Még a pártból fegyelmi után távozó Szél Bernadett is a meghívott vendégek között volt a pártalapító, politikából visszavonult Schiffer András mellett az LMP jó hangulatú 10. születésnapi ünnepségén a Dürer-kertben. A zöldpárt hétvégén tartotta 44. kongresszusát, amivel megdöntötte a maga által felállított világcsúcsot. Ez a teljesítmény még önmagában kevés, hogy népszerűségi csúcsot is döntsenek. Egy régi népszerű arccal, a pártba visszatérő Vágó Gáborral az élen vágnak neki az európai választásoknak. A kerek évforduló alkalmat ad egy kis visszatekintésre: különösen, hogy nagyon sokan temették már, drukkoltak és tettek is azért, hogy a párt ne élje meg ezt a napot. Nem így történt. És szerintünk az LMP hasznára volt az országnak az elmúlt 10 évben — ha a világot meg nem is váltotta.

Rengeteg minden történt. Következzen 10 dolog, ami az LMP első 10 évéről eszünkbe juthat. 

1. Szokás szerint hullámvasúton van a zöldek támogatottsága. Története egyik legjobb választási eredménye után, ahol az LMP meglepetésre beelőzte a volt miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc pártját is. Érthető módon mások kevésbé örülnek, ha valaki egyre nagyobb szeletet hasít ki egy tortából, ami ráadásul a baloldalon rohamosan elfogyóban van.

   Az ellenzéki túlkínálat pedig inkább tanácstalanná teszi a politikát amúgy se sokra tartó magyar választókat, akik saját felmérésünk szerint is folyton kavarognak a legkülönbözőbb — hát politikai erőnek azért nem mondanám — szereplők és főleg a politikai senki földje között (a "nem szavazna, nem tudja vagy egyéb" válaszok mögé rejtve amúgy nagyon is politikus véleményüket.

    

   

    
2. Sorra távozó társelnökök mellett a politikába és az LMP-be visszatérő Vágó Gábor vagy Szél és Schiffer megjelenése a párt ünnepségén ambivalens képet mutat kifelé.

    

   Az LMP relatív támogatottsága újra az 5-6%-os sávba került februárra, de hónapokig mérték 5% alá. Bomlási folyamatként is lehetett jellemezni a választás óta eltelt hónapokat, de az a nagy helyzet, hogy az LMP eddig is pontosan ugyanígy működött. 
   
   A 44 "konga" (kongresszus), az etikai eljárások, az állandó mókolás a belső szabályzatokon — hátha attól majd megjavul az, ami nem romlott el, — egy panellakásba költöző nyolcvanas évekbeli család rögeszméjére emlékeztet, akik attól várták, hogy az ötven négyzetméteren jobban elférnek majd, hogy időnként áttologatták a bútoraikat. Valahogy, mintha körbe-körbe járnánk. Az LMP 10 éve van alakulóban. Kicsit olyan, mint Déva vára.   

    

3. Az LMP több ezer magyar értelmiségit forgatott meg oly módon tagjai között az elmúlt tíz évben, hogy az aktív tagság mindvégig ezer fő alatt maradt, ami csodával határos módon képes volt három parlamenti, két önkormányzati és egy európai választást is sikeresen teljesíteni.

    

   Az éremnek mindig két oldala van. Lehet a bázisdemokrácia nyűg ahol "minden hülye belevétózhat mindenbe", és lehet garancia arra, hogy nem sajátítják ki és térítik el a pártelitek akár csak és kizárólag a saját túlélésük érdekében a kezdeményezést.

    

   Akár a közös célok feladásával vagy elárulásával, mint a rendszerváltáskor, vagy 30 éves demokráciánkban oly sokszor korábban. Az, hogy a tagság számon kéri a vezetőit szokatlan fegyelmi eljárásokon keresztül pedig lehet veszélyes a párt támogatottságára, de legalább az LMP szakít azzal a rossz hagyománnyal, hogy a vezetők azt tehetnek, amit akarnak.    

