Míg a bulvármédia tele van az Indiáról szóló COVID-rémhírekkel, addig a Science Magazine paradox módon arról arról a paradoxonról ír, hogy túl alacsony a COVID-mortalitás Indiában...

India, lehet, nem egy "Kossuth tér": de 150 millió ember egy helyen... Indiában minden adott egy súlyos COVID-járványhoz. Valójában az a kérdés, hogy miért nincs mégse mondják a tudósok.

Amikor Indiára gondolunk többé-kevésbé helyes sztereotíp kép jut eszünkbe

Annak ellenére, hogy a szubkontinens atomnagyhatalom, élenjár az űrkutatásban, gyakori célországa az IT-kiszervezezéseknek, a túlnépesedett országban tömeges a nyomor, milliók élnek az utcán és mindenki látta már korábban a szennyezett Gangeszen úszó halottak mellett vallási tisztító fürdőt végző indiaiakat. Keveset mond az, aki azt mondja, hogy másik kultúra. Egy távoli univerzum, amiben megtalálhatóak a számunkra elképzelhetetlen végletek. India paradoxon a számunkra. A sűrűn lakott nagyvárosokkal teli ország mégis látszólag számottevő halálozások nélkül vészelte át eddig a koronavírus-járványt. Míg most tele vannak az "indiai mutánssal" és az esetszámok felfutásával a hírek. 

Indiában tartják az emberiség legnagyobb tömegrendezvényét a Kumbh Melát: 2019-ben 150 millió ember gyűlt össze a 12 éves ciklusban körbejáró nagy eseményen. A mind logisztikailag, mind járványügyileg kihívást jelentő tavalyelőtti Kumbh Melát a CDC, az amerikai járványügyi központ is segítette. Idén áprilisban a COVID miatt a máskor négyhónapos fesztivált "csak" 30 naposra korlátozták, "csak" 9 millióan zarándokoltak el rá, és "alig" egymillió ember fürdött meg a Gangeszben — egyszerre. Mi meg arról vitatkozunk egy felében már beoltott országban, hogy mehetnek-e iskolába a COVID-ban nem érintett gyerekek és kinyithatnak-e legalább a teraszok. Valószínű nem ez az egyetlen ellentmondásos adat, amit képtelenek vagyunk józanésszel felfogni.

Az 1.4 milliárd lakosú India relatív fejlettségéhez képest is elképesztően rossz egészségügyi ellátással rendelkezik

1000 lakosra 0.5 kórházi ágy jut, míg nálunk 7, Németországban 8, Svájcban 4.7, Svédországban 2.2, Nagy Britanniában 2.5. (A fejlett egészségügy gyakran kevesebb kórházi ágyat jelent valóban, de Indiában két nagyságrenddel kevesebbről beszélünk és nem a fejlettség miatt. A kórházak és orvosok jelentős része a nyugati fogalmak szerint valójában kuruzslással foglalkozik. A legkisebb járvány is nyilván túlterhelést jelent egy ilyen egészségügy számára. A COVID vagy a COVID miatti pánik nem egy rendkívüli esemény Indiában. "Amire" most a sajtó rácsodálkozik ráadásul 11 hónappal ezelőtt is szerepelt az indiai hírekben — tizedennyi esetszámnál:

És valójában a COVID-halálozások száma még most is összességében sereghajtónak számít a világban: 1 millió lakosra 183 indiai haláleset jut, míg nálunk közel 3000 már, a világátlag 428... És mégis: India ellopja a COVID-show-t.

"Hullákat mos partra a Gangesz" — ütős szalagcím, de általában igaz Indiára, nem csak járvány idején

Többek között azért is, mert a halotti máglyákhoz használt fa méregdrága, az ügyes temetkezési vállalkozó ezért nem is hagyja leégni a máglyát, hanem megoldja okosba: eloltja a mágályát, újrahasználja a fát, a halottat pedig sorsára hagyja a szent folyón. India nagy ország, sok halottal. A Gangesz viszont nem nőtt együtt a népességgel.

A látványos esetszámemelkedés miatt ráadásul a légiközlekedést is leállították, az "indiai mutáns" miatt, bár a tudósok szerint szó sincs arról, hogy a felfutást valami új mutáns okozná, ami ráadásul már megjelent Európában és Amerikában is.

