A XI. kerületben Barabás Richárd (Párbeszéd) és Orosz Anna (Momentum) lehet Gy. Németh Erzsébet és Simicskó István (DK illetve Fidesz-KDNP) kihívója az országgyűlési választásokon.
Egyszer volt Budán előválasztás
Vagy valami hasonló a mondás. Reméljük nem egyszer. Tény, hogy eddig nem próbáltuk nagyon ki, amikor pedig mégis, akkor minden papírformát megcáfolt az eredmény: Karácsony Gergely annak ellenére, hogy pártja a Párbeszéd szinte egyetlen közvéleménykutatásba sem fért be önálló entitásként vitatathatlanul legyőzött mindenkit: az EP-választáson triumfáló Gyurcsány-párt jelöltjét, Kálmán Olgát, a szintén feltörekvő Momentumot, Puzsér Róbert celeb-megmondóembert és Tarlós István főpolgármestert is, sőt az ország leghírhedtebb büntetőfékezőjét — pedig még jogosítványa sincs! Nyugodtan hívhatjuk ezt a politika megújulásának.
Avagy Karácsony expártja szlogenszerű nevének parafrazálásával más lett a politika. Erre kap most esélyt, ha minden jól megy, az újbudai szavazó is 2021-22-ben.
A megújulás, politikai hatalomváltás békés módja a szabad választás. Sokkal kellemesebb, mint mondjuk egy puccs vagy egy véres forradalom, amiről több neves és idős baloldali értelmiségi álmodozott még pár éve sajnos, mint a kormányváltás egyedüli módját illetően. (Nem megyek bele, hogy ez mennyire gyászos.)
Különösen a modern politikai rendszerekben időnként megújulásra van szükség. A biztonságot jelentő stabilitást, a jogállami alap kéne adja, hogy a törvények és a közigazgatás teszik a dolgukat. A magyar alkotmányos berendezkedést ellenben az üdvös politikai stabilitást túlféltve olyanra tervezték, hogy bebetonozza a hatalmon lévőket — már 1989-ben és 2011-es renoválásakor még inkább. Már 1989-ben az akkor is fragmentált ellenzék 3%-os bejutási küszöböt szeretett volna, az állampárt felalkudta 4%-ra, hogy több formálódó kispárt ambícióit letörjék, majd az MDF emelte ezt az MSZMP által kívánt 5%-ra, hogy elsősorban a munkáspárt szélsőbaloldali veszélyétől "megkímélje" a parlamentet. Az akkori igen lassú felfogású (még) értelmiségi jobboldal nem fogta fel, hogy ezzel valójában a kihívó nélkül maradt MSZP dolgát könnyítik meg a baloldal einstandolását illetően.
Pár hónapja a fideszes többség még tovább növelte a politikai rendszer "bejutási küszöbét" a "kamupártokra" való hivatkozással, a listaállításhoz szükséges egyéni jelöltek számát növelték meg 27-ről 50-re a 106-ból. Szociológiai értelemben a magyar pártok zöme "kamupártnak" tekinthető, amennyiben felkészültség és teljesítmény helyett inkább koncentrálnak a megszerezhető erőforrásokra és pozíciókra, amiket a sajtónyelv "kifizetőhelyekként" ismer. Nagyon gyér társadalmi beágyazottsággal és merítéssel, vagyis tagsággal bírnak. Ezért is kamupártok. És ezért érzik sokan úgy, hogy ezek a választások nem sokat érnek így. A már bentlévő politikai erőknek elemi és közös érdeke fenntartani ezeket a korlátokat, hogy verseny nélkül tarthassák meg pozícióikat, rendre meggátolva ezáltal a szükséges megújulást.
Mégiscsak durván évi 15 ezer milliárd forint felett diszponálnak, nem babra megy a játék.
A "rendszeren", parlamenten, "tévéképernyőn" belülieket épp ezért mégsem kamupártoknak, hanem megélhetési politikusoknak hívjuk. Egyébként személy szerint egyik megnevezést sem támogatom, mindkettő árt a demokráciának és a társadalom frusztrációira játszik csupán rá. A sajtó megértése a demokráciáról nem sokkal jobb, mint a népé, amit nevel. A politika pedig ennek görbe tükre.
Aki szerint minden a legnagyobb rendben az szavazzon megszokása szerint. Ne vegye a sértésnek a következő posztom. Én úgy vélem mehetne minden jobban...
