"Nem magyar, full színes bőrű, látszik, hogy etnikumilag nem tartozik ide” — volt képes nyilatkozni egy a magyar parlamentben dolgozó szakértő hölgy, aki a kormánypárti #metoo vonatra is felkéredzkedett.
Nagyot ment a héten a Jobbikból kiszakadt Mi Hazánk Mozgalom Magyar Országgyűlésben dolgozó munkatársa, Palányi Nóra (középen), nemcsak Gréczy Zsolt (DK) intim közeledésével került be a hírekbe, de gondot forított arra is, hogy a Pesti Srácok beszélgetős műsorában tudassa velünk, hogy ki a magyar és milyen bőrszínű ember szólhat bele a magyarok dolgába.
Lássuk hát röviden mi volt Kocsis-Cake Olivio "bűne", a magyar emlékezetpolitika keserű alfája és ómegája, Trianon 100. évfordulója kapcsán, ami kiváltotta a megszólaló valószínűleg saját butaságából kifolyólag leplezetlen rasszista támadását:
„Én még tavaly feltettem egy kérdést a miniszterelnök-helyettes úrhoz, Semjén úrhoz, hogy mi lesz, hogyan fogunk megemlékezni a 100 éves évfordulóról. Elég lerázós választ kaptam, gyakorlatilag azt mondta, hogy majd mi megoldjuk. Ez az a nem szerencsés hozzáállás, ahogy ezt a kérdést nem szabad megközelíteni. Itt már azt kellett volna eleve, hogy le kellett volna ültetni a parlamenti és ellenzéki pártokat és közösen kitalálni azt, hogy lesz. Már csak azért is, mert hallhattuk Egry Gábortól, hogy ebből komoly konfliktusok származhatnak majd a környező országokkal is.
Pontosan ezért fontos, hogy Magyarországon legyünk egységesek ebben az ügyben. De a helyzet jelenleg nem így néz ki, hanem a Fidesz kitalálja, hogy lesz ez a megemlékezés. Mi nem sokat tudunk róla, azt tudjuk, hogy lesz az az emlékmű, arról is hallottunk az előbb, hogy annak milyen kritikus elemei vannak, de akár még ez is elfogadható lett volna, ha ezt előre egyeztetik, megbeszélik velünk, mi is hozzá tudjuk tenni a saját ötleteinket.
Tehát ebből a szempontból nagyon rossz irányba haladunk és nem látom, hogy mi lesz a vége. Már csak ezért is, mert ennek a megemlékezésnek elemének kellene lenni, hogy valahogy a szomszédos országokat is bevonjuk. Nyilván nagyon nehéz, hiszen románoknál, horvátoknál, ami nálunk gyász nap, az náluk ünnepnap. Ebből a szempontból nehéz ezt összehozni, de ezt a kihívást kell teljesíteni.”
— tökéletesen vállalható, sőt előrevivő gondolatok, a térségben az ostoba nacionalista villongások elfedik azt a sorsközösséget, amit át kéne végre éljünk és amiről én is írtam korábban a téma kapcsán. A globalizáció zűrzavarában a kontinens szegényebbik fele valójában összefogással tudna felülkerekedni hányattatott ám közös történelmén.
De miért ne lenne Kocsis-Cake Olivio elég kompetens a témában? Bármit is mond?
Mert "full színesbőrű"?
2019-ben tényleg elhangozhat ilyen mondat egy a magyar parlamentben dolgozó fiatal nő szájából?
Kocsis-Cake Olivio: Édesanyja magyar, édesapja a Bissau-Guineából érkezett közgazdász, később Az állampolgár című film főszereplője, Cake-Baly Marcelo. Olivio Budapesten született és nőtt fel, a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen diplomázott történelem szakon, és szociológia szakon is abszolutóriumot szerzett. Eközben rádiós műsorvezetőként dolgozott a Radiocafé 98.6-ban és a Civil Rádióban, illetve online portáloknál írt közéleti, külpolitikai témájú cikkeket. A Kurt Lewin Alapítvány és a Soros Alapítvány megbízásából is végzett kutatásokat.