Felfutás. India egy kisebb dombra futott fel, amit a Nyugat egy járvány-hegy fennsíkjáról figyel rettegve kapaszkodva "a" tudományba és dacolva a matematikával. Szemmel láthatóan nem az az érdekes, hogy vannak Indiában is "esetszámok" a tavasz végén,  az sem, hogy nincs elegendő mennyiségű oxigén ott, ahol máskor sincs semmi, még képzett orvos sem, sőt sokszor be sem járnak az ápolók sem, hanem az, hogy ez a COVID-hullám az elmúlt másfél évben miért maradt el és most is, miért ilyen alacsony. Az elmúlt két évben 254 ezer indiai halott valójában nem rendkívüli — az európai járvány mellett különösen.

A tavalyi hullám Indiában tehát ráadásul még kisebb kiemelkedés volt. Kórházi hely pedig akkor sem volt ugyanúgy.

Csak akkor éppen Európával voltunk elfoglalva. Háborúnak nevezett vita dúlt arról Új-Delhiben, hogy a kórházi ágyakat a főváros lakói számára kéne fenntartani kizárólagosan. Az indiai COVID-statisztikák tehát ekkor olyan alacsonyak voltak, hogy Bergamo felől nézve észre sem vettük őket, India a halálozási lista végén volt, most az alsó harmadában, akkor még mi sem voltunk aranyérmesek, csak valahol az első harmadban foglaltunk helyet, egy szerencsésen megúszott első hullámra büszkén.

Akkor azt mondhattuk, hogy Indiában nincs is járvány.

Merkely Béla a jóval magasabb mostani indiaihoz hasonló akkori magyar adatokra mondta, hogy nincs járvány — járványtani értelemben. Pánik: az volt.

Látható, hogy a pánikkeltéshez bármennyi esetszám elégséges. Olaszországban tíz-húszakkal kezdődött... Ma az már a teljes nyitáshoz is bőven jó. Ez ennyire tudományos.

Az ellentmondásokat fokozza, hogy India egészségügyi nagyhatalom is eközben

A világ minden tájáról özönlenek a gyógyulni vágyó turisták az országba, és az országon belül is hatalmas tömegek kerekednek fel betegségük miatt a mi szemünkben elképesztő távolságokra. És az ismert elképesztő módon: vonatokban és vonatok tetején is zsúfolódva. Indiában — talán nem meglepő a fertőző betegségek súlyos problémát jelentenek. A tuberkolózis a COVID-hoz hasonlóan sok áldozatot követel minden évben. Egyes becslések szerint akár 423 ezernél is többet (2016). Ami jóval több, mint két év COVID-áldozatainak 258 ezres száma. Konzervatív becslések évente 2.8 millióra saccolják a TB-betegek számát. A népesség 40%-áról feltételezik, hogy látensen hordozák a TB valamely ismert kórokozóját.

Nem akarok rémisztgetni, de a kósza vírusoknál is veszélyesebbek pl. a multirezisztens baktériumok. A TB minden antibiotikummal szemben ellenálló fajtáját is kimutatták.

Bár 1-2 évtizede elméletileg "felszámolták" a leprát, ez valójában azt jelenti, hogy évente 135 ezer új leprást diagnosztizálnak. Az évi egymillió maláriás beteg mellett Indiában jelen van még néhány számunkra egzotikus fertőző betegség is: a homoklegyek által főleg vidéki szegények között terjesztett kala-azar vagy a 10%-os halálozási rátával bíró majomláznak is nevezett Kyasanur erdei betegség. Indiában a legtöbb a dengue-lázban szenvedő beteg. Hallott valaki a lymphatic filariasis-ról? Egymillióra becsülik a fertőzöttek számát. Szintén rovarok terjesztette parazita szintén tünetmentes fertőzéssel jár a legtöbb esetben, a becslések szerint 23 millió indiainál okozott viszont tartós rendellenességeket: "elefántszerűre" duzzadó végtagokat. A long covid esetében emlegetett "fáradtság" egyszerűen vicc ehhez képest. A most bedobott COVID-köröm sem címlapokra való téma.

Míg a COVID gyerekekre lényegében ártalmatlan: 2030-ig 1.7 millió indiai gyerek halálát prognosztizálják tüdőgyulladás következtében. Csak Indiában. Tehát COVID bruttó világszintű halálozási statisztikáinak nagyságrendjében, ami döntően 70 év felettieket és eleve haldoklókat sújt leginkább.

