Az megvan, hogy Tiborcz István, Orbán Viktor veje beszállt a főpolgármesteri előválasztási kampányba? Méghozzá Karácsony Gergely oldalán. Karácsony ugyanis luxusingatlanadót vezetne be, amit Tiborcz-adóként marketingelt meg. Sikeresen, mert Tiborcz az indokolatlan névhasználatért beperli Karácsony Gergelyt. Tiborcz István nyilván nem az egyetlen ember, aki luxusvillában lakik. Nem is az első ismert vállalkozó az országban, akinek az okos házasságkötés hozta meg az üzleti sikert. Nagyon sokakról el lehetne nevezni ezt a képzeletbeli adónemet. Egy szép napon remélhetőleg az olvasóról is — kívánom.

A poszt után közösen megkoszorúzhatjuk a nem-gyanús-módon-meggazdagodott ismeretlen magyar milliárdos emlékművét. És töltsd ki velünk legújabb felmérésünket:

Előválasztás+!

Tovább

Sorok állnak a főpolgármesteri előválasztás sátrai előtt, mintha cukrot osztogatnának. A hasonlat azért is áll, mert a sorbanállók zöme időskorúnak tűnik. Talán nem tűnik rosszízűnek a megjegyzés, de ha nem túlzás és történelmet írnak, akkor azt a történelmet idős kezek írják maguknak.

Képünk a Móricz Zsigmond körtéren készült tegnap délelőtt.

Kattints: töltsd ki felmérésünket a főpolgármesteri előválasztás kapcsán!

Tovább

Én tudom, hogy nem sokakat érdekel, de azért emellett nem lehet szó nélkül elmenni. Ha liberális az ember, azért. Ha magyar, akkor azért. Román nacionalistát választottak vezetőnek Európa liberálisai, vígaszként egyik helyettese a magyar Cseh Katalin lett a Momentumból.

Tovább

Nem igaz, hogy az esélytelenek nyugalmával zajlana a politikai verseny. Öldöklő a küzdelem még a dobogó alsó fokáért is. Bár a politikában ezüst érmet se osztanak. Az előző posztunkban az úgynevezett főpolgármesteri előválasztási vitáról és a jelöltek koncepcióiról vagy koncepciótlanságáról mondtunk kritikát: Az előválasztási vita nyertese, aki el se ment rá: Puzsér Róbert az egyetlen főpolgármester-jelölt, akinek programja is van.

Az előválasztás az egyik legjobb dolog lehetett volna az ellenzéki politizálás e sanyarú és sikertelen időszakában, de sikerült szinte minden résztvevőnek önsorsrontó módon felrúgnia minden létező korábbi megállapodást. Kezdve már a tisztességes tárgyalást lejárató szocialista Molnár Zsolt noteszével, a nem sok vizet zavaró Sermer Ádám-féle liberálisok kiugrásával, aztán jött Gyurcsány Karácsony hátbatámadásával, a Momentum hasonlóan váratlan fordulatával, az egyezményt kifogásoló Puzsér Róbert kilépésével, ami aztán az LMP-nek és a Jobbiknak is betette a kaput Puzsérnál, mert a megállapodásoknak akartak megfelelni. Az ellenzék esélyei a szemünk előtt zsugorodnak minimálisra, pedig nem volt ez megírva. Sőt. Bizalom nélkül nem lehet mindenki által elfogadott eredményű előválasztást tartani. Így meg nincs értelme.

A lenti felméréssel ezt szeretnénk pótolni. A valóságban meg majd öt év múlva újra próbáljuk...

Tovább

Az előválasztás jó ötlet lett volna, de a budapesti ellenzéknek sikerült ezt is elszúrnia. A végülis szinte mindenki által felrúgott ellenzéki főpolgármesteri előválasztás vitájával párhuzamosan volt egy jelölt, aki szánalmas magyarázkodások helyett kidolgozott főpolgármesteri programot mutatott inkább be. Bár mindenki leírta és kiröhögte, de úgy tűnik ebből a sajátos ellenzéki kínálatból Puzsér Róbert az egyetlen, aki komolyan gondolja a munkát, amit megpályázni igyekszik. Jobban felkészült a feladatra, mint hivatásos politikus társai. Az úgynevezett ellenzéki pártok viszont kollektíve vallottak kudarcot. Az októbert se kellett megvárni.

Tovább

Az úzvölgyi temetőbeli incidens kapcsán mindkét oldalon elhangzottak már a másik felet rosszminőségű emberekként lefestő párhuzamos narratívák. Aki akarta megreklamálta az Igazságot. Kötelességszerűen meg kellett jelenjen a mindkét sovinizmust elítélő liberális reakció is. De nem az a valódi kérdés, ki hogyan tudja megtalálni a maga morális felsőbbrendűségének igazolását, hanem az, hogy válhat-e Erdélyből Bosznia?

