- Egyik állandó vesszőparipám: miért olyan pocsék a magyar politika és miért olyan szánalmas a politikai felhozatal? Miért kell ugyanazokat a leszerepelt, közepes pojácákat bámulnom sokszor 30 éve folyamatosan?
- Valóban: az embereket nem érdekli, sőt taszítja a politika, a média pedig ennek megfelelően mutatja be azokat a lassan anyázásig redukált közéleti vitákat, amik ezt a szűk hiszterizált közeget foglalkoztatják.
- Avagy fordítva: a média által visszatükrözött közélet nem szól másról csak hiszterizált álvitákról, ezért aki tájékozódni akar eleve csak ilyen tálalásban és csak a nyúl üregének a legmélyébe kap betekintést.
Miközben vannak más szereplők is a politikai piacon. Elvétve. Bár az is világos, hogy harminc év keserű tapasztalata mennyire riasztó lehet pont azok számára, akik ezt fel képesek mérni: lehetetlenre vállalkoznának — ami képesség valószínű pont korellálna a realisztikus politikai gondolkodással.
Mindhiába.
Nem feltétlenül a Jobbikból kivált képviselők pártjaira gondolok: a Mi Hazánk mozgalomból IS kivált Volner János stílusosan Volner Pártjára. Nem. Sőt. Varga-Damm Andrea Reformerek nevű pártja is zászlót bontott pár napja, a hírről gyanítom a többség lemaradt, Veszprémben akár az ellenzéki versengésbe is beleszólhat. És ott van Bencsik János Polgári Válasz nevű formációja, amely szigorúan a hatpárti összefogáson KÍVÜL keresi a kiábrándult jobboldali szavazókat és a Fidesz leváltásának lehetőségét. Pálinkás József, volt MTA elnök már nevében is hasonló Új Világ Néppártja viszont hetediknek kéredzkedne fel a NER-t leváltani akaró hatpárti ellenzéki szerelvényre. A rossz nyelvek szerint potyautasként: úgy érzi ő is ugyanazokat a csalódott jobboldali szavatókat vonzaná "be", amiket Bencsik János is lázasan keres — kétségbeesetten végigkommentelve a fél Facebookot. Mindhiába.
Tényszerűen igaz, hogy ezen pártok Facebook-reprezentációja egy az enyémhez hasonló egyszemélyes kisblogéval érnek fel, és valószínű jóval ismertebb vezetőikről sem tudja senki, hogy az adott párt elnökei lennének és most épp merre tartanak. A pártok mint eszközök túl sok mindenre nem tűnnek használhatónak az emberek szemében, és nem is jegyzik azokat. Listázni lehetne a méltán elfeledett pártokat is, de ez a poszt nem róluk szól. Nincs minden hiába.
A jobboldali pártcsírák mellett a baloldalon is vannak aspiránsok
Pl. az EP-ből és az MSZP-ből is kieső Szanyi Tibor önironikusan ISZOM-ra rövidítettt Igen Szolidaritás Mozgalma — a név valóban a "nem hiszem el" kategóriája, mindent megtesznek, hogy ne vegyük komolyan őket. A baloldali Szolidaritás korábban Bajnai Gordon liberális Együttjében próbálkozott, majd Gyurcsány Ferenc DK-ja volt egy ideig az anyaszervezetük, képviselőjük onnan dobbantott le. Közel 8 ezer követőjükkel együtt mégsem írnám le őket azonnal egy tisztességes plurális versenyben. A magyar nem az, nem a Fidesz tette kétszereplőssé, előtte is az volt: a választásmatematikai logika, az egyéni választókerületek, és a 4-ről 5%-ra emelt választási küszöb következménye.
Az alig 2 ezernél több lájkolóval rendelkező Jámbor András (ex-Mérce) által alapított szélbaloskodó Szikra Mozgalom is több médiafigyelmet kapott azonban, mint a náluk rögvest több követőt gründolni tudó tökéletesen agyonhallgatott szociáldemokrata Alternatíva Párt. Lényegében semmilyen megszólalási lehetőségben nem részesültek eddig — panaszolják a Facebook posztjukban. A Szikrához hasonlóan saját podcast-tal népszerűsítik magukat. Ebben az országban valakinek a valakije kell legyél, hogy szót kaphass. Legalábbis ez az érzésem. Jámbor András legutóbb egyenesen a fővárosi Városházáról érkezett, talán nem meglepő, hogy miniszterelnöki aspirációi nagyon gyorsan kimerültek, korábbi munkáltatója, Karácsony Gergely támogatásában. Semmi sincs hiába.
