ATHÉN. A görög húsipari szövetség január 24-én benyújtotta vidékfejlesztési minisztérium felé a görög gyros uniós szintű védelmére vonatkozó pályázatát. Márciusig eldől, hogy megkapja-e a Traditional Specialty Guaranteed (TSG) státust a világszerte népszerű, leginkább közel-keletinek és görögnek tekintett streetfood. Három hónap múlva lehet, hogy csak a "hivatalos görög elkészítés mód" szerint lehet majd gyros-t árulni az EU területén. Legalábbis ezen a néven...

 

 

Pitában kéred? Hagyma csípős mehet? Majd a brüsszeli bürokraták megmondják helyetted!

A görög kormányzat vizsgálja meg elsőkörben a feltételek teljesülését, majd a kérelmet továbbítják az Európai Bizottsághoz. A Bizottság megvizsgálja, hogy a kérelem eléggé megalapozott-e, megfelel-e az uniós rendeletben előírt feltételeknek. Amennyiben igen, akkor az Európai Unió teszi közzé a termékleírást. A közzétételtől számított három hónapon belül a benyújtó tagállamon kívüli többi tagállam is hozzászólhat a termékleíráshoz. A felszólalási eljárást követően a Bizottság hoz határozatot a gyros elnevezés uniós bejegyzéséről. A bejegyzés napjától kezdődően kizárólag az EU által elfogadott termékleírás szerint állítható elő majd gyros vagy girosz (ahogy tetszik) az egész Európai Unióban.

Bár a kontinensen és világszerte nagyon sokfelé néven illetik nagyjából ugyanazt: "németül" és törökül kabapként, döner kebabként, görögül szuvlakiként vagy giroszként, arabul szhvarmaként, angolul leginkább gyro-ként. Nem valószínű ezért sem, hogy a görög nemzeti büszkeség majd okkal fog dagadni az akció sikerétől. Meg egyáltalán.

A görögök le vannak maradva egy brossúrával, a nápolyi pizza (pizza napoletana) ugyanis már régóta élvez hasonló védettséget, s bár a Traditional Specialty Guaranteed (TSG) védjegy nem jelent földrajzi korlátozást, az olaszok még azt is elérték, hogy a pizza hivatalos nápolyi pizza néven árult változata csak is és kizárólag campania-i bivalymozzarellából készülhet — amúgy bárhol. A valóság meg az, hogy a pizza annyira az emberiség közkincse, hogy minden lapos tészta lehet pizza, csak az nem kap ilyen szép plecsnit. 

A világ gyrosos-ai ellen most szabadságharcba induló görögökéhez hasonló küzdelmeink vannak nekünk is rendszerint Romániával — lásd kürtöskalács és pálinka. Az igazság megköveteli, hogy a nyelvileg állítólag szláv eredetű pálinka név levédetésével kapcsolatban is mint abszurditásáról szóljunk akkor. Trianont elvesztettük, de a pálinkaháborút megnyertük: nem egyszerűen az elkészítési módot, de a származási helyet is korlátozó védelmet kapott a magyar pálinka és egy sor helyi változata is — nem TSG-t, hanem PDO-t (product with protected designation of origin). Ennek valóban van üzleti haszna, tehát ilyenformán nem hülyeség, csakhát a trianoni határ túloldalán is termelnek pálinkát, de tőlük a 2004-es "pálinkatrianon" elvette a pálinka-elnevezés használatának jogát. (Kivéve négy barackpálinkát előállító osztrák tartományt.) Épületes, nem?

Van még néhány fun fact az uborka görbületének szakszerű megállapításán túl is, ami egy jó girosznak is nyilván alapanyaga sok más mellett:

