében annyi ember, mint az egyes nagy influenzajárványokban, köztük az idei járvánnyal ellentétben rengeteg egészséges fiatal is. Nem bocsátkozom számháborúba, ez még mindig a száraz statisztikai tények világa. Legyen házifeladat. Ahogy az is, hogy az éves influenza halálozások többször túlszárnyalták már a COVID-19-ét.
Manapság az igazságot a magukat a témában hatalmas szaktekintéllyé avató kétkezi sajtómunkások igyekeznek szerintem erősen elhamarkodottan meghatározni és kinyilatkoztatni és olykor az orrunk alá dörgölni:
"Már megint kilógott az orrod a maszk alól, meg is halt rögtön egy távoli otthonban két nagymama! Te gyilkos!"
— stílusban. Úgy döntöttem, hogy e gyorstalpalón (sem) képzett "szakértők" mellett én sem maradhatok le. Láthattuk, hogy mennyire sokféleképpen lehet elemezni az adatokat, érezzük azokat kicsiknek vagy nagyoknak, minden viszonylagos. Napi 10-20 valójában bagatell halottszámmal is sakkban lehet tartani a nagyságrendeket illetően tökéletesen analfabéta olvasókat.
Egy szál hajszál a levesemben sok, egy (statisztikai értelemben kopasz) ember fején pedig kevés.
"Ezer ember halála statisztika, egyetlen ember halála tragédia" — tulajdonítják Leninnek a cinikus mondást.
"Nem voltak pontos számaim, ezért ezt csak úgy kitaláltam." "Számos tanulmány azt mutatja, hogy a pontos számok semmivel sem hasznosabbak, mint a kitaláltak." "Hány tanulmány mutatta ki ezt?" "Nyolcvanhét."
A 20. század óta a korszellem a cinizmus, amit időnként legyőz a paranoia
A halálozási statisztikák bárhogy forgatjuk is azt mutatják, hogy a járvány egyáltalán nem ölte halomra az embereket, bármi is lesz a végső szám majd, amit a COVID-19-nek fogunk tulajdonítani. Más szavakkal: azok haltak meg sajnos valószínűleg, akik amúgy is meghaltak volna...
Vagy: ugyanannyian haltak meg. Hiszen nyilván nem tudjuk meg, hogy mi lett volna, ha.
Annak a valószínűsége csekély, hogy a most élő idősek örökké éljenek és megnyugtatólag a mostani fiatalokat sem kecsegteti ezzel a rohamtempóban bukdácsoló tudomány sem. (Amit persze nagybetűvel szabad csak hivatkozni.) A halál mindig, még súlyos betegség vagy idős kor esetén is tragédia. Ugye ebben is egyetértünk? És abban is, hogy a tipikusan (40-50%) idősotthonokban végül valamilyen kórházi fertőzésben elhunyt, átlagosan is 80 év feletti és gyakran magatehetetlen emberek halála nem tartozik a rendkívüli események közé.
Ami nem pandémia, hanem úgynevezett szindémia, ahogy a legrangosabb orvostudományi lap, a Lancet főszerkesztőjét idéztem szó szerint. Másként kell társadalmilag kezelni, mint egy légúti fertőzéses járványt.
A halál sajnos az élet része.
Az élet rendje.
És mindannyiunkra ez vár. Ha ez feldolgozthatatlan is az elkényeztetett modern ember számára. És talán ez minden bajunk gyökere most.
Nem lehet ellene letölteni egy appot, nincs pirula rá, amit be lehet venni, nem lehet átkapcsolni egy másik csatornára, ha zavar a főhős, nem lehet kitörölni, mint egy nemkívánatosan elénk tolakodó kommentet a saját hírfolyamunkon.
A halál kívül esik az ember által uralt dolgokon. Minden okunk megvan a szerénységre és az alázatra. De a 21. századra elvesztettük ezeket az erényeket. A cinizmus és az arrogancia viszont miénk maradt.
Semmi okunk és jogunk másokat hibáztatni, szidni az elkerülhetetlen miatt. Frusztrációnkból, tehetetlenségünkből, elkeseredettségünkből nem is éppen elegáns.Ezt mutatják a statisztikák.
"Azokban a statisztikákban hiszek, amit magam hamisítottam"
— tartja a Churchillnek tulajdonított cinikus mondás. De ahogy a statisztikákban kételkedni szokás, legalább annyira űzünk sportot a hamis idézetek valamilyen híres embernek tulajdonításából. Valójában nem kisebb kortárs notabilitás, mint Joseph Göbbels híresztelte Churchillről, hogy ilyen cinikusan vélekedett a statisztikákról, ennyi tudunk. A másik sportág, ami a kommentszekció paralimpiáján mindig megtalálható, ezek kényszeres cáfolata.
