- Aki azt várja, hogy egyetlen posztban majd jól igazságot teszek a Közel-Kelet konfliktusaiban, téved. Erre csak az vállalkozhat, aki semmit sem tud és ezért semmit sem ért és nem is akar érteni.
- Tóth Csaba (Mérce, Azonnali) osztotta meg a social médiában ezt a két a Közel-Keletre annyira jellemző szélsőséges képet.
- Az iraki kurd autonómia Izraelt, a szíriai kurd míliciák a palesztinokat támogatják az Izraelben kiújult polgáháborúban. A béke pártján úgy tűnik túl kevesek vannak...
"Sokan, sokszor összekeverik a nacionalista párt által irányított Iraki Kurdisztánt (Basur) és az autonóm demokratikus konföderációban működő szíriai kurdokat (Rojava). Most, az izraeli helyzet óta ez nehezebb, az első képet az iraki pesmergák rakták ki, míg a másodikat a YPG politikai szárnya" — írta Tóth Csaba. Szerintem mindenki kever mindent, és leegyszerűsítve akarja látni azt, ami nagyon bonyolult.
A lényeg persze nem ez. Nem a különböző kurd entitásokat keverjük csak össze, hanem a szezont is a fazonnal. A télapót Bin Ladennel, a mesét a valósággal.
Pl. az iraki autonóm Kurdisztánban két párt vívott fegyveres harcot időnként egymással. Melyik függetlenségéért vérzik meg a szívünk inkább?
Míg a mostanában fabrikált "Rojava" nevű nyugati ízléshez igazítva feministának, progresszívnek, demokratikusnak beállított entitás valójában etnikai tisztogatást végzett a régióban a türkménekkel szemben, amit nyugati támogatásból vett fegyverekkel ural. A nők "körülmetélésének" hívott megcsonkítása pedig pont ezeken az elmaradott kurd területeken élő hagyomány és elsősorban nők követik el nőkön... Ennyit a feminizmusról.
Mese és valóság.
A Közel-Keleten nincsenek jó és rossz fiúk. (Lányok.)
Valós súlyos sérelmek és tényleges szörnyű bűnök vannak, amik minden jelentős aktor lelkén száradnak, a törökökén, a kurdokén, a palesztinokén vagy az egyes államokén Szíriától, Iránon, Irakon át természetesen Izraelig bezárólag. Stb.
És nagy empatikus igazságérzetünkben sosem szabad elfelejtenünk azt a természeti törvényt, hogy bizony mindenkinek "joga" van az önvédelemhez és küzd a túlélésért. Minden eszközzel. Minden áron. Akár önsorsrontó módon is.
A kurd kérdésről írt tanulságos posztban írtam:
A most már sokévtizedes kurd függetlenségi harc sem minden kurd közös ügye, csak bizonyos kurd szervezeteké. A kurdok rendkívül heterogén népcsoport. A törökök által támogatott szervezetekben is harcolnak kurdok, ahogy kitüntették magukat a korábbi évszázadokban a szultán seregében, ahogy számos más népcsoport (és hát van jópár) is csapódik hol ide, hol oda. Kurd fegyveresek résztvettek az örmény népirtásban is. Irakban lényegében 1992 óta jelentős autonómiát élveznek, ami a helyi két kurd párt fegyveres harcaihoz vezetett 1996-ban, mintegy illusztrálva a Közel-Keletről alkotott szomorú értékelésünket. Bár a törökök egy időben a kurd népnevet is igyekeztek betiltani, de ez inkább modernkori fejlemény, ahogy az etnikai villongások vagy a török nacionalizmus is. Törökországon belül pedig a választási eredmények mutatják, hogy a törökök által egy időben "hegyi törökként" nyilvántartott kurdok politikai és gazdasági értelemben is integrálódtak a török társadalomba.
Érdekesség, hogy a legnagyobb ma élő kurd filmrendező-színész-költő, Yılmaz Erdoğan családneve azonos a török elnökével.
