Tudom, másoknak kész válaszaik vannak olyasmire, amiről keveset vagy semmit se tudnak, vagy amiről tudhatnának, de arra sem emlékeznek. Nekem nincs.

Akart a fene erről írni, de az emlékezetkieséses magyar közéletben muszáj.

Felőlem mindenki azt gondol a történetről, amit akar, de pusztán a hosszútávú memóriánk felfrissítésére vegyünk néhány dolgot sorra, amiről általában a többség megfeledkezik vagy sosem tudott.

Index.hu: 1999-2020?

Uh, hát ezt jól benézte mindenki. A Political Capital hívja fel rá a figyelmet, hogy a kormányoldal alkotmányozó többsége korántsem fogyott el még. Már ennek a matematikai ténynek a fel nem ismerése is újabb példája a magyar politika alacsony IQ-jának, de ha hozzávesszük a másik még ennél is elfeledettebb tényt, hogy a kétharmad megtartása nem szükséges feltétele a stabil kormányzásnak, elvesztése pedig nem örömünnepre okot adó ellenzéki győzelem, akkor még inkább beláthatjuk, hogy nemcsak sekély e kéj, de korai is az öröm. A 2010 óta mesevilágban élő ellenzéki politika újabb komikus epizódja: 

Political Capital: Szinte a teljes magyar nyilvánosságon kritikátlanul keresztülment, hogy Koncz Ferenc [fideszes egyéni kéviselő] halálával a Fidesz elveszítette kétharmados többségét.

Dr. Kásler Miklós miniszterkedés helyett nemzeti gyökereinket keresi. BRÉKING: meg is találta. Amikor még a Vereckei-hágón keresztül hurcoltuk be a koronavírust és nem a horvát tengerpartról! Azok voltak a régi szép idők! 

A karanténnak súlyos ára volt. Ha az élet "megóvása" pénzben nem is mérhető, életévekben már igen: az eredmény lesújtó. A COVID-19-re "terápiaként alkalmazott" társadalmi távolságtartás, karantén, lezárások, a "nem sürgős" egészségügyi ellátás, boltok, üzletek bezárása, gazdaság leállítása kétszer annyi emberi életévbe került, mint amennyit a járvány elvett. Hatásos volt akkor a gyógymód? Megérte? Vagy épp ellenkezőleg?

Karl Marx: "A történelem ismétli önmagát, s ami egykor tragédia volt, második kiadásban komédia, az emberiség nevetve vesz búcsút kellemetlen múltjától." Ki mást idézhetnénk? 

Posztmodern. A "White Lives Matter" (Fehér Életek Számítanak) mozgalom világraszóló győzelmet könyvelhetett el egy noname újbudai parkocska Nobel Béke-díjas Nelson Mandeláról való elnevezésének megfúrásával. Sekély e kéj. De ezzel már a posztkarantén tébolyult BLM-világrendet előzzük.

Médiatörténet. Sokak kedvence volt. 20 éve szólalt meg először az éterben az EST FM. Majd 2003-ban már radiocafé 98.6-ként működött tovább, 2011-ben pedig megszűnt 

Tragikomédia. Az uborkaszezonban egyetlen dolog foglalkoztatja a (még) politizáló magyarokat, hogy hova adják le azt a bánatos nemzeti konzultációs kérdőívüket. 

Hogy szükségesek vagy hasznosak voltak a járvánnyal kapcsolatos különböző kényszerintézkedések, amivel szobafogságra és szociális távolságtartásra ítélték az embereket még hosszú vitákat fog eredményezni. A számok alapján egyértelmű előnye nem látszott igazán a korlátozásoknak. A negatív hatásukról, a gyerekek mentális és érzelmi fejlődését illetően viszont készült egy friss amerikai felmérés, amit kedden publikáltak.

Az Európai Unió által alkotott adatvédelmi rendeletet (GDPR) kezdettől fogva sok kritika érte. A DIGI kábelszolgáltatóra most kiszabott 100 milliós bírság rávilágít a kafkai szabályozás visszáságaira.

A független filmesek által készített riport magyarázatot ad a kérdésre, hogy miért sújtotta New York-ot toronymagasan legsúlyosabban a COVID-19 járvány a világon. Az egyik ok a talán magyarnál is borzalmasabb kórházi állapotok: különösen a katasztrofális statisztikákat felmutató Elmhurst kórházban, "a járvány epicentrumának epicentrumában", ahogy a szenzációéhes médiában nevezték, és amiről rejtett kamerás felvételek tanúskodnak. A megdöbbentő interjúból és statisztikákból idézünk.