- Sokat nyavalyogtam már a média elfogultsága és szakmaiatlansága miatt. Most a járványhírek kapcsán Nyáry Krisztián fordul panaszal a sajtóhoz. Nem akarok folyton pálcát törni az egyszerű kétkezi kontentgyárosok felett: a probléma rendszerszintű. Miközben meglepő fordulat, de pár napja Bayer Zsolt is képes volt feketén-fehéren megírni az objektív igazságot — mert érdekei éppen úgy kívánták.
- A média tudja, hogy hazudik, nem tájékoztatni akar, hanem egy-egy narratívát politikai érdeket szolgál. Saját agendájához tördeli, mozaikozza össze a híreket, eldobálva, megcsonkítva azt, ami éppen nem illik a képbe. És még azért sem kell senkinek magyarázkodniuk ha ellentmondásba keverednek. Mert ők azok, akik végül megmondják majd, hogy ők megmondták... Belátásra számítani épp ezért szerintem teljesen felesleges.
- Most viszont én mondom meg. :)
A szennyvíz nem hazudik, lassan lecseng a járvány második hulláma
— Írta az Index. Duplafenekű mondat a cím. Ha a szennyvíz nem is, freud-i beismeréssel a média viszont lehet hazudik tehát. Az viszont tény, hogy lecsengőben van a járvány, mert a hasonló fertőző betegségek mindig lecsengenek durván két-három hónap után. Bármit teszünk. Nem a mi érdemünk. Nem azért, mert ügyesen hordtuk a maszkot végre. A terjedés matematikája tőlünk független törvényszerűségre épül, idővel elfogynak a potenciális fertőzöttek, nincs kinek továbbadni a kórokozót. Ritkán sikerül a lapoknak ennyire tárgyszerűen és objektíven megírni a hírekben jelentőségét jóval meghaladóan felülreprezentált COVID-19 járványról az igazat.
Ennek súlyos következménye az az össztársadalmi pszichózis, amely legitimálta az elképzelhetetlen diktatórikus rezsimeket és tönkretett egész szektorokat, másokat persze gazdaggá tett nagyon is. Mindezt nem a piac természeti törvényszerűségei, hanem felülről kierőszakolt "forgatókönyv" okozta.
Hogy a média hazudik rendszerszintű és nem most kezdődött. Már a nyomtatott sajtó is propagandacélokat szolgált. A megszokott irányultság és tematika ráadásul az olvasók elvárása is. "Nem biztos, hogy jót tesz neked, ha kiszolgálják az ízlésedet" — énekelte a mára "kurzusművésszé ért" énekes is. A 21. századi média is elvétve tartja küldetésének a tájékoztatást. A médiában dolgozók magukat az átlagnál okosabbnak gondolva, nevelni szeretnék a kiskorúnak tartott olvasókat — ahogy arra a híres és kiváló irodalmár, Nyáry Krisztián posztjában rámutat.
Önigazolás. A népnevelés érdekében minden eszköz megengedett, hiszen az illető "jót akar" — egy gond van: nem biztos, hogy ugyanazt gondoljuk mindannyian jónak és nem biztos, hogy az újságíró rendelkezik a kellő ismeretekkel, hogy egyáltalán közelébe jusson az egyetlen igazságnak a földön — ami nem létezik, mint tudjuk, ezért nem kéne ezt állítani "tudomány" jelszóval sem. A "híreket termelő" "kétkezi" médiamunkások nemcsak nem elég felkészültek és tájékoztottak sokszor, ami ma már visszaköszön pongyola megfogalmazásokban és szóválasztásaikban, de a pillanatot uralni akaró klikkhajhász médiaipari elvárások is eltérítenek minden jószándékot, aminek meglétét nem vitatom el senkitől. Ahogy a túldolgoztatott szakmával is inkább együttérzek, mintsem minden áron csak ostorozni akarnám.
Arra viszont nincs mentség ezek ellenére sem, hogy van, hogy keretezés nélkül adnak hírt józan észnek ellentmondó kutatásokról, amik az aktuális narratívát szolgálják. Máskor a narratívának ellentmondó adatokat és tényeket kalapálják úgy egy erőltetett kontextusba, hogy az anyjuk se ismerjen rájuk. Bizony a média szakmányban hazudik. Szsisztematikusan kelti a pánikot. Végül nincs kilépés az ördögi körből.
Nyáry Krisztián: Kérés egy újságolvasótól
„Tízezer fertőzött egy nap alatt Szlovákiában” (168 óra)
Valóság: egy országos tesztelés során 1,3 millió embertől vettek mintát, a tízezer fertőzött összesen 0,77 százalékot tesz ki.
