Nagyot. A magyar politikában nemcsak pártok vesznek részt kezdettől fogva, hanem közvéleménykutatók is. 29 éve vitatott, hogy a gyakran szorosan politikai szereplőkhöz köthető kutatóintézetek működése mennyire megbízható. Mi volt előbb a tyúk vagy a tojás, a közvéleménykutatás vagy a közvélemény? Ezért a magyar választásokon nem csak pártok szoktak elbukni, hanem a közvéleménykutatók is...

Mi lesz ebből igaz? A hat bejutásra esélyes párt (Fidesz, Jobbik, MSZP, LMP, DK, Momentum) népszerűsége a négy komolyabb intézet (Medián, ZRI, Századvég, Nézőpont) felmérésében — a választási eredmények ezeknél általában nagyobb értékek, a részvétel függvényében. (adatsor: Török Gábor)

Dúl a számháború a médiában. Ráaásul rég nem arról szólnak a hírek, hogy ki nyeri a választást, hanem furcsamód, hogy ki csípi meg az utolsó helyezéseket a versenyen. Miközben a Fidesz húszezer aktivistája dolgozik országszerte, hogy szavazóikat mozgósítsák, addig az ellenzéki kispártok és baráti médiáik egymást aprítják. 

A választók sokkal tudatosabbak, mint azt feltételezzük. Egész jól értik a választások logikáját. Így az EP-választáson kísérletezőkedvűbbek, kevésbé érzik vérremenőnek a küzdelmet. Ez általában is magyarázat az "anomáliákra". Másrészt a választás egyfajta misztérium. A választók motivációi kiismerhetetlenek. De lássuk, ki nyerte a számháborút legutóbb: 

A 2014-es EP-választás jól "megtréfálta" a közvéleménykutatókat

Ez részben természetes. Az 5-10%-os kispártok támogatottsága is 2-3%-os hibahatárral mérhető, de míg egy 50%-osnál nem feltűnő, hogy 47%-ot vagy 53%-ot mérünk, addig az 1% és a 7% politikai jelentősége ég és föld.

Ez okot ad a tévedésre viszont épp ezért felhívás is keringőre: a közvéleménykutatások ugyanis visszahatnak a bizonytalan szavazók meggyőződésére. Akár választási hajlandóságukat befolyásolja, akár pártválasztásukat. Ismert effektus a győzteshez húzás és a nem bejutásra esélyes pártoktól való elpártolás. Meggyőződésem, hogy ez normális esetben minimális sikerrel kecsegtet, de egy zavaros politikai helyzetben, ami most a magyar ellenzék megannyi kicsiny, távolról alig különböző pártját jellemzi már van esély százalékokban mérhető különbségeket is elérni.

Kutatóintézet	Felmérés időpontja	Pártlista várható választási eredménye / biztos szavazók
		Fidesz–KDNP	MSZP	Jobbik	Együtt	DK	LMP
Ipsos–Tárki–Medián[20]	2014. január 9–29.	48%	20%	12%	5,7%	6%	4%
Medián[21]	2014. április 25-29.	56%	14%	17%	4%	2%	4%
Ipsos[22]	2014. május	56%	16%	17%	3%	4%	3%
Tárki[23]	2014. május 7-15.	57%	17%	14%	3%	5%	4%
Nézőpont Intézet[24]	2014. május 14-18.	46%	17%	15%	6%	6%	8%
EP-választás tényleges eredménye	2014. május 28.	51,48%	10,90%	14.67%	7,25%	9,75%	5,01%

(Wikipedia)

2014. nagyon fontos mérföldkő volt a magyar politikatörténetben, mert ekkor előzte meg a Jobbik az MSZP-t és vált a legerősebb ellenéki párttá. Érdekes módon ezt azonban csak a Medián és az akkor még létező Ipsos jelezte előre. Mindenki más a papírformát hozta ki, ami viszont megdőlt. Az MSZP-t a hibahatár sokszorosával mérték felül. Olykor az elért 10% helyett 20%-ra, amire nem ad fizikai magyarázatot a DK amúgy akkor meglepetésszerűen jó szereplése.

