Kárász Róbert, az ATV műsorvezetője meghívást kapott a kormányközeli Megafon rendezvényére, amire el is ment. A liberális média nem tétlenkedett valóságos gyűlöletkampányt indított újságíró kollégájuk ellen. 
Nem dolgom Kárász Róbert szakmai pályáját értékelni, nem is fogom. Google a barátod. Történnek vele dolgok, néha lezuhan négy méterről, máskor halálhírét keltik, megint máskor Sinopharm oltást kap és COVID-os lesz, ami nem tudom, mitől hír, megint máskor nyomoznak cégei után. Nem ismerem a részleteket és nem erről akarok írni. Mert ezek valahogy nem tartottak számot eddig olyan nagy érdeklődésre.
De ahhoz ragaszkodom, hogy Kárász Róbertnek és bármelyik újságíró kollégának is joga van elmenni bármely rendezvényre, ha úgy tartja kedve. Most azon túl, hogy egy újságírónak ez dolga is. Máskor pont arról megy a szakmában a sírás-rívás részben talán jogosan, hogy nem engedik a sajtó munkatársait közel a kormány vezető politikusaihoz, hogy munkájukat végezzék. Most meg az a baj, ha valaki a munkáját végzi. És rögtön olyan keretezést kap a jelenléte a magát mértékadónak, függetlennek és objektívnek tekintő médiában, ami csak simán boszorkányüldözés. Cancel culture. Ami semmilyen értelemben nem kultúra, hanem annak az ellentéte.
Mindenki odamegy ahova akar, sőt ahogy Ungár Péter fogalmazott egyszer: nem bűn a Fidesszel egyetérteni. Akár még támogatni sem bűn. És még a motivációit vizsgálni sem illő. Mert magánügy, szíve joga. Nem tudom Kárász Róbert kire szavaz és nem is érdekel. Azt gondolom mást sem feltétlenül kéne érdekeljen, ha ő nem akarja elmondani. Bárhogyan is gondolkodjon, bármilyen döntésre is jusson az a döntés nem bírálható. Főképp nem lehet csak addig valakit jó embernek, jó újságírónak gondolni, amíg azt vélelmezzük, hogy a mi kedvencünket támogatja, és pálfordulva gyűlöletet szítani ellene, ha meggondolta magát vagy esetleg a miénktől eltérő módon adja le a voksát, mond véleményt ésatöbbi. Könyörgöm. Ezek "a" demokratikus alapelvek. Ami a sajtó esetében és a sajtó munkatársai részéről különösen más kollegák szabadságjogait illetően fokozottan érzékeny terület.
Az tűrhetetlen, hogy egyesek csak egy bizonyos feltételezett véleményt óhajtanak elfogadni. Felőlem akár "fideszes" is lehet Kárász, nem érdekel, nem ez alapján fogom megítélni. Ahogy még a Fideszt sem az alapján ítélem, meg, hogy Fidesz, hanem a tényleges tettek és kijelentések alapján. Legalább a médiában tessék már ezeket az alapelveket elsajátítani az isten szerelmére.
Az ATV-s Kárász Róbert a Megafon fideszes ... - Telex
https://telex.hu
"Az ATV-s Kárász Róbert a Megafon fideszes kampányrendezvényén pózolt az orbánista influenszerekkel..."
A kitört médiahisztéria után, ami végigsöpört a Nyugati Fénytől a Magyar Narancson át a Telexig, az Egymillióan a magyar sajtószabadságért oldal vagy mozgalom, nem is tudom már részéről már nem is volt meglepő a reakció. Teljesen nyilvánvaló volt, hogy nem képesek megállni, hogy ne köpjék szembe saját magukat a tükörben. Elvégre a sajtószabadság alatt eddig is bizonyos újságírók, bizonyos médiák szabadságát értették csak. Tudjuk. Ne szépítsük ezt. Lassan-lassan már a látszat kedvéért se bújnak el a szépen hangzó jelszavak fügefalevele mögé.
Azt hiszem itt az idő, hogy a jócskán megkopott Egymillióan a magyar sajtószabadságért oldal végre nevet változtasson. Nemcsak mert 184 ezer főben megrekedt a 2010-ben alapított egymillió főhöz eljutni kívánó mozgalom támogatóinak száma, hiszen kiállásaik azóta sem annyira nagyon a sajtószabadságról szóltak, most pedig konkrétan inkább a véleménydiktatúra, az oldal készítőinek szájízének kedves cenzúra mellett törnek lándzsát a demokrácia kérlelhetetlen harcosai.
Láthatóan megcsappant érdeklődés mellett. Indokoltabb lenne felvenniük a Párszáz dühös ellenzéki a balliberális véleménydiktatúráért nevet...
Egy újságíró egy normális országban szabadon dönti el, hogy éppen kit-mit támogat. De azt főleg, hogy milyen rendezvényre látogat el.
Közös érdekünk, hogy szabadon végezhesse munkáját, legjobb tudása és lelkiismerete szerint. Teljesen értelmetlen egy újságírót különösen azért piszkálni, mert a munkáját végzi, informálódik, utánajár, beszámol valamiről, vagy különösen, ha kritikát mond.
Egy újságírónak nem dolga, hogy ilyen vagy olyan legyen, és mérhetetlen butaság skatulyákba gyömöszölni. Pl. úgy ahogy Márki-Zay Péter ellenzéki miniszterelnök jelölt végtelenül káros módon teszi az állandó árulózással, olykor saját szövetségeseit is. Akiket persze soha nem nevez meg. Eddig egy nevet sikerült kihúznia belőle Bohár Dánielnek.
Márki-Zay Péter fonyódi fórumán úgy fogalmazott: „mi a kommunistákat és a fasisztákat külön képviseljük”. Ennek kapcsán Bohár Dániel megkérdezte a baloldal miniszterelnök-jelöltjét, hogy balliberális újságírók közül miért mondták többen, hogy „Európában” ilyenkor szokott egy politikai karrier véget érni" Hont András szerint Magyarországon „évtizedek óta nem fasisztázta le senki a saját szövetségeseit”. Most azon a taxonómiai kérdésen ne is akadjunk fent, hogy Hont minden csak nem balliberális, esetleg liberális-konzervatív, de leginkább újságíró, aki most a nyugati demokráciák szemmel láthatóan idehaza még a nyugatot bálványozó ellenzék számára is ismeretlen normáiról tájékoztatta a közvéleményt:
Márki-Zay: „Hát, nem minden balliberális újságíró ellenzéki.”
Bohár: „Tehát, Hont András például...”
Márki-Zay: "Ő például nem biztos, ellenzéki. Hont Andrásnak a legfontosabb feladata úgy látom időnként, hogy engem kritizáljon. Ez egy nagyon szép és még az is lehet, hogy nagyon jól fizető állás.”
Bohár: „És ez nem jogos kritika ön szerint?”
Márki-Zay: „De én azt gondolom, hogy legyünk objektívek.”
A fő gond, hogy nemcsak a demokrácia, a fasiszta, a balliberális vagy az objektív szó értelmét nem érti az ellenzék első embere. De az ellenzék és médiája lényegében azt tartaná normának, hogy egy újságíró ne végezze a munkáját, ne kritizálja az ellenzéket "jogosan" vagy minden alap nélkül akár, ha úgy hozza a kedve. Mintha ez "istenkáromlás" volna. Mintha ez a privilégium bizonyos irányban, bizonyos személyeknek lenne fenntartva.
Komolyan mondom, hogy nem értem ezt, mintha nem is egy 21. századi demokráciában, hanem a középkorban élnének ezek a figurák.
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!