4. Az LMP olyan, mint egy talált macska, kiscica korában befogadták, mert ellenállhatatlanul cuki és veszélytelen volt — cukikampány se kellett hozzá. Rendszerint talpra esik, de ütötte már meg magát csúnyán. S nagyon úgy tűnik legalább 9 élete van... Mindent túlélt eddig.

   A macskaallergiás Schiffer egy vörös kismacskát simogat, akit Másának hívnak, és még egy szóviccmellény-esélyes Facebook-oldala is van, a Lehet Mása Politika!

   Sokszor ér minket a vád, hogy a rendőrségi hírekkel kapcsolatban elsikkadnak a kimondottan pozitív történések. Hiszen miért is lenne hír az, hogy nem történt bűncselekmény, visszaélés, hiba. Ezúttal kivételt tehetünk, hiszen a dunaharaszti rendőrök életet mentettek - és nincs is köze semmilyen bűncselekményhez.

    
5. Kezdetben bárki beleláthatta a maga tetszőleges és ellentmondó elképzeléseit az LMP-projektbe. A balliberális elit csalódása a csakazértis autonóm zöldekben elkerülhetetlen volt. Nem kapták meg az irányítást a projekt felett a mára statiszta szerepbe szorult balliberális hatalombrókerek.

    

   Amiért az LMP nem lett számukra (vagy nekik) egy "új SZDSZ", akkorát néztek a Korda-villában és a Bitó-szalonban, mint "régivágású kereszténydemokrata", amikor először lejön a kokainról. Egyre kevésbé értik a világot és érthető volt, hogy a zöldpárt zsarolásával majd másolásával is megpróbálkoztak. Így kapta a hátába a lila színű "új LMP-t" az igazi. Az egy érdekesség, hogy már most összefuthatunk a friss és üde Momentumot otthagyó fiatalokkal az LMP-találkozókon...

    

   A veszély mellett a hasonló helyzetek dinamikája  egészséges versenyt is indukálhat, ami végül inkább hasznára válik a zöldeknek s amúgy a liláknak is. Hajszálon múlt tavaly a nagy ellenzékváltó hangulat közepette, hogy az LMP középpárttá válhasson, és a DK után az MSZP-t is beelőzze. Ugyanakkor lehet ezt nem érdemelte volna meg a párt — ahogy az MSZP se érdemli meg persze, hogy az ellenzék hoppmestere lehessen még mindig. Nem saját érdemei miatt jutott volna el ebbe a pozícióba az LMP, hanem vetélytársai lassú és kínos agóniája folytán.

    

   Így az LMP legalább nem kényelmesedett el azóta, a folyamatos nyomás miatt felszínre kerültek belső problémái, és ahelyett, hogy szőnyeg alá söpörték volna azokat, nekikezdhettek azok rendezésének. 

    

6. Az LMP nem tagozódott be a politikai elitbe, mai napig "kisemberek klubja". De ebből következően a zöldpártot is ugyanabból az anyagból gyúrták, mint a magyarokat általában, mint az olvasót. Ez jelent jót és rosszat is. 

    

   A tagság zömében vidéki értelmiségiből áll, szocializációját tekintve nem lóg ki a magyar átlagból — nem az állampárti vagy a rendszerváltás utáni elit tagjaiból verbuválódott, zömében nem a rendszer haszonélvezőiből finoman szólva — az LMP megalakulása tkp. pont ezen elitek húszévnyi regnálásáról szóló kritika, ami megnehezíti úgy általában az együttműködést ezen elitek balliberális részével is — s nem csak mondjuk a szinte teljhatalomúan regnáló Fidesszel. (Egy olyan LMP-snek, mint a nagy vagyont öröklő Ungár Péternek szó szerint naponta meg kell küzdenie saját örökségével, hogy elfogadják.)

     

   Az időnként cuki, időnként ciki civil amatőrizmus áthatja az LMP-t.

