A karanténnak súlyos ára volt. Ha az élet "megóvása" pénzben nem is mérhető, életévekben már igen: az eredmény lesújtó. A COVID-19-re "terápiaként alkalmazott" társadalmi távolságtartás, karantén, lezárások, a "nem sürgős" egészségügyi ellátás, boltok, üzletek bezárása, gazdaság leállítása kétszer annyi emberi életévbe került, mint amennyit a járvány elvett. Hatásos volt akkor a gyógymód? Megérte? Vagy épp ellenkezőleg?

Karl Marx: "A történelem ismétli önmagát, s ami egykor tragédia volt, második kiadásban komédia, az emberiség nevetve vesz búcsút kellemetlen múltjától." Ki mást idézhetnénk? 

Posztmodern. A "White Lives Matter" (Fehér Életek Számítanak) mozgalom világraszóló győzelmet könyvelhetett el egy noname újbudai parkocska Nobel Béke-díjas Nelson Mandeláról való elnevezésének megfúrásával. Sekély e kéj. De ezzel már a posztkarantén tébolyult BLM-világrendet előzzük.

Médiatörténet. Sokak kedvence volt. 20 éve szólalt meg először az éterben az EST FM. Majd 2003-ban már radiocafé 98.6-ként működött tovább, 2011-ben pedig megszűnt 

Tragikomédia. Az uborkaszezonban egyetlen dolog foglalkoztatja a (még) politizáló magyarokat, hogy hova adják le azt a bánatos nemzeti konzultációs kérdőívüket. 

Hogy szükségesek vagy hasznosak voltak a járvánnyal kapcsolatos különböző kényszerintézkedések, amivel szobafogságra és szociális távolságtartásra ítélték az embereket még hosszú vitákat fog eredményezni. A számok alapján egyértelmű előnye nem látszott igazán a korlátozásoknak. A negatív hatásukról, a gyerekek mentális és érzelmi fejlődését illetően viszont készült egy friss amerikai felmérés, amit kedden publikáltak.

Az Európai Unió által alkotott adatvédelmi rendeletet (GDPR) kezdettől fogva sok kritika érte. A DIGI kábelszolgáltatóra most kiszabott 100 milliós bírság rávilágít a kafkai szabályozás visszáságaira.

A független filmesek által készített riport magyarázatot ad a kérdésre, hogy miért sújtotta New York-ot toronymagasan legsúlyosabban a COVID-19 járvány a világon. Az egyik ok a talán magyarnál is borzalmasabb kórházi állapotok: különösen a katasztrofális statisztikákat felmutató Elmhurst kórházban, "a járvány epicentrumának epicentrumában", ahogy a szenzációéhes médiában nevezték, és amiről rejtett kamerás felvételek tanúskodnak. A megdöbbentő interjúból és statisztikákból idézünk.

"Nem azt mondom, hogy mindenki hülye, de hogy nagyon sokan hülyék, az egészen biztos." (Szentesi Zöldi László, 2020. június 1.) +1.

A konzervatív szerzőnek elege lett a jobboldali rajongók "egybitességéből", ami miatt egyetlen szekértáborlogikán kívüli  önálló gondolatot sem szabad megfogalmazni.

Ezt a coming out-nak felérő véleményalkotást pedig meg kell gratuláljuk most neki: 

"Ha valami olyat írok, amivel nem tudnak mit kezdeni, itt, a Facebookon is előfordul, hogy útbaigazítanak, hogy miről, mit kéne mondanom." 

100 év magány: pszichológiailag rettenetesen fárasztó, hogy a történelmünkről képtelenek vagyunk nem pátoszos-érfelvágós tónusban beszélni. "Súlyosbítva azt, ami amúgy is": megterheljük olcsó belpolitikával, karótnyelt emlékezetpolitikai fejtegetésekkel, ami rendre sérelempolitikába torkollik. Feldolgozatlan kamaszkori traumákat cipelő mizantróp nyugdíjasokként viselkedve azonban a világ és az egyre indokolatlanabbul lenézett szomszédnépek is elhúznak majd mellettünk. Amatőr történészkedő vízvezetékszerelők és olvasottságukat kényszeresen fitogtató filozófusok helyett a popkultúra és a húsvér kortársak megmaradt jóízlésének kezébe adnám a megoldás kulcsát. Mert van megoldás: a lelkünkben kell békés határmódosításokat eszközölnünk a munkás hétköznapok és romantikus képzeletvilágunk között.

A hírszerkesztés műfaja nem alapulhat sem megérzésen, sem hasraütésen és főleg nem hazugságokon. 

– Ha a mostani tudásunk alapján találkoztunk volna ezzel a betegséggel, azt hiszem az intézkedések valahol azok között lennének, amit a világ meghozott és amit mi meghoztunk.
– Valahol a kettő között?
– Igen, egyértelműen van javításra lehetőség abban, amit csináltunk.
Vannak dolgok amiket jobban tudtunk volna csinálni, de Svédország alapvetően helyes utat választott.

Nyilatkozta Anders Tegnell a svéd rádiónak.

Valójában.

(UPDATE: Én nem tudok svédül, a leiratból kimaradt, de később egy sajtótájékoztatón is megerősítette az aláhúzott mondatot.)