"Nem azt mondom, hogy mindenki hülye, de hogy nagyon sokan hülyék, az egészen biztos." (Szentesi Zöldi László, 2020. június 1.) +1.
A konzervatív szerzőnek elege lett a jobboldali rajongók "egybitességéből", ami miatt egyetlen szekértáborlogikán kívüli önálló gondolatot sem szabad megfogalmazni.
Ezt a coming out-nak felérő véleményalkotást pedig meg kell gratuláljuk most neki:
"Ha valami olyat írok, amivel nem tudnak mit kezdeni, itt, a Facebookon is előfordul, hogy útbaigazítanak, hogy miről, mit kéne mondanom."
100 év magány: pszichológiailag rettenetesen fárasztó, hogy a történelmünkről képtelenek vagyunk nem pátoszos-érfelvágós tónusban beszélni. "Súlyosbítva azt, ami amúgy is": megterheljük olcsó belpolitikával, karótnyelt emlékezetpolitikai fejtegetésekkel, ami rendre sérelempolitikába torkollik. Feldolgozatlan kamaszkori traumákat cipelő mizantróp nyugdíjasokként viselkedve azonban a világ és az egyre indokolatlanabbul lenézett szomszédnépek is elhúznak majd mellettünk. Amatőr történészkedő vízvezetékszerelők és olvasottságukat kényszeresen fitogtató filozófusok helyett a popkultúra és a húsvér kortársak megmaradt jóízlésének kezébe adnám a megoldás kulcsát. Mert van megoldás: a lelkünkben kell békés határmódosításokat eszközölnünk a munkás hétköznapok és romantikus képzeletvilágunk között.
A hírszerkesztés műfaja nem alapulhat sem megérzésen, sem hasraütésen és főleg nem hazugságokon.
– Ha a mostani tudásunk alapján találkoztunk volna ezzel a betegséggel, azt hiszem az intézkedések valahol azok között lennének, amit a világ meghozott és amit mi meghoztunk. – Valahol a kettő között? – Igen, egyértelműen van javításra lehetőség abban, amit csináltunk. Vannak dolgok amiket jobban tudtunk volna csinálni, de Svédország alapvetően helyes utat választott.
Most van az őszödi beszéd évfordulója. 14 év tanulságos baloldali politikatörténete a teknősbékával és hátán a skorpióval, ahogy átkelnek a NER évtizedén.
Miniszterelnökből divatmárka, néhány kanyarral. 2006-2020. Ez az ember tud valamit. A szimpla gyurcsányozásnak épp ezért nincs sportértéke. Ne eszerint olvassa senki ezt az írást.
A "Mátrix" és a valóság közötti szakadék időnként áthidalhatatlan. A mindent elsöprő hírcunaminak látszólag merőben ellentmondó tények bukkannak elő a statisztikák mélyéről.
Mit szólnál, ha azt mondanám neked, hogy a COVID-19 nem rövidítette meg senki életét?! Megdöbbentő, de (egyelőre) igaz, ahogy egy epidemiolgus-statisztikus professzor állítja!
Politikusok híres futásai. Sokadik rész. Most megosztok egy Facebook-eseményt, ami miatt napok óta képtelen vagyok posztolni a röhögéstől bármit is.
"A Gurmai Zita emlékfutás célja, hogy megköszönjük az ellenzéki képviselők verejtékes - de ennek ellenére fáradhatatlan - küzdelmét az elszámoltathatóságért, a sajtószabadságért, az emberközeliségért és hasonló jól hangzó, de álszent ellenzéki lózungokért. Az emlékfutás befejeztével remélhetőleg majd sok megfáradt ellenzéki képviselő társaságában térhetünk be a Balassi Bálint utcai iDrinksbe - Gurmai Zita hagyományát követve -, hogy az ott vásárolt frissítő alkoholos italokkal egy közös afterrel fújhassuk ki magunkat."
Megírná nekem valaki a kommentekben, hogy Magyar Politikus (Mindegy Párt), miért nem képes megállni és válaszolni az újságírók (nem csak az elv- és kebelbarátaik és/vagy, azok, akikkel a lánya együtt járt gimibe) elemi kérdéseire? Akár azzal a könnyedén begyakorolható formulával, hogy "nem nyilatkozom, köszönöm". Vagy fondorlatosabb módon: "Kérem keresse meg a titkáromat/sajtóosztályt és egyeztessen időpontot és nagyon szívesen válaszolok minden kérdésére, de most sietnem kell. Bocsánat." Ugyanazt jelenti és még mindig ciki, de akár igazolható is lehet, ha utána mégsem hívnak vissza bokros teendőik miatt.
A média, amit én olyan gyakran szidok ezen a blogon, alapvető fontossággal bír, mint a közvélemény hangja és a nyilvánosságot megteremtő intézmény. Magyarán: a közpénzből élő politikusnak, akkor is, ha most pechére nincs döntéshozó pozícióban, munkaköri leírása rúgjamegamacska, hogy megválaszolja a hol okosabb, hol hülyébb, hol alákérdező, hol szivatós kérdéseket. Ez a dolga. Értem? Nem bonyolult. A képviselősködés nem privát elfoglaltság, a közpénzek elköltése nem az intimszféra része. Nem megválaszolni a sokszor magától értetődő újságírói kérdéseket pont olyan, mintha az orvos közölné, hogy nem érdekli a beteg panasza, a taxis inkább hazahajtana a cím helyett, a vízvezetékszerelő pedig a vállát vonná meg, amikor kérdőre vonják, hogy mégsem folyik a víz.
És Magyar Politikus (Mindegy Párt), akár ellenzéki, akár kormánypárti valamiért mégis inkább futóbajnokságra nevez be a nyilvánvalóan csak erre váró kamerák előtt, olykor mindenféle állóképesség és egyéb sporttehetség nélkül is. És égeti magát porig.
Ez többszörösen szomorú épp ezért. Változtassatok ezen, hölgyek, urak, kérlek! Köszönöm!
Néhány szórakoztató és kevésbé szórakoztató videó, ha lemaradtál volna róluk:
COVID-19. Szégyen, hogy nálunk a szerencsére viszonylag enyhe lefolyású járvány kezelését kormány és ellenzék pitiáner vádaskodásai kísérik. Pedig míg a népegészségügy, a kórházak végzik hol jobban, hol rosszabban a dolgukat, szakmailag nem (mindig) alátámasztottak a politikailag motivált, egymásra licitáló kritikák egyik oldalról sem. A közvélemény ezen féligazságok alapján reagálja túl és rendre félre a történéseket. Az igazság mindig bonyolultabb, ahogy a szégyen is mindig közös és lesújtóbb, ha nem nézünk félre.
Bipartizán negatív propaganda. Csak annak örülök, hogy a híres Demokrácia Amerikában c. alapmű szerzője, szegény Alexis de Tocqueville ezt nem érhette meg. 200 éve már az amerikai képviseleti rendszer sikertörténetét fejtegető író a demokrácia számos visszásságára felhívja a figyelmet, de ezt talán még ő sem látta előre: sorra beszámíthatatlan idiótákat választanak vezetőnek az infantilissé vált jóléti társadalmak polgárai. Látnád az én arcomat:
"Nem azt mondom, hogy mindenki hülye, de hogy nagyon sokan hülyék, az egészen biztos." (Szentesi Zöldi László, 2020. június 1.) +1.
