A kiló nem százat jelent.

Az információ technológiától az információs társadalomig

Ingyenes információ: a kiaknázástól a kockázatkezelésig 1.

2015. december 24.

A 2000-es évekre az internet, az ingyenes elektronikus levelezés kiszorítani látszik a hagyományos, lassú és drága papíralapú kommunikációt az üzleti és a magán életben egyaránt, nagyjából egyidőben a fejlett és a fejlődő gazdaságokban. Míg számos hivatalos eljárás még ma is megköveteli a papírt. Sokszor XIX. századi keretek között dolgozunk XXI. századi technológiákkal. Az információ elektronikus feldolgozása, továbbítása, tárolása lényegében ingyenes, ezért pl. majd két nagyságrenddel több emailt küldünk és fogadunk mint levelet – nagyobb részt levélszemetet, amivel inkább megtanultunk együttélni ahelyett, hogy elejét vennénk. Az email-hez hasonló nyílt megoldások a szolgáltatásokban, szoftverfejlesztésben is az információs forradalom motorja. A leginnovatívabb technológiai vállalatok éppen abban alkottak rendkívülit, hogy finanszírozhatóvá tették a pénzzel mostoha viszonyt ápoló információgazdaságot. A nyíltság fő értékei a transzparencia és a diverzitás az információs javak alaptulajdonságai is, amiket monetizálás érdekében korlátozunk, és amelyek az információs társadalom kimeríthetetlen erőforrásai.

Hogy az információs társadalom nem száraz technokrata kifejezés, az rögtön kiderülhet mindannyiunk számára, akár ha okostelefonunk nélkül indulunk el otthonról vagy azt tapasztaljuk, hogy nem működik a munkahelyi – neadjisten otthoni – internet-hozzáférésünk. Ha úgy érezzük, hogy ilyenkor megállt az élet, akkor biztosak lehetünk benne, hogy magunk is “az” információs társadalom polgárai vagyunk, bár valószínű, hogy az információs társadalom kifejezés pontos vagy egységes definícióját sem tudnánk megadni.

Az 'információs társadalom' jelentésének folklorizálódása és a tudományos szférából a tömegkommunikáció boszorkánykonyhájába kerülése azzal az eredménnyel járt, hogy a kifejezés menthetetlenül 'kilúgozódott'. A jobb sorsra érdemes vitázók terméketlen sáncháborúikat vívják, s csak asszisztálnak a tudományos közösség szemlélet- és nyilvánosság-alakító erejének pozícióvesztéséhez." – Z. Karvalics László (2002)1

Természetesen maga a kifejezés nem is technikai, hanem inkább szociológiai. Ha mégis azon kapjuk magunkat, hogy a szó hallatán inkább korunk technológiai vívmányai jutnak eszünkbe, akkor az mégsem a véletlen műve. Az információs társadalom és az információ önkéntelenül is összekapcsolódik gondolatainkban a technológia szóval: információtechnológia (IT). Újabb közhely: az új infokommunikációs technológiák (IKT) és eszközök valóban újraformálták mindennapjainkat. Kétségtelenül igaznak fogadhatjuk el hosszabb társadalomtudományos fejtegetések nélkül is, hogy a mindenkori technológia teremtette meg elsősorban azokat kereteket és határozta meg azokat a lehetőségeket, amelyeket egy társadalom ki tudott aknázni, vagy amin belül fejlődni tudott (technológiai determinizmus); és az sem szorul magyarázatra, hogy az infokommunikációs fejlődésből (is) kiinduló változások kritikus mennyisége valóban "átcsap/átcsapott" gazdasági, társadalmi változásokba sok területen beleértve az üzleti élet folyását vagy szabadidőnk eltöltését. A pozitív és negatív hatásokkal számos népszerű könyv foglalkozik és a média érdeklődésének is állandó középpontjában találjuk – mind vulgarizált, mind tudományosabb köntösben.

