- 74% szerint az első lépések között kellene enyhíteni a 20 órai kijárási tilalmon
- 87% támogatja azt, hogy nyissanak meg az éttermek, kocsmák, szórakozóhelyek,
- a sportlétesítmények nyitását 75% szeretné nagyon — a legfrissebb nemzeti konzultáció szerint.
- 0% valósult meg mindebből.
- 100%-ban ment pocsékba a járványmédiává redukálódott hazai újságírás egész éves munkássága. Ez alapján senki sem vette be a rémmeséiket?
A nép beszélt: itt a tavasz, NYITNIKÉK. Ám ebbe a tavaszváró madárcsicsergésbe most csúnyán beleugattak...
És úgy tűnik a hangos kisebbség akarata érvényesült. Nem vitás ezen kívül: rajtunk a járvány harmadik hulláma is. Ez az új hullámos dolog viszont semmilyen szempontból nem hozott újat, mint a második. Már megszokhattuk volna, ahogy azt is, hogy sehol egyetlen országban sem segítette a védekezés hatékonyságát a helyi vállalkozások ellehetetlenítése. Ahogy ennek kapcsán idéztem: "Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen."
Most mit lehet tenni? Meghajlunk a kisebbség akarata előtt is.
Legyünk modorosak: egy választások előtt álló kormány egész biztos nem merné vállalni annak az ódiumát, hogy olyan látszat alakuljon ki, hogy egy egyébként mindentől függetlenül romló pillanatnyi járványstatisztika valamilyen általuk hozott enyhítéssel lenne összekapcsolható. Még az sem elég, ha lóhalálában európai bajnokok vagyunk oltásban. Ahogy a pártpolitikai béklyók alól felszabadult Schiffer András mondta egy interjúban: rendkívül méltatlan a halálos áldozatok számával kampányolni a kormány ellen. De az ellenzék ezt teszi és nincs olyan mélység, a győzelem csekélyke reménye is szentesít minden eszközt.
De mivel a kormányzat sem gyakorolt soha gesztusokat ellenzék felé, sőt, kifejezetten játszik arra, hogy az ellenzéki vezetésű önkormányzatokat nehéz helyzetbe hozza járványvédelem ürügyén és akár "saját" önkormányzatai rovására is (a fent látható módon meglepően alacsony népszerűségű) ingyenes parkolással vagy az önkormányzatok helyi iparűzési adójának önkormányzatok kárára való "eljótékonykodásával", amivel azoknak a vállalkozásoknak az adóterheit csökkentenék, amik azt amúgy sem tudnák már megfizetni, mert csődbe mentek.
Mi sem könnyebb, mint mások pénzén gavallérkodni?! (Persze mi mást tesz a politika, mint mindig ezt: az adófizetők pénzéből jótékonykodik. Ez már egy újabb szint és nyilván hungaricum.) Ennek hagyománya van a magyar kormányok politikájában már. 18 éve a szocialista Medgyessy-kormány is az ökormányzatok kontójára emelte meg drasztikusan a közszférában dolgozók bérét.
A magyar alkotmányos berendezkedés csodája, hogy az anyagi felelősség és a döntés meghozatala gyakran nem ugyanabban a kézben van. Persze az is feltétel lenne, ha felelősen gondolkodó felnőtt polgárok választanának kormányzatot, és nem állami emlőkhöz szoktatott kvázi-kiskorúak.
Még a minimálbér megállapításánál is formálisan tárgyalóasztalhoz ülnek a kormány, a munkáltatók és a munkavállalók. Az önkormányzatoknak nincs közvetlen ráhatása az országos döntésekre. Érdemes volna esetleg felvetni egy olyan második kamara létrehozását, ahol az önkormányzatok képviselői foglalnak helyet, mint Németországban a tartományoknak, megfelelő felelős jogállami ellensúlyt képezve a rendre elszentelenedő, felelőtlenül demagóg kormányzatokkal szemben. (A színük láthattuk teljesen irreleváns, ezért ezt a problémát sem egy kormányváltás fogja megoldani.)