Nyilván az MSZP és a DK egy tortát osztottak fel, ami viszont 2018-ban összesen is kisebb volt már, mint a Jobbiké. Ez volt az első választás, hogy önállóan megmérettette magát az MSZP-ből frissen kiszakadt Gyurcsánypárt és közel 10%-ot kaptak, mint az anyapárt. 2018-ban viszont már csak alig 5%-ot — az utóbbin közel duplaakkora volt a részvétel, ebből látszik, hogy az egyes pártok eredményét a rajongóik választási hajlandósága is meghatározza, Gyurcsány Ferencnek nagyon erős, elkötelezett pár %-os tábora van, de rajtuk kívül a DK nem vonzza a szavazókat, hanem inkább taszítja. A magas részvétel ellenben kedvez az olyan pártoknak, amelyeknek kisebb az elutasítottsága: az LMP-nek, a Momentumnak és a viccpártnak. Általában a protestpártoknak.

Az ember sosem tud annyira okos lenni, mint utólag

Ezért tanulságos a választások után is elővenni az egykori előrejelzéseket. Bár a felmérések zöme nem jósolt mandátumot a DK-nak és az LMP-nek sem, azok mégis megcsíptek 2 illetve 1 képviselői helyet. A jósoltan náluk jobb esélyekkel induló Együtt pedig szintén csak egy mandátummal érhette végül be. A választás legnagyobb "vesztese" persze az MSZP volt. A Jobbikot hiába mérték nagyjából helyesen, az előrejelzések, de mivel az MSZP-t durván túlbecsülték, a kispártokat meg alul, ezért a mandátumeloszlást jócskán átalakult.

(Az MSZP persze nem is annyira a választások vesztese volt, hanem a közvéleménykutatások furcsa nyertese...)

Kutatóintézet	Felmérés időpontja	Pártlista által várhatóan elért becsült mandátumok száma
		Fidesz–KDNP	MSZP	Jobbik	Együtt	DK	LMP
Policy Solutions[25]	2013. augusztus	10	6	4	1	–	–
Voksblog[26]	2013. október 29.	12	5	3	1	–	–
Ipsos–Tárki–Medián[20]	2014. január 9–29.	10	4	3	2	2	–
PollWatch2014[27]	2014. április 6.	10	5	5	–	–	1
Political Capital[28]	2014. április 24.	11	4	5	–	–	1
Medián[21]	2014. április 25-29.	14	3	4	–	–	–
Nézőpont Intézet[29]	2014. május 6-8.	11	3	3	2	–	2
Ipsos[22]	2014. május	13	4	4	–	–	–
Tárki[23]	2014. május 7-15.	13	4	3	–	1	-
Nézőpont Intézet[24]	2014. május 14-18.	11	4	3	1	1	1
EP-választás tényleges eredménye	2014. május 28.	12	2	3	1	2	1

(Wikipedia)

A pártszimpátiák napról napra változnak ezért az időpontokat is érdemes figyelembe venni. A választás egy meghatározott napon van. Sem az előtte, sem az utána történő változásokra nincs tekintettel. Egyfajta pillanatkép, amit aztán négy-öt évig nézegethetünk. 

Meg nézegethetjük a közvéleménykutatásokat és csóválhatjuk a fejünket. Ugyanilyen benézés volt 2018-ban a DK túlértékelése, miközben csak éppen bejutott és a zöldek meglepetésszerűen megelőzték. Az ellenzéki oldalon semmi sem tűnik fixnek. A kormánypártok sikerének továbbra is csak a mértéke kérdéses. Két teljesen külön bajnokságnak lehetünk szemtanúi egyetlen ligán belül.

Érdekességként azzal fejezném be, hogy a közvéleménykutatások egyszerre lehetnek pontosabbak és pontatlanabbak is a választásoknál. Ennek oka, hogy egy közvéleménykutatás tud reprezentatív lenni. Épp elégséges mintanagyság esetén elég már jól adja vissza a pártszimpátiákat. A választás nem reprezentatív. Vagy mindkettő máshogy nem az.

