Kitartóan és sikertelenül próbálkozom a zenés videók népszerűsítésével. A kultúra szerintem fontosabb volna, mint a politika. Az ünnepek jó alkalmat adnának arra, hogy ezt közösen megéljük.

Húsvét alkalmából ajánlom ezt a nagyon jeruzsálemi videót. Jézus története is egy átlagos zsidó ember története. Pontosabban olyan átlagos embereké, hiszen nem egyszemélyes egyetlen történet sem sosem, mint akik ebben a videóban is szerepelnek. Valószínű így sosem gondolunk kortársainkra. És nem így gondolunk a múltban élt emberekre. 

Felesleges pátosszal gondolunk vissza, noha mi magunk is ugyanabból az anyagból vagyunk gyúrva. Minden, amit csodálatosnak látunk a régmúlt legendáiban, ma, itt és most is megélhető.

Például a zene által. Olyan mintha ott lennénk:

Szerintem csodálatos.

Cikkírás közben ez a videó jött szembe velem a YouTube-on tegnap. Csak úgy. Ez az egyik, amit szeretek a YouTube-ban, azon kívül, hogy mennyi sok mindent nem szeretek mostanában. Pl. a buta cenzúrájukat. Hogy lefekszenek az ideológiáknak, pártérdekeknek vagy épp a kínai diktatúrának. Ezek ellenére, a kreatív tartalmakat létrehozó alkotók miatt vagyok előfizető.

Két ortodox zsidó gitáros, a Breslev Brothers profi utcazenészként adja elő a Pink Floyd örökzöld slágerét a Shine On You Crazy Diamond-ot. A videó közben tökéletesen adja vissza a párost hallgató embereket, gyerekeket, fiatalokat. tökéletes életkép, az élet rendezésében. 

Egy korábban meglehetősen világi életet élő majd ultraortodox rabbinak álló testvérpárról van szó, akik egy megasztárszerűségben már világhírűek lettek. És azóta is kimennek az utcára zenélni.

L'Chaim! Éljen az élet!

Aki még nem hallotta, hallgassa meg.

Közben beugrik, hogy miért fogott meg ez az egyszerű életkép, ez a zene most annyira, a Pink Floyd nem is a kedvencem. Jeruzsálemben még sosem jártam. És vallásosnak sem mondanám magam. 

Mennyire hiányzik újra, hogy Élettel teljen meg az utca. Az életünk. Világszerte több helyen, nálunk is ez most tiltott, heródesek döntöttek róla. A köztereken a félelem az úr az életöröm helyett. Lelassít a rendőrautó, ha meglát a tavasi napsütést maszk nélkül élvező párt. A féltudású értelmiség pedig hallelujával köszönti a karantént, a mi globális koncentrációs táborunkat, ha úgy tetszik. 

Tudom mindez nagyon first world problemnek tűnik. Nem az. Az elégedetlenségünk, legtöbbőnké ettől függetlenül, még így is indokolatlan. Főleg, ha arra gondolunk, hogy hogyan éltek 2000 éve vagy akár 100 vagy 50 éve még az emberek, akár idehaza. Milyen lakásokban, milyen életkilátások közepette. És milyen kényelemben élünk mi. Akár szegényként is. Hálásnak kellene lennünk, ha kimegyünk a hűvös idő ellenére is tűző napra, ami olyan igazi áprilisi, hogy egyik pillanatban beleborzongunk, a másikban már soknak érezzük a pulóvert.

Élünk, egészségesek vagyunk. Az igazi bajunk a fejünkben van, nem a kristálytiszta tavaszi levegőben: ez is egyidős a civilizációnkkal, eredjen akár innen Jeruzsálemből. Nem kell féljünk egymástól. Ne féljünk a másiktól. Hogy ne gyűlölhessük meg. Modern hiedelmeink épp annyira kötnek gúzsba, mint a felvilágosulatlan korok embereit saját babonáik. Lehetetlen leélni egy életet úgy, hogy mindenki másban tünetmentes fertőzőt lássunk. Hogy bezárkózzunk. Mert ennek ellenkezője tesz minket emberré. És évmilliók óta ennek az ellenkezője tette sikeres fajjá az embert.

Húsvét, a feltámadás, az újjászületés, a tavasz ünnepének alkalmából hasonló élettel teli utcát kívánok mindenkinek a világon, mint ez a jeruzsálemi!