A tavaly megjelent Máglyatűz regény jelenetei elevenednek meg előttünk: a háttérben titkosszolgálatok és nagyhatalmak ocsmány politikai játszmáival. Magyar és román testvéreimnek: Dunának Oltnak egy a hangja.

Tovább

Utolsó részéhez ért az HBO Csernobil című ötrészes sorozata, amely korhű ábrázolása annak a XX. századi drámának, amely a csernobili atomerőmű katasztrófájával kezdődik és a szovjet birodalom összeomlásához vezet.

A XX. század szabadította az emberiségre az atomkatasztrófa minden korábbinál fenyegetőbb rémét. És a XX. század szülte meg az atomkatasztrófánál is veszélyésebb társadalmi kísérletet: a kommunizmust, amiben a félelem és a hazugság bénították meg a társadalom és a rezsim elemi működését is.

Milliók életének tönkretételét elfedhették a meghamisított statisztikák és a propaganda és az elnyomás, de az egész Európát fenyegető nukleáris katasztrófa napvilágra kerülése és kezelése már túlnőtt a pártapparátus és a KGB hatalmán.

Csernobil maga volt a szovjet rendszer. A nukleáris robbanás szétvetette a reaktort és vele együtt véget vetett a kommunista párt mindenhatóságának. 1986-ban a kommunizmus is megbukott.

Tovább

Múlt hét csütörtökön a Sétáló Budapest találkozóján jártunk. Azóta Puzsér Róbert otthagyta az ellenzéki előválasztást, a DK által diktált előnytelen és nevetséges feltételek miatt. Az LMP pedig mivel Puzsér nem vesz részt a beígért előválasztáson, ami az ellenzéki együttműködés sarokköve, szintén felbontotta a megállapodást. Bejelentkezett viszont a Momentum embere. A választás októberben lesz, minden reakció elhamarkodott még. Tarlós István széke egyre biztosabbnak tűnik. 

Sermer Ádám mellett az ismeretlen Kerpel-Fronius Gábor a Puzsér-hasonmásverseny újabb esélyese...

Tovább

Senkitől nem lehet elvitatni a sportsikereit. Még Orbán Viktortól és Gyurcsány Ferenctől sem, akkor sem, ha épp a feleségüket küldték a ringbe. A DK 16%-os eredménye magyarok tömegei számára a vég kezdete vagy a kezdet vége, pedig a politikai értelemben súlytalan EP-választások mindig is a meglepetésekről és a paradox választói magatartásról voltak hírhedtek. Ezért bármely párt EP-sikerét helyi értékén kell kezelni, mint egy barátságos mérkőzést. Ettől még áll a tétel, a magyar mezőnyt elnézve ketten tudtak csak igazán focizni. A kétballábasok pedig magukra vessenek.Le Pen és Farage. Két Gyurcsány-szerű figura Nyugat-Európából. Nem csak 16%-ot, de a dupláját is kapták már választásokon, pártjuk kétszer megnyerte az EP-választást odahaza.

Tovább

Az okos emberek már megírták az EP-választás tanulságairól a belpolitikai elemzéseiket. Ismétlem: egy uniós szintű választás hazai belpolitikai vonatkozásairól beszélünk túlnyomórészt, mintha az EU nem is számítana. Azt is tudom, hogy maga az EP-választás és a pártocskák sorsa, mennyire hidegen hagy szinte mindenkit. Most egy kicsit könnyedebb formában megtrollkodnám a témát, ahogy én látom. 

Akkor: belpolitikailag. Hisz mint közösen konstatáltuk: az uniós szint, az EP valójában elég súlytalan. Az EP-kampánynak nem az a tanulsága, amiről idehaza beszélünk. Annyi történt, hogy kicsit gyengébbek és megosztottak lettek az Európát kormányzó nagy pártszövetségek, köztük a Néppárt, de majd minden megy tovább, most majd Macronnal és kényszerből a liberálisokkal kiegészülve — ez ugye azoknak nem jó hír, akik a nagyvállalati lobbik előretörését nem szeretik. De ők nincsenek elegen. Idehaza főleg.

Amúgy azért lenne jó az EP, mert sokszínű és tágabb a játéktér, de mi ugyanazt a beszűkült játékot játszuk ott is, ami ideheza sem ad semmi jót.

Idehaza a mi falusi csetepaténkat elemezzük a világeseményekről tudomást se véve. Ez nem más, mint a politizáló értelmiségünk provincializmusa, de tegyük hozzá ez azért páneurópai szimptóma. Most mi is kozmikus jelentőséget tulajdonítunk ennek a félreeső kis Galaktikus Birodalomnak, magyarhonnak, hiszen benne élünk — akkor is, ha épp Londonban.

 "Mindig ketten vannak. Egy mester és egy tanítvány."

— Yoda.

Tovább