Vannak dolgok, amikkel nem lehet viccelni, ilyen egy ember halála. A statisztikákkal kapcsolatban viszont több cinikus idézet is közkinccsé vált a XX. században."Egy ember halála tragédia. Egymillióé statisztika." (Lenin vagy Sztálin, állítólag.) Többek közt.
A grafikonok szerelmeseként mindig elnézegetem a lapokban közölt legkülönfélébb statisztikákat.
Amiknek zöme mostanában valamiért covid-os lett...
A 24.hu cikke alapján. Szeptember-december...? Öt, hét..., elmúlt...? Mi van?
A minap kezembe került a 24.hu aktuális cikke a legfrissebb januári halálozási adatokról. Maga az adatsor (és a cikk is) valójában érdektelen. 2020, ahogy 2021 is éppolyan év, mint a többi, ténylegesen nincs semmi látnivaló, ami szerintem jó hír: még a tízenezer COVID-áldozat is belesimul a szokásos adatsorokba. Nincs kiugrás és ennek akár örülhetnénk is, elmondhatnánk, hogy mégis sikeres a védekezés: némi önámítással vagy a kormány és/vagy az önkormányzatok meg nem érdemelt dícséretével, vagy hálát adhatnánk a teremtőnek, de az nem az önhitt ám árnyékától is megrémülő huszonegyedik századi ember sajátja: nem akarjuk elhinni, hogy mennyire kényelmes és biztonságos az életünk még egy pandémia közepén is, és hogy ez elődeink számára mennyire nem volt így...
Zárójel bezárva: egy ideig bosszankodtam, hogy hogyan képes mégis kötelességszerűen minden lap mégis valami tragikus szenzációként tálalni a meglehetősen prózai és nem túl drámai valóságot. A média talán eléggé el nem ítélhető módon üzleti logikája alapján nem tájékoztatni akar, hanem a figyelmünk megragadása a célja, ehhez pedig fel kell tupírozni a legprofánabb valóságot is. Kicsit ki kell színezni. A COVID-adatokkal nehéz dolguk van, ráadásul napi kötelezettséggé vált, magyarán az egyébként szalagmunkásokhoz hasonlón agyondolgoztatott hírszerkesztőknek futószalagon kell szállítaniuk a híreket az olvasók vélelmezett igényeihez igazítva. Az sem baj, ha utána az ilyen cikkek mind megkapják a social médiában a kötelező cinikus reakciókat. Egyrészt ők ugyanúgy kattintanak, másrészt a média a néma többségnek énekel, táncol, vetkőzik..., akik készpénznek vesznek mindent, amit leírnak és nem annyira nárcisztikusak, hogy kommenteljenek vagy blogoljanak.
Éppúgy mindegy, hogy elmúlt hét év vagy elmúlt öt év, mint ahogy mindegy egy elkötelezett kormánypárti szavazónak, hogy az "elmúlt nyolc év" már 11 éve is elmúlt...
0024-es Utazó, üdv a Huszonegyedikben!
Kiváncsi is voltam, hogy egy unalmas januári adatsorból, hogyan tud a cikkíró kihozni valami bombasztikusan negatívat, hogy a "Koronavírus nélkül ötéves mélyponton lett volna a januári halálozás Magyarországon", mert erre jutott végül a kollega. És bár megtehetném, de nem fogok azon élcelődni, hogy az öt éves majdnem rekordot hét év adataiból sikerül összehozni. És azon sem, hogy a kutyafuttában készült cikk illusztrációjában nem sikerült átírni sem a szeptember-decemberről szóló fejléc címét. Vagy az említett elmúlt öt évet, amiből hét lett, ami értelemszerűen 2021-gyel együtt az elmúlt hat valójában, mert azt nem-epidemiológusként is tudhatom, kedves leendő kommentelő, hogy 2021 még nem múlt el és kizárólag egy időutazó tudna beszámolni a 2021 szeptember-decemberi adatokról MÁR FEBRUÁRBAN. A cikk szövege világossá teszi, hogy januárról van szó. Kapkodás és igyekezet. Ló is megbotlik. Nem nagy ügy.
Koronavírus nélkül ötéves mélyponton lett volna... Koronavírus nélkül persze lett volna influenza, rák, szívproblémák. És halál is, ahogy minden évben. Volna mit javítani persze mert évente 41 ezerrel több magyar hal meg, mint svéd. És most már koronavírusban is 2 ezerrel több magyar halt meg mint svéd, dacára annak, hogy nem is vezettek be számottevő korlátozást a halvérű skandinávok.
A hírszerkesztőknek Ceglédi Zoltán politikai elemző már adott szórakoztató tanácsokat, ezért én most nem kikarikírozni szeretném ennek az ábrának a "rövid történetét". Továbbra is úgy gondolom, hogy effektíve manipulatív propagandát írni a legnehezebb műfaj és átérzem a kollegák klikkbét miatti kötelezettségekből fakadó gyötrelmeit is.
