• Svédország rácáfolt a mainstream média álhíreire: a 3. hullámban már szinte nincsenek is halálozások
• Magyarország még küzd a COVID-dal szemben.
• Öröm az ürömben: Svédország már nyerésre áll a járvánnyal szemben is és a lockdown-vitában is.
• Svédország: 857,401 esetből 13,621 halott.
• Magyarország: 728,078 esetből 23,980 halott.

  

• Több, mint tízezerrel, közel kétszerte több magyar COVID-áldozat. 
• Valójában ez a papírforma: Svédországban 41 ezerrel kevesebben halnak meg egy átlagos évben is, mint nálunk.
• Bár két hete csökkenésnek indultak a magyar esetszámok, de a halálozások száma töretlenül magas idehaza.
• Svédországban eközben április közepén sem látható számottevő halálozás a harmadik hullámban, ami ott  is februárban kezdődött és kis késéssel indult szintén most csökkenésnek.
• Egy fertőzés hullám rendszerint 2-3 hónapig tart a légúti fertőzések esetén, korlátozásokkal, védekezéssel ez elnyújtható, ezt hívták "flattening the curve"-nek, aminek a célja az ellátórendszer túlterheléstől való védelme volt. És nem az, hogy megállítsuk a járványt, az ugyanis lehetetlen. 

A "neoliberális", "technokrata" lezáráspárti nyugati mainstream média (és magyar epigonjai) folyamatosan kipellengérezték a lezárásokat szükségtelennek megítélő Svédországot. Míg valójában más országok is alkalmaztak kevésbé szigorú korlátozásokat, illetve több országban nem tartották indokoltnak a lezárásokat semmilyen formában — míg máshol egyszerűen nem tartatták be azokat. Klasszikus értelemben nálunk is csak tavaly alkalmaztunk részleges valódi lezárásokat. A második és a harmadik hullámban csak a vendéglátóipart és a boltok egy önkényesen választott részét  érintették a korlátozások, amit igazából nehéz józan ésszel megérvelni, szakmailag pedig lehetetlen, mégis látszólag a hiszterizált társadalom mintha támogatná azokat. (Egy nyilvánosságra nem hozott kormányzati felmérés szerint a magyarok 75%-a inkább nyitna állítólag.)

A svéd "modell" ellenben nem szólt másról, csak az emberek önkéntésségéről: a józan észre apellált. A svédek szerint önkéntes társadalmi távolságtartással, az idősek, veszélyeztetettek fokozott védelmének hangsúlyozásával, tiszta és világos tájékoztatással is lehet lassítani a járvány terjedését. Lehetővé tették, hogy a  fertőzöttek, betegek, családtagjaik otthon maradhassanak (a tünetmentes terjesztés veszélye valójában alacsony). És még most is csak csúcsidőben ajánlják a maszkviselést tömegközlekedési eszközökön és csak 16 éven felül. A kötelező karantén időtartamát pedig egy hétre csökkentették. Magyarán a svéd hatóságok zsúfolt helyeken is rábízták a polgárok józan ítélőképességére, hogy milyen módon "tartsanak távolságot" — de nem erdőn-mezőn, mindenütt ész nélkül, mint egy katonai parancsban. Nem tiltottak meg lényegében semmit. (Szigorú szabályokat vezettek be az éttermekben, a négy fő egy asztalnál négy főt jelent és betartják. Reális elvárások és felelős polgárok...)

A viszonylagos szabadság miatt európai fiatalok indultak turistáskodni Svédországba, hogy szabad levegőt szívhassanak, Stockholm óvárosának szűk kis sikátoraiban és terein, ahol az élet nagyjából változatlan mederben folyik tovább.

Korlátozásokat tekintve a skandináv országok inkább lazának számítanak, bár vezettek be lezárásokat, és többnyire tömegközlekedésen azért nemcsak ajánlják, de kötelezővé is tették a maszkviselést jókora késéssel, máshol nem. A többi skandináv országhoz képest Svédország kétszer olyan népes és itt található Budapesthez hasonló méretű nagyváros, ami jelentősen segítette a járvány terjedését. A színesbőrű bevándorló népesség is jelentős, akik kitettebbek a betegségnek, mivel bőrük kevesebb D-vitamint szintetizál, ami kiemelten fontos a szezonális légúti fertőzésekkel szemben. Illetve Svédországban nagyobb méretű idősotthonokban él a norvégnál és a dánnál magasabb arányú idős populáció, ahol a járvány a legtöbb áldozatot szedte világszerte. A finn és norvég statisztikák ettől függetlenül irigylésreméltóak, Norvégiában még ötéves átlaghoz viszonyítva kimutatható mortalitási többlet sem volt, Dániában és Finnországban is csak 1-1.5%, míg Svédországban is csak 7.7%. Spanyolországban viszont 18%, Belgiumban több mint 16%.