Ezért is vitatják sokan azt a kijelentést, hogy a kurdok a "legnagyobb államnélküli" nép. Az államiság és a nemzeti kultúra a világ nagy részén egyáltalán nincs fedésben, a legtöbb állam hagyományosan nem etnikai alapon szerveződik, a fundamentumok közt erős kohézív erő lehet a nacionalizmus, de önmagában kevés. Egy multietnikus környezetben pedig inkább olaj a tűzre. A kurdok integráltságát és az ellenük irányuló asszimilációs nyomást is mutatja, hogy számuk sokmilliós szórásban megbecsülhető csak. Míg Szíriában 7-10% közé teszik az arányukat, Törökországban 14-16 millióan (18-25% között) élnek, Irakban 4-6 millióan (15-20%), Iránban közel 8 millióan. (A Németországban a "törökök" közül is 1.2-1.5 millió valójában kurd — ahova mind magukkal vitték a konfliktusaikat is.)
A becslést nyilván nehezíti a menekültek nagy száma, az állandó migráció, és, hogy egyes államokban hontalanként, nemlétezőként vannak-voltak nem-nyilvántartva a kurdok. Egy talpalatnyi középkor az egyébként viszonylag fejlett közigazgatást üzemeltető államokban.
Közös kurd identitás vitathatatlanul létezik, de nincs egységes kurd nyelv. 3 fő kurd "nyelvjárás" létezik, amelyek legalább annyira különböznek egymástól, mint a német és az angol, illetve egyes kurd csoportok teljesen más nem kurd nyelveket használnak, amikről mi sosem hallottunk, azon túl, hogy a helyi államnyelveken beszélnek kivétel nélkül, kurd ábécéből is van latin betűs, arab, sőt cirill és örmény betűs is.
Érdemes az egész posztot elolvasni, akár újra, hogy akár csak ízelítőt kapjunk a összefüggések bonyolultságáról.
A Közel-Keleten tipikusan minden szövetség időleges, szinte mindig mindenki elárul mindenkit. Ugyanakkor számunkra bizarr alkalmi szövetségek is létrejönnek egy harmadik vagy negyedik fél rovására, majd fordítva.
Nem gondolom, hogy a térségben ne lehetne béke. De az egyes vezető elképzelések a "békéről" ma tökéletesen kizárják egymást, és mindig helyettesíthetőek új konfliktusokkal. Vagy régi, akár többszáz évesek is ki tudnak újulni bármikor. A Közel-Keleten még ma is meghatározó gondolat a próféta vejének, Alinak a megbosszulása. Megbosszulni nagyon szeretnek. De ugyanúgy számon tartják a keresztes hadjáratok kannibalizmusig elmenő vérengzéseit a szent földön. Ami persze mindannyijuk szent földje, de csakis külön-külön. Osztozni nem akarnak rajta.
Illetve ez sem igaz. Ha csak egy kisebbség is, de vannak, akik máshogy gondolják. Valahogy így nézne ki az a béke. Egyelőre csak üdítő kivétel.
Csavarjunk még egyet a történeten. Izraelben is élnek kurdok, a térség zsidó vallású kurdjai vagy kurd zsidói természetesen Izraelben találtak menedéket, ahol telepesekként terjesztik ki Izrael fennhatóságát.
2016-ban egy szíriai kurd archeológus professzor még arról ábrándozott, hogy Rojava Moszkva utáni második nagykövetsége Jeruzsálemben fog megnyílni. (Nem nyílt meg. És ez még az előtt volt, hogy Trump áthelyezte volna az USA nagykövetségét Tel-Avivból Jeruzsálembe. Ami egyszerre szimbolikus és radikális lépés volt: mellesleg pusztán maga a költözés akkor komoly súlyos arab reakciókat váltott ki.)
Már a 2000-es években jó kapcsolatokat ápoltak a kurdok Ariel Saron akkori izraeli miniszterelnökkel. Netanyahu 2017-ban egyenesen támogatta egy független kurd állam létrehozását. Az iraki kurd olajkitermelés majdnem felét Izrael vásárolja meg
Most Rojava épp inkább a palesztinok mellett foglal állást, pedig jobban megérné nekik csöndben maradni és nem növelni az ellenségek számát. Korábban izraeli oldalon is támogató cikkek jelentek meg az YPG-ről, Rojaváról is. (Rojava nem annyira egy terület neve, hanem egy égtáj: annyit tesz nyugat.) Az arab véleményformálók többnyire antiszemiták és kurdellenesek. De valójában bárkiből lehet bármi a Közel-Keleten. A barátság és az ellenségesség relatív és időleges. Ez a rákfenéje bármilyen előrelépésnek.
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!
