Nem kell bő lére erereszteni a DK kampányüzeneteinek gyorselemzését. Az EP-kampányról szóló sorozatunk MSZP-ről írt része a DK-ra is érvényes. Leszámítva, hogy a DK-ban nem okoz megosztottságot a Szanyi kapitány által vadkapitalistaként jellemzett Gyurcsány Ferenc személye: a DK-ban mindenki szektás hívő. A két balliberális párt közül az alig 5%-ot elérő Gyurcsánypárt tűnik mégis a leginkább "egyben lévő" pártnak. Az egymásnak keményen nekimenő, random párbeszédesekkel felhigított MSZP-hez képest a hirtelen előretolt pártelnök-feleségen és fegyverhordozóin érződik az, mintha valamit akarnának a politikában, nem csak a tehetetlenségi erő tartja őket a pályán.

Az MSZP-DK-kartellhez csatlakozott Momentum is inkább a közhelyek birodalmában bolyong, és az újszerűség hímporából próbál továbbra is politikai tőkét kovácsolni, ami most sajnos kevés lehet. Viszont minden amatörizmusuk ellenére a balliberális érzelműek számára hiteles alternatívaként a Momentumot tudjuk inkább jószívvel ajánlani.

Gyökerek. Az MSZMP-s, KISZ-es idők adják a szocializációt, a kapcsolatrendszert, ami Gyurcsány Ferencet befolyásos üzletemberré, sőt az országot és az MSZP-t bedöntő miniszterelnökké tették. A DK-ra ma már sokkal inkább jellemző a szoci tempó, mint a pártszakadás óta egyre halványuló, önbizalomhiányát, hol ostoba trágársággal, hol kikukázott ex-LMP-sekkel pótolni kívánó MSZP-re. Míg az MSZP-t a hatalmi harcokban elvérző óriások egyre silányabb kompromisszumokban egyeznek ki, addig a DK-ban lényegében természeti törvényként biztosítja a hatékonyságot és a pártegységet a Gyurcsányra szabott dékás "orbánizmus".

Ezzel be is fejezném a gyurcsányi rétegpárt és a tekintélyelvűség keserű dícséretét. Gyurcsány maradandó visszatérő migrént okozott az egész magyar társadalomnak, és ez behatárolja lehetőségeit a pályán.

Sosem lehet belőle már miniszterelnök.

Az EP-kampányban ezt a hatást enyhítendő dobták be Dobrev Klárát. A gyurcsányi minikirályságban, a királynő mindent tud, amit az udvartartáson kívül utált király tud, bírja az alattvalók hűségét, de személyéhez nem tapad az a bizonyos közbeszédbe átment "elkúrás" — mint tudjuk Gyurcsány Ferenc maga ismerte be ezekkel a szavakkal, hogy kormányzása katasztrofaspirálba taszította az országot. Enélkül a DK-jelenség nem értelmezhető. Álljon bármilyen szívünknek kedves és modern gondolat az ötletelésben mindig is túlságosan is kreatív Gyurcsány Ferenc programjában. A Gyurcsánypárttal és jelöltjeivel több probléma van, mint akár a mindenki által leírt szocikkal.

A DK-program jórészt az MSZP program szimpla másolatának tűnik. "Európai" minimálbér és egyéb hasonló nagyotmondások sorával kecsegteti a választókat, erről eleget írtunk. (Az már a gyurcsányi udvartartás kontraszelekciójának terméke, hogy egyik gyöngébb jelöltjüknek, Rónai Sándornak a miskolci vitában sikerült megígérnie, hogy minden európai európai minimálbért fog kapni(!) — ami azért bocsánatos nyelvbotlásként is gyönyörű öngól. Legtöbben nem örülnénk, ha holnaptól csak a minimálbért kapnánk. Persze egyik ellenzéki ellenfele se csapta le a magaslabdát...)

Ami viszont innováció, hogy a DK az egyetlen párt talán, amelyik tényleg karakteresen leteszi a voksát Európa-ügyben. A DK-nak ugyan nem lehet befolyása az integráció folyamatára, de filozofálni és víziókat megfogalmazni ettől még szabad. Rétegpártként pedig megtehetik a legdurvábbat is bemondhatják. Az egyik szélsőérték az unióból való kilépés lenne — akár lehetne ez is a karakteres gyurcsányi üzenet, de természetesen a DK a kézenfekvő legeurópaibb jelzőt igyekszik magára aggatni szerényen és az Európai Egyesült Államok szómágiájába sűríti bele Európa-koncepcióját. Ez legitim felvetés: a DK tehát azt gondolja minden bajunkra egy európai szuperállam lenne a megoldás. Főleg a balliberálisok politikai sikertelenségére...

