TRANSZPARENCIA

Eufemisztikusan szólva pusztán az árelőnyt vizsgálva kevés okot találunk arra, hogy egy felhasználó ne az olcsóbb nyílt és (általában) ingyenes (vagy nagyon olcsó) megoldást válassza. A felhasználó viszont a legtöbbször nem választ, hanem megszokásokat, trendeket követ, mint más piacok fogyasztói is általában. Mind a nyílt forráskód, mind a szabad szoftver mozgalma mögött komoly, némileg idealista ideológiai megfontolások állnak, de feltételezhetjük, hogy a felhasználók elsősorban szoftvert szeretnének és nem kíváncsiak feltétlenül a forráskódra – sőt azt sem tudják, hogy mi az. Azt egész biztosra vehetjük, hogy olyan használati eszközt szeretnének, amely működik, használni tudják és egyre fontosabb, hogy az tetsszen is. Egy üzleti felhasználónak vagy egy vállalat IT-beszerzésének már más szempontjai is lehetnek és pedig ilyen az IT biztonság. Az IKT (infokommunikációs technológiák) és a szoftverek életünk részéve váltak. Az üzleti élet ma az IT-ra alapul és az IT maga is egy üzlet.

Más piacokhoz hasonlóan a szoftverek esetében sem tökéletes helyettesítője egyik termék a másiknak – minél komplexebb annál kevésbé. Ha egy vállalat SharePoint portált vagy Exchange levelező szervert szeretne, akkor azt csak a Microsoft-tól vásárolhatja meg, ahogy a „legolcsóbb” vagyis az egyetlen iPhone-t az Apple gyártja. A brand-ek vevői lehetnek akár lojálisak, akár csak konzervatívak döntéseikben – mint tudjuk „azért még egyetlen beszerzőt sem rúgtak ki'”, mert a piacvezető ismert termékét vásárolta meg (és az esetleg számos hiányossággal küzd). A funkciók puszta lemásolása nem tűnik helyes stratégiának a fejlesztésben, a piac inkább nyitottabb az innovációra, sőt a fogyasztók egy csoportja számára elvárás a folyamatosan megújuló funkciók bevezetése. Amit a hagyományos iparágakban a hatékonyság jelentett, az a technológiai vállalatoknál az innováció. Az ilyen újnak számító piaci lehetőségeket tudták kihasználni az open source termékek elsősorban pl. a mobil eszközök piacán. Illetve az olyan egyedi megoldást igénylő problémák esetén, amelyekben a tulajdonosi szoftverek rugalmatlanságával szemben a szabadon és viszonylag könnyedén (kisebb költséggel) átalakítható nyílt forráskódú szoftverek nyíltságuknál fogva eleve előnnyel bírnak. Ezért nem találunk szinte ma már Linux-on kívül semmi mást a legnagyobb kapacitású szerverek esetén (speciális célú, nagyszámú gép egyesítésére nincs dobozos termék).

A döntő érv, ami a legfontosabb áttörést hozta az open source piaci adoptációjában viszont a kockázatkezelésről szól. A vállalatvezetők különösen pénzügyi válság idején a költségeikre is ügyelnek természetesen, de a pénzügyi mutatóknál is előrevalóbb feladatuk a kockázatok kezelése a folyamatosan változó környezetben. A vállalatok működése egybeforrt az informatikával, kritikus üzleti folyamataikat IT-megoldások segítségével tették hatékonnyá, de egyben ki is szolgáltatták azokat IT-infrastruktúrájuknak. A zárt forráskód esetén a teljes működés tkp. egy-egy külső beszállító munkájának minőségétől kerül függésbe – mégpedig minden garancia nélkül. Ez a kontrollvesztés pedig megengedhetetlen és óriási kockázatot hordoz. A nyílt forráskód esetén viszont a szoftver működése transzparens az alkalmazó számára. Sőt: szükség esetén maga a felhasználó dönthet úgy, hogy saját maga javíttatja ki a termék hibáját saját fejlesztőkkel. Ez megint csak olyan előny, amellyel a zárt fejlesztésű szoftver nem veheti fel a versenyt. Ez győzte meg elsősorban a döntéshozókat.