Máshol is vannak: gate keeper-ek. De nálunk nagyon kicsi a kapu és nagyon modortalan kopasz kigyúrtak állnak a beengedésnél... Nem hiába.
Magyarország egy rossz fesztivál.
A politikai töredezettség okának keresgélése itt a nagy összefogás idején messzire vezetne. Az egyik mozgalmacska a másiknak túl divatbalos, vagy túl megélhetési vagy túl radikális vagy ezek kombinációja. A jobboldali pártcsírák egymáshoz való viszonyát vagy iszonyát és az összefogás (értsd jól) hiányát kevésbé látjuk át. A szcéna kriptokommunistákhoz közeli "Munkások Újságja" nevű lapja egyenesen a hatpárti előválasztás esélyesei mellett Szanyi Tibor és mások közüli szavazásra buzdítja már a szélbalos szektáriusokat: a baloldalinak mondhat kategorizálható jelöltek helyett Jakab Péter nyeri a nem túl sok szavazót vonzó házi versenyt. Mindhiába.
A feltörekvő kispártok többsége még szimbolikusan is megspórolja magának a jelölést, nem mintha bárkinek lenne akár csak szimbolikus aspirációja is. Párszáz lájk besöprése egy Paintben gyártott mémért már óriási fegyvertény.
Azon túl, hogy mindegyik talán egy-egy partvonalra szorult egyébként nem feltétlenül rossz politikus személyes politikai ambíciónak túlélését szolgálják. Ahogy a Szikra is Jámbor András egyéni képviselői próbálkozását Ferencváros-Józsefvárosban. Az sem világos, hogy ha Pálinkás Józsefnek 2018-ig semmi baja nem volt az Orbán-rendszerrel, sőt egyenesen annak az Alaptörvénynek az egyik fővédnöke volt, amit most a hatpárti ellenzéki szivárványkoalíció — legalább politikailag megmagyarázható módon — igyekszik egyesített erővel lebontani. Pálinkás ide igyekszik éppen. Mindhiába?
Sok az ellenzéki eszkimó, kevés a listás befutó hely.
Sok kérdésem lenne Pálinkás Józsefhez még, de hát a tekintélyelvű Magyarországon az akadémia ex-elnöke szent és sérthetetlen, amikor éppen átáll a "jó" oldalra. Gyengébbek kedvéért: mindig a mi oldalunk a jó, a másik oldalon sosincs semmi jó, csak rossz. A 68 éves Pálinkás József pedig 2018-ban született, akármelyik baloldali publicista megmondhatja. Akár Pálinkás, akár a rendszerváltás fekete lyukában emlékek nélkül eltűnt MDF-et és a válság után is direkt neoliberalizmussal házaló, méltán tökéletes politikai megsemmisülést elszenvedő Bokros pártot otthagyó Pusztai Erzsébet is valamiért megannyi bukás után még mindig a közéletben keresi a békés nyugdíjas éveit.(Varga-Damm mellett is feltűnik a KDNP-ből kipenderült Szalma Botond, aki szintén nem fért be az összefogás Gleichschaltung-ja alá.) Egészen hihetetlen ahogy a média számára ezek a választásokon elindulni sem tudó figurák mégis érdekesek. Mindhiába.
A magyar demokrácia nem tartozik a nagyon pezsgő, változatos közéletet produkálók közé.
És arról sem tudnék hosszan írni, hogy mennyi sok komoly, intellektuális szakpolitikai vita zajlik benne. SZFE, Fudan, CEU? — még ezek sem oktatáspolitikai kérdések pl. Eközben számos kelet-európai országban zajlott le szinte a teljes politikai osztály lecserelése, zavartak el kormányokat, a kis hibáknak is következménye is szokott lenni, mégha senol sem tökéletes a rendszer. Nálunk a jachton orgiázó Borkait éppúgy csodálatos módon újraválasztotta a nép, mint Kispest korrupt szocialista vezetését. Az egy egész nagy csoda, hogy pont a Fideszben távozott két olyan vezető is, akik méltatlannak bizonyult a közéleti szerepre: Borkai és Szájer. És lehet nem is ők azok, akiknek a leginkább le kellett volna mondania. Elvégre ők tényleg nem ártottak senkinek.
