Rettenetesen idegesítenek a politikai élőhalottak. Mégis nehézemre esne kifejezni azt a megvetést, amit az SZDSZ nevű 2010-ben választók által végleg elzavart párt a mai napig kelt bennem. Túl hosszú a bűnlajstromuk, hogy kiemeljek bármit is. A négyes metró, a korrupció csak hab volt a tortán. A hazai liberálisok-balliberálisok főbűne a liberális demokrácia három évtizeden át tartó megcsúfolása. Minden más vélemény kiszorítása és lejáratása. Az inga azonban mindig visszalendül. Ennek a levét issza most mindenki más is rajtuk kívül. Bár hajlamosak lennénk már elfelejteni viselt dolgaikat, de újra és újra felbukkannak a belvárosi utcákon, mint a zombifilmek szörnyei, hogy emlékeztessenek minket, miből nem kérünk.

A demokrácia vajon mi? Még mindig Magyar Bálint és tettestársai mondják meg?

Magyar Bálint (SZDSZ) a mai napig úgy látszik tudja, hogy kinek szabad elindulnia egy szabad választáson és kinek nem, mintha 1980-at írnánk. Nem vetkőzték le sosem szocializációjukat, sokuk a még ennél is rosszabb 1950-es évek diktatúrájának vezetőinek családjában nőtt fel. Mi mást tanulhattak volna a demokráciáról? Legutóbbi sommás értékelését a szocialista mohóság miatt meghiúsuló összefogásról a Facebook-on adta közre:

A képlet elég egyszerű. Magyar Bálint (SZDSZ) nem szereti az LMP-t, mert azt nem az ő köreikből irányítják. Az ö "körei" pedig egyre kisebbek és kisebbek. Most már a nyugdíjaspostás se köszön előre. Magyar Bálint nevére a botrányos oktatáspolitika, az újraíratott érettségik miatt emlékezhetünk. 

A magát egykor mégis nem túl szerényen a szakértelem egyedüli birtokosának hirdető SZDSZ a rendszerváltás első két választáson még tekintélyes pártnak, örök másodiknak számított. A liberálisok arroganciájából azonban a magyar választók négyévenként egyre csökkenő mértékben kértek. (Ilyen a demokrácia, Bálint, Gábor, János!) 1998-tól már csak a szocik hátán jutottak be. Aztán 2010-től az ő hátuk se bírta ugye a belvárosi koloncot. Ma pedig az MSZP-DK népszerűsége apad évről-évre. Érthető, hogy az "ő köreik" idegesek.

A hatalomért azonban egyre mindhiába kapkodnak. Még Budapesten is. Budán a sok helyen 14%-os LMP támogatása nélkül láthatóan nincs esélyük. Pesten a belvárosban is necces, de a külvárosban erős Jobbik nélkül végképp esélytelenek.

De ki az az ostoba politikus, aki válogatott sértésekkel építene szövetséget? A képlet elég egyszerű. Valaki, aki azt hiszi ő szarta a spanyolviaszt. Magyarán: balliberális.

Ami 2010 után jön azt röviden úgy hívjuk: Kétharmad 

Vagyis a vízözön. Főleg az "ő köreiknek". A mágikus törtszám. Azt jelenti: az erőviszonyok durva felborulása a Fidesz javára, amivel Orbánék nem szégyenlősek élni és visszaélni. Nem annyira jó ez senkinek Orbánon kívül. De a választók háromszor ítélték meg úgy, hogy még mindig inkább ez, mint ami régen volt Demszkyék és Magyar Bálinték mekmesterkedései mellett — vagy akár bármi a háttérből a balliberálisok által menedzselt káosz. Mondom: a választók. Nem múlt máson, csak a demokrácián. Bármit hallucinálnak az SZDSZ-árvák.

Közben új politikai erők sora szorította még inkább vissza a szocik utódpártjait. Az ellenzék vezető pártja a szélsőjobb lett, a zöldek is bosszantóan útban vannak és hol 5%-ot szereznek, hogy majdnem 8%-at. A Fővárosban is megkerülhetetlen 10-15%-okat. Erről szól Magyar Bálinték kirohanása. Azóta az LMP mellett is megjelentek új szereplők. A Momentum és a Kutyapárt, akik továbbosztják a tortát. Emlékezzünk: 2010-ben még csak 3 ellenzéki párt volt. De azóta az LMP-t és a Jobbikot is kettészakította a balliberálisokkal való összefogás, de az osztódással szaporodásban a balliberálisok álltak az élen, 4-5-6 kisebb-mégkisebb pártjuk is szaladgál a főleg fővárosi bolhacirkuszban. Ráadásul az LMP mellett a Momentumosok is úgy halmoztak fel politikai tőkét, hogy nem kértek a bukott balliberális politikusokból. Eredetileg.