Valószínű Göbbels nem alaptalanul mondta, amit mondott.
A két ország ekkor nem csak a hadszíntéren, de a statisztikai számokban is hadban állt egymással: a bombák és találatok számával kábították valószínű kölcsönösen saját népüket. Így megy ez. Churchill reakciója a nácik számaira logikus volt. De nem lepődnék meg, ha a németeknek kevesebbet kellett volna hazudnia, Anglia sorsa hajszálon múlt. Tehát nagyon valószínű, hogy Churchill a (hamis?) idézet szerint állt a közölt számokhoz hozzá.
Vajon mit szólna most? És mit szól a nyájas olvasó?
Érveléstechnikából számos hibás metódust oktatnak (ez elég fura, mert a helyeseket kéne, de hát ez egy ilyen világ), de nem mondják el, hogy 99%-ban a tények azok, amikben vitatkozunk és amikben általában menthetetlenül és cinikusan "tévedünk". Hol érdekből, hol hülyeségből.
És onnantól kezdve borul minden. Minden jól felépített elmélet. Amit nem engedhetünk meg magunknak, mert nagyon sok energiánkba került felépítenünk.
Ezt a jelenséget hívjuk kognitív disszonanciának.
Fél órája várod azt a rohadt buszt, ami két perce ide kellett volna érjen, ezért még egy órát biztos ott fogsz állni, önérzetből. Ilyenek vagyunk, mi emberek.
Annyira jó embernek érzed magad, hogy az autódban is maszkot viselsz, hát csak is azért, mert mások életét mented vele. Aha.Bár egy adat vagy mondás "erejét" talán nem a szerzője adja, hanem a tartalma, mennyire világít rá valamire. Igazságtartalmuk pedig mindig megkérdőjelezhető. Churchill valóban mondott valami hasonlóan cinikusat a statisztikákról. Állítólag azt is hogy "A statisztika olyan, mint részeg embernek a lámpaoszlop..." Vagy ő mondta vagy Mark Twain vagy Andrew Lang, kevésbé ismert skót író. Ha választanod kéne melyiket tartanád alkalmasabbnak a szerzőségre? Hát persze, hogy a tekintélyesebb hírességet. Viszont Andrew Langtől valóban megtalálható tucatnyi idézetben:
"Van, aki úgy használja a statisztikát, mint részeg ember a lámpaoszlopot, támasztéknak és nem a dolgok világítására."
Persze az is belefér a valaki mondtá-ba, hogy mondott valami hasonlót vagy idézte a mondást. Határeset. Valószínű gyakran észre sem vesszük, hogy mások frázisait vesszük át. És jól van ez így.
Az nincs jól, hogy a tényeket politikailag motiváltan rendezzük át a kedvünk szerint.
Ahol fűrészelnek, ott hullik a forgács — szólt Sztálin kedvenc mondása. Nem ő találta ki, de mondta. Legalább ilyen módon tudunk játszani a számokkal is. Azt javaslom, nem baj, ha ezt valaki vitatja, de játszon velük. Már az is fél siker az igazság felé vezető rögös úton.
Persze lehet engem ezután a poszt után is sértegetni, hülyézni és leszólni, de búcsúzzunk néhány statisztikával és idézettel inkább. Lássuk a svéd csodát. Mindössze 59 súlyos COVID-19 beteget ápolnak az egész országban most.
Britannia eredetileg a svéd úton járt, majd némi késéssel márciusban győzött a pánik és a lockdown-t (lezárást) választották. A svéd csodára tényleg nincs teljeskörű magyarázat. A svédek jól döntöttek. (És még néhány másik ország.) Akár a brit, akár a magyar adatokkal vetjük össze.
A svéd ősz a magyar bulvármédia híreszteléseivel ellentétben meglehetősen nyugodt (láthatod te is). Hamarosan a magyar halálozások is "behozzák" a svéd számokat. (A valóság az, hogy a magyar halálozási statisztikák 41 ezer fővel mindig magasabbak a svédnél.)
A britek lockdown-ja láthatóan nem befolyásolta a halálozások görbéjét. Meg is állapította. a kormány, hogy rossz ötlet volt. Majd most megint felmerült, hogy bevezetik. Teljesen logikus. A lezárás, ahogy a maszk is sajnos hatástalannak bizonyult, mert a levegőben terjedő vírusok eljutnak a veszélyeztetett csoportokig előbb-utóbb. A vírusok, baktérumok mindenütt ott vannak, délután 3 vagy este 11 után is, bármit írunk a rendeletbe. Nyugodtan legyünk cinikusak.
