A két liberális politikai elemző, Ceglédi Zoltán és Lakner Zoltán 6. félórás stúdióbeszélgetése az ATV-n ezúttal "Mi a baj a Fidesz 12 éves kormányzásával?" alcímmel futott, hogy úgymond "rögtön sokkal nagyobb legitimációval" fogják tudni kritizálni az ellenzéket. Amiből minden adásba jut bőven. Ebbe is. Mert sok az anyag. Nem a mi hibánk.

Én is ezen az elgondolkodtató kérdésen keresztül szeretném rehabilitálni magam ellenzéki olvasóim körében. (Az esélytelenek nyugalmával.) 

Ez az a műsor, ahol Ceglédi Zoltán egyszerre műsorvezető és behívott vendég. Így végre azt kérdezheti magától, amiről beszélni szeretne.

Egyébként ennél frappánsabb humoros felvezetővel szokott kezdeni. De mivel ez nemcsak egy frappáns felvezető, a kommentelők szerint ugyanis nem arról kéne beszélni, amiről Ceglédi akar, mivelhogy mostanában "a Fidesz szekerét tolja" ő is, amit lényegében mindenki megkap, aki nem fogadja kritikátlan örömmel az alternatívaként felsorakozó ellenzéki bakiparádét, amiért én kérek elnézést, és amiről folyamatosan beszélnünk kell, mert hogy másról nem tudunk. (A híreket nem a hírkommentátorok gyártják.)

Természetesen én kérek elnézést. Ebben a posztban a két Zoli segítségével teszek kísérletet arra, hogy megfejtsem, hogy ha reális kritikát szeretnénk mondani a Fidesz immár történelmi léptékűvé vált tizenkét évnyi kormányzásáról mégis miket volna érdemes felhánytorgatni vagy esetleg programszerűen korrigálni akarni.

Látlelet, gyógymód plusz szabad orvosválasztás...

Ugyanis egy működő parlamenti váltógazdaságban a jó politikai alternatíva nem arról szól, hogy "minden jó egyébként, csak mi nem akarunk lopni", "Orbán megy, rezsicsökkentés marad", de akár a "minden rossz, ez itt diktatúra" mert ezek borzalmasan üres üzenetek. Ahogy "a minden rossz és a sátánnál minden jobb, tehát szavazz rám, mert bár összefogtam azokkal, akiket korábban az ördögnek neveztem, nagyon szeretnék a parlamentben melegedni még négy évig legalább".

Ezek inkább a hatalomra ácsingózok ötlettelenségéről esetleg felkészületlenségéről szólnak. Én pl. 5-6 területen is el tudtam mondani, hogy a "Kiló-kormány" min és hogyan változtatna, a gond az, hogy valószínű az orbánfóbiában szenvedő ellenzéki törzsbázis ezekre kevésbé rezonál, még a fideszes olvasók is inkább akarták vagy tudták  értelmezni, mint akár a teljesen légből kapott kirohanások, hogy "mindent ellopnak és tönkre teszik az országot, az absztraktabbnál absztraktabb jogállammentő, demokráciaféltő becsszó-mi-nem-lopnánk. (Már ha a mindenre O1G-t kommentelő agresszív kisnyugdíjasokon kívül másokat is szeretnénk megszólítani.)

Mi a baj a Fidesszel?

Vannak, akiknek minden racionális érv nélkül, gyakran a rendszer tkp. haszonélvezőiként van gyógyíthatatlan orbánfóbiájuk. Érzésem szerint, ha valaki racionálisan végigveszi a tényleges kormányzati eredményeket, megnézi, hogy merre tart az élete, mit tesz ő azért, hogy javuljanak a dolgok, és szúr ki 5-6 őt valóban zavaró valóban fajsúlyos kérdést, amiért tényleg a politika a felelős, amiben javulást szeretne látni, könnyen ráeszmélhet, hogy úgy egészében elfogadja vagy legalábbis együtt tud élni a kormányzattal. Tudom feszítem a húrt, de próbáld ki magadon ezt. De a lényeg, hogy mindig minden lehetne jobb. 