Jó. Most meggondolni látszanak magukat. De ezzel majd ők kell elszámoljanak a választóik felé. Illetve az elnökségük a küldöttgyűlésük felé, akik nem hagyták szó nélkül. Zárójel bezárva. Mi messziről szurkolunk.

De az MSZP, sőt az SZDSZ is itt kísért még a közéletben, mint valami rossz szellem. Ez is demokrácia, nem én mondom meg nekik majd, mit tegyenek, nem vagyok Magyar Bálint ugyanis. A választók zavarhatják el őket, ha megunják a műsort. Szóval a politikai zombiknak is van joga. Bukott politikusok is próbálkozhatnak újra. Mégha normálisabb országokban ez nem is divat. Az szenilisebb választók egyre fogyatkozó koszorújában bizonygatják maguknak, hogy ez nem az ő kapuzárási pánikuk. Valaki más hibája, hogy nem jön össze a mutatvány.

Nos sajnálom. Ez már eldőlni látszik, a harmadik kétharmad egyértelmű ítélet: 

Ahelyett, hogy az SZDSZ kísértetei eltűnnének kínos pillanatokat szereznek az azóta féltucatnyi új liberális mikropártnak médiamegjelenéseikkel — lásd a félbolond Demszky. Ha lenne médiaetika, akkor nem készül vele egy komplett "Szalacsi-portréfilm". Muníciót adva ezekkel a megszólalásokkal a 888 vagy a Pesti Srácok akár kevésbé ügyes szerzőinek is, hogy tudatosítsák a Fidesz híveiben: sokkal jobb, amikor az "övéik" lopnak, mint amikor még Demszkyék és a szocialisták lopták szét a BKV-tól kezdve a parkolóórákig a fővárost. 

EP-választás jön, de tudjuk nem az az igazi tét ezeknek a "köröknek", hanem a még meglévő fővárosi önkormányzati pozíciók megőrzése és újraosztása. Az LMP erre az elvtelen és aránytalan osztogatásra mondott halkan nemet, ami ki is verte a biztosítékot a vesztüket érző bukott baloldalon. Akik ezzel valójában szívességet tesznek a zöldeknek. Még a legjámborabb embertől se várható el, hogy mosolyogjon, ha lábtörlőnek használják. Fene se érti a zöldeket, hogy miért nem reagálnak úgy, mint az általuk támogatott főpolgármester-jelölt, Puzsér Róbert: "húzzatok a kurva anyátokba"  — és többet ne gyertek hozzánk vissza. Kb. ennyi kellene legyen jó ideje minden összefogás hisztériára a válasz.

Az ember mégse azzal fog össze, aki naponta árulózza le. Ugyebár?

Meg nem is arra bízza a tárcáját, aki eddig csak kivett belőle? Ugye?

Nálunk valahogy az evidens dolgok sem annyira nyilvánvalóak. S hiába mutogatnak az ő balliberális köreikben állandóan Európára, ami a legfőbb ismertetőjelük, Európában már elkenték volna a száját, aki így bepróbálkozik. Még valamikor kétszáz éve — nem túl finom módon. Csak nekünk eddig nem volt kétszáz évünk ilyenekre. Csak harminc. 

Magától értetődő az is minden európai számára, hogy a saját érdekeit neki magának kell megvédenie. Az SZDSZ feje tetejére állított hamis liberális logikával a magyar érdekek védelmét eleve bűnösnek állította be. Nos nem is jött létre erős hazai magángazdaság a rendszerváltás után... Sehol máshol nem hagyatkoznak ennyire a multikra és nem függnek ennyire tőlük, mint mi.

Hányszor kell még elzavarni az SZDSZ-t?

Az általam nagyra tartott budapesti polgár megint kap egy esélyt, hogy értelmes döntést hozzon, és ne dőljön be hencegve bevallott "trükkök százainak", amit a Fidesszel állítólag nagyon szoros kapcsolatokat ápoló Molnár Zsolt (MSZP) és az MSZP-t az "összefogás jegyében" kettészakító Gyurcsány Ferenc (DK) bevetnek. Legutóbb kilóra megvásárolva vagy csúnyán felültetve az eredetileg teljesen más irányt képviselő Momentum-elnökséget.

Ideje lenne ennek a hiábavaló, néhány parkolómaffiás milliócskát hozó umbuldának véget vetni. Puzsér Róberttel pl. Hiszen a teszetosza Karácsony Gergőtől igazából semmit se lehet várni.

De ha ez újabb öt év Tarlóst jelent, az se akkora ügy. Hiába hergelnek, ez a választás nem Orbánról szól — még mindig inkább Demszkyről. Az előző tízbe se haltunk bele, hisz még Demszky-dúlás húsz évét is túléltük. Tarlósék legalább a BKV-t rendbe tették. A Ligetet és a Rómait meg megvédjük a szocik nélkül is. Frissítsük fel a memóriánkat. Vessünk egy pillantást az zombi-SZDSZ-re, amikor szembejön az utcán, a lakógyűlésen, a boltban, a Facebook-on. Van valami, ami a Fidesznél is rosszabb.

