Nem szerencsés, ha egyetlen vidéki háziorvos akarja eldönteni, hogy bezárjuk az országban az összes óvodát és iskolát. Nem szerencsés, ha megkérdőjelezhető kijelentéseket kérdőjel nélkül adunk közre. 

A helyi televíziózás aranyos amatőrizmusa, hogy a műsorvezető mellett belóg egy másik kéz is a képbe, miközben beszél, felkonf és indul az interjú az egyik Eger melletti község házi orvosával, amit aztán szemléz több helyi kis hírportál és az Index.hu is.

Ő lesz itt és most a szakértő, akinek szavait isszuk. Hiszen orvos, tehát amit mond az úgy van. Úgy van? Az egri tévében megszólaltatott ostorosi háziorvos vélhetően évek óta gyógyítja a környék betegeit lelkiismeretesen, adnak a szavára a környékbeliek. Ami gond, hogy a riporter éppúgy kérdezi az orvost, mint a falubeli Mari néni. Vonakodva teszi fel az alákérdezést, hogy "meg tudjuk-e kicsit fékezni a jelenlegi intézkedésekkel a járvány terjedését?" — nem túl ambíciózus. A válaszból kiderül, hogy a doktor úr szinte ezért ment be, hogy ezt elmondhassa: NEM. Mely intézkedésekkel nem? Miért nem? Ezt nem tudjuk meg, magától nem fejti ki, nem is kérdeznek vissza. A maszkok hatástalanok talán? Az éjfél utáni kijárási tilalom alibiintézkedés? Nem tudjuk meg, pedig érdekes lehetne a véleménye.

De még a saját kompetenciáján túlterjeszkedő kijelentés is érdekes lehetne, ha az orvos vagy a riporter összekapcsolná saját praxisában tapasztalt esetekkel, elmondaná, hogy ő mit tapasztal, hány beteggel találkozik, milyan súlyosak jelenleg a környékben tapasztalható influenzaszerű megbetegedések, amelyek jól tudjuk igen veszélyesek és minden évben sok olykor váratlan halálesethez vezetnek. (Nemrég egy pozitív példaként megosztottam egy kolléga írását: Egy magyar háziorvos korrektebb tájékoztatást ad a koronavírusról, mint bárki címmel.) Hol többhöz, hol kevesebbhez: ebbe tél közeledtével szokásos menetrendbe érkezett meg 2020-ban a COVID-19, ami mellett kétszáz másik hasonló tüneteket és megbetegedéseket okozó másik kórokozó is les ránk egyébként. Azokat nem követi a média figyelme, nem nagyon készül belőlük statisztika és teszteket sem végeznek.

Az orvos elmondja, és ez nem kerül be a szemlékbe, hogy tünetei alapján a COVID-19 nem elkülöníthető más influenzaszerű megbetegedésektől. (Nincs tehát könnyű dolga, hogy a COVID-19-ről külön érdemben beszélni tudjon.)

Az interjú szintén nem szemlézett részében az orvos szintén elmondja, hogy nem is találkozik praxisában influenzaszerű tüneteket mutató betegekkel, mert telefonon keresik fel, telefonon keresztül diagnosztizálja őket és telefonon keresztül ír fel gyógymódot. Nem tudjuk meg az interjúból hányan keresik fel emiatt, hány beteget lát el, azok milyen súlyosak, de ha elég egy telefon, akkor valahogy az a benyomásom, hogy a történet erősen hiányos, az iskolabezárások követelése nem alátámasztott saját tapasztalatai alapján vagy szakmailag. 

Azt sem tudjuk meg, hogy ő mit javasol általában betegeinek megelőzendő akár az újabb felesleges telefonhívásokat is, hiszen lassan minden enyhébb megfázásos megbetegedésre mindenkinek illene tudnia: szedjünk D-vitamint, C-, A-, és B6-vitamint, cinket, magnéziumot, fogyasszunk sok vizet, a hidratáció és a szoba levegőjének páratartalma éppúgy életet menthet, mint a magas D-vitaminszint, és ne mulasszuk el betartani a személyes higiéné és távolságtartás szabályait. Azért ezt hasznos újra és újra elmondani. Ez egy háziorvos dolga. Különösen, hogy ez az általános megelőzés és gyógymód a legúti fertőzések ellen. Zárt térben talán valamennyit segíthet még egy jó maszk, legalábbis nem árt. Meg kötelező is most...

De nem, a doktor úr nem ezekről beszél, hanem kijelenti, hogy "katasztrófa lesz, ha nem zárjuk be az iskolákat és az óvodákat". Mit jelent a katasztrófa? Mely tanulmányra alapozza ezt? Mert nincs ilyen. A legtöbb tragédia zárt intézményekben, idős otthonokban, kórházakban történik nagyon idős emberekkel. Milyen tudományos munkásságot mutat fel a belgyógyász-háziorvos, hogy a járványkezelést illetően sarkos véleményt fogalmazzon meg szembemenve az egész járványügy és a kormány döntéseivel? Egyetlen ilyen publikációja sem ismert, biztosan becsülettel látja el a saját praxisát, van ideje tévében is nyilatkozni, de ez messze nem a szakterülete.

