Van egy különbejáratú összeesküvés-elméletem arra vonatkozóan, hogy a világot mégse' egy titkos pénzügyi háttérhatalom irányítja, hanem munkanélküli kabarészerzők és megbukott stand-up comedy-sek titkos szövetsége. Ellenben empirikusan igazolható: tudásalapú társadalomról beszélni arcátlan eufemizmus, ez a bolygó az emberi butaság változatos formái által előadott tragikomédia forgószínpada, bár egyes befolyásos mókamesterek nem ritkán még forgó mivoltát is kétségbe vonják. Legalábbis az evolúciót és a klímaváltozást mindenképpen, és itt szembetaláljuk magunkat a legbosszantóbb emberi tulajdonsággal: inkább töltjük az időt a jól hangzó vagy szórakoztató képtelenségekkel, mint a józan ész unalmas iskolapadjában; ráadásul eszünk ágában sincs a kettőt élesen elhatárolni. A politika világa a tömegdemokráciákban nem a megalapozott tudományos vitákra hajaz, hanem sokkal inkább a szórakoztatóipar vagy a divat világának szeszélyessége és önfeledtsége jellemzi. Mintha mindegy lenne. És sokszor amúgy mindegy is. Cui prodest? A Trump-ok, Gyurcsányok, Matolcsyk, na és a Hitlerek könnyen kifigurázható karakterek, minden alkotói válságba került humorista számára kifogyhatatlan témát adnak. És a közönség is imádja utálni őket — amihez talán az kell, hogy mások valóban rajongjanak értük. Az ára viszont olykor óriási, amikor az unalmassá vált politikai állóvizet kiöntjük — sokszor a józan ésszel és a jóérzéssel együtt.
Tovább