Ilyen felvetést persze nem hallunk. Ehelyett pl. az ellenzéki főpolgármester plakátkampányba kezd, hogy nem fogja senki elvinnni a szemetet és le fog állni a BKV — hivatalosan ezeket a szolgáltatásokat nem adókból tartjuk egyébként fent, hanem szolgáltatási díjakból. De ezen az érvelési hibán átlépve azt is megállapíthatjuk, hogy még az ellenzék egyetlen hiteles vezetőjének tekinthető Karácsony Gergelynek (a többi miniszterelnök-aspiránsnak semmilyen komoly felelős döntéshozó tisztsége vagy tapasztalata nincs) sincs javaslata a megoldásra, ehelyett nem is teljesen megalapozott hangulatkeltéssel próbálja politikai propagandacéljaira felhasználni az egyébként valóban bicskanyitogató kormányzati döntéseket. Félig tehát teljesen igaza van. Másrészt meg nagyon nem.
Az önkormányzatok jogfosztása és kifosztása ugyan politikai nonszensz, a kormányzati despotizmus legékesebb példája, de nem a magyar politikai rendszer legrosszabb gyermekbetegsége ez. Már ha egy harmincéves gyermeknek tekinthető, márpedig több mint harminc éve élünk működő demokráciában. (Hagyok teret a kommentelőknek, hogy erről véleményt formáljanak.) Márpedig ez a harmincéves sajnos tényleg egy túlkoros gyermek — nemcsak fejétől bűzlik a hal. A demokrácia mindig olyan, mint a démosz, amely uralkodik. És ezen nincs mit szépíteni sajnos. Érdemes a pártok kritikáján túl magunknak is tükröt tartanunk.
A nép beszélt, és bár látszólag egyértelmű az üzenet: NYITNI KÉNE! A népnél "össze-visszabeszélőbb" vénasszonyosabb fecsegőt nem sokat ismerünk. Kivéve persze a járványmédia orvoscelebjeit és celebvirológusait, akik mellőzött vidéki egyetemi állásaikból most érezték meg, hogy eljött az ő 15 perc hírnevük — a hiteles tájékoztatás kárára. De ezúttal nincs lemaradásunk a fejlett nyugattól. A helyzet ott sem rózsás. Sőt.
Akit nem tett amnéziássá a very-long-covid, emlékezhet októberben is megkérdezték hasonló módon a népet egy nemzeti konzultáción és akkor ezt mondta, ugyanaz a nép:
- A maszkviselést 83% ktámogatja (dacára annak, hogy a járvány csak erősödött)
- A rendezvények korlátozását 79% (bár a rendezvények önkéntesek, résztvevői nem is veszélyeztetettek)
- Az országhatárok lezárását szintén 79% (miközben már rég behurcoltuk a vírust, mivel Magyarország nem egy sziget)
- A távolságtartás elrendelését 78% (már ha sikerülne betartania a sok amúgy is a képembe mászó honpolgárnak)
- A védekezéshez szükséges eszközök kiviteli korlátozását 64% (bár mi masszívan importra szorulunk)
- Az időseknek fenntartott védett idősávot pedig 62% (amit aztán népszerűtlensége miatt visszavontak)
- Az ingyenes parkolást és az oktatási intézmények bezárását egyaránt 61% (azt hinnéd mindenki szeret ingyen parkolni, 39% tud két lépésnél tovább gondolkodni — az iskolákat viszont most jó érzékkel amíg lehet nyitva tartottuk)
- A(z akkori enyhébb) kijárási korlátozásokat 59% támogatta.
Tehát a kijárási korlátozásoknak is megvolt a masszív többsége — és a feloldásuknak is pár hónapon belül. Csodálatos a demokrácia. Nem vitás szintén, hogy a kormányzati konzultációk eredménye nagyjából mindig előre kódolt, a kormányzat politikájának megerősítésére használja a konzultációt, nem nyílt társadalmi viták lefolytatására, amire egyébként nagyon is szükség volna. Ahhoz, hogy a kormány megtudja mit gondol az ő népe ugyanis nem kell másfélmillió embernek kitöltenie egy kérdőívet, elég hozzá 500-at megkérdezni, és nyilvánvaló, hogy ezt megtették előtte, közben és utána is — percről percre figyelik, mint valami a közvetítést egy focimeccsen.
A kormány rajta tartja a kezét a nép pulzusán — és egyéb ingóságain is persze.
Hogy az ellenzék mivel babrál eközben, nem tudom, a politikailag korrekt megfogalmazás szerint a telefonjával játszik.
