- CANZUK: Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Nagy-Britannia közös piaca vagy uniója.
- Csak egy kósza ötlet a Brit Birodalom összeomlása óta Churchill fiókjában porosodó koncepció?
- Nagy-Britannia geopolitikai sorskérdései az EU-ból való kilépés után.
Még csak most távoztak angolosan az Európai Unióból, de máris egy másik unió felé kacsingatnak
Még címere is van a brexitet megelőző évben indult CANZUK-mozgalomnak egy fél vadasparknyi címerállattal. De nézzük az adatokat.
A brit parlament 97%-a támogatja az áruk és 61% az emberek szabad mozgását a négy ország között. Igazából számomra az meglepő, hogy ilyen korlátozások léteznek a négy fejlett ám valóban távoli gazdaság között, amelyek számos téren mai napig rendkívül szoros kapcsolatokat ápolnak: legyen az védelempolitika vagy a hírszerzés. A CANZUK-koncepciót támogatók között óvatosan ott van Boris Johnson jelenlegi brit miniszterelnök, de erős lobbistának számít több vezető tory politikus, a kanadai konzervatív párt és a neoliberális Adam Smith Intézet is, amely a Major- és a Blair-kabinetek politikájára is komoly befolyással bírt.
63%-tól 82%-ig tart a CANZUK országok társadalmaiban a kapcsolatok szorosabbra szövésének támogatása az említett CANZUK International mozgalom által végzett kutatások szerint. Érthető módon szívesebben élnének "egy fedél alatt" a britek teljesen hasonszőrű új-zélandiakkal vagy a kanadaiak a zéró kulturális különbséget jelentő ausztrálokkal, mint a vendégmunkás lengyelekkel, magyarokkal vagy az EU-ba igyekvő törökökkel...
A négy országnak nemcsak az államfője, a brit monarcha, azonos a mai napig, de zászlaik is — valójában Kanadában mai napig hivatalos az egyébként uniós zászlóként (sic!) (Union Flag) emlegetett brit zászló is. (Az Egyesült Királyság polgárai 2016-ban mondtak nemet egy másik uniós zászlóra, mint az köztudott. A brexit idén már élesedik.) A másik két ország fantáziátlanabb volt függetlenedésekor, bár mostanában voltak elvetéltnek tűnő próbálkozások valami eredeti kiwi-életérzést sugárzó nemzeti jelkép megalkotására odalent délen. Mindhiába. Az angloszféra új-zélandi végvidéke még talán a britnél is hagyománytisztelőbb: éppen a legprogresszívebb munkáspárti Jacinda Ardern miniszterelnöksége alatt erősítették meg a férfi képviselők számára a kötelező nyakkendőviselést a parlamentben. Nyakkendő nélkül nem lehet kérdést sem feltenni. Mind a négy parlamentáris demokrácia mai napig őrzi a londoni Westminsterben kétszáz-valahány év alatt megalkotott szokásjogokat.
Kanada |
Ausztrália |
Új-Zéland |
Nagy-Britannia |
37,9 millió lakos |
25 millió lakos |
5 millió lakos |
66,8 millió lakos |
9,9 millió km2 | 7,7 millió km2 | 268 ezer km2 | 243 ezer km2 |
Egyre vonzóbb alternatívának tűnik a brexit után a CANZUK gondolata
Vagyis Canada, Australia, New Zealand, United Kingdom — tehát Kanada, Ausztrália, Új-Zéland, Nagy-Britannia, mint az egykori Brit Birodalom négy nagyon hasonló fő utódállamának hipotetikus uniója — közös gazdasági térsége és "schengeni övezete" vagy egyenesen egyesült szuperállama. Elborult fantázia vagy reális lehetőség az angloszféra, a kulturálisan hasonló és "egyformán sokszínű", angolnyelvű, brit hagyományokra és évszázadok óta kiválóan működő angol közjogra épülő ám egymástól kontinensnyi távolságokra lévő fejlett parlamentáris demokráciák újraegyesítése?
A Mandineren kívül a magyar sajtó nem foglalkozott a témával, pedig: az EU-ból kilépő Nagy-Britanniával az angolszász világ a bolygó egyik legjelentősebb és legegységesebb katonai-gazdasági tömbjévé léphet elő.
CANZUK a világ legnagyobb kiterjedésű állama lenne: 18 millió km2-rel
Vagyis egymillió km2-rel nagyobb, mint Oroszország — ha ez számít. Kanada önmagában a második legnagyobb az USA és Kína előtt. Ausztráliával együtt gigantikus, benépesítésre, fejlődésre ítélt területekkel, stabil a világ top 20-30-ába tartozó fejlettségű jóléti gazdaságaival. Népességre CANZUK a tizedik lenne, a maga 136 milliójával már jelentős súlyt képviselne. Ami talán ennél is fontosabb az új szuperállam a világ 3-4. legnagyob gazdaságát adná rögtön. Természetesen, amíg az EU-t nem számítjuk egynek.