Nem mondhatunk egységes ítéletet afölött, hogy melyik fejlesztési modell eredményez jobb vagy megbízhatóbb szoftvert. Az ugyanis elsősorban pl. a fejlesztők szakmai felkészültségétől függ. Maga a programozás, mint feladat végezhető rosszul nyílt forráskód esetén is. A legtöbb nyílt forráskódú projekt nem rendelkezik olyan erőforrásokkal mint a Linux, tehát az eredményesség és a minőség nem feltétlenül garantált. A vezető és elterjedt open source megoldásokkal kapcsolatban mégis az a tapasztalat, hogy meglehetősen gyors a fejlődésük és gyors a hibák kijavítása is. Az ingyenesség lehetővé teszi, hogy számos felhasználó használja vagyis próbálhassa ki a szoftverek legújabb változatait, ami nem jelent mást mint egy nagy méretű tesztelőbázist, amire minden terméknek szüksége van, ugyanis nem létezik hibátlan program, még a bárki által ellenőrizhető kód sem tökéletes. Az ilyen módon költséghatékonyan kitesztelt, tehát stabil (és régebbi) verziók lesznek aztán vállalati termékekké.

A transzparencia veszélyeket is rejt viszont. Mivel a kód hozzáférhető rosszhiszeműen is felhasználható, ha úgy tetszik ellopható vagy kisajátítható (az Apache licensze ezt ki se zárja jogilag sem, bár a legtöbb licensz igen). Ez elsősorban annyit jelent, hogy más jogosulatlanul tesz szert anyagi előnyökre a munkánkból – rossz esetben rontja piaci lehetőségeinket. (De legálisan is „ellopni” az Apache kódját és tulajdonosi termékként megpróbálni értékesíteni abszurdum lenne, hiszen a piacon ott van az eredeti: ingyen.) Egy ennél valósabb és rosszabb lehetőséget a jogi támadások jelentik. A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok ingoványos talaján a nyílt forráskód sérülékenyebb, mert nyílt és mert a jogokat nem birtokolja és nem is tudja megvédeni egyetlen konkrét személy vagy vállalat sem általában. A hasonló megoldást előállító vagy vonatkozó szabadalommal rendelkező zárt versenytársak könnyű prédának nézhetik nem csak a drága pereskedésre felkészületlen fejlesztőket, hanem a felhasználókat is. Ez akkor is igaz, ha a legismertebb ilyen persorozat, amelyet a Unix-jogokat magáénak valló SCO indított a Linux – és többek között egyik volt ügyfelük a Linuxra váltó DaimlerChrysler ellen – totális csődöt mondott – a perek egy részét a SCO elvesztette, a DaimlerChrysler-rel megegyeztek. Viszont a pereskedés hosszadalmas és költséges, amely kockázatot szintén el kell kerülni: ennek egy alacsony költségű módja a biztosításkötés¹. A szoftver szabadalmak száma folyamatosan nő, követésük valószínűtlen, az akár jóhiszemű fejlesztők önkéntelenül is követhetnek el szabadalomsértést, amit aztán a nyílt forráskódon könnyedén bárki felismerhet és bizonyíthat. A Red Hat megelőzendő bizonyos pereket szabadalmak vásárlásával védekezik. Az IT-szektor számos akvizíciója mögött értékes szabadalmak megszerzése az egyik cél.

DIVERZITÁS

A Linuxot számtalan disztribúció teszi a felhasználó számára is használható szoftvercsomagokká. A disztribúciók és a főbb alkalmazások maguk is gyakran nyílt forrású projektek, többségükben ingyenesek vagy valamilyen ingyenességet is tartalmazó üzleti modellre épülnek. A nyílt forráskódú licenszek nem csak azt teszik lehetővé, hogy bárki bekapcsolódhasson a fejlesztésbe, vagy a transzparenciának köszönhetően saját maga vagy a közösség által kontrollt gyakorolhasson a szoftver és az általa működtetett üzletileg kritikus folyamatok felett, vagy javításokat javasolhasson és esetleg hajtson végre maga és így mindenki más számára, esetleg saját igényei szerint átalakítsa a kódot. De arra is lehetőség van, hogy teljesen új termékekké, fork-okká fejlesszük a meglévő termékeket mint „nyersanyagot”.