„Rendkívüli! 12 ezer fölé emelkedett a járvány magyar áldozatainak száma” (HVG)
„Már több mint 12 ezer áldozata van a járványnak Magyarországon” (444)
Ez a cím önmagában azt jelenti, hogy továbbra is tombol a járvány. A 12 ezres szám igaz is, de a hír mégiscsak az lenne, hogy minden adat javult. Októberben volt utoljára ilyen alacsony a kórházban és a lélegeztetőgépen lévők száma, november elején az elhunytaké. Csakhogy ami akkor növekedett, az ma szerencsére csökken: akkor háromszorosa volt a fertőzöttek száma a gyógyultakénak, ma több mint kétszer annyi a gyógyult, mint a fertőzött.
Százszámra idézhetném a hasonló megtévesztő címeket a független sajtóból. Minden nap trendszerűen a legrosszabb adatokat emelik ki; ha egymásnak ellentmondó külföldi hírek érkeznek, akkor szinte biztosan a katasztrófát jósló kerül a címbe. (Mint hétvégén a “sokkal halálosabb” brit mutációról szóló hír. Ez, a később falsnak bizonyuló hír ugyan egy időben jött azzal, amelyik a brit fertőzési ráta javulásáról szólt, de természetesen nem a pozitív információ került a címekbe.)
Sejtem a jelenség okát is: a valóban piacról élő internetes médiumok a kattintásokat váltják forintra, az olvasó pedig rossz hírekre, azon belül is a szenzációsan rossz hírekre kattint. De a jelenség akkor is pokolian ártalmas.
Nemcsak azért, mert az a sajtó, amit egyébként donáció vagy előfizetés formájában magam is finanszírozok, lépésről-lépésre éli fel a hitelét. De azért is, mert a pánikkeltés ebben az esetben több, mint morális felelőtlenség. A pánik ugyanis önmagában hajlamosabbá tesz minket a megbetegedésre és a vírus terjesztésére. (Az ilyenkor felszabaduló kortizol - más néven a stresszhormon - könyörtelenül elnyomja az immunrendszer működését.) Aki tehát azzal érvel, hogy jobb ráijeszteni a fegyelmezetlen emberekre, hadd féljenek csak a vírustól, az nemcsak kiskorúnak nézi a saját olvasóit, hanem veszélyezteti is őket.
Sosem olvasok olyat, hogy „sajnáljuk, a múlt héten, a múlt hónapban felesleges pánikot keltettünk, nem is úgy történt, nem is az lett a következménye”. Nem robbant be például a járvány attól, hogy a kormány karácsonyra, egyetlen este erejéig némileg könnyített a karanténon. Pedig "a Telexnek egy névtelenséget kérő virológus azt mondta, felelőtlenség ebben a vírushelyzetben összejönni a családdal karácsonyra ünnepelni, (...) mert lehet, hogy az unokák most látnák hónapok óta először a nagyit, de megvan az esély arra, hogy a találkozó miatt a nagyit már lélegeztetőgépen éri a szilveszter." A némileg nagyobb kockázatra halálfélelem keltése nélkül is fel lehetett volna hívni a figyelmet, de a cikkek többsége biztos Armaggedont jósolt.
Nem ismerek személyesen vírustagadókat, de hallatlan felelőtlenségnek gondolom, ha valaki megpróbál másokat meggyőzni arról, hogy nincs is járvány, nem kell védekezni. Viszont számos olyan embert ismerek, akik folyamatos pánikban, depresszióban élnek a rájuk zúduló pánikkeltő hírek miatt. A járvány önmagában is baj, a kormányzattól, a magyar és nemzetközi egészségügyi szervezetektől és a védekezésben érdeket piaci szereplőktől érkező információk pedig így is hiányosak, ellentmondóak. Ilyen helyzetben végképp nehéz feladat – de felelősség is – a hiteles tájékoztatás.Ha jól sejtem, a sajtónak vannak önszabályozó szakmai szervezetei.
Szerintem itt lenne az ideje egy beszélgetésnek.
Én nem vagyok ennyire optimista. Szerintem sajnos, bár mindenben igaza van, de elég naiv elképzelés most Nyáry Krisztiáné, akinek műveltségét irigylem és személyét sokra tartom. Egy szakmai beszélgetés ezt nem oldja meg. A főszerkesztők fóruma pedig nem olyan intézmény, amely képes lenne szakmai normákat befolyásolni. Azt a korábban tövig rágott médiapiaci összefüggések határozzák meg. Főleg nem oldja meg a rendszerszntű problémát egy szerény és kétségbevonhatatlanul jóindulatú poszt, ha eközben kattintsainkkal és támogtásainkkal a pánikeltőket finanszírozzuk közvetve vagy közvetlenül.