    

   Máskor az LMP kifejezetten tud egyszerre felelősen gondolkodó profi és konstruktív lenni, a profi gátlástalanságot igen, de a konstruktív hozzáállást hírből sem ismerő hiszterizált közéletünkben. Ez az egyik legjobb példája, amiért a Gyurcsány-párt helyett az LMP-t hasznosabb politikai szereplőnek látom minden gyerekbetegségével együtt: 

   — 2016. Az MSZP szerint puccsszerű az alkotmánybíró-választás, a Demokratikus Koalíció ügyvezető alelnöke kollaboránsnak nevezte az LMP-t
   — 2017. Az LMP által jelölt négy alkotmánybíró védte meg ma a véleményszabadságot — Mérce
   — 2018. Alkotmánybíróság: Jogellenesen vették el Orbánék a rokkantnyugdíjakat — Index.hu

   Kinek is lett akkor igaza? Megérte a balliberális hisztéria?

7. Rendszerint nemcsak a választók várakozásai túlzóak Magyarországon, de annak a kevés embernek is, aki közülük egy hirtelen fellángolásból fakadóan belevág a politikába s belép egy pártba. Nem segít az se, hogy aki politizál, annak rendszerint valami "baja van" — ferde szemmel néznek rá. A túlzó várakozások mellett folyton végletekben gondolkodunk: minden világvége vagy kánaán.

    

   Különösen gyors kiégéshez vezet a magyarokra jellemző messiásvárás és állandó szentgrál-keresgélés, gyors, fájdalommentes, azonnali megoldásokban reménykedés, türelmetlenség, a félig teli pohár lesajnálása.

    

   S ezt az LMP se tudta megváltoztatni 10 év alatt. Az állandó sajnálkozást se. Azon, hogy nem veszi körül egy jó nagy véleménybuborék a pártot: a szintén sokat emlegetett szellemi holdudvar. A szellemi holdudvart nem építeni kell, hanem általában van egy hold és annak van egy holdudvara, és kész. Sok olyasmin rágódnak az emberek, amin nem kéne... (Az LMP-ben is.)

    
8. Sok az eszkimó és kevés a fóka. Az LMP szövetségkeresése a Karácsony-féle technikai koalíciótól a Bajnai által eltérített Új Póluson át a Jobbik-kal és a Momentummal alakítandó "Sünpólusig" járatlan út, és bizonyítja, hogy a politikacsinálás elméletben nagyon könnyű, gyakorlatban meg általában lehetetlen jól csinálni.

    

   A szövetségi politika a mai ellenzékben nyilván azért hamvába holt ötletbörze, mert a pártok csak a másik szavazatszámát látják értéknek maguk számára, a számok kényszeres összeadásán kívül nem lebeg a szemük előtt más, a másik politikusai már rivális, kiküszöbölendő zavarótényezők. Hiányoznak az egymást kiegészítő politikai értékek, a belső és külső bizalmi válságban leledző pártok nem tudnak támogatást, tartalmi innovációt nyújtani egymásnak. Nincs befektethető bizalmi tőkéjük. S az nem kamatozik növekvő népszerűség formájában. Identitásvesztést viszont folyamatosan elkönyvelhetnek interakcióikban. A politika mellett amúgy a matek sem erőssége sok ellenzéki politikusnak.

    

   Az LMP-nek van alibije. Lehet fűszálként kapaszkodik a zöld gondolatba vagy fügefalevélként használja az ökopolitikát — lehetünk rosszhiszeműek és lehetünk jóhiszeműek. De a hiperkritikus ellenzéki szavazóknak azt is meg kéne értenie: nem a torta szeletelése a kérdés, hanem az, hogy hogyan tudunk nagyobb tortát sütni. Az utóbbin dolgozni a politikusok dolga, nem a mások szeletei után való ideges kapkodás. 