Simicskó István (KDNP)
Két igazi politikai dinoszaurusz is esélyes a Budapest 02-es számú választókerületének országgyűlési képviselői helyét megszerezni. Nem sokan emlékezhetnek már rá, de Simicskó István politikai pályafutását a rendszerváltás hajnalán kezdte a KDNP-ben, kisgazdásodásként ismert, kereszténydemokratáknál húsz(!) éven át sújtó pokoljárás idején választotta sokadmagával a Fideszt politikai otthonául. 2015-18-ban honvédelmi miniszter is lett — nem brillírozó Hende Csaba határzáras ügyetlenkedéseit helyrehozandó. Meglepő volt olvasni a Wikipedián, de nem rengette meg a hazai közéletet, Simicskó István féléve a második legnagyobb parlamenti képviselőcsoport frakcióvezetői posztját tölti be jelenleg — aki nem tudná ez a párt a KDNP természetesen. Simicskó István a Fidesznek is tagja maradt egyébként.
Simicskó várható indulásáról nem az előválasztás, hanem Orbán Viktor dönt személyesen, ezért ha a helyi jobboldaliak elégedetlenek lennének képviselőjükkel — amire azért van gyanú —, a változásnak csak majdani ellenzéki kihívójára voksolva tudnak hangot adni. Ahogy tették egyébként Buda több kerületében is a polgárok. A XI-ben is leváltották a helyi igények kiszolgálása helyett lejárató kampánnyal próbálkozó fideszes vezetést. A hetven év fölötti korábbi kórházigazgatót, majd megválasztott polgármestert, László Imrét próbálták egy a győri fideszes Borkai-ügyhöz hasonlóba belekeverni, meglehetősen ügyetlen és átlátszó módon.
Még kitérő választ sem adtak a kerület élhetőségét rontó ingatlan- és vasúti nagyberuházásainak problémáira. Ha valami lesújtót várt volna valaki Simicskó Istvánról igazán rosszat nem tudok. Becsületes politikusnak ismertem meg, de nem várhatunk tőle változást. A Hamzsabégi sétány megvédésében ígért valamilyen segítséget, de lobbiereje csekélynek bizonyult a kiemeltté tett beruházással szemben, ami egy minden ellenérvet ütő aduász.
Az is igaz, hogy a következő jelölt pártja, a DK, amely a kerület polgármesterét, László Imrét is adja, szintén nem sokat tudott a helyiek érdekében kilobbizni ezügyben, míg meglepő módon az orvosi rendelőre tudott pénzt szerezni közvetlenül az ellenkező színű kormánytól. László Imre — be kell valljam — a várakozásokhoz a vonalasabb DK-sokhoz képest jóval önállóbb politikát valósít meg, nem a szokásos DK-s dafke ellenállást képviseli, a polgárok érdekében akár Orbánékkal is együtt tud működni. Nem akarom elkiabálni, de már-már egy normális országban érezhetjük magunkat ezáltal.
Gy. Németh Erzsébet (DK)
A másik nagytestű politikai dinoszaurusz — hízelgőbb reklámtörténeti metaforával hagyományos mosópor — Gy. Németh Erzsébet, egykori szocialista, ma DK-s várospolitikus. Személyéről nem tudunk rosszat írni szintén. Szinte minden posztért indult már és soha semmilyen választáson nem ért el eredményt. Szövetségese, Demszky Gábor ellen is elindult és mindössze 13%-ot szerzett 2002-ben az akkor vitathatatlanul legerősebb kormánypárt színeiben a főpolgármester-választáson. Megelőzve viszont másfél évtizeddel a szocialisták későbbi/mostani mélyrepülési trendjét. A 13% ma persze nemcsak az 5% alá is benéző népszerűségű MSZP számára álom, de az egyre inkább jogutód DK számára is erős eredménynek számít, amely párt fölött is üvegplafon látszik valahol 16% magasságában, ami az ellenzéken belüli dominanciához meglehetősen kevés Gyurcsány Ferenc avagy Dobrev Klára számára.