Bizonyára sokakat zavarhat, hogy még komoly aggályok mellett is előfordulhat, hogy valaki mégis a kormánypártokat támogassa szavazatával, merthogy nincs tökéletes választás és egyébként is az alternatívát még rosszabbnak látja. Nemcsak akkor gondoljuk egy kormányról, hogy inkább maradjon, ha minden egyes rendeletük minden egyes betűjével egyetértünk. Programokról nem is beszélek, mert azok összevetése sokszor értelmetlen. Kívánságlisták, reklámszlogenek és betarthatatlan ígéretek engem nem érdekelnek, így a programok is másodlagosak. De a konkrét kormányzati munka akár Budapest kétéves ellenzéki vezetésével, akár korábbi ciklusokkal összevethetők.

Nem élt a kétharmaddal

Az elemzők között konszenzus van, hogy a Fidesz történelmi "kétharmados" felhatalmazását nem arra használta, hogy a korábbi tehetetlen kormányzatok idején elnapolt és régóta húzódó reformokat levezényelje. Oktatás? Egészségügy? Nos igen. Inkább toldozás-foldozás történt. Ízlés dolga. De ezek a szektorok olyanok, amik valójában nem tűrik a változást és küzdenek ellene. Ezt láttuk ciklusról ciklusra. Talán épp ezért lehetett volna most megcsinálni. 

Tehát furcsamód az az egyik baj a Fidesszel, hogy nem élt a kétharmad és a történelmi csúcson lévő kormányzattal szembeni 2010-es bizalom erejével: nem élt eléggé. Ehelyett arra fókuszált, hogy a közjogi kereteket a maga számára kényelmessé tegye. Ezt máshogy szokás megfogalmazni ellenzéki oldalon és a jogállamisággal kapcsolatos kritikáknak is ez az alapja. De. Minden szabályos, minden jogállami. Csak hát... 

Pártkatonák közjogi tisztségekben.

Az államigazgatás minden szintjének, az igazságszolgáltatásnak az elfoglalása egy érthető hatalmi törekvés, de nem osztanak érte Nobel-békedíjat. Nem kell erről többet mondjak, volt régen is. Most aztán szakmányszerű. De tényleg szüksége volt a Fidesznek minderre, hogy kompromisszumok, gesztusok és látszat nélkül ilyen orbitálisan kilógjon a lóláb? Szerintem meglettek volna kisebb hatalomkoncentrációval is, de az vesse tényleg rájuk a követ, aki nem akarja átlépni a képzeletbeli vonalat. (Az ellenzék ugye eleve törvénytelenül, ráadásul kétharmados felhatalmazás nélkül "tenne rendet" a saját szája íze szerint, porig rombolva a jogállamiság maradványait is. Szóval?)

Talán a legfájóbb, hogy sokszor az ilyesmi kontraszelekcióval jár és rosszabb minőségű jelöltek kapnak fontos pozíciót, ami nem válik javára a közigazgatásnak. És egyébként ugyanaz látszik a silány minőségű jogalkotáson is.

Valahogy én is azt érzem, hogy néha sok hűhó semmiért, lett volna lehetőség tényleg komoly reformokat véghez vinni, de ezektől a kormány furcsamód tartott. Nem igazán tudom jól megragadni a témát, de a velünk élő szocializmus számos ágazatban továbbra is visszahúzó erő. Mondjuk egy gyengébb kormányzat ezeknek nem tudna nekimenni, márpedig a hatpárti ellenzék az élén egy random emberrel gyengébb lenne. Ha reformokra vágyunk, akkor azt könnyebben kaphatjuk meg egy választáson újra bizonyító Fidesztől. De nézzük mennyire kerüli ezeket a témákat a Fidesz. Még olyan blődségeket sem mondott talán, hogy ezt vagy azt rendbeteszik.

