Magának a számítógépnek a betörése a mindennapokba és az irodákba is piaci folyamatoknak köszönhető. A számítógép-korszak első három évtizedében a laboratóriumok, az űrkutatás, a hadsereg elzárt játékszerei voltak, amik közelébe halandó emberek nem juthattak. Elsősorban nagy mennyiségű adat feldolgozására, ténylegesen számításigényes feladatokra használhatta a kevés beavatott. A privát és üzleti felhasználás sokkal inkább az utóbbi bő három évtized terméke csupán. Ehhez kellett az olyan személyi számítógépek megfizethetővé, elérhetővé válása mint az Apple II (1977), a Commodore és társai vagy az első IBM PC-k kis késéssel 1981-ben. És kellett az ok is persze, hogy tömegek akarják megvenni a megszállottak addigi játékszerét. Ehhez alkalmazások kellettek és az első ilyen "killer app" a VisiCalc illettve a Lotus 1-2-3 nevű táblázatkezelő volt, majd a különböző szövegszerkesztők, amik lényegében egy rendkívül kényelmes bár drága írógépet illetve egy pénzügyi számításokat megkönnyítő eszközt eredményeztek. A 100 dolláros VisiCalc eladta a 2000 dolláros Apple II-t.

Ez a folyamat a maga korában valóban forradalmasította a könyvvitelt vagy a kiadványszerkesztést, de az igazán átütő jelentőségű fordulathoz kellett még valami. Ez pedig az internet volt. Az internet kialakulása jól ismert, valódi világméretű és mindennapi felhasználók által is használható tartalmak terjesztésére azonban csak az 1990-es elejétől vált alkalmassá. Ehhez egy felhasználóbarát protokollok kellettek. Vagyis a world wide web (hypertext) és az email kellett. Ez utóbbit szintén a "killer app" jelzővel szokták illetni, mivel ez váltotta ki a számítógépek (és az internet-előfizetések) vásárlásának újabb hullámát egy még szélesebb körben. Az internet és a legalább helyi hálózatba kötött számítógépeken végzett adatbevitel tették lehetővé a nagyméretű, online (állami és) üzleti adatbázisok és az azokra épülő adattárházak, ERP, CRM, SRM rendszerek kifejlődését a 2000-es években, csak ekkorra válik kulcsfogalommá az e-kereskedelem és az e-közigazgatás, hiszen ezek előfeltétele az internet elterjedése. Mivel ez utóbbi újítások bár valóban fontosak, de kevésbé formálták át a mindennapjainkat és rövidebb múlttal is bírnak, legtöbbjükről vagy jelentőségükről a legtöbb ember nem is tud, és valóban elsősorban a nagyvállalatoknak manapság már általános eszközei, de mi, átlagemberek közvetlenül nem kerülünk velük kapcsolatba.

Az egyértelmű sikertörténetek közül fájón hiányzik a tudásipar talán legfontosabb elemének az oktatásnak a kommunikációhoz hasonló forradalmi átalakulása. Pedig az információ, a tudás ma az egyetlen, amire talán leginkább szükségünk lehet minden mást ebből teremthetünk meg: és valójában a tudáshoz való hozzáférést rendkívül olcsón tudnánk biztosítani, aminek társadalmi hasznát felbecsülni is nehéz volna. 2012-ig ugyan már sok millióan regisztráltak a különböző Tömeges Nyílt Online Kurzusokra – MOOC, Massive Open Online Courses –, amelyek ingyenesen nyújtanak végzettséget adó képzéseket, de szó sincs arról, hogy az oktatás minden szintjét és ágát újraformálták volna ezek a megoldások – a világ legtöbb iskolájában és egyetemén némileg megállt az idő. Létérdekeiket sértené az online megoldások térnyerése, de ilyen veszély egyelőre nem fenyegeti az intézményt az egész társadalomba való beágyazottsága miatt: tudás-monopóliumuk joggal köztiszteletnek örvend. Az MOOC-hallgatók zömmel általában már diplomás emberek, akik ismereteiket bővítik, tehát egyelőre kevésbé van szó a tudás demokratizálódásáról¹, de ez az IKT-re épülő modell magától értetődő megoldás a költséges felsőoktatás hozzáférhetővé tételére – az USA-ban 200-250%-kal nőtt a tandíj az elmúlt 20-30 évben alig növekvő medián jövedelmek mellett². Az ERP-nek vagy a MOOC-nak is előfeltétele az internet és a számítógép elterjedése, s nem kiváltója annak.

Különös kontraszt, hogy hasonlóan hozzájárultak a számítógépek korai elterjedéséhez a videojátékok, de ez a piac is korlátozott jelentőségű és egyébként alaposan elemzett, számos tanulmány készült korai és mai állapotáról. Az online játékok piacáról és az ingyenesség szükségszerű terjedéséről is, ami máshol is megfigyelhető jelenség a digitális gazdaságban. Ez egy jelentős, növekvő piac, amely megérdemli a figyelmet, de nem olyan üzletág, ami az említetteken kívül alapvető újdonságokkal szolgálhat számunkra. Nem megalapozója minden más tevékenységnek és csak részben hordozza azokat az információs gazdaságra jellemző ismertetőjegyeket, amiket vizsgálni szeretnék. "Az IT üzlet és az üzlet egyben IT"³ máshol érvényesül igazán.