A megfelelő definíció keresésének rögös útja helyett itt és most az egyszerűbb történeti tapasztalatok többé-kevésbé közös tanulságából indulnék ki. A történelem folyása maga sem törődik a címkékkel végső soron kb. úgy ahogy egy vírus is fittyet hány, hogy éppen milyen latin elnevezéssel illetik a tudósok. Az emberiség történetét, amire persze egy lexikonsorozat is kevés lenne, most a következő mondatba sűríteném: ahogy a korábbi(?) ipari társadalomban az ipari termelés és a tőke, azt megelőzően a feudális társadalmat a mezőgazdaság és a földtulajdon határozta meg úgy a posztindusztriális társadalomra az információs társadalom vagy tudásalapú társadalom elnevezés azért indokolt, mert civilizációnk fő jellemzőjévé, meghatározójává sokkal inkább vált/válik a minden korábbinál nagyobb mennyiségű és szervezettségű információ, tudás és az ehhez kapcsolódó technológiai ágazat az infokommunikációs szektor. Szükségszerűen e kor fő kérdései és így központi vitatémái a nem szűnő éhség az új tudásra; a tudáshiány folyamatos, szisztematikus feltérképezése, felszámolása; az információkhoz való minden korábbinál gyorsabb és olykor demokratikusabb hozzáférés – annak igénye vagy korlátozása. Kortünet az évente dollármilliárdos költségeket felemésztő, kíméletlen, szabadalmakért folyó jogi "háborúk". S épp ezért minden korábbi korhoz képest sokkal erőteljesebb az igény és a lehetőség az információk egyre hatékonyabb és gyorsabb kezelésére, feldolgozására, megértésére és hasznosítására.


1. Az infokommunikációs szektor mérete. A szektor hozzáadott értékének aránya országonként. (OECD Factbook 2011: Economic, Environmental and Social Statistics2)

Az információ, beleértve tehát a tudást és a technológiát persze mindig is fontos volt, stratégiai előnyhöz juttatta a hadvezéreket, bankárokat, a mindenkori elitet, az átgondolt, szofisztikált, szisztematikus tudás- és információmenedzsment azonban az információs társadalom (és annak minden polgárának) szükséglete és terméke. A pontos korszakhatár kijelölése helyett ismét csak megelégszem egy közszájon forgó metaforával:

"Nem tudom, hihetek-e a következő megközelítésnek, bár több előadás során is találkoztam vele. Eszerint egy vállalat könyv szerinti értékének és piaci értékének különbsége nem más, mint a vállalati szellemi kapacitás értéke. Cégóriásokra valószínűleg igaz a képlet. Herrero fel is emlegeti(...), hogy Tom Peters menedzsmentguru szerint az ipari forradalom korszaka azon a napon zárult le, amikor a Microsoft piaci értéke meghaladta a General Motorsét. Ugyanerről szól Edwin Land híres kijelentése: A Polaroid összes tőkéjének 90 százaléka esténként autóba ül és hazamegy." – Sándori Zsuzsanna (2001)3.

Az úgynevezett neolitikumi forradalom után azok a társadalmak emelkedtek fel, amely meg tudták szervezni a szisztematikus mezőgazdasági termelést, jelentős népesedésnek és fejlődésnek indultak, államokat, birodalmakat hoztak létre. Az ipari forradalom után az ipari technológiák gyors elterjedése, a vasút, a gépesítés és sajnos a fegyvergyártás jellemezte a sikeres és leszakadó társadalmak közötti fő különbséget, ami aztán az egyes társadalmak felemelkedéséhez, mások relatív leszakadásához – illetve akár gyarmatosításához vezetett. Tulajdonképpen ennek egyszerű következménye vagy "terméke" az információs forradalom is, de igazolja a korszakváltást vallókat, hogy ezen túlmenően is számos korábbi kevésbé sikeres ország, amely a tudásba fektetett és a profitálni igyekezett az „információból”, képes volt behozni lemaradását. Gondoljunk Dél-Korea vagy Finnország példájára. Nem véletlenül találjuk e két országot élen az internet-penetráció ranglistáján is, amely jól mutatja, hogy egy társadalmat miként sző át egyre inkább az információtechnológia, az internet.