Egy kutatásban a mintavételt nagy pontossággal lehet ráilleszteni a teljes népességre. Ezzel szemben egy választáson mindig a választási hajlandóság dönt, márpedig rengeteg tényezője van annak, hogy valaki rászán az idejéből néhány órát és elmegy a szavazóhelyiségbe vasárnap. Múlik az egészségi állapotán, hangulatán — azon, hogy mennyire akarja épp megvédeni az országot vagy megmenteni a bolygót a végveszélytől. A politika el is követ mindent, hogy minden választást mindent eldöntő csataként mutasson be. 

A legfőbb tanulság persze, hogy nem a közvéleménykutatások, hanem a választások számítanak. És az igencsak más képet fest mint az ezer okból — akár korrupt politikai motivációból is — torzító felmérések. A tárgyilagosság ritka luxus idehaza. Akár a média, akár a törzsszavazók önkéntelenül is egy binárisra butított, hiszterizált közélet hatása alatt állnak. Nem szívesen írom le, de ha minden más korrupt ebben az országban, akkor nehéz lenne elhinni, hogy pont a politikai közvéleménykutatók lennének mind földreszállt angyalok.

Kitölthető legfrissebb felmérésünk az EP-választásra, mondd el a véleményed!

• A kutatások pártos interpretációja külön műfaj lett: Amit a HVG.hu elfelejtett megírni az LMP-ről és a Medián felméréséről
• A felmérések önmagukban megérnek egy misét: Ha szereted a közvéleménykutatásokat, akkor ezt ne olvasd el
• Egy kis ellenzék-bashing, hogy jól induljon a hétvége: Tyúkeszűek és Szél-kakasok az ellenzéki politika szemétdombján

Ősidőktől fogva foglalkoztatja a filozófiai kérdés az emberiséget: mi volt előbb a tyúk vagy a tojás?

Vajon ismerné-e bárki Szél Bernadett nevét, ha nincs az LMP? Vagy ahogy a 444 újságírója írja, az LMP még most is a pártjának azóta hátat fordító politikusnőnek köszönheti népszerűségét, akiről annyit se tudnak a hívei, hogy már nem zöld színekben politizál? Hol az MSZP-nek, hol a Momentumnak csapja a szelet, hol régi pártjának? 

Tudja valaki követni azt az őrületet, ami a parlamenti ellenzék hátsó soraiban zajlik? És akarja-e bárki egyáltalán figyelemmel kísérni még, aki szeretne nem szemlesütve élni ebben az országban, és a penetráns szekunder szégyenérzet ellenére nem a kormánypártokra szavazni? Az ellenzék egy tyúkszaros baromfiudvarra hasonlít inkább, ahol ráadásul Orbán a gazda.

Az ellenzék kaotikus első éve. Most ezen belül is a szemétdombot vesszük górcső alá. 

Tovább

Nem zöld! Rohadó narancsnak nevezte Áder János köztársasági elnököt Vágó Gábor zöldpárti politikus, az LMP EP-listavezetője. Áder János köztársasági elnök egy ideje igyekszik magát zöldként feltüntetni főleg a nemzetközi közvélemény szemében. Gyakran tart előadásokat. Tettei azonban nem igazolják szavait.

Tovább

Rablópártok címmel tényfeltáró riportsorozatot indított a YouTube-on Gulyás Márton ismert videoblogger és aktivista. Azonban a média által túl bőkezűen osztogatott és előítéletes kamupárt címke legalább annyira ártalmas a demokráciára, mint a támogatások lenyúlására szerveződő kis politikai bűnszövetkezetek. A nyilvánvaló csalókat le kell leplezni a demokrácia tisztasága érdekében. De a kamupárt jelző túl gyakori használata szintén csak rombolja a közbizalmat, erősíti a pártokkal, tehát magával a politikával és a demokráciával szembeni előítéleteket.

Tovább

Az ellenzéki pártok és szavazók mintha megfeledkeztek volna Orbán Viktor idehaza és Európában is heves vitákat kiváltó kormányzásáról. Az ádáz cicaharc, amit egymás lejáratása és egymás szavazóinak elhappolása érdekében folytatnak leginkább a mérsékelt szavazók elriasztását váltja ki, és így a kormánypártoknak használ. Ha nem is összefogásra, de legalább összetartásra lenne szükség. Egymás tiszteletben tartására. (Ebbe amúgy mindenkit beleértek. Még a kormánytöbbség híveit is.)“Amíg az MSZP és a Demokratikus Koalíció rajongótábora az LMP-t fikázza, addig Orbán Viktor miniszterelnök csak egy kávét kér.”