Márpedig az Európai Uniónak éppen a szélsőségesen különböző fejlettségű gazdaságok jelentik a fő rákfenéjét: emlékezzünk a görög válságra pl. És lényegében ez okozza az érdekellentétet Kelet-Európa és a domináns nyugati országok között. A brexit okát elsősorban pedig a brit hagyományoktól idegen, központosított, bürokratikus berendezkedés: a szuverenitás elvesztésének félelme egy idegen és öncélú képződmény "Brüsszel" javára, ami az euroszkeptikusok vesszőparipája. CANZUK koncepciója ezért egyszerű négyoldalú megállapodásokra épülne: ha egy vállalkozás jogot szerezne arra, hogy pl. Kanadában működhessen, automatikusan jogot szerezne arra, hogy a másik háromban is megtehesse, egymás útleveleit mint sajátot fogadnák el mind a négy országban korlátozások vízum, vámok nélkül. És mindezt: vízfej nélkül... (Legalábbis így képzelik.)
A CANZUK-ban az EU-éhoz hasonló szélsőséges gazdasági vagy kulturális különbségek nem léteznének — leszámítva az elképesztő távolságokat. A négyek domináns állama, Nagy-Britannia gazdaságilag erősebben kötődik Európához, mint a CANZUK-térséghez, amin a most már tényleg beélesedő Brexit sem változtat semmit. Ausztrália ugyanilyen módon az egyre erősebb Kínához van bekötve gazdaságilag — még Új-Zéland számára is Kína a legnagyobb partner és nem Ausztrália, sőt Németországgal is többet kereskednek, mint a britekkel. Kanada értelemszerűen az észak-amerikai térséghez és szintén Kínához kötődik, dominánsan az USA-hoz... Hm.
Ezért érveltek egyes szakértők 2016-ban úgy, mint Nick Cohen a Spectatorban, hogy csak egy euroszkeptikus fantazmagória, hogy az angloszféra brexitet akar. Az érvelés kitért arra is, hogy az angloszféra egységének gondolata tkp. rasszizmus, hiszen India, Pakisztán, Dél-Afrika, a karibi térség kimarad a "fehér felsőbbrendűségre épülő brit birodalmi" reneszánsz "hagymázas álmából". A CANZUK államai valóban, bár rég multikulturálisak, de "fehér" többségűek, amit felróni talán azért nem túl fair és erősen túlideologizált érvkészletre vall még ilyen BLM-mel terhes időkben is.
A fantázia nagyon is nyom a latba a politikában — ahogy egy ottawai professzor, Srdjan Vucetic írja (ha neve nem is a legangolszászabban cseng, gondolatai nagyon is). A churchilli vízió nélkül talán Hitler győz, és nem a vállt vállnak vetve küzdő angolszászok, ami szintén összekovácsoló erő a CANZUK-nemzetek számára. Az 1950-es években kitalált CANZUK kifejezés a fultoni beszéd után jó sokára, 2016-ban új erőre kapott. A háború után a föderalizmus ideáját elnyomta a nemzetállami fejlődés, a függetlenség igénye, ezért CANZUK nem valósulhatott meg. A 21. század a nemzetállamok helyett lehet a közös értékrendre, kultúrára épülő civilizációs szuperállamok korszaka is akár. (A logisztika egy dolog, az ember számára az álmok is számítanak. Minden esetre az is elmondható, hogy a 21. század technológiájával a CANZUK logisztikailag azért reálisabb elképzelés, mint a valóban létező Brit Birodalom volt a 19. században.)
Nos, továbbá: a brexit ma már a valóság.
CANZUK széttagoltságának lenne azonban egy megemlítendő előnye, amiről nem szóltunk: a meglévő jelentős katonai erejére támaszkodva az új brit szuperállam globális működésre lenne képes, ami jelenleg egyedül az USA privilégiuma, sem Oroszország, sem Kína nem képes bármely kontinensen egyszerre jelen lenni. Az USA és hipotetikusan CANZUK viszont képes lenne. Ha a szövetség tagjai hajlandóak erre áldozni: elsősorban függetlenségükből, másodsorban gazdasági erőforrásaikból... Ironikus módon tehát CANZUK akkor pótolhatja az EU által hagyott űrt, ha hasonló vízfejet fejleszt, mint ami ellen a britek egyébként szerintem olyan karakán módon fellázadtak. De még ekkor is CANZUK jelenléte az óceánon és így lényegében az államszövetség léte jelenleg az egyedüli tényleges tengeri világhatalom, az USA Haditengerészetének függvénye lenne. Máskülönben csak egy logisztika és gazdasági alapok nélküli, tehát minden realitás és tartalom nélküli "papír" maradna a CANZUK-szerződés.
Az USA-dilemma...
