A SPAM

 

A spam email-forgalmon belüli aránya¹

 

Az email két fő tulajdonsága az ingyenesség és a nyitottság. Különösen az internet kezdeti kegyelmi állapotában a viszonylag szűkkörű közönség miatt meglehetősen nagy kölcsönös bizalom határozta meg a megoldások kialakítását. Ez a jóhiszeműség vagy naivitás később problémákat szült. Az email technikai megoldása eredendően lehetővé tette, hogy bárki küldhetett bárkinek levelet és tkp. bárkinek a nevében, illetve ami ugyanilyen fontos az email-ek és azok teljes szövege titkosítatlanul, clear text formában továbbítódik – egyébként alapértelmezetten ma is. Ennek az elterjedéshez és sikerhez vezető nyitottságnak és eredendő ingyenességnek következménye, hogy egyrészt vissza lehet élni a küldő nevével másrészt korlátlan mennyiségben lehet üzeneteket küldeni pl. akár reklám céllal – az első persze hamar kiderül és ennek kisebb a jelentősége, inkább arra jó megoldás, hogy elrejtsük az eredeti feladó kilétét, valótlan címmel vagy valaki más email-címével, a második viszont önálló fogalommá vált: ez a spam, a kéretlen tömegesen küldött elektronikus levél. A probléma természetesen együtt vált égetővé az internet és az email jelentőségének növekedésével – mind arányait, mennyiségét és kritikusságát tekintve.

A spam kritikusságát jelzi, hogy a technikai megoldásokon, vagyis korlátozásokon túl az egyes államok a kétezres években szükségét érezték a törvényi szabályozásnak is. Ez elsősorban a kéretlen tömeges levélküldés explicit tiltását jelentette. Egyébként nem az USA volt az első ország 2003-ban, amely ilyen szabályozást vezetett be: Controlling the Assault of Non-Solicited Pornography and Marketing Act of 2003 (CAN-SPAM Act of 2003). A szabályozás korántsem egységes – vallási vagy politikai üzenetek esetében az amerikai jog is mentességet ad pl.; míg Kínában akár halálbüntetéssel sújthatják a spammelőt, addig több ország nem szabályozza a kérdést, ami mellett egyébként bőven lehet érvelni – a tiltás eredménytelen és nem teljesen megalapozott. Sőt talán egyedüliként Bulgáriában explicite legális a spammelés, ráadásul fokozza a furcsaságot, hogy egy publikus, országos email-cím adatbázist állítottak fel azok számára, akik nem szeretnének kéretlen reklámüzeneteket kapni: ezáltal egy könnyen hozzáférhető adatbázist adva tkp. éppen a spammelők kezébe – ugyanis a spammelés egyik legfontosabb kelléke egy szép nagy címzettlista.

Kielégítő technikai megoldás sem született, és látszik, hogy a szabályozás sem tudta visszagyömöszölni a palackba a nyitottság szellemét. Sokkal inkább hozzászoktunk és „csővégi” megoldásokkal enyhítjük a helyzetet. Így például a spamek forrásait publikus tiltólistákra, blacklist-ekre tesszük vagy használjuk az egyes felhasználók visszajelzéseit egy-egy üzenetet illetően, amit spam-ként, nem kívánatos email-ként jelölnek meg a felhasználóink, azt a többi felhasználó már eleve elkülönítetten a spam folderbe kapja csak meg az inbox-a helyett – ugyanazon szolgáltatónál.

A visszaélések lehetőségét csökkenti a DNS SPF (Sender Policy Framework) rekordjának ötlete: ami által adott domainről csak bizonyos című levelező szerverről fogadja el az SPF rekordot figyelembe vevő többi szerver a leveleket, ellenkező esetben elutasítja azokat. Ez az egyes fiókokat még mindig nem validálja, csak a domain-t. Arra lehetőség van, hogy az adott mail szerver autentikációt várjon el, viszont ez az internet többi levelező szervere szempontjából továbbra is csupán megelőlegezett bizalom. Teljesen nyitott, open proxy-nak nevezett levelező szervert, amely mindenhonnan fogad be továbbításra leveleket, ma már tilos üzemeltetni, de ezek szűrése és tiltólistákra helyezése is reaktív, időigényes.

• Sem a jogi szabályozás, sem a csővégi megoldások nem elégségesek tehát. Megoldást csak a nyitottság csökkentésével lehet elérni, és ekkor sem 100%-kal. Úgy látszik tehát, hogy a nyitottság komoly veszélyeket is jelenthet, sőt, ha egy nyitott rendszeren utólagosan igen nehéz bezárni a nem kívánt kiskapukat.

• Amit egyszer megnyitottunk, többet nem tudjuk „visszazárni”.

Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem csak az elektronikus levél esetén beszélhetünk spam-ről. Ezt a műfajt testesíti meg a direkt marketing is a postai levelezésben: nem véletlenül ennek aránya is a spaméhez hasonló 69%-ot tett ki a USPS ismertetett statisztikái szerint, de ugyanez az arány pl. Magyarországon is. Viszont leveleink száma töredéke az email-ekének. Kb. 1:81-hez az aránya jelenleg a postainak az elektronikus levelekéhez képest.

A BILLIÓ DOLLÁROS KÖZLEGELŐ

 

Az email mint az internet maga, tkp. közlegelőként működik, de elsősorban olyan közlegelőként, amely erőforrás kimeríthetetlennek tűnik, tehát a felhasználás mértéke nem torkollhat a közlegelők tragédiájába (Hardin 1968²), sőt inkább annak ellentéte a közlegelők bőségszaruja (Bricklin 2006³; illetve közlegelők vígjátéka: Rose 1986⁴). Mégpedig azért nem, mert az elszenvedett károk valójában nem csökkentik a kinyerhető hasznot, a hagyományos közlegelő zéró-összegű játszma, az információs javak kiaknázása elméletileg korlátlan. A nem-fair használat, ettől függetlenül jelentős károkat eredményezhet.