A fejlesztések teljes elágaztatása viszont meglehetősen ritka. A közösségek tagjai számára egyfajta tabunak számít – talán az eredeti ötletgazdák iránti tiszteletből kifolyólag, de közgazdaságilag sem hatékony: az erőforrások megosztásához vezet, hiszen az egyes forkok kevesebb fejlesztővel tudnak majd dolgozni és a legtöbb projekt nem vonzza elképesztő számban a programozókat... (Pl. számos párhuzamos GUI-fejlesztés konkurál, amelyek egyike sem elég jó, hogy a Linux-desktop sikeres legyen.) A különböző szoftvercsomagok összeállítása, használható disztribúciókká alakítása, egyes komponensek egymáshoz igazítása, üzembiztossá tétele, kitesztelése, folyamatos karbantartása is olyan felhasználói igény, amelyet így egyben termékekként, sőt brand-ekként azonosít a piac. A meglévő forráskódok újrafelhasználása, a fejlesztési forkok és a disztribúciók a nyílt forráskódú fejlesztés transzparencia melletti másik nagy erőssége a diverzitás. Az ökoszisztémához hasonlóan a diverzitás is ökológiai fogalom. Olyan alapvető érték, amely lehetővé teszi a széleskörű alkalmazkodást, adaptációt és a kiszámíthatatlan piaci folyamatok kockázatainak diverzifikációját – a fejlesztések így mindig a piac által preferált irányba folyhatnak. A nyílt forráskódú fejlesztéseknek sokszor nem annyira a tervezés vagy marketing ad irányt, hanem egyfajta evolúció². „Mi a terv a Linux számára? Olyan mint a biológiai evolúció, nincsen célja terve. Ami működik, az túlél.” – Linus Torvalds (2013)³

A Linux fejlesztésénél a vállalati felhasználók igényei szükségszerűen épülnek be a termékbe és olyan arányban és módon, amilyen mértékben azok részt vesznek abban. 2011-ben pl. a Microsoft volt a Linux fejlesztés ötödik legnagyobb kontribútora. Saját virtualizációs platformja, a Hyper-V versenyképességéhez ugyanis szükség volt arra is, hogy a Linux megfelelően együtt tudjon működni a hypervisor-ral és fordítva: a Windows 2008 is hibamentesen dolgozzon együtt a Linux natív virtualizációs technológiájával – nyilván erős érdek, hogy a Hyper-V ne csak Microsoft szervereket tudjon futtatni, hanem a piacvezető szerver operációs rendszert, a Linuxot is. Ez nyertes-nyertes helyzet, hiszen ezáltal a Linux szerverek sem kerülnek hátrányba Hyper-V-n és a Linux KVM-en is hivatalosan támogatottá válnak a zárt versenytárs szerver termékei. Ha a várakozásoknak megfelelően nem is volt felhőtlen a Microsoft meglepő stratégiaváltása, az együttműködés és a nyíltság stratégiájának alkalmazásának előnye itt is egyértelmű.

A Linuxban testet öltő nyílt forráskódú világ és a Microsoft-ban manifesztálódó zárt, „proprietary” szoftverek tehát korántsem két egymásnak feszülő világrend; nem helytálló interpretáció az antagonisztikus ideológiák szinte huntington-inak lefestett örök küzdelme.

• A zártságnak elsősorban egy másik zártság tud természetes ellenfele lenni. A nyíltság együttműködésre ad lehetőséget a különböző zárt rendszerek között is.

A hagyományosnak tekinthető és egyébként rendkívüli módon sikeres üzleti modell azonban, amit a Microsoft elsősorban alkalmaz a zártságról és a vendor lock-in-ból fakadó (sokak által etikátlannak tekintett) extraprofitra épül. A zártság megakadályozza, hogy mások könnyedén másolják ötleteinket, ami minden üzlet lényege és motorja, a valódi legértékesebb (információs) tőke. (Teljes nyíltság nem létezik nyilván, nyilván nem játszunk nyílt kártyákkal sem.) Ettől függetlenül persze az ötletek előbb-utóbb közkinccsé válnak – ez az információs javak alaptulajdonsága. Az újítások és találmányok védelmére hozták létre a szabadalmak jogi intézményét, amely kizár másokat egy adott újítás alkalmazásából, a szabadalom jóval szigorúbb és korlátozóbb mint az általános szellemi tulajdon. Ezáltal persze azt is megakadályozza, hogy mások tovább fejlesszék azt, ami hátrányos mindenki más számára és gátolja az innovációt. Noha az információs javak globális és örök természetűek a jogi keretek korról-korra és országról országra eltérnek és változnak persze. Az USA-ban szoftver szabadalmak bejegyzésére is van lehetőség, míg az EU-ban ilyenre valójában nincs mód. Trivialitások szabadalmaztatása ugyan sehol sem lehetséges, de elég bizonytalan a határmezsgye, sokan eleve vitatják a szoftver szabadalmak létjogosultságát, mert azok túl nyilvánvalóak igazi újításnak.