Az email

 

Véleményem illetve többek véleménye szerint ez az első olyan infokommunikációs eszköz, amely valódi tömegsikert ért el és vált nélkülözhetetlenné. Több tanulmány többek között a Plantronics⁴ több országra kiterjedő 2010-es felmérése szerint az email a vállalati alkalmazottak 83%-a számára a produktivitás és az általános sikeresség elsődleges eszköze, hasonló fontosságot csak egy másik infokommunikációs eszköz, a telefon ért el 81%-kal. A tanulmány szerint a növekvő kommunikációs igényeken belül az email mint eszköz használata tovább nőtt: 5 év alatt 78%-kal; 67-69%-kal nőtt az audio és a web konferencia használata valamint 64- illetve 61%-kal az újabb keletű szintén internetes instant messaging (IM), és a közösségi portálok, vagyis a social media használata, 58%-kal az SMS-é és 54%-kal a videokonferenciáké. Megjegyzendő, hogy kritikus esetekben, tehát döntéshozatalnál, üzletkötési tárgyalásokon 77% a személyes találkozást tartja célravezetőnek, email-ben nem kötünk üzletet, még telefonon is valószínűbb: 23% egy megegyezés megszületése annak viszonylagos személyessége miatt.

Emellett az email története, használata és problematikája jól ismert. Összefoglaló elemzés tudomáson szerint azonban nem készült róla. Az email nem kötődik egyetlen céghez, nem termék, de még csak nem is egyetlen alkalmazás. Megvalósítható többfajta levelezőszerverrel, amelyek közös nyelve a nyílt és ingyenes SMTP protokoll, és amelyek kielégítik az RFC 2045-2049 és még számos másik internetes szabványt vagy ajánlást, amelyeket teljesen önszerveződő-önszabályozó módon alkotott meg az IETF (Internet Society alá tartozó Internet Engineering Task Force). Az IETF szakértő önkéntesek világméretű hálózata. Nem állami vagy nemzetközi intézmény. NGO, de inkább egy együttműködő közösség. Az IETF működése kulcsfontosságú az internetes szabványokban. Döntéseiket hozzávetőlegesen bázisdemokratikus módon hozzák: a „durva konszenzus és futó kód”⁵ kultúráját alakították ki, ahol nem elégséges a puszta szótöbbség, a teljes konszenzushoz viszont túl sok az érdekelt és ezért a chair határozza meg, hogy egy munkacsoport eredménye eljutott-e a szakmai konszenzus fokára, alapvető fontosságú azonban, hogy a megoldás működőképes is legyen.

Míg egy államgépezet az elégtelen szabályozást is rákényszerítheti a társadalomra, addig egy nyílt szabvány csak, akkor működőképes, ha valóban széleskörű az elismertsége és a döntő többség önként fogadja el és követi azt. Ez ugyan szakmailag kiérleltebb, de lassabb döntéshozatalt jelent. Pl. éppen az SMTP esetén a visszafelé-kompatibilitást minden áron őrizni akarók akadályozzák számos újítás bevezetését. Egy nagyvállalati menedzsment könnyebben átlépne a szakmai szempontokon és üzleti érdekek alapján diktálna. A törvényhozói döntéshozatal pedig akár az aktuális többség arroganciájához igazodna csak, a kisebbségi ellenvéleményeket félresöpörné, pillanatnyi politikai érdekeknek és obskúrus alkuknak és kétes kompromisszumoknak szolgáltathatná ki a szakmai munkát is.

(Az új gazdaságra jellemző „egyenrangúak együttműködését” számos más területen részletesen mutatja be Don Tapscott és Anthony D. Williams⁶.)

Az email ezáltal a nyitottság által vált az együttműködés első egyetemes internetes felhasználói kommunikációs platformjává, és "vett" rá az internet-korszak elején korábban magát a számítógépet nem is ismerő tömegeket annak megvásárlására. Az email ma az üzleti élet és a netet használó magánemberek egyértelműen fő kommunikációs eszköze a telefon (és persze az élő beszéd) mellett kb. 1993 óta. Az írásbeli kommunikáció korábban első és egyetlen formája a hagyományos postai levél és a postai távirat volt. A gyorsabb üzenetküldés érdekében az internet és az email elterjedéséig használatos volt még a telex és a fax is, ezek azonban nem voltak széleskörben hozzáférhetőek. (A fax utóéletét tekintve pedig lényegében egybeolvadt az email-lel mint internetfax.)

 

1 Dennis Yang: Are We MOOC'd Out? http://www.huffingtonpost.com/dennis-yang/post_4496_b_2877799.html 2013.12-14

2 Geiger, Roger L. et al. Financial Trends in Higher Education: The United States, 2011. http://www.ed.psu.edu/educ/cshe/working-papers/WP%236. 2013-12-14

3 ITIL “szállóige”: “IT is Business and Business is IT”

4 http://www.plantronics.com/media/howwework/brochure-role-of-voice.pdf 2013-12-14

5 "We reject kings, presidents and voting. We believe in rough consensus and running code" http://www.ietf.org/tao.html 2013-12-14

6 Tapscott, Don & Williams, Anthony D.: Wikinomics - How Mass Collaboration Changes Everything, Tantor Media, Old Saybrook, USA, 2006. HVG, Budapest, 2007.