Gy. Németh már mindenütt megpróbálta a lehetetlent. 2014-ben a XVII. kerületben próbálkozott polgármesterré válni: 19%-kal jutalmazták a szavazók, népszerűtlensége az inkumbens fideszes polgármestert majdnem kétharmados, 65%-os győzelemhez "segítette". Egy ilyen nagyarányú győzelemnél már a kihívó személyét értékelik a választók rendszerint. Ez vezetett a 2018-as kudarchoz is: Gy. Németh ugyan csak 2%-kal maradt le a súlyos szavazatszázalékokat veszítő Simicskó István mögött, de mivel megosztó személyiségnek bizonyult, más ellenzéki pártok jelöltjeit találták a választók vonzóbbnak. Magyarán inkább szavaztak másra, mint az évtizedek óta ismert politikusnak számító, esélyesnek kikiáltott Gy. Némethre. 40% persze így is szép eredmény.
A választók tudatosságának és a taktikai szavazás sikeres propagandájának volt köszönhető: az esélyes jelöltet preferálták, magyarán "átszavaztak", hiszen a DK alig ötödik helyen végzett a pártok rangsorában. De az is nyilvánvaló, hogy Gy. Németh nem volt képes megszólítani az ellenzéki szavazók kritikus tömegét, az akkor biztos kieső Momentumra, de akár a Kutyapártra leadott szavazatok is elégségesek lettek volna pedig az ellenzéki győzelemhez. De ez nem így működik. Az ismeretlen LMP-s és jobbikos jelölteket is vonzóbbnak talált 12% szavazópolgár. Összesen tehát az ellenzéki szavazók közel harmada a fő esélyes ellen szavazott. Tehát nem volt elég jó az esélyesnek kikiáltott jelölt.
Gy. Németh Erzsébetet korábbi sikertelensége ellenére szeretné a hírek szerint a DK újra elindítani a számukra valamiért fontosnak számító XI. kerületben. Bár a politikában és a választásokon sosem bizonyított, kinevezések által mégis mindig fontos szerepet kapott a fővárosi politikában a földrajzszakos tanár végzettségű, pályafutását az úttörő mozgalomban majd a párt ifjúsági szervezetében megalapozó politikus. Ha MSZMP-s időket élnénk, valószínű meg sem állt volna a fővárosi tanácselnöki vagy vébétitkári szintig. A demokrácia "kiszámíthatatlanságai" miatt azonban igazán a csúcsra mégsem jutott. A képviselőség elnyerése inkább pályája vígaszágának lenne csak tekinthető. Bárhogy is lesz, az ellenzéki szavazók jövőre kárpótolhatják korábbi kudarcaiért zátonyra futott ambícióit. Ha nem, akkor marad a főváros élén — pontosabban nyakán...
Orosz Anna (Momentum)
Miután a Momentum 2018-ban jócskán a küszöb alatt szerepelt, a párt médiában korábban sokat szereplő fiatal politikusa visszavonult a közélettől és politikai elemzőként dolgozott. Meglepő gyorsasággal fordult a politikai szerencse, ezért Orosz Anna is visszatért a politikába, 2019 őszétől már az ellenzéki szövetség alpolgármestereként bizonyíthat. Most pedig elsőként kezdett bele az előválasztási kampányba. Felkészült, médiaképes, fiatal. A DK-nak van mitől tartania tehát.
Orosz Anna nemcsak a sikeres NOlimpia mozgalom egyik arca volt, de 2017-ben a Forbes magazin a 8. legbefolyásosabb magyar nőnek választotta a közéletben, semelyik magyar ellenzéki parlamenti párt politikusnője nem kvalifikálta magát a 10 közé. Még a miniszterelnökjelöltként szerepeltetett Szél Bernadett sem. Egy éves alpogármesterkedés után vajon alkalmasnak tartják már az újbudai polgárok képviseletükre a fiatal kora és rövid pályafutása ellenére már most nagy visszatérőnek számító politikust vagy még hagyják érlelődni? Ténykérdés, hogy nincs az a felállás véleményem szerint, hogy Orosz Anna ne kapjon helyet a listán és ne váljon belőle országgyűlési képviselő és ehhez egyetlen momentumos forrásomat sem kellett megkérdezzem.