A szoftver szabadalmakkal szemben a nyílt szabványok, amilyen az internet legtöbb szabványa, mint az email-é pl. viszont más természetűek, együttműködésre, önkéntességre és nem kisajátításra épülnek. Lehetővé teszik a legkülönbözőbb megoldások közötti versenyt, így a folyamatos innovációt is, míg biztosítják a közösen kialakított szabványosság előnyét. A hálózati hatások ilyen kvázi szabványokat hoznak létre természetszerűen is. A nyílt szabványok alapvetően azonos lényegűek az open source-szal. Az interoperabilitást lehetővé tévő szabványosítás még az ipari forradalom találmánya. Lehetővé teszik a gazdaság minden szereplője számára a belépést a piacra, a hatékony működést és a tisztességes versenyt. Körülményes lenne, ha minden csavarhoz csak egy bizonyos gyártó anyacsavarja lenne használható (ez mindig egy szereplőnek lenne jó, de csak akkor ha domináns szereplő) – a szabványosság megoldja ezt a problémát, ez gazdasági haszonnal jár mind a termelőknek, mind a fogyasztóknak és javul az egész gazdaság hatékonysága is. Ugyanez fordítva a vendor lock-in esetén a gyártó szánt szándékkal törekszik arra, hogy más gyártó termékével ne legyen kompatibilis az övé. Még a Microsoft a HTML nyílt szabványát félretéve („továbbfejlesztve”) alkotta meg a saját MSHTML verzióját, amelyet csak saját böngészője kezelt megfelelően és saját böngészője is csak ezt támogatta megfelelően, nem a szabványosat. Ezáltal mind a weblapkészítők, mind a felhasználók a Microsoft csapdájába kerültek, rákényszerültek, hogy a piacvezető böngészőjét használják és alkalmazzák az MSHTML szabványt is – ez persze a Microsoft eladásainak is jót tett. Az MSHTML nem vált nyílttá, de a dll hozzáférhetővé vált és más gyártók is használták később. A Microsoft pedig idővel rákényszerült, hogy minél jobban megfeleljen a nyílt szabványoknak, és így versenyképes maradjon a böngészők piacán, ahol mára viszont már nem domináns szereplő.

• A legalapvetőbb szoftvermegoldások, amelyek infrastruktúráink fundamentumaiként, commodity-ként, tömegáruként szolgálnak. Ezek a megoldások, amelyek szükségszerűen konvergálnak a nyílttá válás irányába, mert a legtöbb gyártó és felhasználó számára nincs különleges szerepük, ellenben nélkülözhetetlenek mindenki számára. Ezekre open source megoldást találni a legracionálisabb döntés. Minden mással a vendor csapdát kockáztatjuk meg. Olcsó, hozzáférhető és megbízható nyersanyagként funkcionálnak a piacon, házi kifejlesztésük, olyan lenne akár a kerék újrafeltalálása, tehát fáradtságot, időt és pénzt egyszerre takarítunk meg általuk.
• Más a helyzet a nem alapszükségleteket képező, piaci előnyt jelentő, különleges funkciókkal. Ez az, amit vagy mi magunk viszünk piacra és megnyitásuk, akár kockázatos is lehet üzletünkre nézve. Ez képezi mindig az igazi hozzáadott értéket, a legértékesebb információt.

A Linux kernel iparágak tucatjai számára alapvető szükséglet és egyetlen gyártó sem tudná ilyen színvonalon magának kifejleszteni. Ezért a fejlesztése nyílt, közös, iparágakon átívelő projektként a leghatékonyabb: mindenkinek szüksége van rá, hogy alkalmazásait összekösse a hardverrel, akármilyennel. A Linux így válik egyre inkább iparági szabvánnyá, linux-szá. A standardizációt erősítik az interneten a hálózati hatások így egy népszerű megoldás nagyon könnyen válik monopolisztikus jellegűvé, mert ez biztosítja a legjobban a mindenki számára előnyös interoperabilitást.