Hisz ez részben abból a felismerésből fakad, hogy a DK a hazai politikában nem rúghat labdába, egyfajta európai főhatalmat a magyar fölé emelve érezheti úgy sok magyar balliberális szavazó, hogy úgy már mégis legyőzhetnék Orbánt. A DK nekik muzsikál. Reménytelen ábrándról van szó, hiszen Orbánnak (és a többi állami vezetőnek) magának kéne járomba hajtania a fejét, ennek pedig vajmi kevés a valószínűsége. Az integráció ezen szélső formájára a kontinens pedig nem érett meg. Láthattuk, hogy a közös valuta is milyen gondokat okozott a dél-európai államokban és mennyire elmélyítette Görögország válságát a trojka (EU, IMF, EKB) személytelen és antidemokratikus túlhatalma a bajba jutott tagállam fölött.

Nem könnyű és nem veszélytelen tehát ez az európaiság. Hasonló módon az Európa népétől távoli brüsszeli elefántcsonttornyában uborkagörbület-ügyekben fontoskodó eurokraták borították ki a briteket, akik végül bebolondíthatóak lettek a Brexitbe. Tehát most van itt legkevésbé az ideje talán erről beszélni, először is meg kéne erősíteni az EU-ban azt, ami azt összetartja — vagy inkább megtalálni. Enélkül mindössze 

üres gyereknapi lufi a DK egyesültállamokozása 

A másik fő probléma a DK-s nagyotmondással Európa-ügyben, hogy senki sem nevezheti magát "legeurópaibbnak". Pont ahogy senki sem nevezheti ki magát a legmagyarabbnak. Egyrészt mert nincs ilyen verseny. Másrészt ez más pártok, politikusok, emberek ledegradálását és kirekesztését jelenti az amúgyis gagyivá tett "európaiságból". (Illetve tükörszerűen a kormányoldalon magyarságból.) Az ember ilyet nem mond magára. A "legeurópaibb" kijelentés már önmagában is nevetséges és magyartalan, ha úgy tetszik: "európaiatlan". Ez az önmeghatározás is önmagában jelzi, hogy a Gyurcsánypárt híján van az európai politikai kultúrának. Az arányérzék és az önmérséklet hiánya végigkíséri Gyurcsány politikai karrierjét, a 2006-os szemkilövetésen át napjainkig.

Gyurcsány úgy nyúlná le és lúgozná ki az európaiságot, mint Orbán tette a nemzettel — a nemzeti dohányboltok korrupciós tragikomédiájába torkolva.

Gyurcsányt sokmindennek nevezhetnénk, cezaromán bizánci hazudozónak éppúgy, mint pozőr balkáni szerencselovagnak, nagyon kelet-európai a meggazdagodásuk Dobrev Klárával a rablóprivatizációban, amiben a befolyásos őskommunista anyós szerepe is jelentős volt. Bizarr és harmadikvilágbeli jegyeket mutat, a férjet váltó feleség a pártlista élén. Épp ezért hogy Gyurcsány vagy Dobrev a 

"legeurópaibb"

lenne, azt az is bőven cáfolja, hogy bevallottan Gyurcsány Ferenc volt a 2002-es

"huszonhárommillió románozás"

értelmi szerzője. Románia ekkor még nem volt az Unió tagja, az akkori Orbán-kormány kétoldalú megállapodást írt alá a román kormánnyal a magyar munkaerőpiac megnyitásáról cserébe szimbolikusan kifejezhettük a nemzeti egységünket és kedvezményeket adhattunk a romániai magyar kisebbségnek. Mégis milyen európai az, aki más európai polgárok ellen, köztük másfélmilliónyi romániai magyar ellen idegenellenes gyűlöletkampányt indít?

Milyen ember egyáltalán az, akinek eközben a felesége ráadásul bolgár származású...?

Ez a szemforgató cinizmus jellemezte többé-kevésbé a szocialistákat egész végéhez közelítő történetük során, de míg az MSZP-n belül számos más politikai érdekcsoport is ellensúlyt biztosított a törtető gyucsányi szociopátiával szemben a DK-ban ilyen fékező-moderáló tényezők már nincsenek jelen. Töményen kapjuk a nárcisztikus önteltséggel büszkén vállalt gyurcsányi "trükkök százait". Nem véletlen, hogy olvasóink körében a gyurcsánypárt elutasítottsága a Mihazánkéval vetekszik. A gyurcsányi politika persze ön- és közveszélyes. Egyedül Orbán kormányzására nem veszélyes épp ezért. Se lenyelni, se kiköpni nem tudta eddig az ellenzéki térfél.

A déákás Nyugati Fényen és tmás lapokon keresztül egyszerre támadják szövetségeseiket és a többi ellenzékit, a XIII. kerület mindmáig sikeres szocialista polgármesterétől a zöldekig. A DK saját csúfos választási bukását ügyesen sikerült az LMP-re hárítani, ezért a DK-nak igazi félnivalója most a tapasztalatlan Momentumtól van, akik idén már vonzóbbnak bizonyulhatnak a liberális szavazók körében és az meglepetésre a DK visszaeséséhez vezethet. Számukra Gyurcsány Ferenc a halálos ölelését tartogatja.

A magyar választóknak persze még lehet beleszólása az ügybe... Vagyis menj el és szavazz.

Kitölthető legfrissebb felmérésünk az EP-választásra, mondd el a véleményed a pártokról és Puzsérékről!