Sokféle magyarázattal el lehet látni ezeket az ábrákat és lehet csűrni-csavarni a számokat, meg persze meg lehet várni az egész kifutását, ahogy Anders Tegnell javasolta. (Ő Müller Cecília svéd kollegája, csak míg Müller Cecília magyarul sem képes összefüggő gondolatok kifejtésére, addig svéd kollegája folyékony angolsággal ad interjút a BBC-nek.)
Ezen kiválóságok személyén kívül fő különbség a három ország között, hogy a svédeknél a szakértők határozták meg a járványkezelést, nem beszéltek az embereknek össze-vissza, felnőttként kezelték őket és köszönik szépen jól vannak. A magyaroknál és a briteknél ellenben a bulvármédia és a (populista) politika maga alá gyűrte az észérveket.
Belgium és Spanyolország után Nagy-Britanniát sújtotta legsúlyosabban a COVID-19 2020-ban Európában. Amennyiben a halálozások számával jellemezzük egy járvány súlyosságát és nem a 80-90%-ban tünetmentes vagy enyhe megfázást mutató fertőzöttek nyilvánvalóan pontosan nem is megismerhető száma alapján. Ennek ellenére Angliában és Wales-ben folytatódott a 2000-es évek trendje: tovább csökkent a halálozások száma. A járvány úgyszólván nem rövidítette meg a britek életét egyetlen évvel sem — legalábbis statisztikai értelemben. Eközben úgy gondokodunk és cselekszünk, mintha sosem látott tömeges halálozások veszélyével szembesültünk volna idén. Ennek azonban semmi nyoma nincs.
Ugyanis az áprilisi angol halálozási csúcs, ami majd szépen besimul a statisztikákba, a szokásos magyar téli halálozási csúcsokig ér fel mindössze, de jóval nagyobb kilengéseket is láthattunk az elmúlt évek európai adataiban is. Tehát még az angol COVID-csúcs sem kirívóan magas. De még a pár évtizeddel korábbi brit adatokhoz képest sem magas. Ezt láthattuk ezeken az ábrákon valójában.
A választók elfordulásától való rettegés, ami Orbánt és Johnsont is annyira megrémíti, lesöpört minden korábban elfogadott szakmai érvet. Szakmai érv alatt nem a celebtudósok médiahaknijára gondolok, akik most úgy érzik, hogy tizenöt perc hírnév, tizenöt perc nárcisztikus stand-up-olás a tévében fellendíti karrierjüket, végre figyel rájuk valaki, és mit számít több évnyi szakmai munka, ha az amúgy a kutyát sem érdekelt.
Bármit be lehet böfögni, hiszen mire kiderül senki sem fog emlékezni rá, hogy mit mondtak. Vaaaagy:
Falus Ferenc: "A maszk nem sokat ér"
Miért nem ér sokat a maszk? Mert egy 1991-es vizsgálat már régen kimutatta, hogy 1537 sebészmaszkban végzett műtét elvégzése után 4.7%-ban kaptak a betegek sebfertőzést, a kísérlet 1551 sebészmaszk nélkül végzett műtétje után is 3,5%-ban, ami nem azt jelenti azért számomra, hogy maszk nélkül biztonságosabb az élet, bár a számok ezt mutatják, hanem azt, hogy a maszk azért nem jelent védettséget a kórokozók terjesztése ellen, illetve a maszkok hiánya sem teszi ki veszélynek még a nyílt seb esetén sem a beteget. Minden más igen: pl. a magyar egészségügy munkamorálja és/vagy felszereltsége komoly kockázati tényező. A hazai kórházi fertőzések száma mutatja ezt.
(Az utcán egyébként nem nyílt sebekkel sétálgatunk, ha valaki aktuálpolitizálni szeretne. Teljesen egészséges emberekről vélelmezzük, hogy lehet tünetmentes fertőzők, ami tudjuk, hogy 99,99%-ban nem igaz.)
Megint azok a kínos statisztikák. Meg azok a kínos letagadhatatlan idézetek...
Szóval a megérdemelt nyugdíjból politikai okokból a képernyőre visszarángatott Falus Ferenc (korábbi Müller Cecília és szerencsénkre csak majdnem Karácsony Gergely) mondta ezt. Müller egyébként tavasszal szintén osztotta Falus véleményét: "a maszk akár káros is lehet", majd persze súlyos büntetések terhe mellett kötelezővé tette. Teljesen logikus.
A Big Ben meg egy hifitorony.