Oké. Legalább. Persze attól még, hogy pártállami időket idéző kontraszelekció, csinovnyik szervilizmus, kicsinyes kiszorítósdi folyik itt-ott az állam környékén még nem szűntünk meg demokrácia lenni, csak ezek a fejlemények nem a jó irányt képviselik. Legfőképpen nem a 2010 előtt meghirdetett jó kormányzást. Hogy mennyire van-nincs Magyarországon demokrácia, már írtunk más országokkal való objektív összevetésben a rendelkezésre álló "ranglisták" alapján. Érdemes ezt is elolvasni.

A kompetenciaalapú oktatás, lehet bullshit, de talán nem minden esetben

Orbán Kaczynski vezette lengyel testvérpártja, a PiS ennyi idő alatt jelentős oktatási és családtámogatási reformot hajtott végre.  Én amúgy amondó vagyok, hogy kimerítő és részletes tárgyi tudás vagyis műveltség nélkül nincs kompetencia, de az OktpolCafé nagyságai ezért már paradicsommal dobálnának meg amúgy is.

Amiről tudjuk, hogy piros és nem sárga.

Magyarországon mindenből ideológiát csinálunk úgyis, csak az értelmét felejtjük el.

Ez nem rímel, de igaz.

Állítólag vannak ennek a lengyeleknél pozitív eredményei is. Ez egy kissé azért visszás. Megmondom miért. A romló PISA-eredmények alapvetően a tudománytalan humbug kategóriájába tartoznak, kb. mint a COVID-statisztikák, sok országnak esze ágában sincs a teszteknek megfelelni, azon semmi sem múlik. Semmit sem mondanak, csak számok. Ellenben a tanulók egyre nagyobb hányada érkezik hátrányos helyzetű családból idehaza, ami romló számokat kell jelentsen sajnos. Magyarán a probléma nem annyira oktatásbeli, hanem szociális. Leginkább a nyomor újratermelődését kéne megakadályozni, ami viszont nem politikailag korrekt téma. Na többek közt ez is egy olyan reform, aminek senki sem mer neki kezdeni. Még az autokratának bélyegzett Orbán sem.

A valóság az, hogy az orbáni kormányzás a befolyásosabb, szélesebb társadalmi csoportok irányában nagyon is igazodó, alkalmazkodó, kockázatkerülő. Ellenben az ellenállásra képtelen ellenfelekkel könyörtelenül elbánik, ha vélt hatalmi érdekei úgy kívánják, nincs fair play az ellenfelekkel, de valójában nem volt fordított irányban sem soha.

Nota bene: okos hadvezér megválogatja a csatáit, nem megy bele mindegyikbe. Hogy Orbán milyen hatalmi játszmát játszik az világos. Ő maga mondta ki: a Liberális Internacionálé egykori alelnöke illiberális államot épít, tehát nem ideológiailag álsemlegeset, a liberális-neoliberális dogmák és a liberális-neoliberális véleményformálók kiszorítása a célja az állam által uralt térből, azon túlról is, ha teheti. Ez unortodox és nem veszélytelen elgondolás. Orbán nagyobb veszélynek véli nyilván ezen hálózatok működését az országban. Ez a politika hosszútávú stratégiát sejtet. Ez lenne a kormányfő fő történelmi öröksége, ha sikerrel jár. Tudom nehéz ebbe nem rémeket látni, de nem minden ország közéletét dominálják ateista kozmopolita liberális sőt olykor oikofób, öngyarmatosító hajlamú értelmiségiek. Szerintem ez a célkitűzés veszélybe sodor fontosabb célokat, amikért a Fidesz elméletben küzd, és szerintem szinte lehetetlen és bukásra ítélt. A következménye Orbán tényleges politikai bukása lenne.

Havi 500 plusz?

