Dán kutatók genetikai vizsgálatai alapján a korábban influenzának tulajdonított 1889-es pandémiát, az orosz náthát szintén egy koronavírus okozhatta. Rossz hír: volt ahol öt évig is eltartott a járvány és a harmadik hullám volt a legsúlyosabb.

A DR.dk dán lap augusztusi cikkének illusztrációja alapján.

A 2020-21-es COVID-19, sőt a 2002-2004-es jóval halálosabb (ezért kevésbé ragályos) SARS és a 2012-es MERS járványok közismerten nem az első koronavírusok, amivel kórokozóként találkozunk, több családjuk ismert évtizedek óta, mint a megfázásos tüneteket okozó kétszáz-valahány kórokozó egyike. A zömében enyhe, hasonló légúti fertőzések jó felét a rhinovírusok, 20-30%-ban koronavírusok okozzák, ahogy arról 1970-es évekbeli magyar szakcikkek is írtak, az utóbbiak olykor súlyos eseteket is. A hasonló fertőzések zöme gyerekbetegségként van jelen, mindenki átesik rajtuk, a koronavírusok tipikusan felnőttkori megbetegedést okoznak inkább. Hét koronavírus törzset ismerünk jelenleg:

• Human coronavirus OC43 (HCoV-OC43)

• Human coronavirus 229E (HCoV-229E)

• Human coronavirus NL63 (HCoV-NL63)

• Human coronavirus HKU1 (HCoV-HKU1)

• Middle East respiratory syndrome-related coronavirus (MERS-CoV)

• Severe acute respiratory syndrome coronavirus (SARS-CoV-1)

• Severe acute respiratory syndrome coronavirus 2 (SARS-CoV-2)

Lone Simonsen és Anders Gorm Pedersen dán kutatók genetikai kutatásai arra engednek következtetni, hogy nem A/H3N8 vagy A/H2N2 influenza törzsek okozták az 1889-90-es pandémiát, hanem egy koronavírus, az OC43. A becslések alapján egymillió áldozatot szedett az 1889-es világjárvány — miközben a Föld népessége kb. ötöde volt a mainak, az 1918-as spanyol nátha áldozatainak számát pedig 17-100 millió közé becsülték. A COVID-19-et 2.5 millió halálesettel hozták eddig összefüggésbe 2020-21-ben. 

Az 1889-es járvány Dániában volt a legsúlyosabb és mivel a halálozások leginkább az idősebb generációkat érintette csak, szemben az influenzával a járvány lefolyása és mortalitása is inkább a mostani koronavírus járványéra emlékeztet. A járvány első két hulláma viszonylag enyhének bizonyult, a legtöbb halálozás a harmadik hullámban történt 1891 végén. Utána a hullámok besimultak a szokásos trendekbe. (Minden viszonylagos. A mortalitás a századfordulón jóval magasabb volt normál esetben is, mint mostanában pandémia idején.)

Kutatásukról még csak egy augusztusi interjúban számoltak be, az eredmények publikálása további vizsgálatokat igényel.  A New Scientistben Anthony King publikált hasonló cikket még májusban. Részben találgatásokról van szó, mert szövettani vizsgálatokra értelemszerűen nincs mód.

Az 1960-as években elkülönített OC43 és a 229E koronavírusok eredetéről nem sok biztosat tudtak korábban. Mivel a vírusok mutációi matematikailag jól modellezhető valószínűséggel zajlanak, így egészen jól meg lehet saccolni, hogy egy vírus evolúciója mikor "válhatott el" egy másik tehát vagy sertés vírustól (a koronavírusok gyakoriak a haszonállatainkban). Az OC43 a számítások szerint pedig éppen 1890 körül ugorhatott át... Tökéletes egybeesés.

Egy másik hasonlóság a központi idegrendszert érintő tünetek jelentkezése — bár ez a kapcsolat kevésbé közismert, de az OC43 kiválthat szklerózis multiplexet. Az "ünnepelt" tanult immunválasz kialakulása sajnos együttjárhat az autoimmun zavarok kialakulásával is. Márpedig ez az oltások célja is. Ettől kockázatosak részben.

Az a feltételezés, hogy a ma ismert négy fő enyhébb megbetegedéseket okozó koronavírustörzs is egykor egy-egy komolyabb pandémiaként jelentkezhetett, akár a COVID-19. 1960-ig lényegében alig tudtunk bármit ezekről a kórokozókról és ma sem tudunk minden tüsszentés mellé biológiai labort felállítani, hogy ténylegesen képet alkothassunk, még a tüdőgyulladásos halálok pontos okát sem éri meg minden esetben kinyomozni. 2020 az első eset, hogy méregdrága genetikai kutatásokra kitalált PCR-teszteket végzünk — vitatható pontossággal és vitatott hasznossággal és csak egyetlen kórokozóra...