Valahol persze fejétől bűzlik a hal a médiában is. Hívják azt Kesmának vagy némileg önfényező módon független médiának. Nemcsak a naponta közölt félrevezető COVID-statisztikákban mutatkozik ez meg, hanem abban is, amikor éppen ennek az ellenkezője történik: magyarán a média hirtelen megvilágosodik és megírja az igazat. Egészen váratlanul jött szembe velem legutóbb Bayer Zsolt írása, amiben tűpontosan fejti ki, hogy a járványról kialakított médiakép teljesen fals. Az úgynevezett áldozatok zöme a mai napig minden országban és bármelyik "hullámot" illetően több krónikus betegséggel küzdő, túlnyomórészt idős vagy nagyon idős, nem ritkán eleve végstádiumú kórházi fertőzöttre vagy bentlakásos intézmények sokszor már eleve magatehetetetlen ápoltjaira korlátozódott. A rajtuk kívüli sajnálatos halálesetek pedig jóval ritkábbak, mint az örök bencsmárkként emlegetett szezonális influenza áldozatainak száma.
(Semmi köze tehát pl. az éttermek vagy a koncerttermek nyitvatartásához, oda az áldozatok évek óta már be sem tették talán a lábukat, még a sarki közértbe se nagyon. Akkor meg minek zárunk le bármit is? És mit számít, ha buszon, boltban úgyis találkozunk? Erre nincs tudományos magyarázat. Mégis minden sajtótermék úgy tesz, mintha lenne.)
Az erőltetett tesztelések miatt viszont jóval több fertőzöttet, esetet és áldozatot tudunk a COVID-19 számlájára írni, amiről most már egy teljes évnyi megbízható adatunk van és bőven kijelenthetjük, hogy veszélyességét illetően túlértékeltül és ezért túlreagáltuk.
Bayer Zsolt: HALOTTAK ÉS FELELŐSÖK
Itt tart szellemileg, lelkileg és erkölcsileg ez az ellenzék. És ez bizony legalább akkora, ha nem nagyobb tragédia, mint a tízezer áldozat…
Teljesen igaza van.
Bayer Zsolt leírásával egy gond van, amúgy tényleg mindenben igaza van: hogy csak azért kardoskodik most a tények mellett olyan hevesen, mert ezzel tud a kormány mellett érvelni. Az, hogy "itt tart szellemileg és erkölcsileg az ellenzék" "meg a sajtója" (sic!) éppúgy hülyeség, mint persze az, hogy a kormány ölte meg azt a 10-12 ezer embert, aki láthattuk nagyrészt amúgy is meghalt volna, ahogy a statisztikákból kiderül. Ráadásul közölt egy hasonló teljes képet mutató statisztikát a Telex is pár hete. Egyszer. Az is valami.
Nincs kiugró halálozási "többlet", csak a természetesen ingadozás jellemzi a mortalitási adatsorokat. Ezt bárki beláthatja és be is kéne lássa, akkor is, ha budai hegyekből ránk néző vagy belpesti orákulumnak felkent újságíró. Ráadásul sehol másutt a világon nincs armageddon a COVID-19 miatt. És nem volt összeomló egészségügy, csak a szokásos fejetlenség és marketing ízű sírás-rívás.
Van viszont szégyelni valója a magyar egészségügynek, amely ugyan nem túlterhelt, hiszen még táncbemutatóra is van idejük, de jóval gyászosabb túlélési rátákat láthatunk idehaza, ahogy a Telex írja. És ennek nem sok köze van megintcsak a politikához. Ez egy másik hazai szakmai elit bizonyítványa: az egészségügyé. Amit a Telex leplez le meglepő módon. Valamit rosszul csinálunk. Erről is többet kéne írni. Míg világszerte javultak a kórházi COVID-statisztikák, nálunk olykor 92-95% hal meg lélegeztetőgépen, mert túlságosan is erőltetjük még mindig az invazív lélegezetést. Ez nagy gond. De:
Nem volt, nincs humanitárius katasztrófa, még a korlátozásmentes Svédországban sem, ahogy a "tudomány" meg a média jósolta, ahol ráadásul kevesebben haltak meg, mint nálunk, se a még tesztelést sem végző Japánban, se az USA-ban, a briteknél vagy legsúlyosabban sújtott Belgiumban. Az ingadozás belesimul a sokévtizedes kilengések átlagos ritmusába. Semmi rendkívüli nincs. Végképp nincs ilyen a fiatalok halandóságát illetően.
Míg ugyanez nem mondható el a gazdaságról és az emberek általános mentális és egészségi állapotáról, amit feláldoztunk a média által keltett pánik oltárán.
Nem kéne ezt minden nap tudatosítani a rémhírek és az újabbnál újabb, de tök ugyanolyan mutáns vírusok helyett? Ugyanis semmilyen adatsor nem vátlozik. Ugyanúgy idősek és betegek halnak meg, ahogy tavaly, tavaly előtt, azelőtt és azelőtt, amóta a világ a világ. Kellő tisztelettel és részvéttel, mert ez mindannyiunk sorsa a jövőben.
