A Publicus felmérése szerint a lezárások ellenzői vannak relatív többségben. Mégis: egyetlen politikai párt sem vállaja fel a képviseletüket, az ellenzéki pártok rendszerint rálicitálnak a kormány korlátozó intézkedéseire. A tegnapi nap folyamán a kormányfő most őket előzte be a a lezárásokat és kijárási tilalmat foganatosító intézkedésekkel, jóllehet úgy tűnik a járvány tetőzése után vagyunk.
Nincs politikai képviselete a mérhető pártok között a COVID-19 túlreagálásának. A politika inkább nem mer konfrontálódni a lezárásokat hisztérikusan és felelőtlenül követelő kisebbséggel, és szembemegy a csendes többséggel, akik a lezárások terheit viselik. Mindez nem lenne probléma, ha a lezárások hatásos védelmet nyújtanának azok számára, akik egészségi állapotuknál fogva kitettebbek a járványnak.
Túl vagyunk a nehezén? Nem akarom elkiabálni, de három napja csökken a halálozások száma. Ez még önmagában nem trend, de ha tartós marad, akkor 10-15 napja voltunk túl a járvány tetőpontján. A most meghozott szigorítások pedig valószínűleg már elkésettek vagy okafogyottak. Ha eddig nem volt rájuk szükség, akkor most sincs. Mindez az amúgy is kivéreztetett vállalkozások ezreit löki még mélyebb pontra. Pusztán a leghangosabb választói rétegek megnyugtatása érdekében, de láthatóan szembemenve a laikusként is nyilvánvaló szakmai érvekkel.
A lezárásokra nincs magyarázat. Bármit tettünk, nem befolyásolta a járvány alakulását sem New York-ban, sem Belgiumban, sem Peruban, ahol drákói szigort vezettek be, mégis rekordmennyiségű halottat tudhat magáénak a járvány, sem Svédországban, ahol enyhébb, önkéntességre épülő korlátozásokkal kívánták elérni az ellátórendszer tehermentesítését és egy erősebb influenzajárványhoz hasonlóak a statisztikák — vagy Magyarországon, ami valahol a kettő között volt valahol félúton a szigorításokat illetően, és tavasszal jórészt elkerült a későn érkező járvány, most ősszel azonban utolértük a svédek napi COVID-19 halálozási statisztikáit.
A következményeit mind viselni fogjuk. De nem mindenki egyformán. Ezt az igazságtalanságot kellene orvosolnia a politikának. Ezzel kapcsolatban vannak ellenzéki hangok, de koherens javaslat nincs. A Párbeszéd alapjövedelem-javaslata jó esetben is kegyelemkenyér, de nem megoldás egzisztenciák fenntartására. Egzisztenciát csak egy működő piacgazdaság fenntartása biztosíthat. A legerősebb hang a lezárások és a minél szigorúbb korlátozások követeléséé. A csendes többség képviselet nélkül maradt. Mind a politikában, mind a médiában. Az aktív korúak, az iskoláskorú gyerekeket nevelő szülők, a távoli munkavégzést nem lehetővé tevő munkakörökben foglalkoztatottak, a nem-fehérgalléros munkavállalók, különösen a szálloda- és vendéglátóiparban, a szórakoztatóiparban dolgozók, a képzetlenek. Kisvállalkozások és munkavállalók milliói, adófizető polgárok, anyák és apák, napi megélhetésükért küzdő átlagemberek. Értük nem íródnak cikkek, nem szólalnak meg értük az őket az ő adóikból képviselő politikusok.
A blog azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba. Olvasottságunk idén lépte át az egymilliót. Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig.
Lájkolj és kövess minket: facebook.com/kilonem100
Támogass: patreon.com/kilonem100 Köszönjük!