Emlékezzünk vissza: szakmai konszezus volt tavasszal, hogy az iskolabezárások szükségtelenek, hatástalanok és károsak. Majd EGYETLEN nap alatt a mindent felfújó média és a laikus közvélemény nyomására a járványügy döntését felülírva a népszerűségét féltő kormány bevezette az úgynevezett digitális tanrendet! (Ugyanez zajlott le a maszkokkal mellesleg: Müller Cecília azt mondta, hogy akár károsak is lehetnek, majd kötelezővé tette.) Egy olyan országban, ahol több tízezer gyerek családjának nemhogy számítógépe nincs otthon, de rendesen enni is csak az iskolában adtak neki. Külön programok vannak arra, hogy nyáron is legyen iskolaétkeztetés a leghátrányosabb helyzetűek számára. Az iskolabezárások nem egyszerűen megfosztják a legszegényebb diákokat a tanuláshoz való jogtól, de nullára szűkítik kilátásaikat a nagybetűs életben.

Ezen túlmenően olyan plusz terhet jelentettek a szülők számára, ami még egyszer nem megengedhető: az egy tökéletes abszurd, hogy a digitális oktatás azt jelenti, hogy a digitális eszközök használatára fel sem készült tanárok feladataikat a szülőkre és a gyerekekre terhelik át, megfelelési kényszerből akár még többet is, mint amennyit maguk ellátni lennének képesek. Olyan szülőkre, akiktől nem elvárható, hogy munkájuk mellett pedagógussá is váljanak az összes szaktárgyból. Az, hogy otthon maradunk a kertes házunkban és egész napot a gyerekeinkkel töltjük, együtt tanulunk csak a magasan képzett, rugalmas munkaidőben, távmunkában dolgozó felső középosztály kiváltsága. Más szülők napja viszont 24 órából áll és a folyton veszélybe kerülő megélhetésüket jelentő munkájuk helyett tudnak csak házi tanítóságot vállalni. Az egyedülálló szülőkről ne is beszéljünk...

A megszólaló háziorvos és sajnos számos pedagógus, amikor iskolabezárásokat követelnek, legyen szó valójában  kormánykritikáról vagy a média által gerjesztett pánikhangulatról, tökéletesen figyelmen kívül hagyja a magyar társadalom széles rétegeinek szociális helyzetét. Önző módon saját, gyakran politikai véleményüknek rendelnék alá gyerekek százezreinek életét, akiknek szocializációjukhoz, fejlődésükhöz szükségük van az osztályközösségre és az iskolára. Ezzel a felelőtlen és káros követeléssel életek ezreit tehetjük tönkre ténylegesen, miközben egyáltalán nem bizonyított — írta a Nature is —, hogy közvetlen kapcsolat állna fent az idős betegeket sújtó megbetegedések terjedéséhez annak, hogy a gyerekeink az iskolában nem találkoznak, de a játszótereken és mindenhol máshol amúgy igen. Sőt: a kisgyerekek nagyon valószínűtlen, hogy terjesztenék a koronavírust, nem tudni miért.

Teljesen abszurd az elképzelés, hogy a már amúgy is szinte egész napos maszkviselésre kényszerített gyerekek, akiknek semmi bajuk, hiszen ezt minden reggel a bejáratnál ellenőrzik, további kényszerintézkedéseket kénytelenek elviselni, mintha nem lenne elég abszurd és orwelli már most az a világ, amiben élniük kell.

A járványügy szakértői véleménye nemcsak Magyarországon nem tarotta szükségesnek ősszel az iskolabezárásokat, de ez az intézkedés egyáltalán nem volt általános világszerte. Svédországban az általános iskolásokat nem érintette, de belátták, hogy a középiskolások esetében is felesleges volt a digitális oktatásra való átállás, életkoruknál fogva ők már alkalmasabbak az önálló tanulásra, de egy alsótagozatos általános iskolás, főleg ha olvasni sem tud, egész biztosan nem. Az iskolának és a közösségnek immunológiai szempontból is van jelentősége egyébként. És ebbe bele se merek menni: az immunrendszerünk feljődéséhez szükségünk van külső behatásokra, értsd: kórokozókkal való találkozásra, különben nem látja el feladatát később kritikus helyzetekben.

Ezeket a kérdéseket, kockázatokat szakmai alapon megvizsgálták világszerte és nem született olyan álláspont, hogy a gyerekek veszélynek lennének kitéve. A gyerekek nincsenek veszélyben és a a COVID-19 esetében nem bizonyított, hogy továbbadnák a fertőzést. Mindenkit, aki él és mozog tünetmentes fertőzőnek tekinteni és karantén alá vonni teljesen ismeretlen az epidemiológia eszköztárában. Szakmai nonszensz. Akár tudja ezt a háziorvos, akár nem. A riporter is tudhatná, hiszen másról sem szól 2020 folytatásos drámasorozata.

Az egyoldalúra és hiányosra sikerült interjúban megszólaló orvos is megerősíti: a gyerekek nem betegszenek meg, elenyésző a súlyos eset körükben, a halálozás a fiatalok körében is rendkívül ritka. A veszélyeztetett tanulókat és tanárokat jól be lehet azonosítani, számukra külön bevezethetőek óvintézledések, és akár ideiglenesen felmenthetőek, magántanulóvá is lehet őket tenni. Élhetne az oktatási kormányzat számos segítséggel ezen a téren. De nem, ilyen javaslatot sem fogalmaznak meg a kritikus orvosok és pedagógusok sem.

Sok abszurd intézkedést hoztak és sok intézkedés van, amire valóban szükség volna: legfőképp az őszre mindig járványszerű D-vitaminhiány leküzdésére, aminek filléres költségei eltörpülnek egy laptop ára mellett és hatásos védelmet nyújthatnának fiatalnak és idősnek egyaránt.

Az ésszerű és a lényeges valahogy kimarad ezekből a beszélgetésekből. A viták álkérdések körül zajlanak. Nem megoldásokat keresünk, hanem újabb problémákat okozunk, szemellenzőt húzunk és homokba dugjuk a fejünket.