A LINUX

„Üdv minden Minix-felhasználónak odaát! Egy (ingyenes) operációs rendszert csinálok (csak hobbiból, nem lesz olyan nagy és profi, mint a gnu) a 386-os (486-os) AT-klónokhoz. Április óta érlelem, és lassan elkészül. Szeretnék visszajelzéseket arról, hogy mi tetszik és mi nem tetszik a Minixben az embereknek, mivel az én operációs rendszerem némileg hasonlít rá...” – Linus Torvalds (1991)¹

18. A világ ötszáz legnagyobb szuperszámítógépén futó operációs rendszerek 2013-ban: 95%-ukon a Linux valamilyen (többnyire egyedi) változata fut.²

Nem olyan nagy és profi... Ma a világ ötszáz legnagyobb szuperszámítógépe szinte mindegyikén Linux fut, az ismert szerver piacon nagyjából egyenlően osztoznak a különböző Linuxok a Microsoft és Unix rendszerekkel, de az 500 főnél nagyobb cégek körében végzett IDC felmérések szerint a cégek 80%-a³ tervezi a linuxos infrastruktúra bővítését, míg 20% gondolkodik újabb Microsoft termékben, a legkritikusabb rendszerek 73%-ában tervezik a Linux szerepének növelését. A 2013. második negyedévében eladott okostelefonok közel 80%-ának⁴ operációs rendszere az Android, egy Linux-fork. Kormányzatok, önkormányzatok választják hivatalos platformjukként. Linuxot használ a kínai állam, az amerikai légi irányítás rendszere, a japán Shinkansen, a new york-i tőzsde, a CERN, a meghatározó internet site-ok: a Google, a Facebook, az Amazon, a Twitter – atom-tengeralattjáróktól a hűtőszekrényekig valóban végtelen sok minden.

Az egykori finn egyetemista célja az volt, hogy szeretett volna az otthoni számítógépén egy olyan modern funkcionalitást, magas biztonságot és stabilitást megvalósító, professzionális rendszerrel dolgozni, mint amilyen akkoriban csak szervereken elérhető különböző Unix architektúrák voltak. Természetesen sem egy drága szervert sem egy drága operációs rendszert nem engedhetett volna meg magának és hiába álmodott meg Stallman⁵ már 1983-ban egy ilyen „freeware” unix-klónt, valójában a GNU projekt a mai napig nem érett be, illetve tkp. a GNU/Linux az egyedüli sikeres és stabil megvalósítása. ("A jövő nem valami, amit meg kell jósolni, hanem valami, amit meg kell valósítani!") Torvalds célja megvalósult és idővel óriási méretű közösséget épített maga köré, amely talán a legnagyobb nyílt forráskódú együttműködés ma a világon. Mérete és hatékonysága kiemelkedő általában a szoftverfejlesztő szervezetek közül is. A legutóbbi verziót 1392-en fejlesztették folyamatosan, 2005. óta tízezren dolgoztak a kernelen, ezer vállalat kapcsolódott be a munkába. A 2013. szeptemberi jelentés⁶ szerint már óránként több mint kilenc változtatást eszközöltek a mára 17 millió sorosra duzzadt forráskódon.

Ez nyilván köszönhető annak, hogy azon kívül, hogy jó programozó, úgy tűnik Torvalds jó kommunikációs vénát is örökölt újságíró szüleitől és költő nagyapjától. A GNU már kész alkalmazásaival és más projektekkel kiegészülve használható eszközzé változtatták a hobbinak indult Linuxot. Sehol egy üzleti terv, sehol egy profitszempont. Kreatív szellemi tevékenység esetében a pénz nem motiváló tényező Dan Ariely, Daniel Pink (2009)⁷ és mások kutatásai szerint, viszont az önállóság, a szakmai kihívás és siker igen – a fejlesztők általában jól megfizetett alkalmazottak, de magasabb bónuszért cserébe sem írnak jobb szoftvereket, furcsamód viszont pusztán kedvtelésből, saját indíttatásból akár ingyen is dolgoznak. Van egy némileg maslow-i előfeltétel: a kreatív munkaerőt előbb jól meg kell fizetni, utána „nyílik mód” az önmegvalósításra és a valódi értékteremtésre – a Linux kezdetei némileg cáfolják ezt a sorrendet, úgy tűnik az önmegvalósítás vágya sokkal erősebb motiváció bárminél.

