Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ország. Ebben az országban nem volt semmi különös, nem voltak nagy hegyek és nem volt nagy tenger, viszont arról volt híres, hogy az emberek nagyon szerették benne a focit — bár nagy foci sem volt, és már nem is nagyon emlékeztek rá milyen is az. Ebben az országban az volt a szokás, hogy az lesz a király, aki 1. nagyon szereti a focit, 2. a legdurvábbat tudja mondani...
Itt eredetileg a mindenki által jól ismert, negyven éve emblematikus Magyar népesék c. rajzfilmsorozat filmkockái illetve azokat jogszerűen pótló módon YouTube-on publikusan feltöltött és jogszerűen beágyazható módon megosztott videói voltak beágyazva. A videók beágyazása a YouTube hatályos felhasználási feltételei szerint történt — feltételezzük, hogy a feltöltésük is, amihez nincs közünk. Nos utólag kiderült, hogy a Magyar népmesék rajzfilmsorozatnak van jogtulajdonosa, bár a sorozat még a szocializmusban készült nem az "állam" vagy ilyesmi, hanem a Kecskeméti Filmstúdió, és ők a nem kereskedelmi célú felhasználást sem nézik jó szemmel, kaptunk jogi képviselőjüktől egy felszólítást, hogy fejezzük be az általuk jogsértőnek tekintett tevékenységet. Ennek haladéktalanul eleget tettünk, nem kívánunk jogi vitát folytatni senkivel — az internetet és a szerzői jogi szabályozást nem értő jogászokkal sem. Erre se időnk, se pénzünk. Illusztrációként álljon itt egy saját készítésű screenshot a Google kereső magyar népmesés képtalálatairól. Az internet mással sincs tele, csak ezekkel. A Magyar népmesék motívuma, mint népművészeti közkincs véleményünk szerint ugyanígy felhasználható, bár a Filmstúdió az ellen is tiltakozott, az internetről persze már kiírthatatlan. Ezt jogunkban áll közreadni. Ugyanakkor az érthető, hogy a jogtulajdonos szeretné a rajzfilmeket a politikai témáktól megóvni, ugyanakkor alig hiszem, hogy bárki aki ezt a humoros posztot olvasná ne tudná magában elkülöníteni a gyerekkori meseélményeket és a politikai mondanivalót, ami bevallom itt elég sekélyes, csak ujjgyakorlatnak szántuk. Bárhogy is: a poszt 15 ezer olvasóját nem a belelinkelt videóknak köszönhetjük. Még csak nem is a posztnak, hanem annak, hogy maga a cím kikerült az Index2 címlapjára. Kép és videó nélkül. Az olvasók a cím alapján kattintottak a weboldalunkra és nem a csak később látható jogtulajdonossal bíró vizuális ingerek miatt. Azoknak jelentős hozzáadott értéke véleményünk szerint nem volt, de mint minden magyar emlékezetébe beégett mém, a Magyar népmesék rajzfilm így is úgy is felidéződik — egy akár modern magyar népmese természetes illusztrációja bármely rajzfilmkocka, amit egyébként szintén engedélyeztetés nélkül lehet felhasználni, amennyiben(!) az adott alkotásról szól a cikk. Tágabb értelemben szerintünk a kapcsolatot itt a népmese műfaj felidézése biztosítja — de ez vitatható és véleményes — inkább az kérdés, hogy megéri-e a hajcihőt és PR szempontból nem kontraproduktíve-e ilyen esetben tiltakoznia egy jogtulajdonosnak. YouTube videók beágyazása esetén nincs ilyen korlátozás sem. Egyszerűen a YouTube felhasználó a feltöltéssel elfogadta, hogy a megosztás lehetséges. Az egyébként érdeke is. Csak úgy mondom. Ellenben lehetősége van a beágyazás letiltására — magyarán itt egyszerűen a technológia nem ismeretéről van szó.
Telt múlt az idő és volt egyszer egy királya az országnak, aki (természetesen a lehető legjobban szerette a focit) és olyan durvákat tudott mondani, hogy egymás után háromszor is ő lehetett a király. De olyan nagyon durvákat mondott legutoljára, hogy az összes udvari bolond azóta is a hátán fekve vergődik kínjában. Ebben az országban az udvari bolondoktól tudták meg ugyanis, hogy ki mondta a legdurvábbat, ezért a mai napig úgyis hívják őket, hogy médiaértelmiség!
Olyan nagy király lett a király, hogy messzi földről is jöttek sokan megcsodálni. De nagyon szeretett is a király király lenni, ha nem jutott eszébe semmi durva, akkor megkérdezte a palotájában az embereket, hogy segítsenek neki durvát mondani, mert nagyon bölcs is volt ez a király, nem csak a focit szerette és nem csak király szeretett nagyon lenni.