...Játsszunk bátran a számokkal! A legegyszerűbb a dolgunk, ha ma több fertőzöttet találtak, mint tegnap. Ekkor nyugodtan írjuk le, hogy exponenciálisan nő, mivel egyetlen, a Facebookot lezárási mániával teleordító „tudós” sem tudja, mit jelent az, hogy exponenciális, nem is fog minket kijavítani. Ha kevesebb fertőzött lett, akkor tegyük a címbe a halottak számát. Nyelvi trükk: bármikor leírhatjuk, hogy „nőtt a halottak száma”, hiszen ez egészen a Feltámadásig így lesz. Keressünk jelentőségteljesnek tűnő számokat, például „átlépte a négyezret”. Ha egyik sem segít, ha minden túl kedvező, akkor tegyük a címbe, hogy keveset oltottak, vagy keveset teszteltek. Mert ugye, mihez képest kevés a teszt, ezt mondhatjuk napi ötezer és huszonötezer mintavételnél is. Követeljük hangosan, hogy a WHO által előírt 5% legyen a tesztpozitivitás. Ha ezt közelíti a valóság, vigyük le gyorsan 3%-ra az elvárást. Ha pár napja már minden csökken, akkor vegyük elő a hétnapos mozgóátlagot, így a korábbi számok kicsit feljebb húzzák a függvényünk végét.
Ha még mindig minden szám túl jó, akkor mondjuk azt, hogy az egész nem ér, mert hétvégén keveset tesztelnek. Ha hétfő van, akkor pedig még a kevés hétvégi teszt hatása alatt állunk. Ha meg kedd van… akkor a keddet is vegyük ki a pakliból. A kedd híresen megbízhatatlan nap, olyan kis kópé, keddenként megbocsátó mosollyal nézünk a számokra, paskolgatjuk a buksi fejecskéjét, hát téged aztán biztosan nem veszlek komolyan. Megjön a kedve, ha vár a keddre. A hétvége, a hétfő és a kedd sem ér, káposzta a fejük! Ha viszont jövő kedden csúnyább számok jönnek, akkor persze „belobbant” és „megugrott”. Bármit bármivel összehasonlíthatunk, nincs szabály! Teljesen valid riogatás, hogy „az elmúlt 9 csütörtökből 5 esetében a heti növekmények különbsége átlagosan 40% volt”
(Ceglédi Zoltán: Hogyan írjunk hatásos cikket a koronavírusról? 1. A cikk persze a mainstream médiában nem jelenhetett meg, a szerző a saját oldalán kellett közölje.)
Erről a "mi lett volna koronavírus nélkül" trükkről azonban még a sokat tapasztalt Ceglédi Zoltán sem tudott.
(Egy biztos a média elvesztett volna egy éve tartó folyamatos ziccert: olcsó kattintásbarát kontentnyersanyagot. Nem is szívesen engedik ki hát a kezükből. Addig sem kell közbeszerzések után oknyomozni, ha már ellenzéki média...)
A januári adatokból, ha csak az elmúlt hét évet nézzük is, (aminek egyébként nem látom értelmét, mert indokolatlanul szűkíti le a referenciaidőszakot) csak egyetlen következtetés voható le: a pandémia ellenére 2021 halálozási statisztikái egy meglehetősen átlagos, közepes évet mutatnak. Iszonyú pechje van az adatokkal azoknak, akik valami drámát akarnak bemutatni. Hálistennek. Az elmúlt hétből három évben is magasabb volt a halálozások száma: 2015, 2017, 2019-ben is, mint a sajtó által humanitárius katasztrófának beállított 2020-2021-ben. Ráadásul 2017-ben és 2019-ben is minden korcsoportban magasabb vagy azonos nagyságú volt kivétel nélkül, még a pandémiának kitett idősek körében is, ha szeretitek a szót, leírom: szignifikánsan magasabb.
(A sajtónyelvben az exponenciális szinonímája, a közbeszédben behelyettesíthető bámely női felmenő inzultálására szánt szóval.)
Közismert tény, hogy 65 év alatt a COVID-19-nek nincsen statisztikai értelemben számottevő áldozata. És a 24.hu grafikonja alapján még 65 év felett sem okoz szokatlanul magas drámai mértékű halálozást. Ezek a tények. Szemfényvesztés mást belemagyarázni a számokba. De ezt ma újságírásnak nevezik valamiért.
2021 tehát pont az átlagos januárt hozta. De ha még ez lenne a legmagasabb januári mortalitást produkáló év is a hétből: ami 2017 volt és 15%-kal többen haltak meg, mint idén januárban, akkor sem lenne semmi különös. Még egy 20%-os mortalitási többlet sem rendkívüli esemény. De nem volt ilyen. És sehol a világon nem volt ilyen tavaly sem. Ettől még pandémia van és szedjen mindenki amúgy is, de most tényleg sok D-vitamint, de nincs tragédia, nem kell pánikolni, nincs értelme lezárni, szájmaszkot hordani lehet, de indokolatlan kötelezővé tenni. Lásd még Svédország és tényleges szakértők...