Mondhatni igen nagy a verseny a fertőző betegségek között Indiában és a COVID csak egy közülük. Nem a legsúlyosabb

Pedig az ország hatalmasat fejlődött. India ugyanis vakcina-nagyhatalom is: a világ oltóanyagtermelésének 60%-át adja. Saját COVID vakcinája is van, ami a Sinopharméhoz hasonló hatásos, megbízható, kipróbált inaktivált vírus technológiára épül, exportálják és adományozzák is világszerte. Az egyetlen nem üzleti alapú vakcinát, az AstraZeneca vakcináját is gyártják helyben és nagyobb arányban alkalmazzák. Míg pl. a Pfizer visszavonta az engedélyeztetési kérelmét, India nem akart zöld utat engedni az amerikai gyártónak. 

Még egy csavar van a nagy vakcinavitában:

Mint sok országban Indiában is esetszám felfutással járt együtt a tömeges oltási program. Előfordulhat, hogy az ismert oltásszakértőnek, Geert Vanden Bosschenak lett igaza: hiszen végül is új mutáns is megjelent. Nem jó ötlet járvány idején tömegesen oltani — mondták korábban a szakemberek. Egyelőre nagyobb baj nem történt viszont.

India egyetlen fő problémája a mérhetetlen nyomor és nem pusztán a járványok

Ettől függetlenül a vélhetően csúcsra érő mostani indiai hullámot túldramatizálni nem érdemes — ezt meghagynám a bulvármédiának. India önmagában egy humanitárius katasztrófa úgy általában. India pontosan azokkal az ellátási problémákkal küzd most az oxigénnel, amivel amúgy is küzd, küzdött az első hullámban és küzdött a COVID előtt is. Az ország nyomorának problémái mellett pedig a COVID valóban eltörpül. A mi fogalmaink szerint felfoghatatlan nagy indiai népesség 5-6%-a olyan nyomornegyedekben él, ahol nemhogy a social distancing gondolata hiú ábránd, de gyakran a tiszta víz vagy a szappan is. Az első hullámban ezekkel a "shantikkel" teli nagyvárosok voltak főképp érintettek. 

A COVID-nak való kitettség több okból sem volt alacsony, amit más légúti fertőzések magas száma előrevetített: az indiai népesség D-vitaminhiánya, amit e betegségek mögött elsősorban sejthetünk, rekord magas. 40-90%-ot tesz ki a döntően sötétbőrű (tehát kevesebb D-vitamint termelni képes) indiai társadalomban. Hiába gondoljuk azt, hogy India egy napos, trópusi ország, egyrészt nem egy ország: és csak részben trópusi, északi része mérsékelt klímájú, hideg téllel, a déli trópusokon viszont szintén van monszun és esős évszak: júniustól szeptemberig, ami egybeesik az első hullámmal Indiában. Kulturálisan az indiai ember nem megy napra: "csak a kutyák és a britek". Ennek megfelelően a hiányos (vegán) táplálkozással súlyosbítva a diabétesz, tuberkolózis, kardiovaszkuláris-, autoimmun-betegségek, rák is elterjedtek az országban, és kedvez a COVID-nak is persze.

Ami ennél is érdekesebb a média által elénk festett indiai COVID-armageddon képe tudományos szemszögből nézve nemhogy árnyalódik, de szinte az ellenkezője igaz. Nézzük mit mond a tudomány. Ez esetben a Science Magazine.

Valójában alacsony számú a halálozás Indiában

 

Ezzel szemben az indiai társadalom mégis kevésbé bizonyult fogékonynak a COVID-ra és megfelelő ellátás nélkül is kedvezőbb halálozási statisztikákat mutat, mint a fejlett nyugati társadalmak, amik most Indiára mutogatnak. A paradoxonra magyarázatot kereshetünk a népesség korösszetételében is: Indiában eleve alacsonyabb a várható élettartam, ugyanakkor magas a fiatal népesség aránya, merthogy túlnépesedő társadalomról van szó és nem éppen fogyó-öregedő népességről, mint nyugaton.

Az alacsony várható élettartam persze azt is jelenti, hogy fiatalabb korban válik fogékonnyá a COVID-ra is a népesség, ha megnézzük világszerte azt láthatjuk, hogy a COVID-ban elhunytak átlagos életkora az adott országban várható élettartammal mozog együtt. Ami nem véletlen nyilván. És ennek megfelelően tette azt az állítást egy epidemiológus-demográfus, hogy a COVID valójában nem rövidítette meg senki életét — legalábbis statisztikai értelemben. Ha Indiában fiatalabbak az elhunytak, az ennek is köszönhető. No meg annak, hogy aki megéri az idős kort Indiában az általában jómódú, ami bizony nagy előny, egy villában könnyebb social distancinget tartani, mint a bádogvárosban.