A Linux első éveiben a pénz legfeljebb úgy került szóba, hogy nem volt: épp ezért saját erőből kellett mindent megvalósítani. A Linux ma a legkülönbözőbb eszközökön megtalálható, s bár igazából Torvalds kimondottan a PC-re szánta. Furcsamód a desktop az egyetlen platform, ahol piaci sikere továbbra is minimális (valahova 1 és 10% közé tehető). Mivel a Linux maga nonprofit, ezért a piaci siker nem kívánalom, a Linux úgy versenyez, hogy egyébként nincs versenykényszerben. Nem létszükséglet Torvalds-ék számára, hogy káprázatos fiskális negyedévi jelentést produkáljanak, mivel ilyen nincs.

AZ OPEN SOURCE MINT ÜZLETI MODELL

A pénz hiánya nemcsak az indulást ösztönözte pozitívan. A Linux átütő sikerét egy újabb válság is megalapozta. A 2008-as pénzügyi válság többek között IKT-költségeik csökkentésére kényszerítette a vállalatokat. Logikus lépés volt csökkenteni az új szerverek beszerzését, hatékonyabb infrastruktúrakihasználást (virtualizáció) és olcsóbb licenszű termékeket (open source) választani. Ekkor pl. a Red Hat Enterprise Linux már érett termék volt, több mint másfél évtizedes múlttal és vállalati szintű üzleti ajánlatokkal, bejáratott, ismert, megbízható brand-ekkel. A Red Hat, Inc. 1999-es tőzsdei bevezetése kimagaslóan sikeres volt, évről évre pedig üzletileg is egyre sikeresebbé vált a nyílt forráskódú vállalat: 2012-es éves bevétele elérte a 1.13 milliárd dollárt⁸. A vállalat az ingyenes Linuxból és sok más többnyire szintén nyílt forráskódú szoftverből alkotta meg nyílt forráskódú szerver operációs rendszerét, melyet mint egyébként nyíltan hozzáférhetőt kapcsolódó szolgáltatásaiban tud monetizálni előfizetéses modellben. A termék tulajdonképpen ingyenes, de a kapcsolódó képzések, certifikációk, a konzultáció, a biztonságos működéshez fontos nélkülözhetetlen hivatalos frissítések fizetősek.

Egy ismételt gyors felmérést végezve egy 2008-as felmérés által is vizsgált húsz⁹ ismertebb és jelentősebb open source gyártó körében az előfizetéses szolgáltatások modellje a legjelentősebb: a vendorok fele alkalmazza – elsősorban persze vállalati termékeknél. Szoftvertől függően lehetőség van a hagyományos tulajdonosi licencek alkalmazására is (gyártók harmada alkalmazza). Ahogy az árukapcsolás (beágyazott hardver vagy beágyazott szoftver) vagyis valamilyen keresztfinanszírozás is adekvát megoldás, ahol ilyenre mód van persze – IBM és HP esetében – szintén a gyártók több mint harmada él ezzel a lehetőséggel. A legáltalánosabb tévhit, hogy a terméktámogatási szolgáltatás az elsődleges bevételi forrása az open source termékeknek, ez annyiban igaz, hogy szinte minden vállalat alkalmazza. Amelyek mégsem, elsősorban valószínű azért nem, hogy az előfizetéses modell felé tereljék a vevőket, viszont a fejlesztési megrendelésekkel együtt is mindössze csak a cégek tizede finanszírozza a terméket elsősorban ezen a módon. A jövő monetizálási modellje a felhőszolgáltatás is, SaaS, (Software as a Service) a szoftver mint szolgáltatás értékesítésének szerepe még nem túl jelentős (a vizsgált körben). A szoftverek esetében nem releváns a reklámbevételek alkalmazása, de pl. a Mozilla (Firefox piacvető böngésző gyártója) kizárólag ebből tartja fent magát – ráadásul bevételei szinte mind a Google-től származnak, mint alapértelmezett kereső-beállításból, érdekes, hogy a keresőóriás maga is ugye hirdetésekből él – tkp. két böngésző fejlesztést is finanszíroz, hiszen saját böngészőt is gyárt, a Chrome-ot – a böngészőn kívül a legfontosabb nyílt forrású fejlesztésnek, a Linuxnak és az Androidnak is meghatározó kontribútora illetve gyártója a vállalat. Hatalmas infrastruktúrája persze az ingyenes Linuxra kell épüljön.