• Magától értetődő: 1889 nem tanulság nélküli 2020-21 számára. 

  Ki lehet jelenteni, hogy jártunk tehát már ebben a cipőben a múltban, de ettől még a lábunk nem fáj kevésbé, és az sem vígasztalja a bármilyen idős áldozatok hozzátartozóit, hogy korábban fájt már jóval jobban is.

• A (talán) sikeresebb védekezés nyilván betudható triviálisan annak, hogy nemcsak az életkörülmények és az általános egészségi állapotunk javult jelentősen az elmúlt 130 évben, de az orvostudomány vírusokról való ismeretei is jócskán bővültek — mégha a médiában naponta haknizó szakértők havonta változó, ellentmondásos kikényszerítetett kinyilatkoztatásai olykor az orvostudomány tanácstalanságát erősítik meg számunkra.

• A járvány bizony rácáfolt mind az azt bagetelizáló, marginalizált kritikusokra, mind az annak súlyosságát eltúlzó mainstream propagandára egyaránt.

  "Nyájimmunitás", BCG-oltás, maszkok, lezárás, Orbán Viktor, tudomány — higgyünk bármiben: a második hullám mégis csúnyán beütött. Riasztó lehet az a jövőkép, hogy egy hasonló járvány akár 5 évig is eltarthat és hozhat akár rosszabb fordulatot is — ami (én mondom) furcsamód hitelesítheti a tömeghisztériának megágyazó bulvárhírek hangulatát. (Valamiért ezen hírek kapcsán a mainstream média mégis kihagyta a ziccert.)

• A fertőzéshullámok természetrajzának nem teljes megértése és a tudósok által kreált nyájimmunitás illetve immunitás fogalmak pontatlansága miatt a valóság mindegyik tábor logikáján kifogni látszik sajnos.
• Hasznos lehet, hogy nemcsak a tudomány számára nem újdonság a COVID-19, de látjuk, hogy a népesség jelentős része is szerzett immunitással bírhat illetve bír is.

  Az "immunitás" megszerzése jó, de épp a tökéletlen megértésünkből fakad, hogy nem értjük, nem mindig jó: van, hogy sajnos rossz.

  Az idősebb, rosszul működő immunrendszerű emberekben éppen azért alakulhat ki súlyosabb reakció, mert már találkozott az "új" koronavírushoz hasonlóval.
• A vírusos megbetegedések súlyossága gyakran lényegében egyszerűen túlzott immunreakcióval azonosíthatóak. (Ennek moderálására hivatott a napfény hatására szervezetünkben termelt D-vitamin. A megbetegedések szezonalitása, lényegében eltűnése ezért mozog együtt az évszakok változásával.)
• 1889-ben persze fel sem merült, hogy a mainál jóval súlyosabb és a kor szokásosan magas mortalitásánál is rosszabb járvány terjedését meggátolják, nem az eszközeik hiányoztak. A karantén bevezetése akkor már évszázados gyakorlat volt természetesen, de nem tartották indokoltnak a bevezetését

• Egy pandémia akár öt évig is elhúzódhat....

  Kezdtük azal, hogy "csak két hetet kell kibírni otthon", ebből lett egy év... a logika alapján akár öt év is lehetne tehát a lockdown...
  Akár öt év bezártságot jelenthetne a néhány hónap alatt uralkodóvá vált paradigmák értelmében. Ez még akkor is most elképzelhetetlen gazdasági és társadalmi károkhoz vezethet, ha a járványhelyezet a mostani mérsékelten súlyos szintről valóban továbbromlana. Lényegében egy egész nemzedék életkezdésére nyomná rá a bélyegét és széles társadalmi rétegeket szegényítene el véglegesen.
  
  
• Kérdés továbbra is, hogy a kényelemhez és biztonsághoz szokott modern társadalmak kockázattűrő képessége helyre tud-e állni a közeljövőben. Hol húzza meg a még tolerálható áldozatok számát és hogyan értékeli ki a lezárásokból fakadó nemkívánt következményeket.
• Főszabályként az érvényesül, hogy ha egy vírus túlságosan halálos, nem képes terjedni, mert a vírus élő sejtek segítsével képes magát sokszorosítani és terjeszteni. Az enyhébb megbetegedések felé való eltolódásra nagy az evolúciós nyomás. A COVID-19-et okozó SARS-CoV-2 jövőbeli pályafutása még biztosra nem jósolható. A legvalószínűbb, hogy a koronavírusok enyhébb megbetegedést okozó négy régóta ismert családja közé fog besimulni.