Lózunggá üresedett a közös európai értékek kifejezés a távozó Jean-Claude Juncker vezette Európai Bizottság érájában. Európa nem egységes. Nem a bevándorlás kérdése osztja meg, nem a jogállami értékek vagy a keresztény kultúra "tisztelete" vagy egyéb gumifogalmak — és nem is Orbán Viktor megítélése a vízválasztó. A Kelet-Nyugat törésvonal osztja ketté élesen. Egy kép, ami mindent elmond Európa valódi jelenéről. 2017-ben, a kelet-európai rendszerváltások után 27 évvel, a visegrádi országok csatlakozása után 13 évvel: a kontinens keleti fele elképesztően szegény a nyugati feléhez képest.
A kiló nem százat jelent.
Politikusok és bérek Magyarországon és világszerte sok-sok statisztikával
Zsebben turkálós ország vagyunk. Különösen, hogy a nyáron az aktuális átlagbér triplájában állapították meg az országgyűlési képviselők alapilletményét: havi 891 ezer forintban. Öt képviselőből négy persze nem csak az alapilletményt és a teljesen szabadon felhasználható költségtérítést kapja, bizottsági munkáért vagy frakcióvezetőként tud az lenni majd a duplája is, vagyis az átlagbér hatszorosa. A Menedzsment Fórum magazin a minap átnézte a tényleges bérlistát. Érdemes volna viszont a politikusi fizetéseket összehasonlítani a hazai átlagbéren túl a hazai menedzserfizetésekkel, és más országok politikusi fizetéseivel — és ottani átlagbérekkel is összevetni.
#kommunistaszombat
BRÉKING: Magyarországon senki sem volt kommunista!
A kommunistázás örök. Még 2018-ban is botrányokat kavar és vált ki sajtópereket. A kommunistázás ebben a formában nem csak unalmas és érdektelen, de tökéletesen értelmetlen és hatástalan is. Most egyszerre lettek lekommunistázva a baloldali Heller Ágnes, és a jobboldali Bencsik Gábor és Bencsik András. Ez már majdnem izgalmas lehetne. Egy balliberális nemzetközi sztárfilozófus és két elsővonalbeli kormánypárti újságíró — egyaránt megkapja ugyanazt a jelzőt. Még izgalmasabb, hogy mindhárman kikérték maguknak. A két Bencsik még sajtópert is indított.
Múltjuk alapján pedig letagadhatatlan: mindhármuk kommunista párttag volt.
TovábbKeleten a helyzet változatlan: a magyar pártstruktúra 2010 óta stabil
A választások utáni hangulat mindig a győztesnek kedvez. Különösen, ha ennyire győztes.
A kormánypártok szereznék meg a szavazatok több, mint felét a legfrissebb nyárvégi felmérés szerint, amiben már benne van a Jobbik elnökválasztási botránya és pártszakadása, a két korábbi férfi LMP-társelnök pártból való kilépése, a médiában lejáratókampányként tálalt teljeskörű tisztújítás, illetve a Jobbik felé nyitó új társelnöki kommunikáció — nincs benne a női társelnök lemondása, de a jósolt 5% már beárazza a Szél ellen hozott ellentmondásos fegyelmi határozat politikai következményeit.
Vagyis inkább hatástalanságát: az emberek meggyőződését nem változtatták meg az uborkaszezonban felfújt események. A magát szélső-szélsőjobbra pozícionáló Toroczkai-párt úgy tűnik nem tudott megkapaszkodni, pedig ütős témákat vetettek fel, és elegendő teret biztosított számukra a média is. Az ellenzéken belüli mozgások összesen nem tesznek ki annyit, mint az egyedül országos és minden választói csoportban szervezett párt, a Fidesz nyári növekedése: annyi új támogatót szereztek, amennyiből egy kisebb új ellenzéki párt is kijönne, aminek viszont úgy tűnik nem nagyon van tere. Legutóbb Róna Péter kosarazta ki Márki-Zay Pétert ez ügyben. Egyébként sem kínálatból van hiány az ellenzéki térfelen, hanem keresletből, pártból és ambícióból éppenséggel túlkínálat van.