A kétharmad okozója Demszky és Gyurcsány — még a birkatürelmű magyar választónak is betelik a pohár egy idő után

A kétharmad okozója az MSZP-SZDSZ kormányok és városvezetés leplezetlen korrupciója és katasztrófába vezető gazdaságpolitikája. A lakáshitelválság, amit Gyurcsány Ferenc ott rontott tovább, ahol tudott. Gyurcsány kényszeres mozgása és idegesítő ripacskodása. Ami miatt a választók a kutyájukat se bíznák többé ezekre, akárkivel fognak össze, nem érdekelnek senkit. A választók zöme már annyira azért nem tudatlan.

A mai napig velünk élő MSZP-Fidesz parkolómaffia ügye azt mutatja: hamis az a kérdés, hogy Fidesz vagy nem-Fidesz. De ha igen, akkor a többség azt fogja mondani: akkor inkább a Fidesz.

Ez a bibi.

Mert mi volt a Fidesz előtt a fővárosban, ami most a remélt zsákmány, ami miatt az EP-választást is kockára teszik az MSZP-ben? Végtelenített metróépítés. Szétlopott BKV. Demszky-bunkók. Kátyúk és közben dudáló főpolgármester. A Gyurcsányhoz hasonlóan furcsán viselkedő Demszky Gábor...

Az MSZP-SZDSZ két évtizedes fővárosi regnálása bőven elégséges válasz minden Magyar Bálint-i, Pesti Bulvár-os, Nyugati Fény-es, B1 blogos összefogás-hisztériára. Hisztériára és őrületre, ami egyes politikai élőholtaknál mára már szétfeszíti a képernyőt és orvosért kiált. Nem pedig összefogásért.

Bajnai nem jár egyedül. A Gordonblődség

A balliberálisok újabb és újabb verzióinak próbálkozásai sorra buknak el. Bokros MoMá-jára már senki se emlékszik, de tavaly Bajnai pártja is végleg búcsút mondott a közélettől. Fodor Gábor Liberálisai pedig úgy érezték inkább nem futnának neki az EP-választás kudarcának. Marha érdekes, hogy az összesfogás fanatikus liberálisok miért alapítanak évente új pártot a meglővő féltucat mellé? Itt van nekünk utódpártnak a fél bukott SZDSZ-szel teletömött DK is. És... friss húsként a helyét kereső, a választásokon eddig nem túl sikeres Momentum.

2009, a balliberálisok utolsó "jó" éve az ország számára az egyik legrosszabb volt.  A csődgondok Bajnai, aki azt hirdette nem akar politikus lenni — csak véletlenül úgy alakult, lásd még Karácsony Gergő hasonló elszólásait —, majd egy rövid és csúfos epizódra mégis visszatért 2014-ben. Valóban egy forintot vett fel a milliárdos miniszterelnök, noha előrehozott választásokat is tarthattak volna, akár már 2006 ősze után, ahogy ilyenkor illik. Hogy mennyiben csak egy kormány és másik kormány volt Gyurcsány Ferencé az egy bizarr visszaemlékezés, hiszen Bajnai Gyurcsánytól kapja a kezébe kormányrudat, ugyanannak az MSZP-nek a támogatásával.

Bajnai interjúkötetének címe is kellőképp erőltetett Frontsebészet. Nincs mit heroizálni 2009-en. Hitelesebb cím lett volna mondjuk a "Gordonblődség".

Most mégis úgy tesz, mintha az ő egy éve nem ugyanannak a szégyenletes nyolc évnek lett volna a része. Tehát finoman elhatárolódik mindentől, aminek részese volt. De végképp nem lett meg az egy utána: az általa gründolt Együtt-2014 is külön indult 2018-ban, de már hiába árulta a petrezselymet. És tavaly az egy százalékot se érte el a választásokon. Úgy tűnik nagyon nem akkora a szerelem már a nagyon liberálisok között sem. Egymást is alig tolerálják. Bár Bajnai Facebook posztjában állítja, nem kíván visszatérni a politikába, már maga a felvetés és a kötet megjelentetése, azt sejteti, hogy még érdekli a téma — vagy mások megint előkukáznák, tekintve, hogy Karácsony már duplán elhasználódott.

A balliberálisok és Bajnai semmit se felejtettek és semmit se tanultak, mint a Bourbonok. És hiába zavartuk el őket, itt lihegnek a nyakunkba még mindig. Hogy tekint-e bárki élő ember nosztalgiával a 2009 gazdasági válságára Bajnain és társain kívül, az nagyon kérdőjeles. Hogy szükség van-e egyáltalán rájuk — ahogy írtam — a döntés a választópolgárokon múlik, és elsősorban most az EP-választáson lehet nekik üzenni!