Meg az én idegeimmel.
Nyilván feltűnt mindenkinek, hogy hullámról hullámra egész más megoldásokat konzultál meg (néppel, tudósokkal) a kormányzat és az ellenzék és tart tudományosan egyedül üdvözítőnek, egyszer 3-kor zárnak be a boltok, máskor meg 7-kor. Ennek a szánalmas és színvonaltalan politikai brazil szappanoperának az áldozata eközben persze nem más, mint maga a járványvédelem — magyarán az emberek élete, jó esetben csak életminősége, tűrőképessége, kedélyállapota.
Nem hiszem egyébként, hogy a nép képes és alkalmas lenne ilyen kérdések eldöntésére.
A legutóbbi kérdőív hagyott is egy kiskaput a válaszadóknak, hogy a(z amúgy virtuális) felelősséget magukról lerázva mondhassanak véleményt: a korlátozások feloldásának fokozatosságát is be lehetett pipálni. 88% ixelte be ezt. És érthetett alatta bármit, akár 5 év múlvát is.
12% covid-sztálinista ávós-nyilas reinkarnáció vélte úgy, hogy amíg egy kicsi járvány is van, addig semmiféle nyitás nem jöhet szóba. Gondolom ők óvóhelyen élnek egy éve, valószínű ezért nem szembesülnek a valósággal, hogy azért nem az ebola dühöng a pesti utcákon...
Ha hihetünk Merkely Bélának, márpedig ő is a média egyik orvoscelebe, akár 40%-unk már átesett a fertőzésen, ami 4 millió ember, vegyük észre, hogy ha ebből 18 ezer túlnyomórészt nagyon idős, idős és beteg, sokszor eleve már más betegségben haldokló ember halt meg, az ugyan lehet sokkoló azoknak, akik nem bújják a KSH kiadványait minden évben, de elemi matematika alapján is egy közepesen súlyos járvánnyal tanultunk meg együttélni.
Egyébként legtöbbünk szuperül, és ha nem veszélyeztetik közben a megélhetésünket a lezárásokkal, akkor a továbbiakban is tudnánk élni, mint az influenzával. Maszkot hordani, D-vitamint szedni, szellőztetni, távolságot tartani, kezet mosni, bevásárolni a nagyinak és lebeszélni arról, hogy elmenjen egy stadionkoncertre,... ésatöbbi.
De a hangos kisebbség nem ezt akarta.
És az ő szavuk nyomott most inkább a latba. Ez is matematika: 12%-nyi hiperaktív szavazó bőven eldönthet egy választást. A kevésbé felhergelt csendes többség meg úgyis dönt majd valahogy, ahogy eddig döntött, mert nem cseréli hetente le a sztereotípiáit. Nem várható, hogy tömegek fognak a kormány ellen szavazni, mert megpróbál valamit tenni egy halálos járvány ellen, ugyebár?
Viszont a pánikba esett 12%-ból biztos választók veszíthetők vagy állíthatók át a másik oldalra, ha úgy alakul. Ez határozza meg mindkét politikai oldal mozgásterét. És mivel a lezárások nem a legelborultabb elképzelésekhez igazodnak, a többség számára inkább elviselhetőek, és számottevő pláne szalonképes ellenállás nem is tudott ellene megszerveződni. Ne tessék haragudni, de amíg egy szakállás testépítő, egy próbaidő alatt kirúgott pályakezdő újságíró és egy homofób-cigányellenes szélsőjobb szatelitpárt a hazai lezárásellenesség zászlóvívője a közvélemény szemében addig nem is fog.
Hátradől, hogy "na ugye, mindenki hülye, aki mást gondol", mint az a szalagcím, amit tegnap félig elolvasott az egyik bulvárlap címlapján — márpedig csak bulvármédia van, más nagyon nincs. Magyarországon nincs történelme a pluralizmusnak, mindenki ugyanazt bégeti, legfeljebb egy másik nyájban — a másként gondolkodásra pedig nyájimmunitást szerzett nemzedékek óta.