Summa summarum: az ellenzéki pártok erőviszonyai nem változtak lényegesen — csak a 2-3%-os hibahatáron belül. A Gyurcsány-párt kitartó szavazóbázisa most is, mint mindig biztos 7%-ot jósol, ahogy a választás előtt és után is, s ami a választáson 5%-ot jelentett csupán. A MSZP a felmérés szerint ugyan most rosszabb eredményre számíthatna és egy "közös listával" már nem is futhatna neki biztonsággal a 10%-os küszöbnek.
Bár az elmúlt 8-10 év fő trendje, a balliberálisok különböző adhoc szövetségek és koordinációk mögé rejtett, de folyamatos visszaszorulása tény, az elmúlt pár hónap nem csapódhatott le még a választókban egyértelmű döntésként: az MSZP és a DK ugyanúgy játékban vannak, és médiaértelmiségükön keresztül kisebbségből is dominálják az ellenzéki közbeszédet. Viszont ennek szavazatokban már nem haszonélvezői, legfeljebb további zuhanásukat tudják késleltetni.
A Jobbik-LMP-Momentum-blokk kétszer annyi szavazót vonz már, mint a két balliberális párt, amelyiket elkerültek a komolyabb belviszályok vagy gyorsan rendezték azokat. Ha a Fidesz szavazók kitartottak a korrupciós atombombák közepette is a kormány mellett, hiábavaló volna azt gondolni, hogy egy botrányosra sikerült elnökváltás vagy egy rövidéletű pártvezető alig követhető pártfegyelmije majd földcsuszamlást okoz — rágja akár a szájába naponta ötször ugyanannak a százezer idős balliberális tévénézőnek az ATV bármely műsorvezetője. A választásokon milliók szavaznak.
A Momentum és a Kétfarkú Kutyapárt még mindig alulról szagolja a parlamentbe jutási küszöböt, ami az EP-választáson is inkább logikusabbá tenné a szövetségkötést a Fekete-Győr András által is egyedül szalonképesnek ítélt "21 századi pártokkal". Az LMP nyári akadémiájának panelbeszélgetésén mind a Jobbik, mind az LMP, mind a Momentum egyértelművé tette, hogy a balliberális pártokkal kapcsolatban nincs vita pártjaikban: nem kívánnak velük kooperálni a jövőben, de egymással szembeni szakpolitikai vitáikat még rendezniük kell, hogy egy ilyen szövetség létrejöhessen.
Keleten a helyzet változatlan: a magyar pártstruktúra 2010 óta stabil — csak az ellenzéki oldalon zajlik egy lassú átrendeződés.
Forrás: a Fidesz-közeli Nézőpont Intézet
Magyar népmese Kásler Miklósról és a médiaértelmiségről
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy Ország. Ebben az országban nem volt semmi különös, nem voltak nagy hegyek és nem volt nagy tenger, viszont arról volt híres, hogy az emberek nagyon szerették benne a focit — bár nagy foci sem volt, és már nem is nagyon emlékeztek rá milyen is az. Ebben az országban az volt a szokás, hogy az lesz a király, aki 1. nagyon szereti a focit, 2. a legdurvábbat tudja mondani...
Itt eredetileg a mindenki által jól ismert, negyven éve emblematikus Magyar népesék c. rajzfilmsorozat filmkockái illetve azokat jogszerűen pótló módon YouTube-on publikusan feltöltött és jogszerűen beágyazható módon megosztott videói voltak beágyazva. A videók beágyazása a YouTube hatályos felhasználási feltételei szerint történt — feltételezzük, hogy a feltöltésük is, amihez nincs közünk. Nos utólag kiderült, hogy a Magyar népmesék rajzfilmsorozatnak van jogtulajdonosa, bár a sorozat még a szocializmusban készült nem az "állam" vagy ilyesmi, hanem a Kecskeméti Filmstúdió, és ők a nem kereskedelmi célú felhasználást sem nézik jó szemmel, kaptunk jogi képviselőjüktől egy felszólítást, hogy fejezzük be az általuk jogsértőnek tekintett tevékenységet. Ennek haladéktalanul eleget tettünk, nem kívánunk jogi vitát folytatni senkivel — az internetet és a szerzői jogi szabályozást nem értő jogászokkal sem. Erre se időnk, se pénzünk. Illusztrációként álljon itt egy saját készítésű screenshot a Google kereső magyar népmesés képtalálatairól. Az internet mással sincs tele, csak