Bár 2010 óta a legismertebb korrucióellenes politikus az országban, együtt hoztak létre egy Korrupcióellenes Szövetséget mégsem szólalhat fel az "összellenzékinek" mondott demonstráción. Akik miatta mentek volna ki, hiába várják holnap Vágó Gábor beszédét az október 23-ai tüntetésen.
Tüntessünk együtt? Mi baj lehet belőle?
Nagy a demokratikus "összefogásigény" továbbra is a forrongó ellenzéki oldalon... És íme az újabb példája annak, hogy ez miért lehetetlen. Az LMP-be és a politikába idén januárban visszatért egykori képviselő, Vágó Gábor nem elég jó az LMP-ből kilépett Hadházy Ákosnak. Elég jó viszont neki az az Erzsi macskát megszemélyesítő Homonnay Gergely, aki legutóbb idős szomszédja halálát kívánta publikus posztban, mert pusztán azt gyanítja róla, hogy kormánypárti szavazó...
Én azt gyanítom az illetőről, hogy valami nagy baj van vele, hisz hol macskának, hol többségnek gondolja magát és nyugdíjas nénik ellen forral gyilkos gondolatokat. Hadházy Ákosról meg azt gyanítom, hogy rossz társaságba keveredett. Volt ő végül is már fideszes politikus is... miért pont most döntött volna okosabban?
Hát... demokráciát tanulni továbbra se Magyarországra érdemes jönni...
Áprilisban írtuk: Az ellenzék után a tüntető civilek is meg szeretnének bukni
Az emberek mindennapi életétől egyre távolódó és öncélú politikai hisztéria csak újra növelni fogja a politikától való elfordulást — a 2018-as választási részvételt is ugyanis azért tekinthetjük magasnak közel 70%-kal, mert sosem láttunk még magas részvételt az emberek feje fölött végrehajtott rendszerváltás óta — 1945-ben 93% volt a részvétel. A hanyatlónak csúfolt nyugat-európai demokráciákban átlagosan 77% megy el szavazni, de Csehországban és Szlovákiaban is 80% felett volt az átlagos részvétel. Ennek valami oka csak van! Pl. az, hogy a politikának az emberekről kell szólnia, nem az amúgy marginális és alig megkülönböztethető klikkek öncélú hatalmi harcáról, akik mögött jó, ha egy-egy oligarcha vagy szubkultúra ha meghúzódik, mert az legalább jelent valami siralmas kapcsolatot a valósággal.
Aktuálisabb ez, mint valaha.
Mi ellen is tüntetünk?
Lehetne a közpénzek (és a más vélemények) eltüntetése ellen. Hát most különösen...
Személy szerint erre a hosszú hétvégéken és a nemzeti ünnepeken kívül bármely napot alkalmasabb időpontnak tartanék, viszont jószerivel bármely pártszékház előtti teret alkalmas helyszínnek lassan. Egyszerűen nem lehet szeretni ma a politikai pártokat, akár az "ellenzéket", és van ennek ezer oka. Oka pl. az olyan politikai kalandorok girbe-gurba életútja, mint a Vágó Gábort kicenzúrázó főszervező Hadházy Ákosé. Valószínű korábbi pártjai bánják a legkevésbé, hogy már nem ott folytatja a karrierjét, ahol korábban. Pedig folytatja: fogadalma ellenére — hogy ha kettővel korábbi pártja, a Fidesz többséget szerez újra, akkor nincs értelme a parlamenti politizálásnak és be sem ül a képviselői székbe — végül csak lebeszélte magát erről, és mandátumát és megemelt milliós képviselői fizetését megtartva keresi a megújulást most Márki-Zay Péterrel, egy momentumossal, egy bukott szocival s egyéb másod-, harmadvonalbeli politikusokkal, meg aki még arra jár...
Mit akarnak? Még mindig nem tudjuk. (Összefogást, némi kirekesztéssel...)
Ha felelevenítjük a négyéves szekszárdi pletykát, hogy a korrupcióellenesség fő kiváltója, hogy nem jutott neki trafik az osztozkodáskor, akkor már az ő korrupcióellenes küzdelme is egy igazi magyar történetté alakul a szemünk előtt. Akár mint Simicska Lajos nemzetmegmentő terve, miután összeveszett Orbán Viktorral és Mészáros Lőrinchez kezdett spontán módon áramolni a pénz. Összeveszésben nagyon jó itt mindenki. (Ebben már megvalósult a nemzeti egyetértés rendszere.)
Ez tűnik a korrupt rezsimek gyenge pontjának: előbb-utóbb valakinek csak nem jut a zsákmányból, és akkor borítja az asztalt. Én csak azt nem értem, hogy miért kell mindig új asztalokhoz odaengedni ugyanazokat a már többször lebukott szereplőket. Mi újat várunk?