Ezeknél a kérdéseknél fontosabb téma is van, amiben a Fideszt a lengyel PiS-hez mérhetjük. Mégpedig az 500 zlotys családi pótlék, ami közel 40 ezer forintot jelent minden egyes gyerek után. Ezzel győzte le a PiS a hozzá képest liberálisabb jobboldali ellenfelét a PO-t.

Míg ugye nálunk a családtámogatás az adórendszeren keresztül valósul meg és ilyenformán a jólkereső sokgyermekeseket támogatja kiemelten, mindenki mást  hanyagol. Így az egygyermekeseket, a "csonkacsaládokat". A szegény, gyereküket egyedül nevelők támogatása kirívóan alacsony. Hiába a családok védelme a kormány fő szlogene... Erről a problémáról már írtam korábban. Akit részletesebben érdekel, elolvashatja.

A lényeg, hogy azért az minden olvasat szerint igazságtalan, hogy pont, amikor elveszti az állását valaki, a gyereke negyedannyi támogatást kap már csak, mint a szerencsésebb nagycsaládos szomszédja. De hasonlóan bünteti a rendszer az elvált szülők gyerekeit is. Mintha nem lenne elég bajuk. Foglalkozik ezzel persze bárki rajtam kívül az ellenzékben? A kérdés költői.

Az egészségügy valós problémái helyett graz-i kezelések buta pletykáit kell visszahallanunk, a gyerekek védelme az ellenzéknél kimerül Orbán fiának lebuzizásában. Az óvodások nemváltó műtétén lehet élcelődni, ahogy bármilyen anomália szőnyeg alá söpörhető, ha a liberális értelmiség mondja, hiszek nekik, de indokolatlanul sokat éppen ők foglalkoztak eddig hasonló témákkal. Mindezt úgy, hogy a melegekkel szemben jogsértésekkel a húsvér valóságban senki sem foglalkozik. És ebbe azok a melegek is beletartoznak, akiket az ellenzék fenyeget meg leleplezéssel. Ez az én értékrendem és még Dobrev Klára értékrendje szerint is megengedhetetlen. 

Kell-e elmulasztott 12 évről beszélni? 

Ódzkodom a nagy szavaktól, mert ebben az évszázadban legritkább esetben igazak. Lásd pl. kedvenc kurrens témánkat a COVID-hisztériát, azért még nem pontról pontra Orwell-regény. Lásd a COVID-1984-ről szóló posztomat. 

Nagyon szemüveges értelmiségiként lehet arról értekezni, hogy Orbán nem foglalkozik a middle-income trap-pel, azzal, hogy az ország nem tud kitörni a közepes jövedelmű országok gazdaságtanban ismert csapdájából. Engem maximálisan érdekel is a probléma. Az persze Lakner Zoltán részéről egy alá nem támasztott érv, hogy Orbán nem is akar továbblépni.

Ez nem így működik. És így van ez amúgy? Történelmi bűnnek lehet ezt nevezni, ha elfogadjuk tényként, hogy erre pont most volt lehetőség és még nem merítette ki az ország a fejlődés korábbi lépcsőfokait, illetve nem pont Budapesten alakult ki Európa legpezsgőbb startup-szcénája, csak úgy mondom. Ezt nem a kormány(ok) csinálják. A gazdasági, a társadalom, pontosabban a kreatív vállalkozó szellemű emberek.

De oké, elméletileg reális célról beszélünk. De mennyire aktuálisról, amikor a kormány fő történelmi feladata (és vállalása) az volt, hogy egymillió embert valahogy visszaintegráljon egyáltalán a munka világába a dologtalanságból. Megjegyzem sikeresen. Így ma már 4.7 millió felett van a foglalkoztatottak száma. Le lehet ezt fitymálni. Az viszont ténykérdés, hogy azt, aki tegnap segélyen élt és képzetlen, ma utcát söpörni tud legfeljebb, holnap meg összeszerelő üzemben a szalag mellett tudhat majd dolgozni. Álmodozhatunk arról, hogy szoftverfejlesző startup-ot indít mindenki, de aki ilyet papírra vet, attól el kell venni még a szabad bölcsész diplomáját is, mert a lényeget nem érti, és nemhogy a middle-income trap-ből nem talál ki, de sokszor talán a pesti körútról sem...