A koreai félszigeten szembesülhetünk a lemaradás nem annyira impozáns bizonyítékaival is. Az idegen információtól, minden külső hatástól elzárkózni igyekvő társadalmak végzetes lemaradásával mint a szomszéd Észak-Korea – vagy épp az információs forradalom délelőttjén szanált szovjet birodalom esetén. Bizonyos, hogy a lemaradás okait és mikéntjét sokkal hosszabban és részletesebben kéne taglalni, az információs forradalom és általában a technológiai fejlődés ebben játszott szerepe ellen azonban nehéz volna érvelnünk.

Az információ és a technológia (ez utóbbi maga is információ, tudás) bár nehezen elválaszthatók ebben a témában egymástól mindig szem előtt kell tartanunk, hogy noha a technológia adja meg a lehetőséget, hogy a valahol megtermelt információkat az említett minden korábbinál hatékonyabb módon rögzítsük, dolgozzuk fel, továbbítsuk, tároljuk, értelmezzük (és így tovább), de a technológia és információ kifejezések közül természetesen a végterméken vagyis az információn van a hangsúly ez adja a minőségi különbséget mindenben – az információ a hozzáadott érték. (Pl. a munkaérték-elméletben a munka véleményem szerint az emberi értékteremtő folyamatként ragadható meg, de nem az az érték maga.) A technológia nem öncél, ahogy esetleg a „számítógépesítésről” gondolkodhatnánk. A technológia eszköz. A cél az információ illetve ennek a végtelen erőforrásnak a kiaknázása.


2. Az egyfőre jutó GDP és a szélessávú internethozzáférés penetrációja, 20114

Fél évszázaddal ezelőtt, Fritz Mashlup (1962) az első a tudást mint gazdasági erőforrást elemző közgazdász már tudásiparról beszél, amely magában foglalja az oktatást, a kutatás-fejlesztést, a médiát, az információtechnológiát és az információ-szolgáltatásokat általánosan. Ezen szektorok számításai szerint összesen már 1959-ben az USA GNP-jének 29%-át állították elő5. Ez az érték azóta nyilván nagyobb arányt mutat. Leszögezhetjük még egyszer azt is, hogy az információ és a kommunikáció mindig is kiemelt szerepet kellett játsszon az emberiség történetében – ettől vagyunk emberek. Túlzás nélkül a vallási kultuszokban, mítoszokban testet öltő tudás a társadalmi élet központi meghatározója, alapja volt és ebben a térben fejlődött ki a tudomány. Minden információs forradalom közül a beszéd „feltalálása” volt az első és a továbbiakhoz is nélkülözhetetlen forradalom, amely legalább két ember együttműködését meg tudta alapozni, bármilyen közös cél érdekében – és lehetővé tette az egyéni tudás átadását, átörökítését nemzedékeken át. Hasonlóan nem szabad elfeledkeznünk az írás jelentőségéről, amely az írástudással, alfabetizációval együtt a szociológiai értelemben vett modernizáció legfontosabb fokmérője és nélkülözhetetlen előkövetelmény a következő információs forradalomhoz. Ahogy fontos mérföldkő és minőségi ugrás volt a puszta írásbeliségen túl a gutenberg-i nyomdatechnika és rendszer, amely az információ első tömeges terjesztését tette lehetővé. Öt évszázad kell elteljen, hogy egy ennél is hatékonyabb információtechnológiát legyünk képesek megalkotni. Itt már egy név említése nem elég, de előbb Morse, Edison, Dumont és Puskás Tivadar távírója és telefonja, majd e mellé társulva Alan Turing, Neumann János és számos kortársuk által megalkotott számítógép majd a számítógépek világméretű hálózatává fejlődő internet teremti meg azt a sokoldalú platformot, amelyet egészen addig a papír és a tinta, szekerek majd vasutak nehézkes, ám mégis tiszteletreméltó hálózata valósított meg – összehasonlíthatatlanul lassabban és sokkal alacsonyabb társadalmi „penetrációval” és nem utolsósorban sokkal több költséggel, élőmunkával, járulékos veszteséggel – és a hátrányokat megint csak sorolhatnánk. Az sem közömbös, hogy ennek a nehézkes, központosított rendszernek az ellenőrzése némileg könnyebb volt, így a cenzúra könnyebben tudta szabályozni a kívánt és nem kívánt információáramlást, de már ekkoriban sem tökéletesen.