Mindhiába. Leginkább golyóállónak az ellenzék szégyenfoltjainak számító politikusok számítanak. Ahogy Gyurcsány örök, sőt már hozza a nejét is az Apró-klánból, jön Czeglédy Csaba, Tóth Csaba, Gy. Németh... mellettük igazából nem lehet morális mércéről, megújulásról beszélni és innentől kezdve szabad a pálya mindenkinek. Ez bizony hatalmas veszély az ország számára. Nagyobb mint 12 után 4 újabb év Orbánékkal, akik legalább szökőévente beépítenek némi önkritikát.
Nem értek azzal ugyan egyet, hogy a közéleti megszólalások nem szólnak másról szó, csak Orbánról vagy az Orbánozásról, de ez az interpretáció azért közel áll a valósághoz. A legközelebb meg az, hogy egy kontraszelektált média futtatja saját kontraszelektált primadonnáit, akkor is, ha már rég lejárt a szavatosságuk. Elnézően és kritika nélkül. Ugyanez a mainstream média mindent meg is tesz, hogy a kínálati oldal ne változzon.
Hagyományosan egy-két kivételtől eltekintve a média vagy agyonhallgat vagy egyből földbedöngöl minden új prbóálkozást, hogy a parlamenti küszöbön belüli kedvenceiknek (jobb- és baloldalon) véletlenül se legyen kihívójuk.
Bizony: nem minden párt kamupárt, amiről a média azt mondja.
Ellenben minden kamumédia híre kamuhír, ha nettó célzatos vagdalkozáson kívül nem támasztja alá semmi. Nekünk ez jutott mindkettőből?
Mindhiába.
Eszem ágában sincs, se az Alternatíva Pártot, se Gődény Györgyöt futtatni. Mert egyiket sem ismerem eléggé... Nem is igen hagyják, hogy megismerjem őket.
A sikertelenséget még nem lehet morális tőkeként felmutatni.
Ok.
Ne essünk át a ló túlsó oldalára sem.
Az viszont ténykérdés, hogy legalább annyi elszámolási problémája minden pártnak van az állami pénzekkel, mint Gődény pártjának, sőt. Mástól sem hangos a közélet a Fidesz és az MDF közös székházügye (1991) illetőleg már a KISZ és az MSZMP vagyonával való el nem számolása (1989) óta.
Gődényéknek ráadásul aprópénz jutott a közösből ahhoz képest, mit tapsol el akár egy kicsiny parlamenti párt évente. Legálisan. A számok és a tényleges teljesítmény figyelembevétele alapján a parlamenti pártok nagyobb kamupártnak bizonyulnak néha, mint akár a tényleg csak a pénzlenyúlás céljából induló politikai formációk. Ha van ilyen egyáltalán, és nem csak a kedvenceibe szerelmes média rosszindulú és belénk sulykolt mítoszainak egyikéről van szó.
Nincs minden hiába.
És tényszerűen igaz, hogy a politikai sikertelenség, ha nem is erény, de még önmagában nem "bűncselekmény".
És még az sem kizárt, hogy Gődény végül egy nagy feltartott középső ujj lehet a rendszernek: a COVID körüli ellentmondásos intézkedések és még ellentmondásosabb ellenzéki járványhisztéria miatt azonnal százezres követőbázisra tett szert. Tényleg nincs is mögötte semmi politikai szándék csak lenyúlni akar?
Sok ellenzéki népvezér nem mondhat ilyet el magáról. Csak közhelyek puffogtatását és jóval kevesebb követőt mutatnak fel. Gődény "többre vitte", mint Szél Bernadett egykori "miniszterelnök-jelölt", többre mint Varga-Damm Andrea vagy Bencsik János összesen, és hát több, mint százszor többre, mint az 1200 követővel büszkélkedő egykori MTA-elnök, Pálinkás József "miniszterelnök-jelölt", akinek tökéletesen irreális előválasztási bejelentkezése hírértékű a média számára.
A jobb- és baloldali propagandamédiákban Első Számú Közellenséggé emelt Gődény ráadásul iszonyú szembeszélben érte ezt el. Kizárólag önerőből és a karanténszkeptikusokkal szemben kíméletlen social média cenzúrája ellenére a social médiában. Ismétlem a folyamatosan ellene kampányoló teljes jobb- és baloldali mainstream média ellenére. Valószínű mindhiába.