A korábban már bemutatott historikus okokból kifolyólag sem meglepő, hogy a Linux ingyenes és nyílt forráskódú szoftver – annak indult, az is maradt. Az, hogy sikeressé vált viszont nem evidens. Sikere annak köszönhető, hogy vélhetően jó termék. És azért az, mert tízezernyi szakértő dolgozott rajta. Az, hogy a legjobb szakértők dolgozni tudtak rajta annak köszönhető, hogy a projekt nyílt. Torvalds-nak nem kellett a piacról drága pénzért megvásárolni a munkaerőt. Eleve olyanok kapcsolódtak be a munkába, akiket az érdekelt és annyira motiváltak voltak, hogy szabadidejüket rááldozzák – és pedig nagyon sokan, jóval többen, ahány főt a legtöbb vállalat foglalkoztatni tudna – különösen hasonló büdzsével. A nyílt forráskód nem üzleti modell elsősorban, hanem fejlesztői kollaborációs modell, amit Torvalds az egyedüli jó megoldásnak tart¹⁰. A Linux-hoz hasonló paraméterekkel rendelkező BSD is nyílt forrásúvá vált, de piaci jelentősége elenyésző. A Linux BSD-vel szembeni sikeréhez nem elég ok a korábbra datálható nyílttá válás (a FreeBSD csak 1993-ban indul), a BSD ha úgy vesszük hatalmas több évtizedes előnnyel rendelkezett. A hálózati hatások a Linux futótűzszerű felfejlődéséhez és elterjedéséhez vezettek. Valamiért Torvalds és a Linux imázsa vonzóbb volt. Az ilyesmikre általában nem találunk közvetlen magyarázatot. A Linux mint nulláról induló projekt maga mögött tudhatta az újdonság varázsát, szemben a BSD mögötti óriási tapasztalattal.

A Linux-kernel fejlesztése mögött ma sem áll közvetlenül egyetlen vállalat sem, hanem 2007. óta egy alapítvány, a Linux Foundation, amelynek most már explicit küldetése a Linux versenyképessé tétele a zárt platformokkal szemben. Viszont mindazok a vállalatok, amelyek használják és profitálnak a nyílt forráskódú rendszer használatából támogatják az alapítványt. Ennek több módja is lehet: pénzügyi támogatást nyújtanak az alapítványnak vagy még inkább: részt vesznek a fejlesztésben saját erőforrásaikkal, illetve saját fejlesztéseik kódjának nyílttá tételével a közösség rendelkezésére bocsátják azt. A legnagyobb hozzájárulást ma is az önkéntesektől származik. A cégek közül természetesen az első a Red Hat, Intel, Texas Instruments, Linaro, Novell SUSE, IBM, Samsung, Google. Ötszáznál is több vállalat összes kontribúciója 80% körüli. Tehát a Linuxot ma már jórészt főállású fizetett munkaerő fejleszti. Ezért nem az altruizmusba hajló önkéntesség motivációit kell igazából megválaszolnunk, hanem a vállalatok együttműködésének gazdasági racionalitását.

A Linux sikere rámutat arra a közösségekben sokszor elhanyagolt nem technológiai szempontra, hogy az imázsépítés, a brand nem csak a profitorientált vállalatok és a kereskedelmi szoftverek esetén fontos.