Az információ reprodukciója és továbbítása már önmagában is kulcsfontosságú. Az egészen régmúltban is szerveződtek viszonylag kicsi „sávszélességű” adattovábbító rendszerek, bizonyos nagyobb birodalmakban – szükség volt rájuk – füstjelekkel, egészen bonyolult optikai rendszerekkel, lovasfutárokkal. Azonban a "nem-materiális" azonnali adattovábbítással való összevetés is értelmetlen, amely esetén napról napra nő a továbbítható adatok mennyisége – miközben ez egyre természetesebb is számunkra. Az ugrás óriási és az információs társadalom apostolai jóval mélyebb változásokat is vizionálnak már a kezdetektől fogva: Yoneji Masuda 1980-as Információs társadalmától, a Wikinómia/Makrowikinómia világáig a téma kimeríthetetlenül sokrétű és a feldolgozására tett kísérlet önmagában nagyon hasonlít az információs kor szimbólumára a worldwideweb-re, ahol az egyes weboldalakon található linkek egyre-másra vezetnek el újabb és újabb oldalakra, hoznak összefüggésbe közeli és távolabbi dolgokat, állnak össze egy végeláthatatlan kapcsolatrendszerré, hálózattá6, ahol végül minden mindennel összefügg és minden mindenből levezethető és kibontható. Ezeknek nyilván csak egy (kicsi) részét szeretném áttekinteni. Egy-egy szűkebb területen is naponta születnek izgalmas és gondolatébresztő könyvek és elemezhető újdonságok.

Nem pusztán történetfilozófiai kérdés, hanem az egyedüli fontos kérdés, hogy „jobb”-e vagy jobb lesz-e az információs társadalom mint elődei. Masuda könyvének ajánlása a három évtizeddel későbbi kor embere számára szokatlanul is patetikus: "Önöknek, akik hisznek az Emberiség bölcsességében jóakaratában és jövőjében"7 – míg könyve utópisztikus zárófejezetében arra figyelmeztet, hogy "komoly veszély van arra, hogy egy ellenőrzött társadalom irányába haladunk."8, 2010-ben Don Tapscott "Makrowikinómiája" egyenesen az új infokommunikációs platformokon megvalósuló tömeges együttműködésben látja a szerinte kudarcot valló központosított intézmények (bankok, állam, sajtó, vállalatok) működőképes alternatíváját, az általa bemutatott jelenkori, sokszor rózsaszín jövőképhez önbizalommal is teli józansággal hozzáteszi, hogy "a jövő nem valami, amit meg kell jósolni, hanem valami, amit meg kell valósítani!9"