Ennyit a tudásalapú társadalomról újfent

Ennek az ostorozása talán nem fair, de azért bennem is van hiányérzet.

Az elmúlt 12 év munkaerőpiaci eredményei így is örömteliek, volt előrelépés és az meglátszik az adó- és járulékszinteken, adóbevételeken és azon, hogy az államháztartás jóval tovább tud így is nyújtózkodni. Ha valamilyen újraelosztóbb, baloldalibb irányba ment volna az elmúlt 12 év talán nem jön ez össze, a kontraszelekció megöli a versenyt, a társadalom nem emeli fel a fenekét, akár azért se, hogy lelépjen külföldre, ami szerintem nem akkora baj. Sőt. De. Azért vannak kulcsterületek, amiket hogy-hogynem szőnyeg alá söpört a kormányzat, tehermentesítette magát az említett kínos konfliktusok alól. Így pont az a vidék nem éledezik, nem fejlődik, ami a Fidesz politikai hátországa. A fejlesztések és a kormányzati politika vívmányai, a dübörgő gazdaság haszna pedig pont ott csapódnak le, ahol a Fidesz rosszul szerepel: a fővárosban és a nagyvárosokban.

"Székely deszkások, szevasztok! Leszakadó rétegek, szevasztok!"

Az ellentmondás feloldására a választók vállalkozzanak inkább, mint én. Kezdek kifogyni az ötletekből. Megint mondhatnám, hogy egy élelmes ellenzék tudna ezzel kezdeni valamit, de a maga pesti liberális buborékából kisandító műellenzék nem. És kapaszkodj meg mégis van némi esélyük most, hogy átvegyék a kormányrudat, térkép és messzelátó nélkül az eddigi talán legviharosabb tengeren...

Nota bene, ezekről a valóban izgalmas társadalmi kérdésekről az ellenzék nem mond ma már igazán semmit, kvázi elkáslermiklósodott, molyol a maga valamilyen kis sajátos hobbijában: zöldködik, klímát ment, céghálókba gabalyodik, lőrinccel álmodik, fideszezik, "előválasztja" egyedüli jelöltjeit ott ahol senki sem akar indulni már.

Az ellenzéki elemzők is kimondják az ellenzéknek politikája nincs, személyi ügyei (értsd botrányai) vannak. Ezeken keresztül építi magát...lefelé. Érdemelne egy politológiai tanulmányt, hogyan lehetséges, hogy a belső verseny végül rosszabb minőségű felhozatalt eredményez, mint amikor felülről a pártvezér jelöli ki a szerinte megfelelőket a pozíciókra, mint egy vállalatnál. Mondjuk lehet az utolsó felvetésben a válasz és az a minél közvetlenebb demokrácia nem mindig szül jó vért. De az elmélet szép volt.

Én valahogy a kettőt elegyíteném, mert mi van, ha egy nap nem Orbán Viktornak hívják majd a miniszerelnököt vagy a Fidesz elnökét.

Káslerizáció

Mert mi van fókuszba helyezett egészségügy és oktatás helyett a kormányoldalon? Káslerizmus van.

Kásler Miklós doktor úr fő funkciója, hogy ne csináljon semmit, ne érvényesítsen ágazati érdekekeket (különben is: kivel szemben?) a kormányon belül, és keresztény hobbiértelmiségiként egyfajta pofozózsákja legyen a legnyugatibb  tankönyvekkel felvértezett liberális értelmiségnek, akik meg mást nem olvastak soha. Noha Kásler Miklós amúgy valójában nem udvari bolond, mint aminek beállítja a mainstream média, hanem egy köztiszteletben álló orvoslegenda.