2010 elején kezdett a Lehet Más a Politika kampányában dolgozni. A 2010-es magyarországi önkormányzati választáson terézvárosi polgármesterjelölt volt, ahol 11%-ot ért el, de kompenzációs listáról bejutott a kerületi közgyűlésbe. 2012-ben beválasztották az LMP Országos Választmányba, nevéhez fűződik a Budapest Választmány létrehozása.
2013 februárjában kilépett az LMP-ből, a Párbeszéd Magyarországért alapító tagja, 2014-ben pártigazgatóvá választották. A listavezető, Karácsony Gergely mandátumát az Országgyűlés megalakulása után visszaadta, hogy polgármester maradhasson, helyére a párt Kocsis-Cake Oliviót választotta.
(Vezetéknevét "magyarosan" kell ejteni, nem kéjk. Bissau-Guineát csak fényképen látta. Afrikát is csak turistaként Tunéziában. Magát magyar identitásúnak tartja. Bár nem a hun-szkíta-székely-finnugor-kipcsak "full" jelzővel, csak úgymond "teljesen" magyarnak vallja magát.)
A rövid életrajz kiegészíthető tehát azzal a huszadrangú kitétellel, hogy a magyar országgyűlési képviselő bőre színe valóban barnább a magyar átlagnál — így december közepén. S bár nem vagyok a barnaság szakértője, de amúgy a gyakori szolárium-látogatónak tetsző parlamenti munkatársnőké is. Volna a barnaságnak egy kívánatos foka, amiről eddig nem értesülhettünk? Ne üssük el ezt egy rossz poénnal. Most azon túl, hogy a százéves Trianon nem személyesen átélt, hanem "second hand" élmény minden csonkaországi magyar számára bőrszíntől függetlenül, Palányi számára nem kevésbé, mint urambocsá a történész végzettségű Kocsis-Cake számára.
Palányi mégis a fenti Polbeat-ben azt találta mondani, hogy Kocsis-Cake „nem magyar, full színes bőrű, látszik, hogy etnikumilag nem tartozik ide”. (Vele mondatják ki ezért szerinte, aminek a logikai bakugrásait most nem részletezem. Bolond lukból bolond szél fúj – mondanák mifelénk.) Erre még a kormányhoz közelálló radikális jobboldali Pesti Srácok-os műsorvezető, Dezse Balázs is közbeveti halkan, hogy "Ezt ne mondd", Palányi reakciója az, hogy „jó, lehet, hogy megvannak a papírjai, hogy magyar, de látszik rajta, hogy nem magyar származású, nem itt vannak a gyökerei”. Szemmel láthatóan a politikában dolgozó hölgynek fogalma sincs arról, hogy mekkora otrombaságot mondott és mennyire vállalhatatlan az érvelése. Majd mind a négyen átsiklanak efelett a mondat felett. Pedig mégiscsak: az illető hölgy a magyar törvényhozásban dolgozik.
Palányi nem érti, de végülis valószínű ezért szegődött egy szélsőjobboldali formációhoz. Illetve még ezekben a motivációkban sem volnék annyira holtbiztos. Egy huszonnyolcéves ELTE-TTK(?) hallgatónak és grafikusnak nem feltétlenül volna helye a magyar parlamentben, mint szakértőnek — különösen a szemmel látható politikai felkészületlensége, ügyetlen megfogalmazásai alapján. Valamiért mégis úgy gondolták és érdekes módon a kormányközeli Pesti Srácoknál, hogy ideje belőle is véleményformáló médiaszemélyiséget faragni. Ez amúgy egyből választ is ad a műsorban feltett 50 centes kérdésre a kormánypárt és a fiatalok rossz viszonyát illetően: a borzalmas káderhiány miatti még borzalmasabb felhozatal nem elég vonzó a ma már idegen nyelven jól beszélő külföldet jól ismerő magyarok fiatalok számára. Sőt: ciki.