Tovább

Melyik az égetőbb probléma? Egy szép régi épületben emberi hibából keletkezett tűzkár vagy csak tavaly 7900 négyzetkilométer felégetett esőerdő Brazíliában? Vagy a gótikus katedrálisoknál is ősibb emberi hülyeség? Április 22. a Föld napja. Bolygónk pedig lángokban áll.

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

I billion should have already been collected for a culture building? In the world there are millions of people and children who need education, food health care and clean water. 7 billion dollars needed to solve hunger problem, it would be necessary. I believe that in some people the pineal gland and brain cells are lost due to too much chemicals. I'm speechless. Am I the only one who does not find that normal? I find it very strange and terrifying. And there are no monuments that make up a country, but the people who live there. It is the people who should be a symbol and not a building. Anzeige ( wegen Markennennung) werbung #2019#notredame#s#speechless#cowspiracy#instagram#instagood#world#children#idiot#france#live#life#paris#notre#human#billionaire

líղժα �‍♂️ (@cara_laroca) által megosztott bejegyzés, Ápr 17., 2019, időpont: 10:03 (PDT időzóna szerint)

 

Nagyobb a füstje mint a lángja.

Franciaország gazdag ország, Párizs talán néhány nap alatt több pénzt keres a turistákon, mint a Notre Dame-ban keletkezett tűzkár, mégis többen mozdulatak meg világszerte, hogy segítsék a helyreállítást, adományokkal, szolidaritással, megosztásokkal.

A Cathédrale Notre-Dame de Paris ugyanis szimbólum. A félig befejezettnek tűnő tornyairól híres gótikus katedrális sok mindent megélt hosszú élete során, hozzátapad a francia történelem, ami a franciák által gyarmatosított világban a világ történelme is egyben. Hiszen mi is többet tudunk 1789-ről, mint az ukrán vagy a lengyel testvéreink történelméről, torz világképünkben ők is "csak" hozzánk hasonló keleteurópiak, félperiféria. De a Notre-Dame az a Notre-Dame. Hiszen még egy Disney-rajzfilmben is szerepel. Mindenki, aki szeretné a nagyvilág szemében civilizált embernek mutatni magát, az most hamut kellett szórjon a fejére. Látványosan.

A jószándék mellett van ebben némi szánalomra méltó emberi gyarlóság is.

A műszaki baleset kapcsán mindent megtudhattunk a Notre-Dame-ról. Többet mint saját húsvér problémáinkról. Azt is, hogy már nincs akkora fa Franciaország területén, amiből a katedrális tartógerendáit pótolni lehetne. Majd importálnak a párizsiak abból a harmadik világból, aminek szisztematikus kifosztására nyugati világ épült. Miközben a katedrális égő tetőszerkezete emberek millióinak együttérzését váltotta ki azonnal összemérhetetlenül kevesebb figyelmet szenteltünk a világon minden másnak. Ennek az egyetlen épületnek a helyreállítására rögtön annyi adomány gyűlt, amiből egész Budapest egy évig finanszírozható volna. Eszement, érdemtelenül nagy összeg.

Az első napokban érkező milliárd dollárnyi adomány az afrikai országok jó részében felszámolná az éhezést. (Bár akár az is elég volna, ha kevesebb élelmiszert dobnánk a kukába. Afrika segélyezése persze bonyolult történet.) Nagyságrendileg tehát most egyetlen épület miatt megmozdult az egész emberiség olyan mértékben, mint amennyire az emberiség kontinensnyi problémái miatt kéne.

A legfontosabb kérdések úgy látszik nem annyira égetőek az emberiség számára. Legyen szó akár az éhezésről, akár a bolygó megmentéséről. 

Néhány lángoló gerenda elég volt beindítani tömegek empátiarohamát, de évi 5000-8000 négyzetkilométer felégetett esőerdő Brazíliában nem vált ki ilyen reakciókat. Pedig azon a túlélésünk múlhat. 1970 óta a brazíliai őserdő egy ötödét pusztítottuk már el. Ha ebben az ütemben haladunk száz év múlva egyáltalán nem lesz fa az Amazonas-i esőerdőkben. És garantáltan minden más is romokban fog heverni, nem csak a Notre-Dame, hanem az egész emberi civilizáció. Nem éppen Disney-rajzfilmbe illő történet.