Ez egy szubjektív beszámoló, nem rejtem véka alá, hogy Annát szimpatikusnak tartom és jóval alkalmasabbnak, mint "Zsókát". Az eddigi nyers számok alapján ellenzéki győzelem várható, de 2022 nemcsak a Fidesz-kormány újabb megmérettetését jelenti, hanem az ellenzéki önkormányzás félidős kiértékelését is. Ebben pedig szükségszerűen merülhetnek fel hiányosságok, okozhatott csalódást a DK-s polgármester, aki katonaorvosként elemében érezhette magát a COVID-válság idején és véleményem szerint bizonyított is. Pár hónapon belül eltávolította a kerület erős emberének számító, korábban a Kopaszi gát ügyében korrupciós ügybe keveredett Lakos Imre DK-elnököt, aki jó ideig rutinosan dominálni látszott az összefogás politikáját. Ugyanakkor Czeglédy Csaba sokmilliós ügyvédi megbízásával, a látszatra sem adott, hogy ez a kerületet ne tűnjön a DK kifizetőhelyének, mint a többi, ahol szintén a DK adja a polgármestert. (Lakos Imrét először elítélte, majd végül felmentette a bíróság, de Czeglédy jelenleg el van tiltva az ügyvédi hivatás gyakorlásától, hasonló okból.)
Bár párttársához, az Erzsébetvárosba ejtőernyőzött Niedermüller Péterhez képest kevesebb vitatható döntést jegyez, mindkét idősebb politikusi generációhoz tartozó DK-s polgármester is belezavarodni látszott az identitáspolitika útvesztőibe elszólásaikkal és tévesztéseikkel. 2024-es újraindulásukat nem gondolnám papírformának egy demokráciában. Meglátjuk mit hoz a jövő. Ezek a (nem megszépült) múltidéző "gyurcsányizmusok" viszont inkább erősíthetik az ellenzéken belül az új szereplőket, akik pont az előválasztás által nem kell megvárják a balliberális elődeik nyugdíjazását. Ez Orosz Annának és Barabás Richárdnak kedvez.
Elsőként Orosz Anna "coming-out-olt", abban az értelemben, hogy momentumos gyakorlatiassággal már elkezdték a szórólapozást, óvatos antifideszes jelszavakon kívül határozott üzenetek nélkül: nem derül ki számomra, hogy a Momentum, mennyiben képvisel mást, mint a többi ellenzéki párt. Azt sejtettem eddig is, hogy nem Orbán Viktor újraválasztásáért szállnak síkra. Amit pedig eddig Fekete-Győr András "miniszterelnök-jelölt-jelölttől" láthattunk inkább siralmas volt: róla beszélt viszont mindenki (hogy mennyire ostoba). Már jóval korábban mondták róla helyi momentumos prominensek, hogy hát nem éppen András a legélesebb kés a sublódban. A Momentum stratégiája tehát a kezdeményezés magukhoz ragadása: leggyorsabbnak lenni. Ez azonban nem látszik lendületet adni a kampányuknak. Még az egyébként profi marketinggel együtt sem.
Még a szerintem Fekete-Győrhöz képest is gipszjakababbnak tűnő Jakab Péter üstökösszerű karrierrel a megzuhant Jobbik élére került miskolci fenegyerek egy parizeres kenyérrel állítólag visszatornászni látszik a Jobbik népszerűségét, sőt még a meg sem hirdetett miniszterelnök-jelölti casting-ot is vezeti. Ezeknek a felmérések a szavatosságát nem merném biztosra venni azért. Az ellenzéki szavazók talán most már kevésbé utálják a pártokat, hogy képesek voltak a megegyezésre, de a felhozatal ettől nem lett jobb. Sőt, inkább romlott a politikusi gárda színvonala. A megújulást hozó előválasztás ezen is tudna egy kicsit javítani: új arcoknak, új gondolatoknak, új hozzáállásnak engedve teret.
Barabás Richárd és Orosz anna felhúzzák a szivárványos zászlót: jól megfért a székely lobogó mellett. Amíg...
Barabás Richárd (Párbeszéd)
A színészből lett politikust annak ellenére kevésbé ismerem, hogy korábban feltűnt, hogy ő volt a később sikeressé váló ellenzéki összefogás "magyar hangja" — erről a felemás indulásról, akkor szarkasztikusan beszámoltam. Szögezzük le, nem a kétkedőknek, nem nekem, hanem a Párbeszédnek lett igaza. Akkor megjegyeztem magamnak, hogy Barabás Richárd volt az "összeofgók" között az egyetlen, aki összefüggő gondolatokat tudott a kamerába mondani. (Akkor még Orosz Anna a Politcal Capitalnál volt éppen.)
Kezdjük a fun fact-tel, szintén nem hiszem, hogy sokan tudnák, de Barabás Richárd, a Párbeszéd szóvívője, szintén újbudai kulturális alpolgárester, de a Párbeszéd-MSZP-LMP-Jobbik frakció tagja, ami most a legnagyobb és a legszínesebb frakció a kerület képviselőtestületében. Ami kombináció sokak számára joggal meglepő lehet, az is, hogy (monjduk úgy) az őszi színeket is magán viselő szövetség magát zöld frakciónak keresztelte el.
Mindez azonban nagyon is kézenfekvő. Egyrészt Rákospalota önkormányzata látott már Fidesz-DK nagykoalíciót is a gyurcsányi orbánnalnincsalku és az orbáni gyurcsánytakarodj idején. Jó okuk volt rá, ha vállalhatatlannak is tartjuk a manővert. A zöldpoltika biztosít vállalható platformot és kellemes konfrontáció nélküli ugródeszkát akár a jobboldali nézeteket valló vagy akár korábbi balliberális felségjelzés alatt tevékenykedő politikusoknak — kevesebbet kell magyarázkodni a szavazóknak. A helyi közélet mindig más, a politikus szót akár idézőjelbe is tehetném, az ideológia helyben szerencsére könnyedén háttérbe szorítható, más a logikája, hiszen elsősorban járdák felújításáról és pár intézmény menedzseléséről szól — nagyon "technikai" kérdésekről, a kerület élhetőségéről, a polgárok életéről.
Véleményem szerint arról, amiről a politikának szólnia kellene országosan is.
És ezek a valódi ügyek kényelmesebben kezelhetőek zöldpolitikai nézőpontból, és nehezebben megideologizálhatóak, hacsak nincs egy Turul-emlékmű éppen rossz helyen vagy hasonlók, amin teljesen értelmetlenül hergelhetik magukat a jobb- és baloldali politikai zombik napestig. (Amit én mélységesen unok és károsnak tartok.) Így tökéletesen megfér egymással, hogy Barabás Richárd még 2015-ben melegként coming-out-olt, frakciótársa Bába Szilvia, aki most már talán egyszemélyben a helyi Jobbik (ilyen komoly a pártok szervezettsége az országban, leszámítva a Fideszt), viszont szintén szót emelt a melegjogokat jelképező zászló ellen, bár nem olyan teatrálisan, mint a Jobbik-szakadár Mi Hazánk üdvöskéje, Novák Előd. Feltűnést keltő kis akció keretében lelopta a városházára kitűzött szivárványos zászlót. Az egész Budapest Pride-közönség nem vonzódik annyira a szivárványos zászlóhoz, mint amennyire boldogan szaladt vele Novák Előd a hóna alatt szorítva.
(Kis kitérő: egyébként Novák Előd, ha nem csinálna ennyi hülyeséget, a legjobban teljesítő ellenzéki képviselője lehetne a kerületnek. Míg a Fidesz nyalogatja a sebeit, Novák Előd tényleg számon kéri a kerületvezetést, végzi a munkáját.)
Ezek a szimbolikus ügyek és hiszterikus kirohanások szörnyűek és elterelik a figyelmet a valós problémákról. Barabás Richárd egy két hete egy interjúban egy szimpatikusabb hozzáállást javasol:
"Unom, hogy sok éve már csak Orbán Viktorról beszélünk, nem szeretnék többet. Az ország vezetőit 2022 után az kell, hogy érdekelje, miként építsünk sikeres Magyarországot... Én erről szeretnék beszélni. Nem szabad ideológiai bázisok mentén lecövekelnünk, helyette problémamegoldó együttműködésekre van szükség."
Pártjában, a Párbeszédben viszont az a furcsa számomra, hogy Szabó Tímea, az O1G-kórus egyik főszólistája, mintha éppen nem ilyen gondolatokkal tüntetné ki magát parlamenti felszólalásaiban. Kétségtelen tény, ő is legalább olyan hatásos, mint ahogy Jakab Péter. Akkor is, ha a Párbeszéd népszerűségén ez nem látszik valamiért, noha az ország legnépszerűbb politikusait adja a mikropárt. Barabás egy nyitott gondolkodású, kompromisszumképesebb vonalat látszik képviselni, ami véleményem szerint Karácsonyt is a legsikeresebb ellenzéki vezetővé tette az elmúlt 10 évben. Ha ellenzékiségről beszélünk van egy közös triviális minimum:
"Az tény, hogy ... Orbán Viktort el kell távolítani a hatalomból, de azok az emberek, akik most utálnak minket, a testvéreink, a barátaink, a szomszédaink. Muszáj megbékélnünk egymással ahhoz, hogy a vírus [és ezek szerint Orbán Viktor] után el tudjunk kezdeni közösen felépíteni egy normális életet."