Teljesen világos, hogy mindenki csak az életét félti. Ezt nem rovom fel senkinek. Az viszont nem tetszik, hogy eközben profitérdekeknek alárendelten kifejezetten kamu és alibi hírgyártás folyik. Ráadásul tökéletes "ökumenében": bal- és jobboldalon egyaránt — sőt még a meglehetősen ellentmondásossá váló Ferenc pápa is beszállt az oltáspropaganda oldalán — mintha egy egyházfőnek dolga lenne ilyesmi, és nem kinek- kinek a belátására volna bízva, hogy egyáltalán van-e értelme ilyen kockázatok mellett oltatni pl. Vagy maszkot viselni. Vagy három méter social distancing-et tartani. Mint a polgárjogra emelt szélsőséges paranoia megszállotja. Nincs ránk bízva a döntés és a dolgok átgondolásától is megfosztanak, ami példátlanul veszélyes, mert az elit láthatóan még annyira sem mer gondolkodni, mint azok a randalírozó fiatalok, akik nyugaton egyre erőszakosabban lázadnak a tébolyda ellen.
Eközben a köztévé helyszíni tudósítója kiáll a berlini utcára a stábjával, mert természesen nincs fontosabb dolog Berlinben, mint egy magyar tudósító élő tudósítása — és elállják a széles járdát. Rezzenéstelen arccal tűri el, ahogy egy nehezen mozgó idős úr jobb híján lényegében a riporternőbe belebotolva halad tovább. (Kényszeresen teszem hozzá: mindenki maszk nélkül.)
A jelenet talán mindent elárul a média hozzáállásáról az egyszerű emberekhez.
Nem véletlen az emberek sajtóba vetett bizalma Amerikában is minimumra zuhant. Miért lenne másként? Amikor a média lelkes szócsövéül szegődött az elitnek. Dr. Fauci legalább kétszer beismerte, hogy hazudott a sajtón keresztül közvéleménynek a maszkok és a nyájimmunitást illetően, mégis ahelyett, hogy felelősségre vonnák valami szentként isszák minden szavát a médiában — idehaza hasonló hetente más hülyeséget böfögő celeborvosokét és celebtudósokét hasonlóan. Fauci maffiózóra emlékeztető arca többször került a címlapra, mint bármely politikusé, és senki sem vonta kérdőre, hogy mennyire volt tekinthető eddig függetlennek, ha most a választás után az új kormányzatban is szerepet kap? És semmi másért sem.
A "maszkok károsak", a "maszkok hatátalanok", a "maszk csodaszer", a "maszk kötelező", a "maszkra is húzzunk maszkot": Fauci, Müller Cecília, Falus Ferenc és társaik mindegyiket mondták. És nyilván sosem tudták, hogy mit beszélnek. A lényeg, hogy beszélhessenek, hogy őket hallgassák. Zacher Gábor karácsonyi jóslata sem jött be, semmi hatása nem volt az egynapos nyitásnak, ahogy egy végleges nyitásnak sem lenne. Legfeljebb a többség hamarabb letudná ezt a nyavalyát és utána kialakulna az a vélelmezett nyájimmunitás, ami a svédeknél úgy tűnik kialakulhatott. Ma már nálunk is csak kórházi fertőzésként van jelen a betegség. És kérdéses, hogy nem volt-e ez eleve a domináns. Mégis: egész egészséges társadalmakat tettünk karantén alá a sajtó folyamatos jajveszékelése és ujjongása közepette. Bocsánatkérés? Hogy végig hazudtak Svéországról? Hogy Anders Tegnellnek lett igaza? Ugyan kérem. Sosem fogják elismerni. A média minden felelősség alól fel van mindig mentve.
A közvélemény lesajnált és férevezethető médiafüggő. Ha zsigerből utálja is, kiröhögi is már, amit kap. Úgy jár, mint a levegőnek nézett idős berlini úr, hiába jelzi előre, hogy mit szeretne, az elit és az őket kiszolgáló média tudja, hogy nem tehetnek semmit, nincs úgyse szavuk, és most már a social médiában is gondoskodtak róla, hogy ott se legyen. Már kezdenek belejönni a cenzúrába, és van hozzá ideológiájuk is, idehaza is elhangzik: "félreértelmezett szólásszabadság".
Tévedés. Szörnyű tévedés. A csak kiváltságosaknak fenntartott szabadság nem szabadság.
Én ezért azt gondolom, hogy ez félreértelmezett sajtószabadság. És tenni kell ellene.
A social média és a média az, aminek rá kell nézni a körmére, ha jót és szabadságot akarunk magunknak.
Valaha még.