Talán joggal lehetünk büszkék katedrálisok vagy a technika csodáira, de az emberiség ezen reakciói alapján nem kimutatható, hogy létezik intelligens életforma a bolygón. Felemelő érzés az is, amikor baj esetén az emberek mind megmozdulnak és közösen lépnek fel. De empátiánk olykor annyira tévutakon jár, hogy még az is hihető volt, hogy idehaza pénzt gyűjtöttünk Isaura kiszabadítására. Egyetlen fehér rabszolgalány szívbemarkolóra hangolt filmbeli története több empatikus reakciót váltott ki, mint fekete rabszolgák millióinak valós sorsa.

Helyes globális döntésekhez a szív rég nem elég. Az emberi empátia olyan, mint a nyugdíjas házaspár, akit házaló csalók vernek át és fosztanak ki gagyi és megtévesztő termékbemutatókon. Észnél kéne lennünk. Magunk alatt vágjuk a fát. A Notre-Dame tüze bagatell, ahhoz a világégéshez képest, amit az egyetlen lakható bolygón magunknak okozunk.

Feltüzelt érzelmek.

A tűz, az emberiség első vívmánya, meleget és védelmet is adott számunkra, de egyben a legrettegettebb veszélyforrásunk is volt, ha elszabadult és pusztító erdőtűzként oltott ki minden életet. Ősi reflexünk, hogy felkorbácsolja érzelmeinket és szélsőséges reakciókat vált ki belőlünk. Nemcsak az empátiánkat tüzeli fel, nemcsak a félelmeinket szítja fel, de a gyűlöletet is.

A Notre-Dame iránti eltúlzott mértékű nyugati szolidaritás szükszerűen váltotta ki a harmadik világbeli emberek indulatát: a valódi égető problémák nem Párizs közepén találhatóak. A nyugati ipari társadalom által okozott klímaváltozás Afrikában és a Közel-Keleten érezteti elsősorban hatását. Perzseli fel a termőföldeket, számolja fel az emberi élet alapfeltételeit — okozza milliók kétségbeesett elvándorlását. 

E kétségbeesés primitív reakciókat is kivált. Dühöt és gyűlöletet a nyugati igazságtalansággal szemben. Amikor a francia bevándorló diáklány kifakad, hogy "leszarom a Notre-Dame-ot, csak ti fehérkék deliráltok", akkor ennek ad hangot. És világos, hogy nem tehetné meg ezt mondjuk a mekkai legutóbbi szerencsétlenség miatt Szaud Arábiában főleg öntudatosan ateista kommunista nőként, ahol a katasztrófa emberéleteket is követelt. Ilyet csak nyugaton lehet. 29 éve nálunk is. Amikor szándékosan szélsőségesen és provokatívan ad hangot indulatainak, akkor a legrosszabb nyugati, francia hagyományokat követi.

A szólásszabadság ugyanis szintén kétélű vívmány: akár a tűz. Ugyanúgy kell tisztelnünk, félnünk és védenünk.

Akár igaz, akár nem igaz: csak a nyugati társadalomban megtűrt ez a fajta szólásszabadság. Másmilyen pedig nem létezhet. Így nekünk sem "fatvával" és kiátkozással kell fogadnunk. De nem is önfeladó toleranciával. Józan és átgondolt válaszra volna szükség.

Nem is lehetne franciább és fehérebb, mint amikor a fehér ember ellen uszít. Hiába tagadja az arab származású diáklány kapcsolatát a francia történelemmel, pont ez a történelem az, ami a Notre-Dame-ban is testet öltve megadja ezt a szabadságot az emberi lélek számára. És ez legalább annyira felbecsülhetetlen közös kincse az emberiségnek, mint a bolygó ökológiai rendszere, ami megszült és táplál minket. Szélsőségességében a diáklány legalább annyira obszcén módon francia, mint a Charlie Hebdo, amelynek szerkesztői az emberi jóérzés és az iszlám elleni provokációi miatt muszlim szélsőségesek áldozatává is váltak. Ugyanígy tüzelik fel egyes muszlimok hasonló rasszista kirohanásai az európai rasszizmust. 