A spam esetében is próbálkoztak számszerűsítéssel, egy EU-s felmérés pl. 10 milliárd eurós kárt említ, ami nyilván vitatható. (Data protection: "Junk" e-mail costs internet users 10 billion a year worldwide - Commission study⁵). Ezzel szemben a becsült emailforgalom 52 billió⁶ (10¹²!) darab felett van világszerte (Radicati Group, 2012⁷) ami várható évi 7-8%-kal növekszik összesen. A károk egy jó része nem közvetlenül a spam-ből fakad, hanem a rendszerek sérülékenységéből, amelyet a levelekkel terjedő vírusok adott esetben kihasználhatnak. Magával a levélözönnel úgy tűnik tehát megtanultunk együttélni és a spam kezelése, ha nem is kielégítő, de elégségesnek tűnik, különben komolyabb szigorítások vagy új technológiák terjednének el. Az emailforgalom több mint 60%-át adó üzleti szféra ráadásul nagyobb ütemben 11-13%-kal bővül évente: a spam-mel szemben ma már úgy tűnik kifejezetten védettnek tekinthetők, ha ez költségeket is jelent számukra. A spam-en túl is jelentősen növekszik az információ-terhelésünk, ami szintén jelentős alkalmazkodást igényel tőlünk.

A vállalatok szeretnek pénzt áldozni a biztonságukra, de azért ez összgazdasági veszteség is. Az évi 53 ezer milliárd „ingyenes” email a szokásos postai tarifa kb. fél eurójával beszorozva 26.5 ezer milliárd euró éves hasznot jelent – nyilván kevesebbet, mert az email költsége tkp. 0, és nyilván többet, mert a postai szolgáltatás lassú és betemetne minket a szortírozhatatlan papírhalom – tehát az összevetés is értelmetlen. No meg azért is, mert bajban lennénk, ha ezt ki kellene fizetni. Ugyanis a világ GDP-je 50-60 ezer milliárd euró⁸. Tehát az ingyenes és ezért pénzügyileg láthatatlan email kb. 50%-kal emeli az éves világ-GDP-t, ami hasznon viszont nem szolgáltatók osztoznak, hanem mi felhasználók. Az email és a többi internetes kommunikációs csatorna együttes hasznossága valószínű jóval nagyobb mint mindaz a kár, amit számlájára írhatunk a spam-ek vagy épp az információ-túlterhelés miatt.

Ugyanígy valószínű viszont, hogy nem fogunk elektronikus bélyeget ragasztani az elektronikus levélre, mert a felhasználók szempontjából az ingyenesség kőbevésett norma. 2006-ban az Európai Parlamentben ugyan felvetette egy képviselő az email egy minimális megadóztatását, de ez technológiai abszurditás lenne.⁹ Az első email-fiókokat ingyen kapták a felhasználók pl. kötelezően a szolgáltatóiktól, mint munkatársak vagy hallgatók az egyetemeken vagy mint munkaeszközt mint munkavállalók vállalatoknál – akár az íróasztalt –, így azok beépültek pl. az egyetemi, vállalati infrastruktúrába és annak költségei közé. De az egyáltalán nem, hogy egy üzenet elküldése pénzbe kerül. (Érdemes megjegyeznünk, hogy a postai szolgáltatás viszont áfamentességet élvez az EU-ban, és részben a posta megmentésére külön uniós irányelv is készült, míg ugye az USA-ban alkotmányban rögzített monopóliummal igyekeztek védeni az intézményt.)

Noha a levelező szerverek üzemeltetése nyilvánvaló költséggel jár, a magánfelhasználók többnyire az ingyenes lehetőségeket részesítik előnyben – de sokszor az üzletiek is. A piac meghatározó nemzetközi szereplői a Google-féle Gmail, és a régebb óta üzemelő Yahoo Mail illetve a Microsoft Hotmail-e. A Gmail elsőségét a Google jelentette be 425 millió felhasználóval (Google, 2012 július 28.), de a felhasználók megbecsülésekor a mailbox-ok számából nagyon sokat kell lefaragni. Egy biztos, hogy a három meghatározó piaci szereplő egyaránt kb. 300 millió egyedi felhasználót tudhat a magáénak (comScore elemzés, 2012¹⁰). A vállalati levelezésben a saját infrastruktúra fenntartása mellett természetesen elterjedt a szolgáltatás megvásárlása is. De annak költségigénye is általában független a küldött e-mailek számától. Az ár elsősorban a rendelkezésre bocsátott tárhellyel kapcsolatos. Mivel az ingyenesség normává vált az email szolgáltatásban a finanszírozást hosszú ideig természetesen a média-modell, tehát a reklámfelület értékesítése oldotta meg. A Yahoo és a Hotmail egész jól megvolt ezzel a modellel a Gmail 2004-es megjelenéséig, amikor a Google-nél felismerték a merevlemez-költségek folyamatos csökkenését, és hogy a legtöbb felhasználó úgysem használja ki az általuk biztosított 1 gigabyte-os ingyenes tárhelyet. Ekkoriban a szokásos tárhelyméret 10 megabyte volt – elsősorban megszokásból és, hogy valóban alacsonyak legyenek az ingyenes szolgáltatás költségei, magas legyen a jövedelmezőség. A többi szolgáltatónak követnie kellett a Google innovációját. A Yahoo-nak leesett a tantusz és korlátlan tárhellyel licitált, ami persze így másodikként már csak egy költőibb megfogalmazása ugyanannak a jellemzőnek, de ez versenyben tartotta a korábbi piacvezetőt.