Ahogy a Gréczy-ügyben nagy dirrel-durral elhangzó videóüzenet is inkább égő: "Szeretném, ha megszűnne az a folyamatos chat üzengetés, nem szeretném, ha bármilyen kommunikáció érne tőle engemET". Meséli a Zuckerberget is Cukkembergként említő, Kocsis-Cakeénél amúgy kissé rosszabb magyarsággal a zaklatási történetet szinte mosolyogva, ami még így is elítélendő és éppúgy nemkívánatos, ha egy betű is igaz persze belőle...
Ami ennél talán cikibb, hogy még egyelőre igen kevés kiállás/elhatárolódás hangzott el a magyar politikai szereplők részéről az ügyben. Legyen ez az első, amennyiben egy blog szerzője "politikai szereplőnek" számít, mégha egy éppen 2%-os zöldpárt budapesti elnökségének ismeretlen tagja is, történetesen éppen annak az LMP-nek, aminek Kocsis-Cake Budapesten meghatározó tisztviselője volt. A kötelesség és a felelősség ezért legalább kétszeres.
Igazából nem értem, hogy hogyan süllyedhetett le a magyar politika erre a szintre. A penetráns nívótlanság, a triumfáló rosszindulat és a polgárjogot nyerő emberi butaság került főszerepbe. Korábban elképzelhetetlen lett volna a színesbőrűeket szintén a sorai közt tudó Fideszről, hogy ilyesmit tolerál saját médiájában. Elképzelhetetlen lett volna, hogy a magyar parlamenthez kicsit is köze legyen ilyen kijelentéseknek. A Fidesz migráció-ellenes uszító kampányának meglett a nyilvánvaló kára a közéletben, már a nyílt rasszizmusra se kapjuk fel a fejünket és szó nélkül megyünk el, és hagyjuk cserben saját valóban jószándékú és felkészült honfitársainkat.
Javaslom, ne így legyen eztán, álljunk ki most együtt Kocsis-Cake Olivio mellett, először is a rasszista támadással szemben, másodsorban a kárpát-medencei népek történelmi megbékélésének ügyében.
Mindkettő nagyon fontos.
Antlfinger Edvárd
(A szerző jelenleg az LMP budapesti elnökségének tagja)
De a slusszpoén Trianon kapcsán, hogy valójában Bayer Zsolttal egy platformon vagyunk:
A Partizán című műsorban 2017-ben a következőket mondta Bayer Zsolt: „Én lennék a világ legboldogabb embere, ha Trianon 100. évfordulóján, és még csak nem is Budapesten, hanem mondjuk a nagy trianoni kastélyban, ott Versailles-ban egy baromi nagy asztalnál ott ülne minden utódállam velünk együtt, és azt tudnánk mondani, hogy száz évvel ezelőtt történt valami, de mi, közép-európai nemzetek, akik egyébként együtt élünk több mint ezer éve egymással, mi most hitet teszünk amellett, hogy tiszteletben fogjuk tartani egymást, tiszteletben fogjuk tartani a másik nyelvét, kultúráját, vallását, hitét. Elfogadjuk azt, hogy dolgunk van egymással a következő ezer évben ugyanitt a Kárpát-medencében, és ha ezt elfogadjuk, akkor ez csak úgy fog menni, ha összekapaszkodunk.” Riporteri kérdés: „És egymást egyenlőnek feltételezzük?” Bayer Zsolt: „Természetesen. Ha lenne egy ilyen aktus a 100. évfordulón, én így kisimulnék lélekben.” Riporter: „Most lehet kérni a kamerák előtt önt, hogy ennek a képviselője vagy esetleg nagykövete legyen a kormány irányában?” Bayer Zsolt: „Semmi akadálya.”
Már csak annyi akadálya van, hogy először magyar és magyar kéne egy "baromi nagy asztal mellett" ebben megegyezzen.