    

9. Az LMP küldetését nem teljesíthette be, magyarán nem újította meg a magyar politikai kultúrát, de egyfajta öntudatlan epicentrumává vált a Fideszen kívüli politika kavargásának. Miközben messze nem olyan szexi már a párt, mint a kezdet kezdetén, már nem a sajtó kedvencei, és elutasítottságban — ha még nem is érte be a többi pártot — de felzárkózni látszik a mézes hetek után. 

   Az egyes politikai szereplőket, a címszereplőt is lehet kritizálni. Magától értetődően kell is. Ugyanakkor a politikában a legrosszabb értékelés sosem egy harsány kirohanás, hanem, ha már senkit se érdekelsz. Az elmúlt tíz évben az LMP elfogyasztott több váltás politikusgarnitúrát, bevonzott a legkülönfélébb pártokból, az MDF-től, az MSZP-n át a Fideszig tagokat és politikusokat, hogy aztán mint valami kiképzőközpont, bocsássa ki magából őket mindenfelé.

   Még az egykori nagy váltópárt, a szocialisták számára is vezető arcot kölcsönöztek, Karácsony Gergő személyében. Ugyanakkor a másik véglet, a Jobbik szintén az LMP-ben látja az egyedüli potenciális partnert. Szinte mindenütt volt LMP-seket látunk a hírek főszereplőiként az MTVA-székháztól a tüntetésekig. Faramuci helyzet: sokszor kibékíthetetlen ellentétben állnak egymással és volt pártjukkal is. Nagyon sajátos politikai siker az LMP-é. 

10. Épp ezért örömteli fordulat és pozitív fejlemény, hogy több régi ismert arc is megjelent újra az LMP házatáján. Rácáfolva arra, hogy a magyar politika nem képes emberi oldalát mutatni. Még a társelnöki posztjáról és a pártból fegyelmivel távozó Szél Bernadett is a meghívott vendégek között volt a pártalapító, politikából visszavonult Schiffer András mellett az LMP jó hangulatú 10. születésnapi ünnepségén a Dürer-kertben. 

      
    Még jobb példa Vágó Gábor visszatérése LMP-listavezetőként az európai parlamenti választásokon. Már csak az lenne csodálatosabb ennél, ha Vágó Gábor mellett (a PM-be távozott és most az MSZP listáján újrázni akaró) Jávor Benedek is ugyanazon a zöldpárti listáról kapna mandátumot. Aminek egyébként a pártszakadás óta és ellenére többen kifejezetten örülnének a pártban. Jávor EP-beli munkáját nagyra értékelik az LMP-ben. Az MSZP persze nem érdekelt abban, hogy nagyon előkelő és biztos befutó helyre tegye Jávort a listán. Itt azonban még nem tartunk.

    Arra már valóban elégedetten csettinthetnénk, hogy lám, lehet mégis más a politika. (Mint egymás szemének kikaparása.) Példaértékű dolgok ezek: az összeférhetetlennek látszó szereplők képesek felülemelkedni a konfliktusaikon, s kezet nyújtani egymásnak. Bár sűrűbben történne az ilyesmi. Nem itt tartana az ország. Na meg persze az LMP se...

     

    Az ilyen humánus politikacsinálás egyelőre óriási hiánycikk itthon. Ahogy nem csak a számonkérés, de az egymásnak való megbocsátás is. Nem magától értetődő, de egyik a másiknak feltétele. Az LMP elhíresült fegyelmi szankciói mellé most az amnesztia intézményi lehetőségét igyekszik megteremteni kongresszusán, ami pontot tehetne a pártot azóta is megosztó személyi ügyekre.

     

    Az LMP egyelőre nem a legsikeresebb párt a politikatörténetben, de mindenképpen az egyik legszórakoztatóbb és fordulatokban leggazdagabb történetű párt. Mindezt persze csak kellő öniróniával lehet szemlélni és hát bizony elviselni is. Amiből elkél, de jutott is bőven a zöldeknek. 

     

     

 

DISZKLÉMER: A szerző az LMP-t támogatta az előző választásokon.