Valójában a fertőzöttek között is jóval kisebb a halálozási ráta

Ugyanakkor nagyobb az aránya a súlyos betegségnek nem kitett népességnek is. ami magyarázat lehet az alacsony halálozás mellett az alacsony riportolt fertőzésekre jutó halálozási aránynak is, az IFR-nek: Indiában 0.1% körül alakul ez a szám, az USA-ban 0.65%-ot mértek. Egyik sem drámaian túl magas persze. Vagyis alig minden ezredik fertőzött halt bele a COVID-ba, ami kétségtelen tény nem egy kimagasló arány, a szezonális influenza nagyságrendje, amit félvállról vettünk eddig, messze a súlyos járványok szintje alatt. Indiának vannak komolyabb problémái, mint a COVID...

A kritikusok, ismerve India állapotait azt hangoztatják, hogy nyilván India alulméri a halálesetek számát, és ezt próbálják a Gangeszen úszó holtestekkel is alátámasztani a bulvármédiában. A brit uralom alatt kiépült indiai bürokrácia fejlettsége azért ezt valószínűtlenné teszi. Az indiai szakértők véleménye szerint legfeljebb 10%-kal térhetnek el a valós adatok a pánik, a lezárások és a logisztikai nehézségek miatt. A halál azért a legtöbb kicsit is működő országban ma már jól dokumentált esemény, ahol éppen nem polgárháború dúl. De sokszor még ott is. Az eredményeket befolyásoló mértékű 100%-os vagy nagyságrendi eltérés elképzelhetetlen, 10% nem befolyásol semmit. És még valószínűtlenebb, hogy minden fertőzést sikerül felderíteni — lásd még a zsúfolt indiai nyomernegyedeket. Márpedig a fertőzések zöme (90%) tudjuk, hogy tünetmentes. Indiában is. 

Van azonban a cikkben pár tanulságos lehetséges magyarázat, ami ellentmond  korábban megismert COVID-sztereotípiáknak.

Többgenerációs család: védelem az idősek számára?

Többgenerációs családok élnek együtt, ami furcsamód védettséget jelent: világszerte a kórházak és az idősotthonok a járvány és a súlyos esetek tulajdonképpeni helyszínei 50-80%-ban, nem az utca, nem a családi otthonok. Olaszországgal kapcsolatban felmerült, hogy az ott gyakran még egy fedél alatt élő idősebb és fiatalabb generációk elősegítik a fertőzés eljutását az egyedül veszélyeztetett idős, beteg családtagokhoz. Indiában a logika valamiért megfordul: az az állítás, hogy lehet az együtt élő generációk inkább védelmet nyújtanak, mert a fiatalok kevésbé betegednek le a COVID-tól, így kevesebb vírust is bocsátanak ki.

A betegség súlyossága a fogékonyságon túl a vírus dózis, viral load, a vírusterhelés függvénye is: mennyi vírus jutott belénk. Ebben van logika. Ezért is fontos a szellőztetés, különösen, ha betegek vagyunk: a saját víruskibocsátásunk nemcsak másokat, de magunkat is újrafertőz és súlyosbítja a tüneteinket. A tartós maszkhasználat is alkalmas lehet ilyenformán egy enyhe vagy tünetmentes fertőzés súlyosabbá tételére. Érdemes ezekre odafigyelnünk.

A kisebb vírusterhelést a gyengébb idős szervezet is könnyebben le képes győzni. Azért nekem furcsa, hogy ugyanaz a kondíció ellentétes dolgokra lehet tudományos magyarázat, de az élet márcsak ilyen. Jó kommentelő is holtig tanul.

A rossz levegő és a dohányzás megvéd a súlyosabb megbetegedésektől?

Igen, itt dobtam le az ékszíjat. Az olaszországi járvány legelején gyakran merült fel, hogy az áldozat dohányzott. Később kiderült, az áldozatok között valóban valamennyivel kisebb arányban vannak a dohányosok. A nikotin védőhatása azzal magyarázható, hogy egy receptorhoz kötődve megakadályozza a vírus bejutását. A COVID elsősorban érrendszeri megbetegedés, bármilyen furcsa és ritkán emlegetett is ez a tény. Nem gondolom, hogy a tüdőnk módszeres tönkretétele általában jó dolog lenne. Az egy érdekesség, hogy a szennyezett, krónikusan gyulladt tüdő kisebb rizikófaktor a COVID esetében. Azért ezt se becsüljük alá, és inkább az egészséges életmódban, a D-vitaminban és egy megbízható hagyományos oltásban keressük a megoldást. Nikotintapasz vagy masszív dohányzás helyett.