A gyűlölet mindig gyűlöletet szül, tudjuk. Ok és okozat láncolata nyilvánvaló, azonban nem ad felmentést sem egyik, sem másik szélsőséges reakcióra. Legfőképp egyetlen szélsőséges kijelentés sem jogosít fel a fizikai erőszakra. És azt talán szintén nem tudtuk, hogy a kritikátlan empátia szintén gyűlöletet szül. Ahogy a kritikátlan tolerancia szintén előbb-utóbb túlreakciókba csap át. Ez a gyűlölet a klímaváltozással együtt egyszerre emésztheti fel az emberiség egyetlen és közös életterét. Hamuvá váloztatva mindent, amiért elődeink gyönyörű katedrálisokat és mecseteket emeltek egykor.

A Charlie Hebdo elleni merénylet után mindenki Charlie volt — talán jogosan. De nem csak Charlie vagyunk, hanem az arab diáklány is. A Föld napján a bábeli hangzavarban meg kéne hallanunk amit a bolygó üzen: je suis Notre-Dame. 

Kitölthető legfrisebb felmérésünk az EP-választásra:

Még több közvéleménykutatás:

Amit a HVG.hu elfelejtett megírni az LMP-ről

A HVG volt régen az a hetilap, amit érdemes volt kézbevenni, ha az ember informatív anyagokat akart olvasni pártpropaganda helyett. Kevesen tudják, de a HVG.hu-t nem ugyanaz a szerkesztőség készíti, mint az amúgy szintén jobb napokat és magasabb olvasottságot is megélt hetilapot. Mostanában...

A HVG volt régen az a hetilap, amit érdemes volt kézbevenni, ha az ember informatív anyagokat akart olvasni pártpropaganda helyett. Kevesen tudják, de a HVG.hu-t nem ugyanaz a szerkesztőség készíti, mint az amúgy szintén jobb napokat és magasabb olvasottságot is megélt hetilapot. Mostanában klikkvadász, botrányszagúra hangszerelt címadással próbál olvasókat szerezni az online változat. Kár érte. Szerettem. De nem csak ez a gond. Hiány van a piacon színvonalas, olvasható és nem elfogultan pártos médiából. A HVG.hu egyre inkább Origo-szintű propagandalappá válik.

Tovább

Rettenetesen idegesítenek a politikai élőhalottak. Mégis nehézemre esne kifejezni azt a megvetést, amit az SZDSZ nevű 2010-ben választók által végleg elzavart párt a mai napig kelt bennem. Túl hosszú a bűnlajstromuk, hogy kiemeljek bármit is. A négyes metró, a korrupció csak hab volt a tortán. A hazai liberálisok-balliberálisok főbűne a liberális demokrácia három évtizeden át tartó megcsúfolása. Minden más vélemény kiszorítása és lejáratása. Az inga azonban mindig visszalendül. Ennek a levét issza most mindenki más is rajtuk kívül. Bár hajlamosak lennénk már elfelejteni viselt dolgaikat, de újra és újra felbukkannak a belvárosi utcákon, mint a zombifilmek szörnyei, hogy emlékeztessenek minket, miből nem kérünk.

Tovább

Nem április elsejei tréfa. A hír igaz. Visszavonult Gyurcsány Ferenc!

Ugyanis éppen 30 éve, a rendszerváltás hajnalán vonult vissza a politikától Gyurcsány Ferenc későbbi szocialista miniszterelnök. Megint a tegnapi újság a legérdekesebb:

"Diktatúrát nem lehet átépíteni.

Szakítani kell végre azzal a leegyszerűsítő politikával, ami bal- és jobboldal, vagy népiesek és urbánusok, fideszesek vagy KISZ-esek párharcaként festették le a világot.

Ebből én kiszállok;..." 

— Gyurcsány Ferenc, Népszabadság, 1989. június 22. — arról, hogy miért szállt ki a Demiszből.

Derék, igen derék. Gyurcsány Ferenc nem kért a politikai megosztottságból, finom érzékeny lelkének sok volt polarizálódó közélet. Visszavonult a politikától.

Tovább

Tovább