Svédország nemcsak népességét, de településszerkezetét tekintve is inkább Magyarországra hasonlít, mint szomszédaira — annak ellenére, hogy nagyobb területű ország. Még megyéből is 19 van. Triviális, hogy a járvány a lakott területeket érinti, ilyen szempontból mindegy hogy mekkora a lakatlan terület van a települések között, ha az emberek egy nagyvárosban, kisebb-nagyobb városokban zsúfolódnak és nem egymástól távoli farmokon élnek, egymással ritkán érintkezve. Ezért a Deutsche Welle munkatársának felütése a fenti videóban a svéd sikereket árnyalandó az alacsony népsűrűségről inkább félrevezető, mint informatív.

A lockdown-média magyarázza a bizonyítványát, amíg magasnak számított a svéd halálozási ráta, addig ez az érv elő sem került nyilván. A COVID-előtti sztereotípiákra rácáfoló svéd "szabadosságot" viszont jól mutatja be a riport.

Ténykérdés, hogy a komolyabb korlátozásokat bevezető Németország, sem alkalmazott olyan súlyos lockdown-t, mint a rosszabbul teljesítő olasz vagy brit egészségügy. Így is megjegyzendő, hogy Németország 40%-kal kedvezőbb össz-statisztikákat mutat Svédországnál. A német egészségügyi ellátás valamennyivel jobbra van értékelve, mint a svéd, de midegyik magas színvonalú, nem ezen múlik valószínű. Annak ellenére, hogy idehaza jóval több intenzív férőhely van, mint Svédországban. Az látható, hogy nem a lezárások szigora a hatásos védekezés záloga. Bebizonyosodott nem igaz, hogy minél szigorúbb egy lockdown, annál hatásosabb. És az sem biztos, hogy a német siker mögött a boltok zárvatartása áll, ahogy a svéd siker mögül ez egészen nyilvánvalóan hiányzik. Svédországban arányait tekintve most kevesebb a súlyos esetek száma, mint Németországban.

A svédekhez hasonlóan a németek is normakövetők, ami a magyarokra nem feltétlenül igaz. De kinézve az ablakon a magyarok 99%-ban hordják az arcmaszkot — sajnos úgy tűnik hasztalan. Nem is az a fő különbség, hogy a magyarok hajlamosabbak a cinizmusra és a szkepticizmusra a felülről jövő szabályokkal szemben. Nem feltétlenül van így, bár én így érzem, hajlamosabbak vagyunk a kiskapuk keresésére és a packázó hatóságok is így állnak a polgárokhoz. Inkább az a gond, hogy olyan macska-egér játékban cselezzük ki egymást, hogy a lényeg szinte mindig elsikkad, mint egy Örkény drámában, és a lényegtelen válik abszolút fontossá.

A 86 éves, veszélyeztetett nagymama életének megóvása helyett a maszkját az üres utcán nem viselő szomszéd leckéztetése — miközben kilóg a saját orrunk is. A hangadók és a legbátrabbak idehaza valahogy nem feltétlenül ugyanazok, akik a legracionálisabban képesek egy kérdést átgondolni. Nemcsak a média és a politika vívja szélmalomharcát a józanész ellen, elmismásolva mindig az egyéni felelősséget és az egyéni gondolkodás szükségességét, kiskorúnak tekintve és kirkorúvá téve a polgárokat, de a polgárok maguk is hajlamosabbak Isaura kiszabadítására gyűjteni, mint végiggondolni saját ügyes-bajos dolgaikat. Most épp a pandémiát.

És most szinte ez minden nyugati társadalomra igaz többé-kevésbé, nemcsak a magyarra. Legkevésbé a svédre.