Ez sajnos önmagában nem teszi jó miniszterré. Látványos, ahogy az akut, sürgős ügyeket más miniszterek veszik át tőle. Sajátságos, hogy a belügyminiszter és a honvédelmi miniszter is kap feladatot az egészségügyben, ha mondjuk nyakunkon egy járvány. Az idős doktor úr meg közben őstörténetet kutat, mint egy hobbista régész. Mintha direkt löknék a figurát oda koncnak. Erről is írtam tehát, bár nem szokásos elemzést, hanem népmesét. A kormányzatnak van egy érthetetlenül röhejes oldala időnként, amiből faraghatna. Mintha direkt nem akarnák, hogy komolyan vegyük őket.

Nem tudom. Ez akkora rejtély számomra, mint a rendszerváltáskori Bermuda-háromszög. Persze igaz, hogy a liberális hiénák Palkovicsot is széttépnék.

Dr. Kásler Miklós funkciója, hogy akkora támadási felületet ad, hogy mellette Palkovics (a de facto tényleges oktatási miniszter a prémium kategóriában legalábbis) sokkal inkább a radar alatt dolgozhat. Egyfajta lopakodó részreformokkal A szereposztás sajátosan fideszes. Ellene nem működnek a tüntetések, mert Kásler Miklós ellopja a show-t. Én nem tudom, ez tudatos tervezés-e. Nem hiszem, de zseniális húzás. Úgy értem: zseniális. Szörnyű.

A politika fokozottan olyan, mint a parizer, ne akard tudni, miből és hogyan készül.

Nem csak hülyének néz minket, de hülyének is tetteti magát a kormány

A kormány kifejezetten jó képességű, képzett, tehetséges vezetőgárdát vonultat fel, erre akkor döbbensz rá, amikor végig nézed az utcáról beesett kihívókat. Fényévekkel jár nyilván a teljesen rutintalan és/vagy leamortizálódott, káderhiányos, elbangónésedett, sokszor súlyosan műveletlen, úgy tűnik a fasiszta szót sem teljesen ismerő ellenzék előtt. Mégis a káslerizmusban vagy a kamupártok ügyében olyan álnaívságot mutat, amit akkor sem hinnék el, ha tényleg nagyon nem lennék cinikus ember.

Maga matematikus, miből  számolta ezt ki? 

A kamupártokat a fideszes kampányfinanszírozási reform szülte meg. Azt mondani, hogy érzékeljük a problémát és dolgozunk a megoldáson igen röhejes, pláne nem Selmeci Gabriella, hanem Gulyás Gergely szájából. Furcsamód a liberális és bőkezű állami kampánytámogatási rendszer valójában jóval demokratikusabb, mint az előző, és azért éltek vele sorra bimbódzó politikai mozgalmak, ezen a résen tört be a Momentum és a Kutyapárt is, csábította önálló politizálásra az Együttet és még sokan másokat. És a meglehetősen laza szabályozás hagy akkora kiskaput a komoly pénzügyi visszaélésekre.

Szögezzük le, be tudnák falazni ezt a kiskaput könnyen, de ez nem cél. Ehelyett az ellenzéki pártok közötti játékteret hol szűkítik, hol tágítják, mintegy szórakozva, játszva az ellenfelekkel, mint macska az egérrel. Megint nota bene ezek az eszközök, a gerrymanderingtól kezdve amerikai tankönyvekből sajátíthatók el leginkább. A Fidesz pedig jó tanuló, ha hatalomtechnikáról van szó és kreatívan túlnövi mestereit. Véleményem szerint a demokratikus normákon belül, de nem azok szellemében. Olyan erényekkel bír tehát a Fidesz, mint tud írni-olvasni és van naptárja. Félelmetes, nem? (Pl. az ellenzék azt is elfelejtette, hogy elnökválasztás lesz.)