ezekkel. A Magyar népmesék motívuma, mint népművészeti közkincs véleményünk szerint ugyanígy felhasználható, bár a Filmstúdió az ellen is tiltakozott, az internetről persze már kiírthatatlan. Ezt jogunkban áll közreadni. Ugyanakkor az érthető, hogy a jogtulajdonos szeretné a rajzfilmeket a politikai témáktól megóvni, ugyanakkor alig hiszem, hogy bárki aki ezt a humoros posztot olvasná ne tudná magában elkülöníteni a gyerekkori meseélményeket és a politikai mondanivalót, ami bevallom itt elég sekélyes, csak ujjgyakorlatnak szántuk. Bárhogy is: a poszt 15 ezer olvasóját nem a belelinkelt videóknak köszönhetjük. Még csak nem is a posztnak, hanem annak, hogy maga a cím kikerült az Index2 címlapjára. Kép és videó nélkül. Az olvasók a cím alapján kattintottak a weboldalunkra és nem a csak később látható jogtulajdonossal bíró vizuális ingerek miatt. Azoknak jelentős hozzáadott értéke véleményünk szerint nem volt, de mint minden magyar emlékezetébe beégett mém, a Magyar népmesék rajzfilm így is úgy is felidéződik — egy akár modern magyar népmese természetes illusztrációja bármely rajzfilmkocka, amit egyébként szintén engedélyeztetés nélkül lehet felhasználni, amennyiben(!) az adott alkotásról szól a cikk. Tágabb értelemben szerintünk a kapcsolatot itt a népmese műfaj felidézése biztosítja — de ez vitatható és véleményes — inkább az kérdés, hogy megéri-e a hajcihőt és PR szempontból nem kontraproduktíve-e ilyen esetben tiltakoznia egy jogtulajdonosnak. YouTube videók beágyazása esetén nincs ilyen korlátozás sem. Egyszerűen a YouTube felhasználó a feltöltéssel elfogadta, hogy a megosztás lehetséges. Az egyébként érdeke is. Csak úgy mondom. Ellenben lehetősége van a beágyazás letiltására — magyarán itt egyszerűen a technológia nem ismeretéről van szó.
Globális játékosok? 2020-ra kész lesz Kína első szuperhordozója
Erőviszonyok, 2018.
Kína valóban USA-szintű globális játékos lenne?
Az ábra szerint aligha. 2020-tól várhatóan elkészül Kína első anyahajója. Míg a tengereket uraló egyetlen amerikai haditengerészetnek annyi ilyen óriáshajója van, mint az összes többi országnak együttvéve — se. (20 darab és eleve mindenki másénál külön-külön is nagyobb és felszereltebb mozgó atommeghajtású támaszpontot működtetnek — lényegében bárhol a vizeken.)
Korábban Kína tehát olyan "világhatalmak", mint Thaiföld és Korea mögé zárkózott fel, de még a kis Ausztráliát se érte be — bár kétségtelen egyéb tengeri támogatásokkal Kína mára második erő a csendes-óceáni térségben, de messze az USA mögött kullog.
Érdekességképpen a Szovjetunió se volt soha igazi tengeri hatalom. Legfőképp, mert hajózható meleg tengeri kikötői olyan NATO-országok által zárt tengerekre néztek, amikről az óceánok elérése esélytelen lett volna. Ezért nem is volt soha komoly szovjet flotta. Az ország keleti vége pedig lényegében mai napig alig lakott, a birodalom népessége Európában összpontosult — azt rebesgetik illegális migrációval kínaiak népesítik majd be Kelet-Szibériát pár évtizeden belül. A tengereket 1945 óta az USA és a NATO uralta — ellenfél nélkül.
Ahogy mondani szokás:
„Aki a tengereket uralja, az uralja a kereskedelmet is; aki a világ kereskedelmét uralja, az uralja a világ javait is, vagyis uralja a világot magát.”
(Forrás: Foreign Policy)
Tudtad? A menekültkvóta éppenhogy magyar érdek volt
Bár a migráción kívül más politikai kérdés nem nagyon érdekelte a magyar közvéleményt, szinte mégsem tudunk erről se semmit jól. Annak hiszünk, akire szavazunk és nem a tényeknek.
Szemmel látható, hogy nekünk már nem volt hova átvenni menedékkérőket. Nálunk volt a legtöbb.
TovábbSosem kínos, ha megosztod: A kiló nem százat jelent.
edvardantlfinger készítette ezt a képet.
Homonnay Gergely szerint a kiló százat jelent
edvardantlfinger készítette ezt a képet.