Annak ellenére, hogy ott van az ATV-n az Öt, több olyan közéleti személyiséggel, akikben nem biztos, hogy sok közös van de az igen, hogy nem járatták le magukat a pártpolitikában: Hont András, Ceglédi Zoltán, Puzsér Róbert, Konok Péter, vagy a köztiszteletben álló irodalmár, Nyáry Krisztián. És természetesen az, hogy ők is és én is és még nagyon sokan úgy gondoljuk, hogy az így aztán végképp értelmetlen, felemás lezárások, "mert én azt megmondtam" önkényeskedések és bigott házmesterkedés NÉLKÜL is lehet hatásosan védekezni egy járvánnyal szemben. Függetlenül attól, hogy annak veszélyességét magunkra vagy szeretteinkre nézve, milyen szintűnek érezzük. Rendszerint a legtöbben túlértékelik ezt a veszélyt a szenzációra éhes tömegmédia által közvetített fals kép alapján. De nem ebben van köztünk vita.
Ez szubjektív.
Van, akit az anyukája nem engedett a városi homokozóba se játszani, más meg a tyúkszart szedte fel a baromfiudvarban.
Magyarán mindenkinek igaza van.
A lényeg, hogy hatásosan lehet védekezni anélkül is, hogy tönkretennénk a vendéglátóipart vagy a kisvállalkozásokat ...meg az iskolás szülőket.
Azon túl, hogy soha semmilyen tudományos alapja nem volt annak, hogy emberéleteket ment az, hogy szelektíve bezáratunk egyes üzleteket, míg más tömeges érintkezési formák "engedélyezve vannak" máshol, mint pl. a tömegközlekedés vagy az élelmiszerboltok. Talán igaza van azoknak, akik azt mondják, hogy egy valódi és teljes lezárás a most már tényleg komikussá váló "csak két hétig" jelentősen csökkenteni tudná az új fertőzések számát. És lehet, hogy ez működött Pekingben meg Vuhanban, a szupermegbízható kínai statisztikák is megmutatták. Más kelet-ázsiai országok meg ezzel ellentétes utat választottak. Meg más európai és amerikai államok is.
De nem fogjuk ebben a posztban most végigvenni, hogy mi működött a legjobban, mert valószínű nem az számít, hogy mit csinált egy ország, hanem az, hogy a népessége mennyire, milyen arányban kitett a járványnak.
Tehát: ismétlés. Mindenki tudja, hogy a koronavírusnak szinte csak és kizárólag legyengült, beteg, túlsúlyos, többnyire szív és érrendszeri betegségekkel küzdő áldozatai vannak, döntően olyanok, akik sokévtizedes rossz életmóddal tették magukat hajlamossá sok más betegségre is vagy sajnos már életük végén jártak. Lehet hőbörögni a kommentekben, de ez tavaly február óta nem változott, bármit is ír le a fake news média. Lehet ezt ignorálni meg cenzúrázni is persze. Marha sokat fog segíteni. Főleg néhány vakcinagyártó profitján a sokadik teljeskörű, "most még muszáj" átoltás után, ami után "csak újabb két hetet kell mindig kibírni".
Flattening the curve:
A korlátozások célja nem az volt, hogy meg tudjuk általuk védeni a veszélyeztett népességet.
Tudtuk, hogy nem tudjuk.
A vírusok ott vannak a levegőben. Lényegében mindenütt. Szégyen, de az idősek megvédésére valójában ténylegesen kísérletet sem tettünk. A járvány a szó szerint lezárt idősotthonokban és kórházakban szedte az áldozatait túlnyomórészt, és nem kint a tessék-lássék lezárt társadalomban. Ha valamiért dühösnek kéne lennünk, akkor ezért a sikertelenségért annak kéne lennünk, egyedül azonban csak a svéd döntéshozók kértek elnézést ezért a kudarcért, mert a svéd intézkedések célja az idősek megvédése volt az egész társadalom értelmetlen korlátozása helyett.
Nem a nyájimmunitás elérése akár emberéletek árán, ilyet senki sem határozna meg célként, a nyájimmunitást előbb-utóbb eléri a társadalom úgyis. Ami fontos most: a harmadik hullámban a svédek látványosan megoldják valahogy az idősek védelmét, mert a halálozási adataik olyanok, mint nálunk tavaly tavasszal. A titkukat én sem tudom.
A svédek valamit nagyon jól csinálnak.