A járvány későbbi epizódjaiban már valóban nem a szennyezett levegőjű városok voltak a fő gócpontok: nem Kína és a harmadik világ magyarán, hanem a jó levegőjű nyugati országok vagy a dezindusztriált Magyarország. Egy elmélet szerint a szennyezett levegő egy enzim (CY1P1A1) túltermeléséhez vezet, ami egyfajta méregtelenítő hatással van a tüdőre. A szakkifejezések szerelmeseinek: a jelenséget xenobiotikus metabolizmusnak hívják. Egészségére annak, aki kitalálta!

Más indiai tudósok ezt vitatják. Szerintük a mortalitási minták idővel változhatnak. (Lásd ahogy a dohányzás COVID-dal kapcsolatos megítélése változott pl. az elmúlt egy évben.) Éppen most a fiatalabbakat és jómódúakat érintik a súlyosabb megbetegedések. Emögött meghúzódhat az is, hogy a nyugati életforma, a zárt, légkondícionált terekben eltöltött munkaidő erősen hozzájárul ahhoz, hogy pont a legszükségesebb napfényhez nem juthat hozzá az IT-szektorban vagy más fehér galléros munkakörben foglalkoztatott indiai középosztálybeli. A pánikkal és a bezártsággal kombinálva kitéve pont a jómódúakat a COVID-nak, szemben mondjuk a falvakban szabadban robotoló vidéki szegényekkel, akiket akkor érhet majd utol a COVID, amikor a lezárások miatt tartósan nem hagyhatják el zsúfolt és egészségtelen otthonaikat.

A vizsgálatokat végző tudós azt állítja, hogy noha valószínű az elégtelen egészségügyi ellátás miatt jelentősen növekszik az elhalálozások száma, a kedvező mortalitási arányokon ez sem változtat. Az indiai paradoxon továbbra is fennáll: a COVID fertőzési halálozási rátája alacsonyabb, mint más országokban és viszonyleg kevés az áldozat.

Mennyire lehetnek védettebbek az indiaiak genetikusan? A nyugaton élő indiai bevándorlók mindenütt a COVID által jobban sújtott népcsoportok közé tartoznak. Sokszorta több közöttük az áldozat a mi égövünkön, mint a fehér népesség körében. Odahaza mégsincs tömeges halálozás.

Paradox India-kép a médiában

A legnagyobb paradoxon viszont az, hogy a média által közvetített indiai COVID-képek nem ezekről az ellentmondásokról számolnak be csupán a valóban felfutó esetszámokról, amik még így is eltörpülnek az európai adatok mellett. Az esetszámok zuhanását május közepétől várják az indiai szakemberek. Meglátjuk. Indiával riogatni teljesen értelmetlen. Legalábbis a COVID-ot illetően. A sajtóban népszerűvé váló indiai mutánsról még a 24.hu is megírta, hogy más mutánsokkal együtt nem feltétlenül jelentenek nagyobb veszélyt, akkor sem, ha egyes ellenanyagokat esetleg a mutáns "kikerül"... egy ideig. Sem a betegség jellege, súlyossága, fertőzőképessége nem változott lényegesen.

Tízezrelékeknél-ezrelékeknél értelmetlen arról beszélni, hogy "56%-kal fertőzőbbnek" ítélnek meg egy variánst vagy sem, ez könnyen belátható és ezeknek az összehasonításoknak a tudományossága erősen kérdőjeles. (Ez persze igaz arra is, hogy egy vakcina 85% vagy 95%-ban "hatásos".) A járványok felfutásakor gyors a terjedés éppen, lecsengésükkor pedig lelassul ugyanannak a kórokozónak a "fertőzőképessége"? A nyári mutáns veszélytelen, míg a téli tömeggyilkos? A kórokozó ugyanaz. Mi vagyunk mások.

Jó reggelt kívánok, minden kemény munkával megszerzett virológus PhD mellé!

Nyilván az adott populáció összetétele és a környezeti kondíciók változása határozza meg elsősorban a súlyosságát és a fertőzőképességét is egy kórokozónak. Bár nem törvényszerű, de a légúti fertőzések esetén megfigyelhető, hogy a fertőzőképesség és a súlyosság valahogy inkább fordított arányban állnak egymással: a SARS és a MERS vagy különösen az ebola nagyon magas halálozási rátávával bírt, szerencsére viszont jóval nehezebben tudott fertőzni és terjedni, mint a SARS-COV-2-nek elnevezett kórokozó.