Sikertelenségben a hazai libertariánusok egészen kicsiny zászlós hajója a leánykori nevén "Levesbe az adók 75%-ával Párt" is megérdemelne néhány szót. Ecsenyi Áron elnök/újságíró (ex-próbaidős új-indiexes) aktivista egy viszonylag népesre sikerült karanténellenes tüntetéssel próbálta magára felhívni a figyelmet. Ki lehet találni: mindhiába.
Csak azért, mert az ember valami "jót" képvisel még nem állnak be mögé mások támogatni. Jól is kéne azt képviselni. Tény, hogy Áronék projektjét inkább kínosnak érzi az a libertariánus/piacpárti értelmiség is, amely nyomokban kimutatható az országban. Ne a szocialista Bokros Lajosra tessék gondolni, de nem is feltétlenül a magyar Facebook hiperaktív "levesemberére", a szcéna hiteles hazai képviselői nyilvánossághoz nem jutnak idehaza.
A legmegdöbbentőbb igazából, hogy mennyire könnyedén hoz versenyhátrányba bizonyos szereplőket már indulásukkor a média. Másokat pedig kényeztet és felszínen tart bármilyen bakiparádé után. Az elfogultság tapintható. A fair play hiú ábránd. A társadalmi párbeszéd ezért lényegében lehetetlen. Ez azoknak jó, akik "birtokon" belül vannak, kormányon vagy legalább a parlamentben, szerkesztői székben vagy(is) a pixisben.
Én a véleménypluralizmus pártján vagyok, virágozzék ezer virág. Meggyőződésem, hogy a legnagyobb merítésből lehet csak mindig megtalálni a legjobb megoldást. A fóbiáik miatt vagy szűklátókörűségükből a világot egysíkúan látók nemcsak a dolgok megismeréséről mondanak le, de előbb-utób utat is tévesztenek.
Soha ne mond, hogy soha.
És igen. Végül ott van a Kutyapárt, ami az egyedül "megtűrt" alternatívának tűnik — még —, ha valaki nem akarja behúzni egyik "nagy" vagy "nagyra fújt" tömböt sem. Bár az Ács Danihoz méltón szokásosan alapos és korrekt műsorban minden oldalról megismerhetjük hitelt érdemlően a Kutyapárt motivációit és szerepét, a címben mégiscsak szájbarágva megkapja a kormányváltásig lélegzetvételét is visszatartani kívánó ellenzéki publikum jó előre, hogy igen, akár a Kutyapárton (is) múlhat, hogy hívják majd a miniszterelnököt — mégha ez legtöbbőnk életére zéró hatással is van, sokan mégis élet-halál kérdést csinálnak belőle. Hiába no.
A médiában járdafestő passzivistaként megtűrt Kutyapárton IS múlik... Ténykérdés. Ahogy a többi szereplőre adott szavazaton IS. (Pl. a Fidesz-szavazókon, akik ugyanolyan joggal és autonóm módon szavaznak le, mint bárki más.) Mintha ez nem lenne így "akár" minden választáson? És mintha a választásokat csak azért tarthatnának legitim módon, hogy a balliberális újságírók líblingjei hatalomra jussanak... Múlhat a történet azon is, hogy hol kik indulnak el. A kutyapárt rekord népszerűsége a social médiában és meglepően erős szereplése 2019-ben minimum egy rossz ómen azoknak, akik egy lefutott meccset szeretnének.
A választás továbbra sem csak Orbánról szól, nincs olyan rubrika, és egyáltalán nem közömbös, hogy a járt utat milyen járatlanra cseréljük el. A járt út előnye a biztonság, amiből 12 éves gyakorlatunk van. Mi akik nem számíthatunk nyertes közbeszerzésekből befolyó milliárdokra, akár magára is hagyhatnánk ezt a cirkuszt, de nem javaslom. Ne menjünk le kutyába vagyis menjünk le. Akár.
Több posztban is kritizáltam a Kutyapárt elkutyulódását is, amikor arról volt szó, azok a jelenségek a médiát nem érdekelték általában, más volt éppen célkeresztben. Viszont el kell ismerni, hogy észbe kaptak, Kovács Gergőék nagyon szépet mentek az önkormányzati választásokon, 10% feletti eredményeket elérve a nagy összefogás kellős közepén, és még az önkormányzati kifizetőhelyek ellen is felléptek, amire fel kellett volna kapjuk a fejünket. Ez a téma megérne egy posztot, de annyi baj van az önkormányzatisággal és annyira nem érdekel senkit, hogy... minden hiába.
De ez az egész gondolatmenet egy káros, beteg tévedés: nem a kis kutyapárton múlik.