De lehet "csak" annyi, hogy az ő vezető orvosaik nem a tévébe járnak, hanem gyógyítanak, és egyszerűen jobban tudják kezelni a betegeket, mint mi. Ahogy mondjuk Németországban és Svájcban is bizonyítottak, hogy azért ezt is lehet jobban csinálni egy év után. Nem azért, mert annyival több pénzük van. A megfelelő profilaxis akár olcsóbb is lehet, mint annak elmulasztása: mondjuk egy elkerülhetetlen lélegeztetőgépre helyezés. Kezdve olyan apróságokkal, hogy odaát legalább a D-vitaminszintjét megmérik alkalomadtán a betegnek. Míg itt teliszájjal hagyják, hogy röhögjön a szuperolcsó D-vitamin említésén is a korlátoltságával elmaradottságunkban fároszként világító hazai médián felnevelt közvélemény. Ennyit erről a vitáról. És igen: Svédországban, Finnországban is közegészségügyi programok vannak erre. Talán meg is látszik, nemde?
(Lehet röhögni, hiszen Magyarország minden másban jóval fejlettebb, mi, van ok röhögni, mi? Hát nincs. A svédnél 41 ezerrel több halottal minden egyes évben, ami ennek az elcseszett országnak a legpontosabb látlelete.)
De. Nézzük azon országoknak a listáját, akik még szintén lezárások nélkül kezelték sikeresen a járványt. Többnyire más hatásos vagy hatástalan eszközökkel, de leginkább hiteles kormányzati kommunikációval, társadalmi összetartással — hatásvadász bulvárhírek és haszonleső politikai manipulációk helyett. Már az nyilvánvaló népegészségügyi előnnyel jár, ha az emberekkel nyíltan beszél a politika és nem hazudozik össze-vissza, tudós elitje pedig nem a hírnévért haknizik, mint az állítólag háborús állapotokat élő COVID-osztályt a tévéstúdiókból vezető Zacher Gábor, akinek szabad idejében még vidéki turnékörútra is van energiája, talán némileg ezzel árnyalva a Zacher szerint is évek óta összeomló, túlterhelt egészségügy örökké eladható és örökké igaz mítoszát, ami kétségtelenül mindig jó ürügy az orvosbárók kezében a zsarolásra és az amúgy idehaza rendkívül gyászos kórházi statisztikák (pl. COVID gyógyítása esetén is) kimagyarázására. Csak éppen szakmailag nem tisztességes. És a magyar ember a gyászos teljesítmény után is tátott szájjal csodálja ugyanazokat, akket előtte szidott...
Nem mentem most messzebb, csak a Wikipediáig: világszerte számos állam nem alkalmazott lezárást, egyáltalán, némelyik meglepő lehet a listán — tehát csak a jegyzőkönyv kedvéért tehát, nemcsak Svédországról van szó:
A lista azóta bővült. Tucatnál is több amerikai állam és város oldotta fel még a maszkviselés szabályait is, mert nem bizonyultak hatásosnak, akkor pedig minek? Texas, Colorado stb. Azt is tudjuk, hogy a magyar, a brit és az amerikai kormány is tett az első hullám tapasztalatai után olyan kijelentést tényleges tanulmányokra és nem orvoscelebek interjúmondataira építve, hogy az amúgy is hatástalannak ítélt lezárások károsabbak, mint a járvány maga és ezért nem kerülhet rájuk sor újra. Ezt az apróbetűs kiegészítést tette hozzá a politika persze, hogy mindig legyen kibúvó, ha nagyon nincs más megoldás.
A világ előbb-utóbb jó eséllyel belátja, hogy van és kell legyen más megoldás és nem kell úgy fütyülni, ahogy mondjuk az egyszeri szoftvermilliárdos fütyül, lehet, hogy az egyszeri 444-ügyeletes hasra esik a Bill Gates által szponzorált, de soha egyetlen helyes járványelőrejelzést sem adó álintézetek apokalipszis-jóslataitól, tény brutális médiagépezet dolgozik alájuk, de mi már nem. Ha nem is teljesen okos a közvélemény, de a számok alapján azért teljesen mégsem hülye. Téves riasztások nélkül is van elég bajunk és tudunk vigyázni magunkra.
Nyitni kéne. Most. Mert nincs mire várni.
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!
Az utolsó 100 komment: