- Mégis vannak magyar adatok! Orbán Viktor mondta ma reggel a rádióban: COVID-dal mindössze 27 általános iskolás korú gyerek van kórházban 2 lélegeztető gépen.
- A diákoknak az iskolában a helyük, hogy ne csak bármire behülyíthető aktivistának legyenek jók később — írtuk a pedagógus szakszervezetisek politikai akciójáról a jövő heti alsótagozatos iskolanyitás ellen.
- Látható, hogy a politikának jobb- és baloldalon viszont pontosan ez utóbbi a célja.
Másfél millió 14 év alattiból mindössze 27 került tehát kórházba. Elenyésző szám. És borítékolhatóan jóval alacsonyabb szám, mint mondjuk az influenza járványok idején, ami sajnos sok gyereket is érint rendszerint. Tudjuk, hogy a COVID áldozatok kétharmada 70 év feletti. A minta nyilvánvaló. A COVID elsősorban civilizációs betegségben szenvedőkre veszélyes továbbra is, mindegyik hullám, mindegyik variánsa, nincs különbség. Az idősek és betegek speciális védelme helyett a nyugati országok — néhány kivétellel — úgy döntöttek, hogy tessék-lássék korlátozásokkal sújtanak egyes szektorokat, közvetve mindenkit, tönkretéve a gazdaságot, de látványosan nem mentve meg senki életét. Legalábbis a számok alapján ez látható. Minden áldozat felesleges volt és ez a legszörnyűbb. Különösen felesleges a gyerekeink áldozata, akiknek ezen a két tanéven nagyon sok múlhat. Azon túl, hogy még sosem szorult ennyi gyerek pszichiátriai kezelésre, aminek a hosszútávú hatásai még sokáig kísérteni fognak.
COVID-ban elhunytak életkora Magyarországon
10 alatti | 1 fő |
10-19 | 6 fő |
20-29 | 71 fő |
30-39 | 176 fő |
40-49 | 671 fő |
50-59 | 1 848 fő |
60-69 | 5 132 fő |
70-79 | 7 686 fő |
80-89 | 7 214 fő |
90 feletti | 1 957 fő |
Nemhogy az iskolások, de a 40-50 év alattiaknál lényegében statisztikailag alig kimutatható COVID-halálozás. 40 év alatt kevesebben haltak meg COVID-ban 2020-ban és 2021-ben összesen, mint csak tavaly közlekedési balesetben: 423 halállal végződő és 4105 súlyos kimenetelű baleset volt.
Nem, nincsenek tele a kórházak "egész családokkal", főleg nem gyerekekkel és fiatalokkal. A számok és a miniszterelnök is erről tanuskodnak. Még ha a szalagcímet hisztériát (és klikkeket) is keltenek.
A kórházi statisztikákat általában nem kötik a közvélemény orrára, ami egyértelműen a kormány és az operatív törzs hibája, így kapnak szárnyra a legdurvább konteók és indulnak meg a legeszelősebb pánikszerű tiltakozáshullámok.
(Hogy a tanárok, miért nem kitettebbek a járványnak az iskolában, innen kiderül: A diákoknak az iskolában a helyük, hogy ne csak bármire behülyíthető aktivistának legyenek jók később.)
Pánikra semmi ok.
Persze nem a jómódú, felsőközéposztálybeli home office-os szülők gyerekeinek a jövője, hanem a hátrányos helyzetűeké van veszélyben. Akiknek nincs 3 laptop odahaza és nincs egy képzett szülő, hogy házitanítóként helytálljon, ellenben esetleg van olyan környezet, ami tanulásra alkalmatlan számára. Ők most még nagyobb hátrányba kerültek. Lehet jó érzés az igazolt iskolakerülés, ha szép az idő, különösen. Megmondom őszintén én is élveztem volna annak idején: nagyon csábító, hogy az ember támogassa az iskolák zárvatartását, de nagyon felelőtlen is ez a hozzáállás. Sőt, otthonülő gyerekként, ha lett volna internet szerintem többet tanultam volna, mint a gyakran rossz képességű és sokszor csak frusztrációra tanító pedagógusoktól. Nem féltem a jó tanulókat. Bár történhetnek rossz meglepetések. A hiányosságok majd behozhatók a gimnáziumban, az egyetemen. Ugyanakkor a rosszabb képességű gyerekek számára a rossz iskola, a rossz tanár is jobb, mint a semmi, ha ez zárja el a továbbtanulás útját. Nem akarom megmondani, hogy "direkt van ez így kitalálva": nem erre vannak szánva, a szalag mellett állni is szükséges lesz ám alapvető tudás, gondolkodási képesség sőt szocializáció. Az alsótagozatos gyerek önálló tanulásra, digitális távoktatásra még alkalmatlan. Nem kellene szakértőnek lenni, hogy ezt belássuk. Ahogy infektológusnak sem kell lenni, hogy tudjuk: a gyerekek nincsenek veszélyben.
Ha mástól nem is: a politikától viszont veszélyben vannak, mert veszélyben van a gyerekek jövője
Az összeszerelő ország disztópiáját ugyanazok szokták kritikaként ismételgetni, akik most az iskolák zárvatartása mellett törnek lándzsát. Ugyanazok, akik korábban egy romló PISA-eredmény felett busongva kiáltottak farkast. Ez az ordító ellentmondás, no és a társadalmi szintű funcionális analfabetizmus ugyanennek a pedagógus elitnek a látlelete. És a mindenkori kormányoké, nyilvánvalóan.
Az ország harmada nehéz sorsú családokból áll, egyszülős családokból, szegényekből, olyanokból, ahol a szülői minta nem a tanulás felé terel, hanem a kilátástalanság érzését erősíti csak a gyerekben. Egy olyan csúnya szóval ballaszttársadalmat építünk még inkább lejjebb és lejjebb, amit a tanodákkal talán sikerült volna felzárkóztatni kicsit az utolsó előtti pillanatban. Hát most lemondtunk róluk. Lemondunk egy fejlődőképes országról. Mert ekkora terhet nem tud elviselni a felső szerencsésebb harmad a középső rétegekről pedig gondoskodni fog a lockdown miatt elmélyülő válság. A latinamerikanizáció valószínű jövőkép.
Csak, hogy mindenki értse a veszélyt. Nyomornegyek és villák, kamasz gengszterek és elzárt lakóparkok elkényeztetett trónörökösei, akiknek megküzdenie sem kell már a sikerért és mérhetetlen nyomor és züllés mindenfelé máshol.
Míg a kormény csiki-csukit játszik az iskolákkal és az alapvető adatok megismerésével közben az ellenzék legharsányabbja veri a tamtamot. Szabó Tímea, a Párbeszéd képviselője írja a Facebook-on, felülve a vélhetően vérszegény és ellenzéki érzelműek körében népszerű tiltakozási hullámra:
"Az elmúlt 24 órában 4 huszonéves és 3 harmincas ember halt meg itthon a vírus miatt.
Orbán mutasson már legalább egy szakértőt, aki szerint jó ötlet a nyitás!"
Van ezer ilyen is, csak ő ellenük rendre boszorkányüldözést folytatnak a szólásszabadság liberális intézményei is — meg a konzervatív kormány rendőrsége is olykor.
Most azon túl, hogy a Szabó Tímea által említett harmincasok valószínű már nem az alsótagozatos iskolapadot koptatták pont ez a demagógia, amire nem volna szükség, de a kormányzati titkolózás, hogy mi a pontos helyzet — ki, hol, melyik városban, megyében, hányan, milyen súlyosságú betegséggel kerültek kórházba intenzívre, hány évesen, milyen kórtörténettel — nagyrészt kimarad a tájékoztatásokból — ahogy az is, hogy mit kéne tegyünk az egészségünk megőrzése érdekében... Viszont sokszor akkurátus adatokat közölnek folyton a rendészeti intézkedésekről, amiknek alig van köze a járványvédelemhez valójában. Mint láttuk Svédország kényszerítő intézkedések és egész gazdasági szektorok ellehetetlenítése nélkül is meg tudja oldani a társadalmi távolságtartást. És itt megint nem szeretnék szélmalomharcot vívni arról, hogy "de az egy más kultúra". Nem más kultúra. Bár józanabban ítélnek — ez tény. Jobb tájékoztatást kapnak. Ez tény. Jobban bíznak a hatóságban. Ez tény. És ezek összefüggő tények. Ezért sikeresebben is védekeznek. Ez is tény. De elég megnéznünk egy videót a svéd hétköznapokról most és láthatjuk az egymás mellett maszk nélkül ülő, beszélgető embereket, a kávézókban, padokon, lépcsőkön, piacokon, szűk stockholmi sétálóutcákon...