Ha csak a 65 év alattiak statisztikáit nézzük ráadásul 2021 januárja nemhogy átlagba besimuló, de meglehetősen "enyhe" évkezdet volt. Erről lenne értelme még beszélni. Reméljük így is marad.
Továbbra sem kizárható, hogy egy harmadik hullám akár rosszabbra fordulhat, ahogy erről is írtam, de történelmi példa alapján és nem öncélú rémisztgetésből. Nekem azért kell megérvelnem adatokkal és tényekkel minden leírt mondatot, mert a médiában megszólaló felkent szakértők és újságírók ezt nem teszik meg. Egy-egy hónap vagy hét pláne nap adatainak összevetése egy tetszőleges korábbi év azonos időszakával amúgy is mérsékelten hasznos, mert egészen nyilvánvaló, hogy a dátumon kívül az adott időszakban egyedi időjárás vagy más lazán vagy sehogy a naptárhatáshoz kapcsolódó jelenség, természeti katasztrófa, járvány stb. időben "előre-hátra mozoghat", sokkal inkább hat és befolyásolja az aktuális összetételű népességben az aktuálisan uralkodó megbetegedéseket...
Ennek ellenére tanulságos volt megnézni mégis ezt az adatsort és lecsapni néhány magaslabdát a járványmédia csetlés-botlásairól. Mert ugyanaz jön ki rendszerint, amit már a meglepően kedvező brit szeptemberi halálozási statisztikák kapcsán írtam: Amit a brit halálozási adatok a COVID-19-ről mutatnak. Mit mondana Churchill a brit halálozási statisztikáról?
Annak a hónapnak az adatai éppúgy egy adat, amiből önmagában nem következik beismerten semmi, ahogy januáréból sem. De legkevésbé az, amit belemagyaráznak. Az egész médialélektana az, ami érdekes és, ami megér egy posztot. No meg a kommentariátus lélektana, amelyik akkor rögtön kifogásolta, hogy hogy merek egy "jó" hónapot kiemelni, csalást kiáltottak, de remélem, most a 24.hu zseniális januári "összehasonlító elemzése" alapján is kígyót-békát kiabálnak majd most a szerzőre, hiszen egyforma mércével mérnek és nem befolyásolja ítéleteiket, hogy mit szeretnének olvasni. Megjegyzem: sem akkor sem most nem állt szándékomban egyetlen hónapot kiemelni és az alapján bármit kinyilatkoztatni, a posztok NEM ARRÓL szólnak, hogy mi volt szeptemberben vagy januárban, arról szólnak, hogy mi van a valóságban, mi van a médiában és mi van a fejünkben, helyes viszonyítási pontokról és a dolgok helyi értéken való kezeléséről.
Eddig a jó hírek. Egyébként meg rossz híreim vannak kedvenc időutazós sorozatunkat illetően, sajnos, legalább is az én idővonalamon:
Igazán jó csattanót nem tudok a végére kitalálni. Érdekességeket még talált az adatsorban a 24.hu újságírója: "Az idősebb embereket tekintve a páratlan évekre jellemző kiugrásokat figyelhetjük meg, 75 év felett pedig minden csoportban kevesebben haltak meg 2021 januárjában, mint 2019-ben."
A második fele majdnem jó: 2017-ben és 2019-ben is szinte minden korcsoportban többen haltak meg, nemcsak 75 felett. Az első fele tényszerűen valóban helytálló észrevétel, de tényleg nem akarok pálcát törni a szerző, a (kapaszkodj meg!) SZÓRAKOZTATÓ ROVAT VEZETŐJE (SIC!), Molnár Dávid felett, aki valamiért ezt a COVID-hírt jegyzi: de ez akkor sem egy olyan jelenség, amit feltétlenül meg kell jegyezni egy újsághírben. Nagyon alapos ok kéne, hogy valaki ebből írja mondjuk a szakdolgozatát, kétséges, hogy nem egy furcsa véletlenről van szó, ami szóra sem érdemes.
Alig hiszem, hogy az évszám páratlansága vagy párossága különösebb hatással lenne az idősek mortalitására: az viszont tény, hogy még ez is "szignifikánsabban kimutathatóbb", mint a COVID-19 hatása akár a 75 év felettiek halálozási adataira, is. Nota bene. :)
Az újságírásnak szignifikánsan kimutatható hatása van az egész társadalomra. Akkor is ha szemmel láthatóan komoly szellemi munka sosincs ezek mögött a napi jelentések mögött, futószalagon és kutyafuttában készülnek. Ezért írtam ezt a posztot.
(Ez a szerző egyébként adatelemzőként dolgozik, nem újságíró)
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!
