Érdekes dolog ez a közgazdaságtan. Ha csak egyetlen százalékkal alacsonyabbak a piaci kamatok, az emberek már akkor is jobban járnak akár egy 8 milliós lakáshitelnél is, mintha az állam továbbra is 30%-kal támogatná a lakáspénztári megtakarításukat — a többi adófizető pénzéből persze. Még érdekesebb a társadalomlélektan, hogy jobban felháborodunk egy mára viszonylag bagatell támogatás megvonásán, minthogy örülnénk, hogyha egy fenntarthatóbbnak tűnő gazdasági pályát választunk.

(Arról persze nincs vita, hogy ha valamit elvesznek tőlünk, amit korábban adtak, akkor az nem jó.)

XXI. századi róka. Beindult a mémgyár és/vagy vírusmarketing-gépezet + "szabadságharcos" brandépítés egy multitól?

Na ezek se hívnak fel többet! A közelmúltban tragikus hirtelenséggel elhunyt lakástakarékpénztári állami támogatások esetéről jutott eszembe egy pár hete zajlott abszurd kis telefonbeszélgetés, ami tanulságos lehet az adatvédelem jogi és informatikai útvesztőiben bolyongó kortársak számára is. Mennyire nehéz élhető, de precíz, szabály- és életszerű megoldásokat találni a telekommunikáció félszemélyes csatornáin bonyolított ügyleteléseink során...

Az 1990 utáni magyar demokrácia 1956 örökségére épült. Mégis a rendszerváltás utáni magyar közélet  legvisszatetszőbb jelenségévé vált, hogy mára minden nemzeti ünnepünket kisajátítja a politika. 

Bár 2010 óta a legismertebb korrucióellenes politikus az országban, együtt hoztak létre egy Korrupcióellenes Szövetséget mégsem szólalhat fel az "összellenzékinek" mondott demonstráción. Akik miatta mentek volna ki, hiába várják holnap Vágó Gábor beszédét az október 23-ai tüntetésen. 

(18) Akkor ne finomkodjunk, beszéljünk amolyan puzsérosan. A "Csillag születik" zsűrijéből széles tömegek által megismert Puzsér Róbert a legkarakteresebb és legismertebb főpolgármester-jelölt, akire a politikát messziről lesajnáló átlagemberek is felkaphatták a fejüket. Be is szartak a ballib Bitó-szalonban, hogy ez a pasas most bekavarhat nekik. A folyton választókra tukmált, agyzsibbasztóan semmitmondó és tutyi-s-főleg-mutyi falusferencek, győripéterek, karácsonygergők, széldettik után ő régóta az első politikus, aki egyáltalán fel mer vállalni egy bármilyen jövőképet, és nem azok közé a jeges vödrös összefogás-bohóc lúzerek közé tartozik, akiknek összesen tíz agysejtjéből kilenc idegi tevékenysége kimerül az Orbánnal szembeni jogos kisebbségi komplexusuk és abból fakadó zsigeri gyűlöletük fenntartásában.

Hogy az MSZP-DK mit tesz engem nem érdekel: egy Horváth Csaba vagy Karácsony Gergő közötti ál-előválasztással akarnak épp szédíteni, hogy a kontraszelektált belpesti ál-értelmiség és a kihalóban lévő Kádár-zombik mellé karámba tereljenek még néhány ezer mit sem sejtő naív budapesti polgárt, aki amúgy már hajlandóbb lenne mást kipróbálni. Nekünk nincs velük dolgunk. Híveik még egy pár évig elbégetnek az Orbán által cinikusan állami pénzből szponzorált ATV képernyője előtt, bambulva a máris rögtönítélő vérbírósággá alakult ál-műsorvezetőket. Mindenki másnak  viszont tucatnyi jó oka van arra, hogy Puzsér Róbertet és egy huszonegyedik századi, zöld belváros koncepcióját támogassa. Magától értetődő, hogy a magyar zöldpártnak erre igent kell mondania, lényegében az LMP víziójáról van szó, a Jobbik pedig Puzsér személyében találhatja meg a közös nevezőt a zöldekkel és töltheti fel tartalommal a huszonegyedik századiságot és teljesítheti be pártpolitikai küldetését a fővárosban: véget vethet a rendszerváltás utáni politikai élősködésnek — szókimondóbban: véget vethetnek a politikai élősködőknek. Ugyanezért az új ellenzéki pártoknak, az LMP-nek, a Jobbiknak, de a Momentumnak s a Kétfarkú Kutyapártnak is saját érdekükben Puzsért kell támogatniuk, mert pont azt testesíti meg korpulens és vehemens karakterével, amire most szükség van ebben a se íze, se bűze, kiüresedett, apatikus magyar közéletben: 