2020-ban Svédországban volt az egyik legkisebb a halálozási többlet

Bár ténylegesen kiugró halálozási csúcsot nem érzékelhettünk a pandémia idején Európában (jóval kisebbet, mint az 1918-as, 1951-es, 1960-as, 1970-es és más nagyobb járványok idején). Sajnos viszont értelemszerű, hogy egy pandémia megnövekedett halálozásokkal jár együtt. Most sem lehet máshogy. Európában viszont a lezárásokat elkerülő Svédország produkálta az egyik legkevésbé rossz mortalitási statisztikát. A pandémia egy nyugodtabb, jobban működő társadalomban kevésbé érezteti romboló hatását közvetett és közvetlen módon, mint egy pánikba hajszolt, hiszterizált országban. Most amellett, hogy egy lezárásokkal nem sújtott gazdaságban kevesebb a reményvesztett munkanélküli és a csődbe ment vállalkozás is. Kevesebb a tartós depressziós, ami közvetlenül rombolja az egészséget.

Azt meghatározták tavaly, hogy a lezárások közvetett gazdasági és társadalmi hatásai közvetlen és közvetett egészségügyi kára nagyobb volt, mint a járványé. Valószínűsíthető a harmadik hullám áldozatai között megtaláljuk az előző évben ellátatlanul maradt, egy éve folyamatos rettegésben tartott, amúgy sem kicsattanó egészségi állapotú időseket, középkorúakat, krónikus betegeket, munkanélkülieket is. A mesterségesen fenntartott pánik miatti egészségromlás hosszútávú hatásait ma még nem is sejtjük. Nem tudjuk, hogy a nocebo-hatás (a placebo-hatás ellentéte) hány embert tett betegebbé, aki szembesült saját COVID diagnózisával. A média által valóságos halálos ítéletként, egyfajta ebolaként hirdetett betegség tünetei 80-90%-ban kifejezetten enyhének tekinthetőek. A súlyos esetek aránya tehát most Svédországban egészen elenyésző és szintén nem emelkedett jelentősen. 

Svédország győzelemre áll a lockdown-vitában: a lezárások értelmetlenek voltak

Ennek beismerése viszont két egész kontinens establishmentjeinek az inkompetenciájának beismerését jelentené.

Míg nálunk csupán már tartós lázzal is mentőt(!) hívunk és kórházba szállítunk betegeket, teljesen feleslegesen, addig Svédországban a tájékoztatás arról szól, hogy az esetek TÚLNYOMÓ TÖBBSÉGÉBEN a COVID-19 egy otthon legyűrhető betegség, nem igényel feltétlenül hospitalizációt. Nem pedig kormányzati handabandából vagy politikai célzatú rémisztgetésről. Pánikra nincs szükség szükség lehet viszont izolációra, pihenésre, sok folyadékra, vitaminpótlásra, szellőztetésre, párásításra — ahogy az orvos rendeli vagy saját egészségedért felelős polgárként hasznosnak látod.

Svédországban összesen 391 súlyos COVID-esetet ápolnak most a kórházakban. Nálunk még ez a pontos adat sincs közölve. Alapvetően ellátásra nem szorulókkal töltjük fel a kórházi ágyakat, ahol a folyamatos felülfertőződést is biztosítjuk egy indokolatlanul vészjósló és depresszív környezetben, túlterhelt és ideges személyzettel körülvéve. A maradékot elvégzi a természet, illetve a magyarok eleve rossz egészségi állapota.

Nem kizárt, hogy végül részben így gyártjuk le azt a sereghajtónak számító gyógyulási/halálozási kórházi statisztikát, amit nem indokol sem a kórházaink állapota vagy a nyugaton is helyüket megálló orvosok és ápolók képzettsége — és csak részben indokolhat a munkahelyi morál és a híres magyar szervezetlenség miatti kapkodás. (A COVID lassú lefolyású betegség. Nem néhány órán múlik a beteg élete.)

Hány emberéletbe kerül a magyar fejetlenség? Hány emberéletbe kerül a negatívumokat eltúlzó hazai médiakommunikáció?

Bár hatalmas kritikák érték személy szerint Anders Tegnellt, a svéd járványügy vezetőjét, szakmai érvelése a lezárások, különösen a nagyon szigorú lezárások hosszútávú hatástalanságát illetően igaznak bizonyult. És ami ennél is fontosabb a svéd polgárok is elfogadták: 43%-uk járványkezelésbe vetett bizalma magas vagy nagyon magas a felmérések szerint és csupán 30%-é alacsony vagy nagyon alacsony. Kevés politikus mondhaná ezt most el magáról bárhol a világon. Vagy talán nincs egy sem.