Szerettek volna mások is nagyon királyok lenni, de ők vagy nem szerették a focit, vagy nem voltak annyira bölcsek, mint a király. Páldául, ha kicsit szerették a focit, akkor nem is tudtak egyáltalán durvát mondani, sőt igazából semmi érdekeset nem tudtak mondani — s még az udvari bolondok is rajtuk nevettek.
Telt múlt az idő, amikor a király kezdett kifogyni az ötletekből. Szerencséjére lakott nem messze a palotájától egy egyszerű szegénylegény, akinek a tehetségére vitrinszállítás közben figyeltek fel egyszer. Azóta sok durvát tudott tanácsolni a királynak, aki cserébe azzal hálálta meg a szegénylegény jótetteit, hogy az bármikor bemehetett a királyi kincstárba és leakaszthatott egy-egy képet, ha megtetszett neki, és hazavihette kicsit nézegetni. Igazságos is volt ez a király — ha még nem mondtam volna —, nem csak a focit szerette nagyon, és nem csak király szeretett nagyon lenni.
A király pechére a szegénylegény azonban éppen nem volt otthon, ugyanis legutoljára olyan durvákat kellett már kitalálnia, hogy fogta az egyszerű Gucci-tarisznyáját, tett bele pár hamubasült pogácsát, és iszkiri útnak eredt Ibizára, hogy kipihenje az újabbnál újabb Soros-plakátok kitalálásának fáradalmait.
Eszébe jutott a királynak, aki nagyon szerette a focit és nagyon szeretett király lenni, hogy van rajta kívül még három legény, aki szintén tud igazán durvákat mondani. Magához hívatta a király Lovas Istvánt, Kerényi Imrét és Bayer Zsoltot. De a három legény közül, már csak a legkisebbiket találta életben. Megígérte neki, hogy ha segít neki valami igazán durvát kitalálni, akkor még egyszer lovaggá üti és meglesz a kétmisi is végre, küldött is egy tarisznya Xanaxot és egy butykost is ajándékba. Bayer Zsolt, a bádoglovag azonban azt mondta:
„Hát, királyom, teliszájjal cigányozni már cigányoztam, teliszájjal migránsozni már migránsoztam, teliszájjal kurvaanyázni már kurvaanyáztam — én már durvát mondani ezen a kerek világon nem tudok, amire akár egy éppen illegálisan rőzsét gyűjtő faluszélén lakó kisnyugdíjas öreg néne felkapná a fejét. Egy életem, egy halálom a kezedbe ajánlom.”
Ez a kettő azonban nem kellett a királynak. Mit volt mit tenni felment hát a király az Internetre! (Nem volt könnyű. Mert a király nagyon szerette a focit és nagyon szeretett király lenni, de az Internetet azt nem szerette. Annak ellenére, hogy ott szoktak egészen durvákat mondani.) Talált is végül néhány videót az operációs rendszeren is túl a Facebook mellett a YouTube-on.
Volt azon a YouTube-on egy őszhajú öreg orvosprofesszor, aki csuda dolgokat szokott ott mondani — volt az öregembernek tíz parancsolata, amivel majd minden halálos kórságot el tudott kerülni. Bizonyítja ezt, hogy még mindig élt pedig öregember volt és őszhajú. (Meg azt, hogy az agyhalál lábon kihordható.)
YOUTUBE VIDEÓ BEÁGYAZÁSA JOGTULAJDONOS KÉRÉSÉRE TÖRÖLVE
A király, aki nagyon szerette a focit és nagyon szeretett király lenni, egyből megérezte benne is a tehetséget, mert bölcs volt, ahogy már mondtam vala. Fel is hozatta a jámbor öregembert a palotájába arról a YouTube-ról! Odaültette Kásler Miklóst a (médiaértelmiséggel) az udvari bolondokkal szemben az asztalához, hogy hosszú időkre elszórakoztassák egymást — az országban, ahol az emberek szerették a focit, és az volt a király, aki a legdurvábbat tudta mondani.
Boldogan éltek, amíg meg nem haltak: Miazhogy! Bármit is mondott az őszhajú öregember az udvari bolondokat utána más már nem is érdekelte, csak hahotáztak és fetrengtek a földön.
Ennél durvább királyság nem is volt soha hetedhét országon innen, ahol a kurta farkú malac túr, és ahol a Malév se jár már!
Jó reggelt Facebook-osok! Kövessétek A kiló nem százat jelent.-et a Facebook-on is!
Kapcsolódó írások, mesék, szatírák, egyebek:
A budai rénszarvas, a radikális medve és a szurikátabőrbe varrt baloldaliság
Terápiás csoport taktikai szavazóknak: 10 dolog, amiről beszélnünk kell
A világvége, a genderszak és Kerényi Imre halálhíre