A két elemző beszél még sokak számára akadémikus részletkérdésekről, ami egy melós számára dadaista költészet inkább, mint húsbavágó valós probléma. De ne vegyük el az értelmiségiek játékát, csak azért mert mi magunk nem lettünk úgymond azok.

A komoly bajok felsorolásába olyasmik tartoznak még, mint a végrehajtó hatalom túlsúlya, parlamentarizmus háttérbe szorulása, parlament elszürkülése. Tegyük fel, hogy ezek összefüggnek, de vajon mennyiben róhatók fel az aktuális kormánypártnak, amikor egyfajta korszellemet résszben idéznek meg.1990-ben még karakteres képviselők voltak, igen ez, igaz, képzett, értelmiségi, kissé köldöknézegetős, hosszanbeszélős politikusok. Hiányzanak? Hát nem mind.

Egyetértek azzal, hogy ebben a folyamatban a mindenkori kormányzatok felelőssége nagyobb és persze még jelentősebb talán a hegemón kulturális elité. Kapaszkodjon meg mindenki a rendszerváltás utáni 32 év felében Orbán Viktor volt a miniszterelnök, volt még egy négy éves naiv jobboldali ciklus és három hardcore profi balliberális dominanciájú.

Szavazógép

A mai politikusok nívóját mindenki ismeri. Frakciófegyelemnek van minden mára alárendelve és ez érthető is, azóta, hogy az első kormánypárt, az MDF, hogyan járt a maga intellektuális nagyágyúi által szétrobbantva, lásd Antall vs. Csurka vs. Debreczeni, ...Király B. Izabella..., Giczy György..., G. Nagy Iliánné..., dr. Maczó Ágnes..., Torgyán doktor ésatöbbi. Nem megyek bele, mert értem, hogy miért van szükség szavazógép-parlamentre. "De nem erre" vág közbe Ceglédi számomra kevés meggyőzőerővel. Valljuk be ettől sem megyünk a falnak.

Egyébként mindenütt a világon ez az irány, rubberstamp parliamentnek hívják. Ugyanígy maximális pártfegyelmet várnak el a legkisebb pártok is az egyszerű kis tagjuktól is. (Telesírhatnám a párnát saját tapasztalataimról.) Mindenütt csak egy vélemény engedélyezett, akkor is, ha az gyöngécske. Önálló gondolkodás tilos, tessék a politikán, sőt lassan a médián kívül hontandráskodni. 

De ezt preferálják a választók is. Rendet szeretnének, nem olyan vitákat, amik az LMP-t is szétrobbantották ezerfelé. Szóval megintcsak, haladjunk, értem, de ez még mindig nem annyira perdöntő, ettől még nem érez senki vágyat, hogy kapára-kaszára kapjon, nem lesz tőle parasztlázadás, hogyúgymondjam.

Viszont gyakran nincs rend, és ezért a rendetlenségért a parlamentből reality show-t (leginkább Jackass-t) kreálni akaró exhibicionista egyes ellenzéki politikusok Jakab Péter et al. a felelősek. Nem tudom, melyik rontja jobban a parlament tekintélyét. 

Mi a baj a Fidesszel?

Közélet hangneme, homofób népszavazás, sorosozás, cigányozás, bűnbakképzés, tények kreatív használata. Hát... most azon túl, hogy nekem sem tetszett sok minden a Habony-művek repertoárjából valójában bármilyen téma beemelhető a közéleti diskurzusba. És ha az tényleg nem érdekel senkit, akkor a társadalom nem fog rá reagálni. Ha meg mégis, akkor miért ne tenné legitimmódon a kormány? Ez a demokrácia lényege. Szóval ez megint amolyan liberális értelmiségi csicskagyász. Szerette volna ezeket a témákat más is felépíteni az ellenzékben, migránsozott a Jobbik teliszájjal, csak nem volt hozzá tehetsége, nem kapta fel a média, nem érdekelte az embereket, végül Soros-plakátra kerültek és magyarázkodhattak.