Valójában a választókon múlik minden, akiktől persze el lehet venni a demokratikus jogot, hogy kifejezzék véleményüket és nemtetszésüket a jobb- és baloldallal szemben egyaránt, csak ezt nem nevezném éppen demokratikusnak. És az is tény, ha az az ellenzék, amelyik így érvel majd maga mellett (így fog, főleg az ellenzéki propgandalapok), nem érdemli ki igazán a demokrata jelzőt és a legkevésbé formálhat jogos kritikát a kormánnyal szemben.
Mindhiába.
És persze lehet az egész amúgy is értelmetlen, mert lehet, hogy a hatpárti ellenzéknek éppúgy semmi esélye nincs, csak annyi a történelmi szerepe, hogy Orbán unalmában most már szétszéledőben lévő gigantikus bázisa esetleg NE másfelé kódorogjon el szavazatával holmi afféle lehet más a politikák felé. Biztosak lehetünk benne, hogy ennek az átszivárgásnak egy baloldali tömb kormányváltással fenyegető egységesülése, benne Gyurcsány Ferenccel és a régi és új, idős és fiatal, 19., 20., 21. stb. (húzz egyet) századi megélhetési politikusokkal a legjobb ellenszere. Sokan rémülhetnek meg egy Kálmán Olgától vagy egy Dobrev Klárától és menekülnek Orbánhoz, hogy azért van egy határ... Meg persze az is lehet, hogy olyan zseniális vezetőt emel ez a szedett-vedett társaság pajzsra, aki simán legyőzi Orbán Viktort, egymilliós Facebook-követőtábora ellenére, ami több, mint az összes többi vetélytársának együtt — főleg hogy ugyanazok a párszázezrek lájkolják a legtöbb ellenzéki vezető politikust már egy ideje. Mindhiába.
A social médiabeli megjelenések egy része persze fizetett tartalom. Időlegesen fel lehet pumpálni pénzzel az elérést, a lájkok számát, de a valódi aktivitás kiváltásához valódi reakciókra van szükség és állandó követőkre. A kép azért így is érdekes. Ez alapján a közvéleménykutatásokon alig mért Párbeszéd a magyar közélet egyik legerősebb szereplője, megelőzi a Momentumot, akikről azt hinnénk, hogy digitális natívként a social média zsonglőrei kellene legyenek. A pártok között azonban toronymagasan a Jobbik tűnik ki, megelőzve a Fideszt és látható, hogy viszonylag minimális kontenttel a viccpárt szorosan a harmadik a listán. A DK sem érte még be az MSZP-t lájkokban, de aktivitásban és hatékonyságban mindenképpen veri az anyapártot. Az LMP ebben a versenyben lemaradni látszik, tartalmaik nem ragadják meg a figyelmet már. Esetünkben ez korellál a párt(om) népszerűségével.
Kiszorul a listából a social médiáról száműzött Toroczkai László pártja, a Mi Hazánk. Nyilván a betiltásukkal akkor sem értek egyet, ha sok fundamentális vitám van/volt az "eredeti úton haladó" Jobbikból kiszakadtakkal. A Mi Hazánk oldal valójában megsérti a felhasználókra vonatkozó szabályokat, csak bitorolja a párt nevét. Lehet cinikusan élcelődni azon, hogy a nácik nem kapnak szót, de ahogy a fenti rövid szemle is mutatja, más sem. Na és aki így tesz az persze ne beszéljen szólásszabadságról, szájára se vegye a köztévét inkább. A social média ugyanolyan közmű kéne legyen. Akár egy étterem, nem szabadna válogatnia a vendégek között. Az az érzésem, hogy még ma is sajnos túl sokan az ötvenes években éreznék magukat otthon leginkább, és ez nem vetít túl sok jót előre a demokráciánk számára.
De bízom benne, hogy saját vérszegény erőfeszítéseim nincsenek mégse hiába.
A blog 2015 végén azért indult, hogy az ideológiai szekértáborokon túllépve tiszta vizet öntsön a pohárba.
Olvasottságunk 2020-ban lépte át az egymilliót.
Posztjainkat számos országos és helyi portál megosztotta vagy hivatkozta az Indextől a Mandinerig, a Mércétől a Propellerig, a Hírolvasótól a Kapuig, a Balmixtől a social mediáig...
Köszönöm, ha lájkolod és megosztod írásainkat, kövess minket: facebook.com/kilonem100, ha támogatni szeretnél: patreon.com/kilonem100 — köszönjük!