Muszáj.
Akár sikerül a kormányváltás, akár nem, 2022 után új politikai éra kezdődik, amiben a Párbeszéd jelenlegi népszerűségéhez képest jóval nagyobb szerepet szán magának. Önbizalomban nincs hiány. A Párbeszéd értelmiségi holdudvara azzal kalkulál, hogy az MSZP-brand számára nincs jövő, szimpatizánsai, politikusai a DK-hoz és a Párbeszédhez csatlakoznak majd. A jelenlegi pártnépszerűségi adatok egyelőre csak az elsőt igazolják vissza. A Párbeszéd beazonosítása érzésem szerint a nagytöbbségnek kihívást jelent ma még.
Barabás Richárdé érettebb üzenet, mint azé a Fekete-Győré, aki hatalomra kerülve a hivatásától szeretné eltiltani a jobboldali újságírókat, akiket ő propagandisának nevez. (Kezdő blogolvasóknak: legyen világos: nem létezik újságírás "propaganda" — magyarán meggyőzési szándék — nélkül, nemcsak a publicisztikai műfajban, de a hírszerkesztésben sem.) Tényleg nagyon egyszerűnek kell lenni ahhoz, hogy elhiggyük, hogy a mi szánk ízéhez igazított tálalás mindig az objektív valóság — a másik véleménye pedig mindig elvakult szélsőség, betiltandó, cenzúrázandó, konteós, laposföldes, elfogult, hazug, aljas, propaganda, fake news etc.
Ha ezen a módon közeledünk a számunkra ismeretlen információforrások felé, akkor elzárjuk magunkat egy teljesebb megismerés lehetőségétől, egyszerűbben fogalmazva: szegényebbek maradunk. Hosszútávon kulturális és gazdasági értelemben is. Visszamászhatunk a fára és újra máglyára küldhetjük Giordano Brunot és az összes boszorkányt.
"...a maga módján mindenkinek igaza van"
Barabás jól beszél: "...mindig ott legyen a kisördög a fejemben, aki azt mondja: nem biztos, hogy igazam van, talán valamit nem tudok jól – ez teszi lehetővé, hogy meghallgassam a másikat. Persze vezetőként sokszor kell döntést hoznom – ilyenkor tudatában kell lennem, hogy a világ bonyolult, az információk összetettek, a gondolatok sokfélék. Mindezek együttes figyelembevételével lehet meghozni a legjobb döntést. Ha eleve úgy gondolkozunk, a másik biztosan hülyeséget mond, akkor elvesszük magunktól annak lehetőségét, hogy új szempontokat ismerjünk meg."
Kevesen értették meg idehaza, a zöld gondolat elsősorban kulturális. És nem csak szakpolitika, nem csak környezetpolitika, pláne nem csak néhány fa megvédése. Tény, hogy az öncélú ideológiáknak az élhető környezetet a vakfoltjába esett évtizedeken át, de sok minden más is, ellenben rendre túlreagált minden szimbolikus témát.
Emiatt ebben a versenyben jelenleg Barabást érzem én megfelelőbb jelöltnek a politikai kultúra megváltoztatására. Egyelőre úgy tűnik, hogy személyét négy ellenzéki párt is támogathatja, szemben a különinduló DK-s és Momentumos jelöltekkel. Nem vitatva, hogy Gy. Németh és Orosz politikai tapasztalata vagy felkészültsége talán nagyobb ebben a pillanatban. A politikán kívülről érkezett, színészből lett alpolgármesternek viszont az affinitása nagyobb, hogy ugyanolyan emberként álljon minden polgárhoz, amire egy 30 éve mérgező módon megosztott országban szükség volna. Végtelenül optimista nem vagyok, nem nüanszokra és toleranciára van érzékenyítve a még politizáló közvélemény. A politika olyasmi, amitől sok jót a józan többség nem is vár már.
Én naiv módon továbbra is várnám.
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!