Május: Merkely Béla: "Tankönyvi értelemben járvány már nincs, de a veszély megmaradt" — júliusban ugyanő ráérez az idők szavára és a média igényeire: "Akár már nyáron is kitörhet az újabb járvány" Erre egyik országban sem volt járvány nyáron. Sehol. Semmi. Görgess vissza. Elárulom a titkát (már márciusban elárultam) úgy hívják, hogy napsütés, D-vitamin és #NeMaradjOtthon.
Kb. ez az egyetlen, amivel foglalkozni kéne a sok széltolás és obszcén marhaság helyett. A D-vitaminszintünk különbözteti meg elsősorban a nyarat a téltől és erre a legtöbb ország egészségügye évek óta figyelmeztet a honlapján, és javasolja, hogy D-vitaminnal kellene felvennünk a harcot a légúti fertőzésekkel és egyébként általában a télen megugró más halálozásokkal szemben. Örökké ugyan nem élünk, de tartós D-vitaminhiánnyal egész biztosan rövidebb ideig. Márpedig a D-vitaminhiány 40-50%-ra szökik fel a népességben Európában.
A halálozások száma évről évre egy fűrészfogszerű ritmust követ: télen halnak meg a legtöbben. Statisztika. Tudjuk régóta.
Tudomány. Csak erre a tudományra valamiért senki sem kiváncsi.
Bonustrack
Utolsó idézetünk a nyugalmazott magyar epidemiológus celebtől. (Nekünk csak vizesvödrös Falus Ferencek jutottak Winston Churchillek helyett. Ezért már tényleg én kérek elnézést.)
Falus Ferenc és Kincses Gyula saját Facebook-oldalán osztotta meg ezt a nyájimmunitás-tagadó, tehát tudománytagadó, tehát vírustagadó mémet. Falus és az orvosi kamara politikus elnöke tudományellenesek.
Egyébként a mémet logikusan értelmezni nem lehet, nincs is semmi értelme. Valaki szellemes akart lenni, de nem sikerült neki. A nyájimmunitás, aminek valószínű a svéd népesség a közelébe kerülhetett, az alapja az oltásoknak is. Falus Ferenc ezért lényegében oltástagadónak is tekinthető. Ugyanis a nyájimmunitás védi a nem beoltottakat a járványok kialakulásától. Márpedig a legtöbbünk legtöbb gyerekkori oltása már rég elévült és hatástalan, azért nem terjed a betegség, mert minden évben új nemzedékek kapják meg az oltásokat. Ezt ne tudná az az ember, aki korábban a járványügy élén állt? Utóda is szokott zavarában szórakoztató dolgokat mondani.
A mémben a birkák stimmelnek. Sőt a birkák legtöbb állítása lényegében igaz. A nyájimmunitás (herd immunity) találó kifejezés tehát. A vírusok azonban nem farkasok. Amúgy a maszk vagy a boltok bezárása nem igazán érdekli a farkasokat, ha úgy alakul. A statisztikák szerint éppolyan étvággyal fogyasztják a szájmaszkosokat, mint a masznélkülieket. Ja, a COVID-19 dettó.
Az egész COVID-hisztériát Müller Cecília egyedi humora teszi számomra is elviselhetővé. De az a bornírtsággal párosuló arrogancia, ami Falus Ferencből árad Müller Cecíliát már-már érdemessé teszi a Nobel-díjra és az Oscar-jelölésre egyszerre.
A svéd Anders Tegnell viszont vitán felül rockandroll:
Anders Tegnell az egyetlen epidemiológus, akihez dalokat írtak.
UPDATE: A szeptemberi vagy áprilisi statisztikákat meg hagyjuk a fenébe. Semmi jelentőségük nincs. Ezt nyugodtan lehet idézni majd. Hiteles forrás. Majd évek múltán látni fogjuk a nagy képet. Addig türelmet kérek. A poszt frissül. Annyi viszont valószínű, hogy ezek miatt a számok miatt újra lezárni egy országot teljesen abszurd.
Az életkorra standardizált mortalitási ráta hosszú idők óta jelentősen csökkent Angliában és Wales-ben. Majd meglátjuk, hogy mit hoz a 2020-as halálozási többlet az évtizedek során elöregedett népességet is figyelembe véve. Jól látható, hogy a csökkentés üteme 2014-ben tört meg. A trendforduló után szükségszerű a számszerű halálozási többlet, ezt a torzítást küszöböli ki, ha életkor szerint standardizáljuk az adatokat.
A blog azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba. Olvasottságunk idén lépte át az egymilliót. Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig.
Lájkolj és kövess minket: facebook.com/kilonem100 Támogass: patreon.com/kilonem100 Köszönjük!