A sikeres nyílt forráskódú fejlesztések egyik pillére a lelkes és kiterjedt fejlesztői közösség. A másik pillér, az üzleti érdek: a nyílt forráskód üzleti sikerét is megalapozza az, hogy a gazdasági szereplők számára is értéket teremtenek, amelyek így érdekeltek abban, hogy hozzájáruljanak a fejlesztésekhez. Az open source fejlesztési modellre épülve így jön létre az open source enterprise mint vállalati üzleti modell.

A fejlesztők és a felhasználók közötti határ kevésbé éles. Az (egyéni és üzleti) felhasználók bekapcsolódhatnak a fejlesztésekbe és maguk is segíthetik, formálhatják a terméket.

Unix és unix-szerű operációs rendszerek rövid családfája – open source: zöld. ¹¹

A Linux tehát hobbisták közös játékszeréből vállalatok közös fejlesztésű platformjává vált. Az egyes vállalatok hozzájárulása egyenként általában csekély, és ezért a csekély hozzájárulásért mindannyian egy teljesértékű rendszert kapnak cserébe, tehát ez egy igen gyümölcsöző együttműködés mindenki számára. A nyílt forráskód azért nyert teret a szoftveriparban, mert a vállalatok gyakran nem engedhetnek meg egy költséges és kockázatos saját fejlesztési projektet. Legelőször 1998-ban az Apache webszerver fejlesztői közösségével kezdett együttműködésbe az IBM¹². Saját zárt fejlesztésű webszervere, a Domino a piac 1%-át tudhatta magáénak. Az internet weblapjainak felét viszont már az Apache szolgálta ki ekkor. Az együttműködéssel az IBM nem kockáztatott tehát sokat: átadta a közösségnek, a saját forráskódját, cserébe pedig bekapcsolódott az Apache majd a Linux fejlesztésébe, erősítve saját szerverei támogatottságát és így azok piaci pozícióját. Nyilván az nagy előny egy hardver esetében, ha a piacvezető szoftver kitűnően fut rajta. A minél intenzívebb részvétel tehát önös érdek a vállalatok részéről, ezáltal tudják a közös fejlesztések irányát saját üzleti céljaikhoz igazítani – kompromisszumban a közösség többi tagjával, amelyek között ott vannak a fő vetélytársak is. Versenyezni pedig ott van még számos más terep: a Linux „csak” a rendszermag, amely használhatóvá teszi a hardvert a rendszer egésze és az alkalmazások számára.

• Az open source a make or buy mellett a harmadik stratégiai lehetőség.

A nyílt forráskód szükségszerűen csökkenő fejlesztési költségeket és növekvő innovációs előnyt jelent a szoftverfejlesztésben. Az ingyenes termékekhez kapcsolódó szolgáltatások viszont fizetőssé tehetőek. Ez az „open source üzleti modell” lényege.

Az open source business modell fogalom Michael Tiemann-tól származik, aki 1989-ben alapította meg az első ilyen vállalkozást a Cygnus Solutions-t. Nem csak elméletben látta meg a lehetőséget, hanem meg is valósította azt. A Cygnus pólókra írt jelmondata nem nélkülözi az iróniát: „Megfizethetővé tesszük az ingyenes szoftvert”¹³ – ugyanakkor nem feltétlenül arcátlanság. Egy hibás szoftver jelentős kárt is okozhat, ez esetben mindegy, hogy mennyibe is került – ROI. A fizetős támogatás megtérülése nagyon is magától értetődő ekkor és valóban olcsóbb mint annak hiánya...

A programozó is ember. A nyílt szoftver is szoftver. A neki tulajdonított jó vagy rossz tulajdonságok általában bármelyik szoftverre igazak lehetnek. Úgy tűnik még ára is lehet, ahogy a tulajdonosi termékeknek – még furcsamód akkor is, ha a termék ténylegesen ingyenes (ROI, TCO). Mi az, amiben a nyílt forráskód valóban más? Válaszok a következő cikkben. :)