Magyarok is lehetnének. Semmi különbség ránézésre.
A számok alapján itthon sincs nagyobb veszély, ami a gyerekeinkre és a tanárokra leselkedne az iskolákban, ahova betegek nem is járhatnak amúgy sem sosem. Az idős beteg emberekre viszont meg kéne tanuljunk úgy vigyázni, mint a svédek, ahol egyszer már az idősotthonokban is feloldották a látogatási tilalmat ősszel, a második hullám és a sikeres oltások után újra enyhítenek az időseket a szeretteiktől elzáró korlátozásokon. És mégis...
A jelenlegi zavaros helyzet nemcsak az aggódó szülők tisztánlátását teszi lehetetlenné, de a zavarosban halászó politikáknak is kedvez. Legyenek azok a véleményspektrum bármely pontján, parlamentben vagy azon kívül. Igen, gondolhatunk itt a konteókat terjesztőkre is. Vagy a mainstream médiában nem csak tűrt, de támogatott hisztériakeltőkre is. A kormány ezen a "mindenki számára kölcsönösen előnyös" áldatlan helyzeten nem is akar és már nem is tud talán változtatni. Ez maga a magyar valóság. Márpedig a legszélsőségesebb ellenzék és azok legszélsőségesebb ellenlábasai egyformán profitálnak a polarizációból. A két tábor között lehetetlenné válik a párbeszéd — milyen érdekes névazonosság Szabó Tímea pártjával — és a közös járvány elleni fellépés is. Megszűnik persze az átjárhatóság is a szavazótáborok között, ami most ujjnyira a kormánynak kedvez, de bebetonoz olyan politikusokat is, akik nem egy normális ország közéletének szériatartozékai. És akik egy kevésbé hiszterizált környezetben a kormánnyal együtt kaphatnának értelmes, az országért tenni kívánó kihívókat.
Ó, igen, az Orbán-kormánynak régi kedvenc kulturkampfos gyakorlóterepe az oktatásügy!
Az színművészeti unalmas szappanoperáját én elengedtem, elvégre az egész társadalomra való hatása minimális.
Nem tudom, hogy a "Soros-egyetem", a CEU "elűzése" csökkenti a komfortérzetemet jobban, mint amennyire érzem bizarr véletlen egybeesésnek az egyébként nívós kínai állami egyetem fiókjának letelepítését. Inkább lennék azon az állásponton, hogy minél több nemzetközi intézmény választja Magyarországot székhelyéül, legyen az oly káderképzőgyanús a kínai pártállam számára, mint a Fudan Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakja... Kína ezt nem kisebb helyen műveli már régóta szakmányban, mint a legjobb amerikai egyetemek. Soft Power és társutas értelmiségiek hadrendbe állítása... Az infiltráció veszélye nem csekély nyilván, de valahogy azt féltem legkevésbé, hogy Magyarország elveszíti emiatt a világelsőségét a szuperhatalmi küzdelemben. (Irónia.)
Furcsamód a mi ázsiónkat ez csak emelheti. És ha a Biden-adminisztráció is úgy látta, hogy ez nem probléma, felesleges akár csak megfigyelni is ezt a befolyást, akkor én miért érezném úgy itt két világ között a félperiférián? Ugyanígy nem érzem gondnak a woke-technokrata liberalizmus hídfőállásának egyébként nem szűnő jelenlétét sem (a CEU tudtommal nem hagyott itt minket teljesen, az ügy jóval bonyolultabb és azon valójában párszáz főt érintő politikai műbalhék egyike, ami szintén mindig mindkét félnek jók valójában, kivéve a társadalomnak, mert lefoglalhatja saját szekértáborának híveit, akik feltüzelt katonaként vethetőek be az aktuális politikai kampányban:
Most éppen az alsótagozatot hadszíntérré változtatva — az oktatás helyszíne helyett.
A felelősség kölcsönös. Csiki-csukit játszik velünk a politika. De a nagyobb felelősség most is a kormányé.