• Pár éve még magát a gyros-t akarta betiltani az EU egy hoax szerint, mert magas volt a foszfáttartalma. Nem tudom, hogy ki volt az, aki Európa összes sarki gyros-osát leellenőrizte. Szerintem senki. Ezt az armageddont megúsztuk, ahogy a mákos bejgli ismeretes betiltását is. Látszik, hogy ezek a félelmek teszik csak igazán európaivá a perifériát...
• A mostani kezdeményezést a görög húsipar indítja tehát, visszaszerzendő a girosz nevet és a nemzeti büszkeséget: de még a görögországi girosz se görög már. Görögország folyamatosan növelte húsimportját a válság óta. Főleg Hollandiából, Franciaországból, Németországból és Spanyolországból importálják a húst, de importálnak olívaolajat is.
• "Kötelesek vagyunk megőrizni a gyros eredeti elkészítési módját, mivel az utóbbi években nagy mennyiségben importálunk gyroshúst a szomszéd országokból is, amit azonban sok esetben másként készítenek és gyanúsan olcsóbb az ára is.” (Mandiner.hu)
• Érthető tehát a dolog: lehet a kicsi szép, de a méretgazdaságossággal hadilábon áll a sok kistermelőből álló görög húsipar. Ezért többek közt drágák és nem versenyképesek. De a minőség sem feltétlenül biztos, hogy a görögök oldalán áll, mondjuk a német élelmiszeriparral szemben...
• Nem sok tetejét látom egy objektív tényezők miatt elvesztett versenyképességet visszaszerezni akarni valamilyen bürokratikus huncutsággal. Akkor is, ha az egész EU és világkereskedelem nem szól lényegében másról. A szabályok és korlátozások kétséges, hogy a fogyasztók érdekeit szolgálnák. A görög ipar kihívásait máshogy kéne megválaszolni, ahogy ez általában igaz a fejletlen gazdaságokra.
• Újabb érdekesség, hogy míg egyszer az olcsó német gyroshús miatt problémáznak egyik oldalon, a másik oldalon az a bajuk a görögöknek is, hogy a német diszkontlánc drágábban adja a húsipari termékeket az országban. 

Ha van a németeken sapka, az a baj. Ha nincs, akkor meg az...

"A Mennyország az, ahol az angolok a rendőrök, a franciák a szakácsok, a németek a technikusok, az olaszok a szeretők és az egészet a svájciak szervezik. A Pokol az, ahol a németek a rendőrök, az angolok a szakácsok, a franciák a technikusok, a svájciak a szeretők és az egészet az olaszok szervezik." — vagy a görögök... Az EU meg ezek egy permutációja. Nem mindig tökéletes.

Az a benyomásom, hogy ezen a módon a görögök nem fognak tudni visszavágni a Görögországot keményen és igazságtalanul megsarcoló, németek uralta európai bankrendszernek. Mindenesetre szép próbálkozás... Nem túl szerencsés, hogy míg az EU élenjár a hasonló talán teljesen felesleges bürokratikus szabályok kiötlésében, és jól le is foglalja saját tök feleslegesnek tűnő hivatalnokait és a tagállami bürokráciákat azok adminisztrálásával, addig a nagy integráció közepette még egy egyszerű banki tranzakciót se mindig könnyű a tagállamok közt lebonyolítani, huszonhét különböző okból. Pedig az se tűnne rakétatudománynak. Évtizedekig kellett várni a mobiltársaságok roaming nevű sarcának eltörlésére is —  miféle egységes Európa az ilyen?

Az még érdekesebb, hogy a sajnos vagy hálistennek, a vállalkozások egész Unión belüli szabad tevékenykedését elősegítendő életrehívott EU itt lényegében a jó öreg nemzetállami piackorlátozások előretolt bástyájaként funkcionál. 

Amin így duplán veszít mindenki: olyan versenykorlátozásokat és kvázi monopóliumokat szülve, amiket az egyes tagállamok saját határaikon kívül végképp nem lettek volna képesek érvényesíteni. Ha ezeket a szabályozásokat nézzük, az Unió nem más, mint az erősebb lobbiérdekeket érvényesíteni tudó felek, országok, iparágak meghosszabbított láthatatlan keze. Még keményebb és rosszabb szabályokat szülnek, mint a határok Európája korában. Akkor is így van ez, ha olyan apróságban, mint a pálinka, éppen szerencsénk volt. Ezen rendkívül ritka sikerünkről azóta is legendákat mesél a magyar diplomácia — minthogy amúgy nem sok egyebet tud felmutatni. De se mi, se Európa nem ezektől leszünk sikeresebbek. Hanem az értelmes, fair, betartható és életszerű szabályoktól — meg jó esetben szorgos munkánktól.

A szabályokat odahaza amúgy is előszeretettel kijátszani szerető görögöknek minden jót kívánok, de hagyják már legyenek szívesek békén a sarki gyros-osainkat (a görögöt, a törököt, a szírt...), és Európa fényre derül. A görögök és az EU is hagyjon mindenkit békén a buta és felesleges szabályaival.