Az angloszféra ötödik állama, az USA ráadásul egymagában háromszor-négyszer akkora erőt képvisel, mint a CANZUK-térség. A legtöbb katonai-diplomáciai együttműködésben, ami a CANZUK előzményének tekinthető, pedig domináns partner — úgymint a NATO-ban Kanada és az Egyesült Királyság mellett vagy az Öt Szem nevű, az öt angloszférához tartozó fejlett állam hírszerzéseinek rendkívül szoros együttműködésében. Egy USA-val kiegészülő CANZUK azonban teljesen más lapra tartozna. Hiszen annak Nagy-Britannia már nem lenne domináns szereplője. Az USA pedig némileg eltérő hagyományok alapján fejlődik kétszáznegyven éve, a sajátos amerikai érdekek felrúgnák azt az egyensúlyt és ideált, amit megálmodói a CANZUK-ba belelátnak. Az USA-val kiegészülve a hipotetikus angolnyelvű szuperállam elsősége már valóban megkérdőjelezhetetlen lenne, de az egy alapvetően új fejezet és alig elképzelhető, hogy a teljes euroatlanti civilizáció, Európa vagy — ha megmarad — az Európai Unió nélkül teljesedjen ki végül. Lehet persze álmodozni egy CANZEU-ról is...
Korábban a legtöbb józan elemző talán úgy értékelt volna, hogy az USA nélkül a CANZUK elképzelhetetlen, létrejötte ellentétes lehet a fentiek miatt amerikai érdekekkel; ugyanakkor az USA-val lehetetlen, mert az agresszív-expanzióra épülő amerikai érdekszférának való direkt alárendelődést jelentett volna: magyarán "hivatalosított" amerikai birodalmat. Ez viszont tehát az önrendelkezésre büszke brit hagyományokkal menne szembe. Az alkotmányos-politikai válságát élő USA globális arcvesztése, amiről korábban hosszan írtam, az USA súlyának rapid gyorsaságú csökkenésével járhat. A most megroppanó amerikai establishment magábazuhanása újrarajzolhatja az erőviszonyokat, és megnyithat új eddig lehetetlennek gondolt történelmi pályákat. Akár egy új brit reneszánszét is egy újra többpólusú, amerikai ihletésű neokonzervatív-neoliberális globalizációtól elforduló világrendben. Ez nem is hangzik olyan borzasztóan... Az új egyeduralkodóságából lefokozott USA-nak pedig lehet éppen egy CANZUK lenne az ideális szövetséges a 21. század bizonytalanságra ítélt világában.
A COVID utáni végletesen kiüresedett, baloldali ideológiákból és jobboldalból egyaránt kiábrándult világban egy olyan vízió, mint a CANZUK új életre lehelheti a fásult, szétesőben lévő nyugati társadalmakat. Végülis mindig is hasonlók mozgatták az embereket. Ezen a módon született meg az Egyesült Államok, amely az ókori Róma szerepét töltötte be a XX. századi világban. Egy új fix pont megtalálása nemcsak hipotetikus szent grál a politika számára, de megkerülhetetlen szükségszerűség is. A brexit és egy újraintegrálódó angloszféra érdekes módon a stagnáló európai integrációt is új életre lehelheti — jó esetben. Egy másik álom, az európai álom számára is kedvező esély keletkezne USA-függőségünk "lazítására" és egyben Oroszországgal való viszonyának normalizálására, ami térségünk biztonsága szempontjából kulcskérdés lehet a jövőben.
Egy folyton ellenséges Moszkva rejtett műveletei jóval nagyobb veszélyt és kitettséget jelentenek némi üzemzavarnál — és itt nemcsak az energiafüggőségre vagy az atomenergiára kell gondolni, hanem etnikai feszültségekre és politikai destabilizációra is, amely folyamatok gyökerénél gyakran fedezhetünk fel rosszindulatú nagyhatalmi befolyásolást. A Mandineren Horváth Csaba Barnabás történész mutat rá a V4-ek egy potenciális kibővülő szerepére az új EU-n belüli politikai egyensúlyban, ahol Varsó és a keleti országok lehetnek Párizs természetes szövetségesei Berlin túlsúlyával szemben London helyett, ami számunkra kedvező alkupozíciókat nyithat meg.
Nem minden jövőkép sötét. Ha a háttérbe szoruló progresszív (rém)álmok számára esetleg "túl sok és anakronisztikus" is a "fehér" szín akár a CANZUK, de akár az EU újratermelt víziójában. A doktriner ideológiákat esetleg felváltó újraértelmezett kulturális identitások megint legitim társadalomszervező erővé válhatnak a multietnikus civilizációállamokban is. A tömegek számára is átélhetőbb módon, mint az elitek gazdasági érdekeiből fakadó bizalomvesztésre ítélt 20. század végi integrációs kísérletek.
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!