Az e-evangelizáción vagy önmagunk a negatív utópiákkal való riogatásán túllépve, próbáljuk meg inkább azt szem előtt tartani, hogy ma már nem csupán a lehetőségeket mérlegelhetjük, ezek a lehetőségek következményeikben, veszélyeikben és hozadékukban többnyire ma már kézzelfoghatóak és elemezhetőek. Nem riktán előre nem látott hosszú távú hatások is vizsgálhatóvá váltak: talán mégsem tévedünk túlságosan, ha úgy gondolkodunk, hogy az emberiség kezében még sosem volt ennyi hasznosítható technológia és általa ennyi új lehetőség. Posztmodern korban – itt újabb definíciót kell átugranunk – élünk és a pozitivista megközelítéseket sem tekintjük intellektuálisan kielégítőnek általában. Ettől függetlenül a pozitív jövőképek értékesebbek számunkra, mert sokkal inkább mutatják a kiaknázható lehetőségeket. Mivel különösen "most” az információs korban (Masuda 1980-as jóslata szerint) elsődlegesen az időnkkel és az információkkal10 (pl. az információ szűrése által) gazdálkodunk jobban megtérül, ha olyan lehetőségeket vizsgálunk, amelyeket vonzóbbnak, sikeresnek tartunk semmint olyanokat, amelyekben csak a technológia kínálta negatívumokat vehetjük sorra – ezekre ugyanis nem építhetünk új világot. Meg kell tehát vizsgáljuk, hogy milyen új követelményeket támasztanak és milyen új lehetőségeket nyújtanak korunk megismerhető technológiai fundamentumai, de számba kell vennünk a kockázatokat és veszélyeket is.

  • A következőkben egy helyzetképet vázolok fel az információs társadalom jelenlegi fokáról – magyarán mennyiben tekintem szubjektív és objektív szempontok alapján sikeresnek vagy egyelőre felemásnak az információs forradalom egyes vívmányait elsősorban azok gazdasági-társadalmi hatásait elemezve.
  • Kiértékelem és elemzem az információs forradalom legsikeresebb áttöréseit, ahol az információs technológiák átütő sikert értek el. Megvizsgálom azok társadalomra, szokásainkra, gazdaságra, marketingre gyakorolt főbb hatásait. Milyen új kiaknázható előnyöket és új kockázatokat jelentenek mindennapi életünkben és az üzleti döntéshozók számára?
  • Megvizsgálom a legsikeresebb infokommunikációs és információtechnológiai megoldások kapcsolatát az ingyenességgel és nyíltsággal. Megvizsgálom az ingyenes és a nyílt megoldások szerepét a történésekben. Miként formálja újra az ingyenesség és a nyíltság az infokommunikációs piacot és mindennapi életünket?
  • Azokon a területeken, ahol a technológiai lehetőségekhez képest lemaradást mutathatunk ki, milyen akadályokat kell elhárítanunk az infokommunikációs technológiák jobb kiaknázása térnyerésének érdekében?

 

 

1 Z. Karvalics László: Az információs társadalom keresése. Infonia/Aula, Budapest, 2002. Fülszöveg.

2 http://www.oecd.org/publications/factbook/oecdfactbook2011-2012.htm 2013-12-14

3 Sándori Zsuzsanna: Mi a tudásmenedzsment? MEK, Budapest, 2001. http://mek.oszk.hu/03100/03145/ 2013-12-14

4 OECD Broadband statistics http://oecd.org/sti/ict/broadband 2013-12-14

5 Fritz Machlup, The Production and Distribution of Knowledge in the United States. Princeton University Press, USA, 1962. 368. oldal.

6 Barabási, Albert-László: A hálózatok új tudománya, társadalomtól a webig. http://www.matud.iif.hu/06nov/03.html 2013-12-14

7 Masuda, Yoneji: Az információs társadalom mint posztindusztriális társadalom. Institute for the Information Society, Tokyo, 1980, OMIK. Budapest, 1988. 3. oldal.

8 Uo. 141. oldal.

9 Tapscott, Don & Williams, Anthony D.: Macrowikinomics. Atlantic Books, London, UK, 2010. 25. oldal. (Saját fordítás.)

10 Masuda, Yoneji: Az információs társadalom mint posztindusztriális társadalom. 137. oldal.

A bejegyzés trackback címe:

https://kilonem100.blog.hu/api/trackback/id/tr508196270

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.