A gumicsontokat a nagyhangú kutyák lefoglalására találták ki, de most, főleg az íze kedvéért, kicsit vitatkoznék a miniszterelnökkel, mert mi otthon nem szoktunk arról "sokat vitatkozni", hogy ki a magyar. Nem csak mert a család fele sváb vagy tót, nyomokban olaszt, skótot, romát, románt, zsidót is tartalmaz valószínűleg — a magyarok többségéhez hasonlóan, akiknek távoli rokonságába szintúgy tartoznak lengyelek, örmények, szerbek, horvátok, sokácok, bolgárok, görögök, macedonok... vendek és még ki tudja hányféle hagyományainkkal együtt lassan eltűnő nemzetiség. 2011-ben 83,7% vallotta magát egyébként "magyar nemzetiségűnek" a magyarok közül — hogy rögtön halmazelméleti képzavarral egyértelműsítsük, hogy ez kicsit sem egy-értelmű. Mi magyarok így vagyunk magyarok, és nem volt ez soha máshogy — a történelmünkben jórészt ugyanis nem zártak el minket vasfüggönnyel a világtól, ami befeléfordulásunkat eredményezte. S nem félig vagy negyedig vagyunk magyarok így sem, hanem 100%-ban, mert egész emberekként élünk ebben az országban együtt. No, de nem ez a húsbavágó kérdés, nekünk magyaroknak.

Múlt és jelen magyarsága. A SPAR által szponzorált budavári Borfesztivál fellépői népviseletben és szünetben. Saját fotó.

"Sokat vitatkoztak Magyarhonban arról, hogy ki a magyar. Van, aki szerint az, akinek a nagyszülője magyar volt. Tetszetős válasz, de a korszellem, amelyet kialakítottunk, a fejlődés, amit megindítottunk, az országépítés és nemzetegyesítés, amelybe belevágtunk, a lelkület, amely magával ragadott bennünket, egy új választ is ad arra a régi kérdésre: ki a magyar? Barátaim, az a magyar, akinek az unokája is magyar lesz. Ennek a háznak az a küldetése, hogy hozzásegítsen bennünket ahhoz, hogy az unokáink is magyarok lehessenek. Legyen ez a hely a magyar népi kultúra főhadiszállása. Legyen az a hely, ahol kitalálják annak a módját, és megtalálják az az (sic!) utakat, hogy elvihessük népművészetünk értékeit a magyar fiatalokhoz..." — Orbán Viktor, Magyarország miniszterelnöke a Hagyományok Háza megnyitóján.

Ebben az unalmas és modoros posztban nem aktuálpolitizálni szeretnék a magyar zöldpárt társelnökeinek vagy a Honvédkórház sürgősségi osztályát vezető orvosceleb lemondása kapcsán — de azért sikerülni fog. A tanulságok általánosabbak és inkább szólnak a felelősségvállalásról, a  számonkérhetőségről és a szavahihetőségről, amit bárki igazán magáévá tehetne, ha felelős beosztásba sodorja a magyar balsors. (Ezek ma hiánycikkek.)

Fél-egy évvel a rendes választás előtt időközi polgármesterválasztással bohóckodni szerintem nem csak az adóforintok felesleges pazarlása, de durva visszaélés a választópolgárok idejével és türelmével — de ilyen a törvény. Fél-egy évig ezért garantált lesz a permanens választási kampány, ami egyáltalán nem a kerületi polgárok érdeke. A kerületi DK és Fidesz most aztán még inkább egymás lejáratásával és sárdobálással lesz elfoglalva a kerület fejlesztése helyett — a vasárnapi időköziig és utána jövő őszig (vagy esetleg kicsit rövidebb ideig, még meglátjuk, milyen lábbal kel fel Orbán Viktor). Ami viszont ennél a teljesen indokolatlan időközinél érdekesebb az az, hogy a kerületet 2014-től 2017-ig sci-fi-be illő módon a DK-s polgármester a Fidesszel együtt kormányozta...

Kevés dolog viccesebb, mint amikor egy viccpárt halálosan komolyan veszi magát. Melyik országban történhetett volna ez meg, ha nem épp Magyarországon? Azt írtuk viccessebb? Úgy értettük: ez eggggyáltalán_nem_vicces. A Magyar Kétfarkú Kutyapárt számos jó gag-gel dobta fel szerintünk a magyar közélet unalmas állóvizét. Konkrétan nem a járdák színesre festésére gondolunk: elsőre volt egy hangulatuk, huszonharmadikra kevésbé. Szintúgy a kátyútlanítás és a buszmegállóépítő népi kezdeményezés is fasza dolog lett volna, de igazából tény: az ilyesmit az önkormányzatokkal partneri együttműködésben és nem partizánakcióban kell csinálni. Nem csak az egybenyakú hivatalok miatt. Hanem mert ez így működik normálisan. Agyat se műtünk hobbiból. De a népszavazási kampány idején ők voltak az egyetlen felismerhető karakteres ellenzéki hang. Más téma meg nem volt mostanában.