A Facebook közösségi portál futótűzként terjedt el az egész világon, milliárdnyi felhasználót gyűjtve, ugyanezen felhasználók számára kényelmesebb, ha minden más weboldalon már egyszerűen csak a Facebook fiókjukkal be tudnak lépni. Ez a Single Sign On (SSO) megoldás időt spórol meg nekünk a regisztrációval, ugyanakkor adatbiztonság szempontjából is előnyös, hogy egy megbízhatónak vélt harmadik félre bízzuk a felhasználó azonosítását, és így védjük adatainkat. Másrészt van ennek kockázata is, hiszen elvész a diverzifikáció lehetősége, egyetlen hibaforrás minden mást veszélybe sodor.

A különlegességet adó, fő hozzáadott értéket biztosító funkciók zárttá tétele open source környezetben sem lehetetlen. Erről szól a Red Hat modellje. A kód nyíltsága nem sérül, ha a szoftverfrissítéseket csak az előfizetők kapják meg automatikusan mint értéknövelt szolgáltatást. Hogy mi alapfunkcionalitás és mi innovatív, különleges, védendő feature esetenként kell mérlegelni és könnyen előfordulhat, hogy ami ma forradalmi újítás holnap már szürke tömegtermék.

Azt is figyelembe kell venni, hogy mi az, ami felett kontrollt tudunk gyakorolni. De ennél is fontosabb megtalálni, mi az amiért a vevők hajlandóak fizetni és mi az, amit így is úgy is megkapnak ingyen, mert nem tudunk kontrollálni és a vevők élnek az információhoz való természetszerű szabad hozzáféréssel (illegális letöltés).

Látható – legyen szó akár a termék teljes ingyenességéről, open source-ról vagy nyitott platformról, egy ingyenesen letölthető, de zárt forrású szoftverről, vagy akár a Google keresőről, amelynek pontos működési mechanizmusát mint titkos receptet őrzik, de tökéletesen ingyen használhatja az egész világ, egy méregdrága fizetős vállalati szoftverről, esetleg egy zárt banki vagy katonai titkosítási algoritmusról stb. – a nyíltság-zártság stratégiáiban számos átmenetet találunk. Diagramon ábrázolva a tengelyre a kontroll mértékét kell írjuk.

A nyílt és zárt stratégiák optimális kombinációját kell keresnünk. Vagyis a már említett együttműködés és verseny egyensúlyát. Az együttműködés alapja a bizalom, az együttműködés pedig valójában a verseny előfeltétele. A transzparencia és diverzitás fogalmaiba sűrített értékek valójában az információs javakra általában igazak, ha nem korlátozzuk érvényesülésüket.

 

INFORMÁCIÓGAZDASÁGTÓL AZ ÖKOLÓGIAI KÖZGAZDASÁGTANIG

Ökoszisztéma, diverzitás, evolúció: Meglepően sok ökológiai fogalom kapcsolható az információgazdaság jelenségeihez. Talán nem véletlenül. Az ökológiai közgazdaságtan elsősorban nem-monetáris nyelven törekszik leírni környezetünk, a társadalom és a gazdaság kapcsolatát (szemben pl. a környezetgazdaságtannal). Ugyanígy sokszor nehézségekbe ütközünk, ha pénzben akarjuk kifejezni az információgazdaság értékteremtési folyamatait is – hiszen azok gyakran ténylegesen is ingyenesek. Ha elfogadjuk azt az 1. részben megfogalmazott feltevést, hogy a természeti javakon túl minden emberi hozzáadott érték valójában információ, akkor újra kell gondoljuk a pénzgazdaság keretei között kialakított mechanizmusokat is és magának a pénznek a szerepét is, amely szintén egyfajta információ, a cseregazdaság tranzakciós költségeinek csökkentésére lett feltalálva. De az információ cseréje a fizikai árukétól eltérő természetű – ahogy a természeti erőforrások, ökoszisztéma-szolgáltatások értéke sem pénzben meghatározható⁴. Többet megérthetnénk talán az információ mint gazdasági erőforrás természetéről, ha az ökológiai közgazdaságtanhoz hasonló megközelítéseket és apparátust alkalmaznánk rá. És vélhetően ez jobb társadalmi és egyéni döntéseket is eredményezne.

Antlfinger Edvárd