Most akkor tényleg a bajok közé illik ez? Megmondom miért mégis részben igen: a közéletben a végletes leegyszerűsítést tette normává a kormány (helyes a bőgés). Avagy a kormány igazodott a korszellemhez. Szerintem az utóbbi is igaz. Legalább annyira, mint az előző. A Fidesz nyerni akar és átveszi a fordulatszámot.

Orbán Viktor kommunikációs tehetsége valóban nagyobb, mint az egész ellenzéké összesen és tesz érte, hogy ez a tehetség a saját lakberendezőjük által megálmodott megfelelő környezetben maximálisan érvényesüljön, alakítson ki visszhang-kamrát gyakran az ellenzéki fejekben is. Annak ellenére ő a magyar Facebook legnagyobb impaktú influenszere, hogy pár éve még azért röhögött rajta mindenki, mert nem tudja még a mobiltelefont se használni. Korai volt az öröm.

Mi a baj a Fidesszel? Sokféleképpen feltehető kérdés.

Hibátlan politika nem lehetséges, sőt minél sikeresebb valaki a fenti főleg kommunikációs bűnök fokozottan kezdenek jellemzők lenni rá, bármilyen döntéshozói pozícióban. Ezt láthatjuk teljesen az üzleti életben is akár, de más politikusoknál is a világon Trudeau, Macron, sőt Merkel is tűnhet orbáninak, olykor más eszközökkel, máskor teljesen azonos módszerekkel dolgozva. Amit ők nem tettek: nem mentek szembe a liberális kulturális hegemóniával. Ez egy erős distinkció, de hadd legyen ez is a liberálisok baja.

Érdemes-e úgy feltennünk a kérdést, hogy mi a baj a Fidesszel, mintha az a halálos ítélethez szükséges utolsó csepp lenne a pohárban? (Vagy fordítva, hogy ugyan mi baj, hiszen minden rendben.) Nos ezek olyan szintű aránytévesztések, amire csak politikai analfabéták képesek. Egy ország vezetésére méltó gondolkodó emberek nem. Értelemszerűen számos kifogással élhetünk Orbán politikáját illetően. Az elmúlt 12 év eredményei és erényei mellett a mulasztások és a visszásságok is bőven okot adnak hosszú okfejtésekre és ahogy mondtam: diagnózisok felállítására és a bajok orvoslására is kell jusson szellemi muníció. Aki a bajokat azonosítja magával Orbán Viktorral nemcsak kocsmaszintre butítja le a közéletről való gondolkodást, de el is tereli a lényegről a figyelmet. 

Legtöbbünk sosem juthat (szerencsére) az ország irányításának a kilométeres közelébe sem. Megvan?

Ok nélkül hergeljük magunkat, és leszünk mások hatalmi törekvéseinek akaratlan eszközeivé. Ez a szerep nekem nem fekszik. Sosem feküdt. Ezért máshogy állok a kérdéshez. Vezetőket választunk, nem haragnapot tartunk és nem a télapónak írunk kivánságlistát. Az alkalmasság a fő kérdés és nem a hibátlanság vagy az ingyen sör és az örökélet ígérete. Nemcsak azt kéne lélekben végre elfogadnia mindenkinek, amikor a választás kimeneteleként Orbán Viktor kerül ki győztesen (ez amúgy gyakori dolog, ahogy az is gyakori, hogy Djokovics nyer egy teniszversenyt, ha engedik játszani). Nemcsak azt, hogy mások számára, mégpedig olykor közel hárommillió választó számára, a nagy matek végeredményeként a Fideszre szavazás jön ki eredményként a fejben. De azt is el kell fogadnia gondolatban, hogy akár ő maga is juthat egyszer ilyen következtetésre figyelembe véve minden körülményt, és bizony nem fog leszakadni az ég és másnap ugyanúgy felkel majd a nap.

Az emberi gondolkodás alapfunkciója, hogy megkeresi, hol a baj. Nem ez a baj. Az lenne a furcsa, ha nem találnánk.